Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 29., szombat RSADALOM 3. Változó élelmiszergazdaság a R/efiuj/aq kérdez, válaszol dr. Villányi Miklós, a MÉM államtitkára Átalakulóban van a magyar gazdaság. Az MSZMP Központi Bizott­sága július 2-i ülésén a társadalmi-gazdasági kibontakozásról foglalt állást, az Országgyűlés őszi ülésszakán terjesztik a képviselők elé a kormány társadalmi-gazdasági stabilizációs programját, s ekkor vitatják meg az adóreform-tervezetet is. Dr. Villányi Miklóst, a Mezőgazdasági ! és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárát az élelmiszergazdaság helyzetéről, a készülő programok ágazati hatásairól kérdeztük. — A gabona betakarítása, az új kenyér, mindig köz­figyelmet érdemlő, hangula­tot befolyásoló dolga a me­zőgazdaságnak. Mekkora termésre, milyen minőségű lisztre, kenyérre számítha­tunk az idén? — Az aszály miatt az ara­tás egy héttel korábban kez­dődött, mint azt a felkészü­lés idején számítottuk. A sokéves átlaghoz képest csu­pán három napos a lemara- dás, s az új kenyér ünne­pére befejezték az aratást. A termés közepes, a búza minősége átlagos — sikér­tartalma 27 százalék felet­ti —, belőle a múlt évek­hez hasonló minőségű lisz­tet és kenyeret lehet készí­teni. A búza hektáronkénti hozama mintegy 15 száza­lékkal maradt el a tervezet­től. A kalászosok összes termése 17—18 százalékkal kevesebb az előirányzottnál: részben a 4,5 százalékkal ki­sebb vetésterület, másrészt az alacsonyabb termésátla­gok miatt. — A kistermelők körében elterjedt a hír, hogy a ké­szülő adóreform hátrányo­san érinti őket. E félreérté­sen alapuló vélekedés a ter­melés mérséklődéséhez ve­zethet. Milyen intézkedések várhatók a kistermelés ösz­tönzésére, illetőleg miként érinti őket az adóreform? — Az egyre szélesebb kör­ben elterjedt aggályok az ismeretek hiányára, s az ezekből fakadó félreértések­re vezethetők vissza. A gaz­daságirányításnak alapvető érdeke és törekvése, hogy az adóreform másfél millió kistermelő család termelői , kedvét megtartsa, javítsa. , Az adókedvezmény tehát nem a reformmal együtt fel­merülő új gondolat, hanem része a mai adóztatásnak is. A. mezőgazdasági kisterme­lés mai kedvezményezettsé­gét továbbra is megőrizzük. — A kistermelőket az adóztatás szempontjából há­rom kategóriába soroljuk: az elsőbe azok kerülnek, akiknek a mezőgazdasági te­vékenységből származó brut­tó árbevételük évente nem haladja meg az 500 ezer forintot; a másodikba, akik­nél ez az összeg 500 ezer és kétmillió forint között van; a harmadikba, akik túllépik a kétmillió forintos árbevételi határt. Az első csoportba tartozik a kister­melők mintegy 98 százalé­ka, ők a földhasználat után előírt adót fizetik ezután is, amely rendszerében és mértékében azonos az ed­digi kiadásokkal. A kister­melők túlnyomó többségé­nek tehát nem változik az adója. A második csoportba az 500 ezer forintot meghaladó árbevétel után kell kiszá­mítani az adóalapot képező jövedelmet úgy, hogy a nö­vénytermesztésben az árbe­vételnek 30, az állattenyész­tésben a 10 százaléka az adóalap. Ezt az összeget egyenlő arányban kell fel­osztani a termelésben részt vevő, 16 éven felüli család­tagok köáött. A felosztott összeget viszont hozzáadják a más forrásból származó jövedelmekhez, s ezután a személyi jövedelemadó ál­talános szabályai szerint adóznak a termelők. A har­madik csoportba tartozó termelők az adózás szem­pontjából vállalkozónak minősülnek, rájuk a vállal­kozói adózás előírásait kell alkalmazni. — A mostani elgondolá­sok szerint az adóreform­mal kapcsolatosan a felvá­sárlási árszínvonal nem érin­ti kedvezőtlenül a kisterme­lőket. A nagyüzemek integ­rációs tevékenységét sem gátolja az új adórendszer: sőt. az élőmunkaigényes ter­melésnél elterjedt részesmű­velési, állatkihelyezési és más szerződéses formák sze­repe még növekedhet is. — A mezőgazdasági kis­termelés tervezett adóked­vezménye — ellentétben a hallható véleményekkel — a költségvetés szempontjából nem jelent adókiesést. A