Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-28 / 202. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 28., péntek 3. Miért jutott pénzhez 232 nagyüzem? MEZOGAZDASAGI PALYAZAT - FELTÉTELEKKEL Megint lezárult egy pályázati időszak. A mezőgazdasági nagyüzemek közül 262 csatlakozott hozzá, ám harmincuk ajánlatait nem fogadták el. Végül is több mint kétszáz termelőszövetkezet, állami gazdaság jut átmenetileg előnyös helyzetbe, s kap pénzügyi felfrissülést. Szükségük van rá, hiszen tartósan nehéz ^helyzetbe kerültek, veszteségeik meghaladták a 13 milliárd forintot. A pályázatnak éppen az Volt a célja, hogy a kilátástalan állapotokon enyhítsen, segítse e bajba jutott gazdaságok talpra állását. Sokan már kezdettől „fúrták” a nehézségekkel küszködő gazdaságok. ilyetén támogatását. Érveik tetsze- tősek, s részigazságokat is megfogalmaznak. Manapság ugyanis aligha szabad vi-- tatni, hogy a gyengék támogatása a jóktól veszi el a lehetőségeket, s a legjobbak gyors fejlődése pedig országos érdek. Szükség van a termékükre Tényszerű az az ellenérv is, hogy a mezőgazdasági termékek fizetőképes piacán túltermelési válság van, s agrártermékeink kiviteléhez tekintélyes összegű támogatásra van szükség. Egyszerűbb volna tehát a veszteséges üzemekben megszüntetni a termelést — hangzott az ellenérvelők szava —, hiszen többségük kedvezőtlen adottságok között gazdálkodik, ezért nagy ráfordításokkal kicsi hozamokat tudnak csak elérni. Amint mondani szokás, az éremnek két oldala van, s a támogatást szorgalmazók is képesek megvédeni álláspontjukat. A mintegy 250 bajba jutott mezőgazdasági nagyüzem egymillió hektáron gazdálkodik 38 milliárd forint értékű vagyonnal, évente 49 milliárd forint értéket állítanak elő, s 127 ezer embernek nyújtanak megélhetést. A mezőgazdasági termelésnek a 15 százalékát adják, alig kevesebbet az élelmiszer-gazdasági kivitelnél. Igaz, ez az export támogatott, de ebben nem tér el a világban tapasztalható jelenségektől. Ma már szinte közismert mondás, hogy a nemzetközi agrárpiacokon voltaképpen a nemzeti támogatások versenyeznek. Ráadásul a magyar gazdaság a támogatások ellenére sincs abban a helyzetben, hogy az élelmiszer-gazdasági exportról lemondjon. Azt ugyanis a külgazdasági egyensúly javítása érdekében azonnal más ágazatok termékeivel kellene ellentételezni, s erre a termelés jelenlegi szerkezetében nem kínálkozik gyors lehetőség. Az agrártermelés szinten tartása nemcsak a kivitelhez fűződő érdekeink miatt célszerű magatartás, hanem ezt a belföldi ellátás is feltételezi. Gyakran és elégedetten ismételgetjük, hogy a hazai élelmiszerpiac kiegyensúlyozott, ellátási zavaroktól mentes, s ezen állapotok megőrzése politikai fontosságú tényezője a magyar társadalomnak. A mezőgazdasági termelés fékezése ezt veszélyeztetné, hiszen aligha le-' hét úgy visszafogni egy ágazatot, hogy egy-egy termék előállítása a kívánatosnál jobban ne mérséklődjék. A közelmúltból is van erre példa: romlott a sertéstartás jövedelmezősége, erre reagálva csökkentették állományukat a termelők, s szinte zuhanásszerűen megcsappant a hústermelés. Csak reális programmal Sokféle tapasztalat és köz- gazdasági elgondolás igazolhatja tehát, hogy nem felesleges, hanem szükséges a nehéz pénzügyi helyzetbe jutott agrártermelők megsegítése. Persze senki nem gondolhat arra, hogy társadalmi-gazdasági programjainkkal ellenkező szellemű támogatási formákban részesülhetnek. Az említett pályázat sem ilyen, hiszen a hitelek visszafizetésének felfüggesztése, a tartozások egy részének elengedése szigorú feltételekhez kötött. Csak azok a közösségek