Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 29., szombat

5.

ERDŐTELEKRE VIRUL A FÉNY

Nagyközség a hevesi homokháton

Heves megye déli részén, Heves közelében terül el Erdőtelek. Lakóinak száma 1970-ben 3975 volt, most 3600. IA munkaképes korúak közel felének az Erdőtelki Szabadság Tsz ad megélhetést. Emellett a Ramóna Finomkötöttáru Szövetkezetben, a tsz varrodájában és cérnázójában dolgoznak a községbeliek. Körülbelül 600 ember az eljáró, akik ^Hevesre, Kálba, Egerbe és Budapestre ingáznak. A településnek új iskolája, óvodája van. Orvosi rendelője most épül. Egy ABC-je, hét kisebb élelmiszerboltja, egy vegyesipari üzlete, gázcseretelepe, öt kocsmája, s Segy bisztrója Ivan. Nem hiányzik a mozi, a művelődési ház, a könyvtár sem. Az arborétum külön nevezetesség.

Mindezek a hézagos, száraz tények Ikevéssé jellemeznek egy települést, nem sokat árulnak el a belső viszonyokról, az ott folyó életről. Hogy mi zajlik ezek mögött, arra voltunk kíváncsiak «Erdőtelken.

r

A (fiatalok is ^letelepednek

(Fotó: Tóth Gizella)

Az első, ami szembeötlik, hogy az érkező nem találkozik a sokhelyütt tipikus lepusztult falusi házakkal.

Beljebb haladva az országút mellől tompa zümmögés szűrődik ki. Betekintve a csarnokszerű épületbe, nagyvárosokban szokványos

textilgyári látvány fogad. Asszonyok gyors mozdulatokkal igazgatják a fonalat, kezelik a gépeket. A zajban nehezen értjük Tóth József művezető szavait.

— Ez a cérnázó üzem a helyi tsz melléküzemága. Három műszakban folyik a termelés. A pótlékokkal együtt, a teljesítményektől függően 3800-tól 5200 forint között jön össze az asszonyoknak a kereset..

Az ország legdolgosabb emberei élnek itt

A szépen helyrehozott tanácsházán Vavrik Sándor tanácstitkár fogad.

— Az utóbbi tíz év óta borzasztó hajtás van; a házért, a gyermekekért, a kocsiért, s egyre inkább a megélhetésért. Az emberek itt agyondolgozzák magukat; a főállás mellett mindenkinek van mellékese. Ma már alig talál régi parasztportát, minden kicserélődött itt.

— Képes-e megtartani lakosságát a község?

— A lélekszám csökkent az eltelt tíz évben. Ez részben az elöregedés miatt, másrészt a kisarányú elszivárgás miatt van. Azok a fiatalok, akik Gyöngyösön vagy Egerben dolgoznak, nyilván ott is akarnak élni.

— Azért nem krónikus ez a folyamat. Faluszéli 40 lakásos telepünkön letelepedtek a fiatalok. Most újabb 40 telek osztását tervezzük. Ezek értékét növeli, hogy 1983-tól van vezetékes vizünk. Nemrég lett kész a takarékpénztár, most épül az orvosi rendelő és az orvoslakások, s a kastélyprogram keretében mi is felújítjuk a Buttler-féle épületet.

— Feltűnt, hogy az új házak felépültek, de az utakról, a járdákról mintha megfeledkeztek volna . . .

— Ma a kívánatos 21,5 kilométer hosszú járda helyett mindössze 4,5 kilométer van. Útjaink csupán 16 százaléka kövezett; ez a megyében a legalacsonyabb arány. A községfejlesztési hozzájárulás alacsony összege miatt nehezen tudtunk előrelépni. A megszavazott tehó azonban segíthet ezen az állapoton.

A hetedik ötéves tervből már végezzük az árokrendszer felújítását, a temetőkert kerítése társadalmi munkában már el is készült, s folyamatosan dolgozunk az utak és egyéb, a közösség céljait szolgáló beruházások megvalósításán.

— Országos gond a lakosság egészségi állapotának romlása, különösen az alkoholizmus aggasztó, önöknél milyen a helyzet?