számítások azt igazolják, hogy — a vállalkozási adó bevezetése miatt — a kis­termelők szűkebb rétegétől, de a jelenleginél nagyobb adóbevétel várható. Mind­ezekből következik, hogy á tervezett adóreformnak nem célja a mezőgazdasági kis­termelés kedvezményeinek sem a bővítése, sem a szű­kítése. — Az általános forgalmi adó a költségvetési támo­gatások mérséklésével, s eb­ből következően az élelmi­szerárak növekedésével jár együtt. A dráguló élelmisze­rek a fogyasztók szerint jobb minőséget is feltételez­nek. Érvényesül ez az össze­függés a jövőben? — A készülő adó- és ár­rendszer bevezetésével együtt várhatóan emelkednek egyes élelmiszerek árai. A válto­zások az általános forgalmi adó bevezetése és elsősor­ban a fogyasztói ártámoga­tások mérséklése, illetve megszüntetése miatt követ­keznek be. Az árak válto­zását tehát nem olyan té­nyezők idézik elő, amelyek a minőség javításával szo­ros összefüggésben lennének. Ettől függetlenül a jövőben jobban kell törekedni a ter­mékek árának és minőségé­nek összhangjára, vagyis az árnak mindig egy adott minőséghez kell kapcsolód­nia. Erre új lehetőséget kí­nál a felvásárlási és az élel­miszerárak eddiginél lénye­gesen rugalmasabb rendsze­re, az államilag rögzített ha­tósági árak lényeges vissza­szorulása. Jogos a fogyasz­tói kívánság, hogy a termé­kek minősége állandó, ille­tőleg javuló legyen. — Ezt hivatott szolgálni a minőséget, a piacot és az árakat ellenőrző apparátus. A minőség javítása szem­pontjából azonban ennél is fontosabb a piaci viszonyok fejlesztése. Élelmiszerekből kínálat van Magyarországon, s a verseny erősítésével a gyártóknak és a forgalma­zóknak egyre inkább lét­kérdéssé válik, hogy a fo­gyasztók minőségi igényeit is kielégítsék. Ezt erősíti a szabadáras termékek kö­rének bővítésé is. — A gazdaságtalan ter­melés és export támogatásá­nak a leépítését határozot­tabban kell folytatnunk — fogalmaz az MSZMP KB július 2-i állásfoglalása. Az élelmiszerek tekintélyes há­nyadának exportja viszont szubvenciót feltételez. Mind­ezek ismeretében hogyan változik az élelmiszerexport? — A gazdaságosság önma­gában is fontos követelmény, erre kötelez bennünket GATT-tagsúgunk is. A gaz­daságtalan termelést és az exportot az élelmiszer-gaz­daságban is folyamatosan és számottevően csökkenteni kell. A világ legnagyobb ag­rár-exportőreinek a saját belföldi termelésük védel­mében hozott intézkedései azonban nem hagyják ér­vényre jutni a valóságos ár- és költségarányokat. A világ élelmiszerpiacán nem a ter­mékek, hanem a támogatá­sok versenyeznek. Ez ma­gyarázza az alacsony világ­piaci árakat, s azt'is, hogy a magyar élelmiszerexport nem kis része gazdaságta­lanná vált. — Határozott törekvésünk olyan exportszerkezet kiala­kítása, amely feltételezi a jövedelmezőbb export-áru­alapot, de az élelmiszerek kivitelének továbbra is na­gyon jelentős szerepe marad az ország adósságszolgálati terheinek teljesítésében. Né­hány év alatt a jelenlegihez képest 50 százalékkal kell javítani az ágazat export­import — eddig is pozitív — egyenlegét, s ez az agrár- termelés strukturális változ­tatását igényli. — Következetesen hangoz­tatott gazdaságpolitikai elv, hogy a fizetésképtelen vál­lalatokat, szövetkezeteket szigorúbban, a - felszámolási és szanálási jogszabályok szerint kell megítélni. A fo­gyasztási szövetkezetek egy- egy térségben meghatározói az ellátásnak, a nehéz pénz­ügyi helyzetben lévő terme­lőszövetkezetek földje, va­gyona is nehezen hasznosít­ható másként, mint agrár- termeléssel. Milyennek ítéli helyzetüket, a felszámolási esélyeit e térségekben? — Az áfészek és a mező- gazdasági szövetkezetek a fa­lusi lakosság ellátásában és a kistermelők által előállított termékek felvásárlásában, a termelőszövetkezetek a la­kosság foglalkoztatásában meghatározó szerepet tölte­nek be. Nagy többségük eredményesen gazdálkodik, de a legutóbbi években a termelőszövetkezetek 8—10 százaléka iaz újratermelés gondjaival küszködik. Több­ségük kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságok között, elmaradott térségekben gaz­dálkodik. Vizsgálataink sze­rint 80—90 termelőszövet­kezetben a sorozatos' sza­nálások ellenére sem sike­rült a gazdasági egyensúlyt kialakítani, s további 120— 150 gazdaság jelentősen el­adósodott A kormány pá­lyázathoz kötött programot hirdetett meg az adósságok mérséklésére, ez mintegy 5 milliárd forint hitel újra­rendezését jelenti. A kor­mányprogram egyebek kö­zött segíti a veszteséges ipari tevékenységek meg­szüntetését, a termelés szer­kezetének a természeti adottságokhoz való igazítá­sát. Előrehaladott a tervező- munka abban is, hogy ahol a nagyüzemi mezőgazdaság helyett a családi művelésre alapozott tagi gazdaságok a takarékosabb ráfordításo­kat. a veszteségforrások csökkentését teszik lehetővé, ott mezőgazdasági kisterme­lői szövetkezetek alakulja­nak, a meglévő nagyüzemek szakszövetkezetként mű­ködhessenek a jövőben. Le­hetőség lesz a mezőgazda­ságban is kisszövetkezetek megalakítására. — Azzal számolunk, hogy az állami szanálások kere­tében a költségvetés csak a legindokoltabb esetben avatkozik be, a rossz szak­mai munkából következő veszteségeket nem téríti meg. Alapvetőnek tartjuk azt is, hogy a központi tá­mogatásokhoz az üzemek kezdeményezései .is párosul­janak, s támogatást csak azok a gazdaságok kapja­nak, ahol reális feltételei vannak a kibontakozásnak. E gazdaságok felszámolását meg lehet és meg is kell előzni! Ha az említett megol­dások nem járnak ered­ménnyel, a felszámolást sem lehet elkerülni. Borsod me­gyében már az idén is fel­számolnak két nagyüzemet. A termőföld ésszerű hasz­nosításáról és a termelő­szövetkezeti nyugdíjasok sorsáról azonban minden esetben intézkedni kell. — A szövétkezeti ipar jövedelmezőbb az alaptevé­kenységnél, ezért a mező- gazdasági és fogyasztási szövetkezetek is felkarolták ezt az ágazatot. A legutób­bi években azonban fékező­dött az ipari és a szolgál­tatási tevékenységekben a vállalkozás lehetősége. Mi­lyen jövője van a szövet­kezeti iparnak? — Bár az ipari szolgál­tatási tevékenység valóban lefékeződött a legutóbbi években, jelentőségük vál­tozatlanul fennmarad a szö­vetkezetekben. A VII. öt­éves tervidőszak következő éveiben 1986-hoz képest 21— 22 százalékkal bővülnek e .tevékenységek a mezőgaz­dasági nagyüzemekben. A szelektív fejlesztés fő irá­nyai : az élelmiszer-feldol­gozás és a helyben folytat­ható, jövedelmező ipari és szolgáltatási tevékenység. Arra törekszünk, hogy a szövetkezeti ipar fejlesztése elsősorban a halmozottan hát­rányos helyzetű gazdaságok felzárkóztatási programjá­nak legyen a szerves része. Indokolt a meglévő kapaci­tásokat a mostaninál job­ban kihasználni, az export növelését, az import kivál- . tását szolgáló, jórészt bér­munkán alaipuló tevékenysé­geket fejleszteni. Ennek egyik, a szabályozással is támogatott útja a közös ér­dekeltségre alapozott koo­perációk kialakítása, illető­leg továbbfejlesztése. A me- zőgazdságí nagyüzemekben az adóreform bevezetésével megszűnik a’ sokat bírált, ipari tevékenységet terhe­lő termelési adó, mindenki­re egységes árképzési és adózási feltételek lesznek. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek eddigi adóked­vezményei nyereségadó­kedvezménnyé alakulnak át. Remélhetően a gazdaságok képesek lesznek élni az új lehetőségekkel. V. Farkas József Dinnye belföldre és exportra Befejezéshez közeledik a dinnyeszezon a hevesi Rá­kóczi Termelőszövetkezetben. Az idei évben 350 hektárod foglalkoztak a közkedvelt pirosbélű csemegével. Csányból, Hevesről, Hortról — mint Gulyás Sándor el­nök elmondotta — 26 család gondozta nagy szakértelem- írjel, az itthon kedvelt, s a nagyrészt külhonba induló; a Csehszlovákiában, a Len­gyelországban, az NDK-ban, az Ausztriában, az NSZK- ban és Svédországban is keresett zöldhéj úakat. Bodnár Mariann és társai svéd exportra vagoniroznak Az NDK-s kamion Tóth Béláék terméséből rakodik (Fotó: Szabó Sándor) Árusítási aa egri úton ...

Next

/
Thumbnails
Contents