kaphattak pénzügyi kedvezményeket, amelyek kidolgozták a gazdaság talpra állításának programját. A harminc elutasított pályázó éppen e feltételeknek nem tudott maradéktalanul megfelelni, s emiatt a pénzügyi segítségről is le kellett mondaniuk. A pályázathoz kötődő egyszeri „injekciózás” azonban nem oldhatja meg végérvényesen a gazdaságok gondjait. A nehéz pénzügyi helyzetiben lévők többsége ugyanis kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodik, s e térségekben a termelési szerkezet felülvizsgálata és a tájkörzet adottságaihoz való igazítása hozhat csak eredményt. S e tekintetben nem csak a gazdaságok vezetőinek kell újragondolniuk cselekedeteiket. A természeti és a közgazdasági adottságoknak is szinkronba kellene kerülniük ahhoz, hogy az előbbiekből fakadó gyakorlatot maradéktalanul alkalmazhassák az üzemek. Jó vezetőkkel Jelenleg azonban az agrártermelés ágazatai között nagyok a jövedelmezőségbeli különbségek, s ez hátráltatja az adottságokkal egybeeső döntések érvényesülését. A gyengébb minőségű földeken például ésszerűbb volna takarmányt termelni, azon állatokat tartani, de az állattenyésztés alacsony jövedelmezősége miatt ebhez nem alkalmazkodhatnak a gazdaságok. Gabonát termelnek ott is, ahol a kisebb hozamok miatt kevesebb a haszon, de még mindig nagyobb, mint amennyi az állattenyésztéssel elérhető. Bizonyos, hogy a tartós veszteségek sok helyütt szubjektív okokkal, vezetésbeli hiányosságokkal magyaráz, hatók, másutt viszont a mezőgazdaságra érvényes ár- és jövedelmi aránytalanságok okozták a hiányokat. Így a kivezető út is kettős találkozású: az ésszerű alkalmazkodásra kényszerítő szabályozásnak és az alkal- mazkodóknak kell minél hamarább találkozniuk. V. F. J. Rajt előtt... Vadkacsázók a Jászságban A Jászkiséri Lenin Mgtsz vadásztársaságának területén augusztus elsején megkezdődött a vadkacsa vadászat, amely január közepéig tart. A nagyközség határában lévő rizsföldekkel szomszédos halastavak környékét kora esténként sportvadászok fegyverropogása veri fel. Morzsa és zsákmánya (jobbra) * Varga Tamás lesen, a halastónál (Fotó: Szabó Sándor) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, BERLIN! (V/5.) Ahoj, jubiláló varos! 1237, \m ,1987 R BERLIN Plakátokon, szórólapokon, az újságok hasábjain, már hetekkel az esemény előtt megjelent az Erhard Krack, Berlin főpolgármestere kézjegyével ellátott felhívás: „MINDENKINEK! Kedves berliniek, a Dahme, a Spree és a Müggelsee partján! Városunk 750 éves jubileuma a nagy alkalom, hogy 1987. július 25-én és 26-án, a berlini vizeken nagyszabású vízi ünnepet rendezzünk.” Neptun már számos csíny és móka részese volt, ám nem valószínű, hogy valaha is végigcsinált volna egy olyan vidám és magával ragadó eseménysorozatot, mint amilyen ez a vízi ünnep volt. A megjelölt nap reggelén a Weisse Flotte sétahajóin, az S-Bahn szerelvényein, autóval és gyalogszerrel özönlöttek az emberek a megnyitó színhelyére. Grünauban („zöld liget”) — ahol 1881 óta rendeznek évente evezősversenyeket — a megafonokból a régi matrózköszöntés szállt harsogva Berlin folyóágakkal és csatornákkal összekötött, páratlanul szép tóvidéke felett: „Ahoj, berliniek! Ahoj, jubiláló város!”