— Sokan dolgoznak itt, és meg is isszák a magukét. 1986-ban 11.5 millió forintot költöttek az itteniek szeszre, s 1,2 milliót élelmiszerre. A csecsemőket is beleszámítva ez fejenként évi 3124 forint kiadást jelent. Persze a többség nem viszi azért túlzásba.

Amíg értelmét látjuk

Pintér Gyuláék háza ugyanolyan takaros, mint a többi. A felfutó lugas — frissen permetezve —, értő, gondos gazdára vall. A gazdasági udvaron MTZ-traktor, ARO-teherkocsi. Valódi farmon érzi magát az ember.

— Nézzenek szét — mutatja be a gazdaságát Gyula bácsi, aki harminc évig volt a falu hentese.

— Ezekből a keltetőkből, amelyeket elektromos áram fűt, bújik ki a naposcsibe; körülbelül 30 ezer apróság szezononként.

Vavrik Sándor tanácstitkár: „Az ország legdolgosabb emberei élnek itt”

— Mi tényleg együtt keltünk. feküdtünk a tyúkokkal — teszi hozzá Pintér Gyuláné —, hiszen 22 évvel ezelőtt egyetlen kis keltető- gép lapult a szobánk sarkában. Most már van körülbelül 1200 csirkénk. Ezek tojnak, s a fajtatisztákból keltetünk. Ha kitojták magukat, új, friss állományt kell beszereznünk, s a régit eladjuk.

— A műanyag tasakokba csomagolt tulipánhagymák rendezett ládákban sorakoznak. Nyilván vevőkre várnak. Önök ezzel is foglalkoznak?

— Négy éve vágtunk bele ebbe a munkaigényes művelésbe —. tájékoztat a gazda. Ültetés előtt csávázni (gomba- és vírusmentesítés) kell. Majd a Budapesti Duna Tsz- től kölcsönzött speciális vetőgéppel ültetjük el októberben a kicsiny hagymákat. Amikor kikelnek, frissen permetezni, s rögtön öntözni szükséges. Roppant vízigényes dolog ez. 41 méterre kellett lefúrnom a kutat, hogy állandóan dolgozhasson a szivattyú, és a szórófej. A szedést — ha az időjárás engedi —, gépünkkel végezzük, ha ■ esik, akkor marad a kézierő. Ilyenkor összefog a család, s ha szükséges, más segítséget is igénybe kell venni.

— Ügy tudom, van egy körülbelül száz tagot magába foglaló zöldségtermelő szakcsoport itt. Kik a tagjai ennek?

— Aki dolgozni akart, az beléphetett. A gépeinket közösen használjuk, s mindenki elképzelései, szaktudása szerint termel. Az értékesítést is maga oldja meg. Ezúttal mi az ánizs mellett döntöttünk. Ez a gyógynövény borzasztóan érzékeny, s nagyon ügyelni kell a tisztán tartására. Reméljük, hogy az egy hektár gyümölcsözni fog.

— Az utóbbi négy évben mindig elfagyott az egy holdPintér Gyula és felesége a tulipánhagymákat válogatja. Háttérben a csirkekeltetö gépek

Múnus Anikó csévélő: „Három műszakban 3500 forintot keresek.”

nyi őszibarackunk. Ebből is látszik, hogy rengeteg a kockázat. Aki egy év alatt akarja magát megszedni, az hozzá se kezdjen!

— Hallatlan, hogy maguk mennyi mindennel foglalkoznak. Mi a hajtóerejük?

— Az én nyugdíjam 3230 forint. Két felnőtt lányunk van, akik felsőfokú iskolát végeztek. Közgazdász lányom a férjével Pesten lakik, a keresete 4800 forint, s 4600 az albérlet, ök is sokat segítenek nekünk, s természetesen én is támogatom őket. Idáig éltetett a munka eredményessége, később a gyermekeink sikerei, most meg az unoka.

— Manapság sokat beszélgetünk a várható adórendszerről. Szeretnénk előre tudni, hogy mi lesz, mert ha nem éri meg dolgoznunk, akkor bele sem kezdünk semmibe. Nekünk mindig a munkánk volt az érvényesülés záloga. Amikor a köny- nyű meggazdagodást látjuk, elgondolkodik az ember ... Amíg nem a példamutató, szorgalmas dolgozók lesznek az elsők a gyarapodásban, addig szerintem visszafelé haladunk ...