. Így köszöntötték egymást az ismerősök, de még az ismeretlenek is. A vízre telepített, 60X18 méteres, óriási színpadon, földön, vízen, levegőben folyt a káprázatos show. Egy csehszlovák vízisícsoport nyaktörő mutatványokkal szórakoztatta a közönséget, Csajkovszkij-dallamok- ra lejtett táncot a caputhi szörfbalett, aztán helikopter súrolta a vizet, ahogyan vízből mentést mutatott be. A nonstop zenei programról számtalan dixieland-, pop- és rockegyüttes — többek között a világhírű müncheni Saragossa Band — gondoskodott. A gálán kétezer bel- és külföldi művész lépett a közönség elé. Harsány szirénázás jelezte a nagy hajóparádé kezdetét. A zászlókkal, virágfüzérekkel és lámpákkal díszített hajók öt kilométer hosz- szú konvoja felidézte a hajózás és a „Spree menti Athén” történetét. Nicsak, ott úszik Noé bárkája, rajta temérdek különböző állat! Feltűnik a Santa Maria, Kolumbusz Kristóf hajója: hatalmas tojás — Kolumbusz tojása — ékesíti. Más hajókon félelmetes tengeri szörnyetegek foglalnak helyet. Emitt Verne Nemo kapitánya fekete kalózruhát öltött, az utána következő hajón a naturisták viszont semmit sem öltöttek magukra. Elpöfögnek előttünk az első gőzhajók. A spreewal- diak „úszó veteményeskertet” rendeztek be hajójukon. Az 550 vízi jármű felvonulása másfél óráig tartott. Aztán kezdetét vette a híres „strálaui halfogás”. A Berlin melletti kis halászfalu lakói 1574 óta tartják meg hagyományos halászünnepüket. Abban az évben adta ki Johann Georg választó- fejedelem azt a rendeletet, amelyben megtiltja, hogy a Marknak nevezett őrgrófság vizein zöldcsütörtöktől a Bertalan névünnepét megelőző napig terjedő időben gyalommal (nagy vonóháló) halásszanak. A tilalmi idő letelte után, augusztus 24-én, a stralauiak ünnepélyes külsőségek között kezdték meg újra a halászatot. Az évszázadok során a „stralaui halfogás” valódi népünnepéllyé nőtte ki magát, amely a múlt század húszas éveiben élte fénykorát. Ezen a napon hatalmas emberáradat hömpölygőit Stralauba, amelyhez sokszor a király és az udvari főemberek is csatlakoztak. Később. amikor megindult a lóvasút- és a gőzhajóforgalom, még több látogatója lett a rangos eseménynek. Mivel gyakran előfordult, hogy az ünneplés vad tivornyává és véres verekedéssé fajult, 1883-ban Bismarck, a „vaskancellár”, betiltotta. Az utóbbi időben azonban újból feltámasztották a régi népszokást. Természetesen Neptun innen sem hiányozhatott. Egy tobzoskát ajándékozott a Zenner zöldvendéglő szakácsainak, akik azt annak rendje és módja szerint, szakszerűen azonnal elkészítették. Frankfurt címerállata, egy pompázatosán „kidekorált” kakas, a berlini mackóval karöltve csalogatja az enni vágyókat a vendéglőbe, ahol az Odera menti város szakácsai tartanak ínycsiklandó konyha művészeti bemutatót. A tömegben lép- ten-nyomon mutatványosok, varázslók, tűznyelők, csepü- rágók, dudások tűnnek föl. Kirobbanó sikert arat egy fejen állva előadott trombitaszóló. X Pár száz méterrel odébb, Potsdam megye köszönti a jubiláló Berlint. A Rübezahl zöldvendéglő előtt porosz gránátos-egyenruhába öltözött, szálfa termetű gárdista fogadja stílusosan a betérőket. A Müggel-tó víztükrén hajómodellezők vívnak tengeri csatát apró hajóikkal. Amott az almatermesztéséről híres Havel-vi- dék takaros almakirálynője osztogat almát — és csókokat. Fritze Bollmann, a vidék mondáiban szereplő brandenburgi borbélylegény, a maga pecázta halat árusítja. Két napon keresztül zajlott Treptow és Köpenick között. a Müggel-tavon, Grünauban és a főváros más, kedvelt kirándulóhelyein — folyókon, csatornákon, tavakon — a grandiózus vízi ünnep, amelynek kerek félmillió látogatója volt. A nagy „vízi sétán” húszezer vitorlás, motorcsónak, kajak, kenu és egyéb vízi alkalmatosság vett részt. Vasárnap éjfél. Kezdődik a látványos revü. Fényszórók pásztázzák az eget. Händel muzsikája ömlik el a berlini vizek felett, miközben tűzbetűk írják az égboltra: BERLIN A BÉKE VÁROSA. Adschüss, Berlin! Isten veled! Boldog születésnapot! (Vége)' Zahemszky László Kolumbusz tojása