Rugalmas reagáló képességre törekszünk

Szokásos hétköznapi nyüzsgés a tsz-központ körül. Dinnyét szállítanak, lovas kocsi indul helyi fuvarjára, traktorok, teherkocsik érkeznek. mennek. A gondozott parkot idős kertész ollója nyesegeti. A kastélyszerű kúriában, mely az iroda; épp budapesti útjáról érkezve találjuk Soltész László kertészmérnököt, az Erdőtelki Szabadság Tsz elnökét.

— Az ország mezőgazda- sági egységeit objektiven minősítő TOP-lista szerint az 1260 tsz közül mi a 258.-ok vagyunk, téhát az élbolyba tartozunk. A nyereség nagysága alapján a megyében a hetedik legeredményesebbek voltunk az elmúlt évben — sorolja a tényeket az elnök.

— A nálunk dolgozó 627 ember évi átlagjövedelme 74 ezer forint körüli. Ehhez

gondolja hozzá a háztájit és a kisegítő részesedést, amely az évi kereset 23 százalékát teszi ki. Az 1986-os évet 25,6 millió nyereséggel zártuk.

— Miként érték el mind ezt?

— Tevékenységünk sokféle, nem egy lábon áll gazdaságunk. 1983 óta dinamikusan fejlődünk. Megújultak az állattenyésztő-telepek. Kialakult az adottságainknak leginkább megfelelő termelési szerkezet. A veszteséges zöldségtermesztést, amely nagy kézierőt igényelt, most a tagjaink a háztájiban végzik. Így a termőterület nem csökkent, s az emberek is jól jártak. A szemléletváltást segíti, hogy a magasan képzett szakmunkásgárda fiatal. s együtt gondolkodunk.

— A zöldségfélék közül főleg parikát, paradicsomot és dinnyét adunk a piacnak. Gyümölcsösünkben cseresznye, meggy és szilva található. Búzából, kukoricából, napraforgóból termésátlagunk meghaladja a megyei szintet.

— A melléküzemágak nélkül majd minden termelő- szövetkezet életképtelen lenne hazánkban. Így van ez önöknél is?

— Ez nem titok, az alap- tevékenységünkből nem élnénk meg. Nyereségünk fele a melléktevékenységből ered; főleg a 112 teherkocsival dolgozó szállítási üzemünk és a sóderbánya hoz sokat. A rugalmas reagálóképesség megtartása, a megújulni tudás a kulcsa a tartós szinten maradásnak.

— Hogyan tudják a gazdasági nehézségek hatásait kiküszöbölni?

— Folyton azt keressük, ami a leginkább jövedelmező. A központi elvonások mértékének növekedését nem tudtuk teljesen kompenzálni. A negatív hatásokat tompítani csak az állandó, ésszerű fejlesztésekkel tudjuk.

— Úgy hallottuk, hogy a falu arculatának alakításában is jelentős részt vallatnak.

— Az új iskola építését tízmillió forinttal segítettük, de az óvoda, s a sport támogatásától. a lovaglás és cselgáncs oktatásán keresztül, az utak építéséig, mindenhol igyekszünk részt vállalni. A volt Buttler-kastály felújításában, s a falusi turizmus fellendítésében is szerepet játszunk. E célok elérésére összefogott a községi párt-, állami és gazdasági vezetés. Ez a szemlélet kezd egyre jellemzőbbé válni.

Csak épp bepillantunk az arborétum területén fekvő kastélyba.

— Két éve még ez iskola volt — tájékoztat Mihályi Éva. az arborétum helyettes vezetője. — Országos pályázatot nyert a község a Magyar Fejlesztési Banktól. Erre a forrásra támaszkodva mindenki azon igyekszik, hogy 1990-re elkészüljön a tervezett szálloda, ebédlő, előadóterem; s igazi pihenő, szabadidőközpont alakulhasson itt ki. Ma még a kezdeteknél tart minden. De ahogy tapasztalom, az utóbbi pár évben mindenki egy irányba húz, s ez meg is látszik. Ezért van bizodal- munk a terveinkben. Mostanában Erdőtelekre virul a fény.

B. Szabó Pál

A valamikori Buttler-kastély 1990-re a falusi turizmus egyik központjává válhat

Soltész László tsz-elnök: „Kialakítottuk az adottságainknak legjobban megfelelő termelési szerkezetet.”