Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 1., szombat 3* A hajnali város az más. A lakók jó része még alszik. Az utcán az első buszok és néhány teherautó. A járdán rendőrjár. őr áll, aztán igazoltatják az egyetlen akkor áthaladó kocsit: egy hófehér Wartburgot. Körülbelül ilyen képet mutatott Eger, mikor fotóskollégámmal a hajnali piacra indultunk valamivel öt óra előtt. A piaccsarnok körül valamivel mozgalmasabb az élet, bár negyed hat után még zárva a kapu. Valahogy be- préselődöm az ajtónál, egy keskeny résen, s elindulok befelé (hogy milyen is ez a hajnali piac?), de valaki utamat állja: „Hová megy, mit akar Mondom neki. hogy föl az emeletre, mire ő, hogy akkor ott oldalt a hátsó lépcsőn. Nem baj — gondolom — a lényeg, hogy odaérjek. Zelei Elemér itt, az egyik pecsenyesütőnél segédkezik. — Ebben a borzasztó meleg időben nemcsak a kolbász és a hurka sül meg, hanem az emberek is. Nézze csak meg az ablakot, maximum 10—15 centire lehet kinyitni, semmi légmozgás. Elég sokan rosszul is lesznek. Volt már itt egy néhány tagú építészdelegáció. ők mindent megígértek, de azóta sem történt semmi. Lent a csarnok előtt Su- ha Béláné árulja a virágokat. Hogy megy a bolt, kérdezem. — Sajnos, nem a legjobban. Drága az élelmiszer, a zöldség, a gyümölcs. Az em. berek inkább ennivalót vesznek, kevesebb jut virágokra. Szerencsére azért néha visznek belőle: főleg a nevezetesebb névnapokon és ballagáskor. Szóval, elég nehezen lehet ebből megélni. Fél hat. Ügy tűnik, legelőször a lángossütő környéke népesül be. Hiába, a lán- gos még ma is az olcsó ételek közé tartozik. — Nagyon változó a forgalmunk — mondja Rohlicsek Istvánná. — Tegnap nyolcszáz darabot adtunk el. A régi piac jobb volt, jobban ment az üzlet. A bódé előtt sok ember elment, gyakran Suha Béláné — és virágai még úgy is vett a lángos- ból, amikor egyébként nem is azzal a szándékkal járt arrafelé. Ez itt már más, fent vagyunk az emeleten, ide nehezebben jönnek. Apropó, a régi piac. Most is van egy. Az, ahol néhány évig ideiglenesen működött a piac, amíg a csarnokot építették. A patak melletti területről van szó. Mikor odaérünk és kollégám fotózni kezd. furcsa kis csoportok röppennek szét. Aztán látják, hogy „ártalmatlanok” vagyunk, tovább folyik az alku. Szó nélkül, különös formában, kézzel-lábbal. A hosszú asztaloknál hanyagul hever a portéka: ruháik, pólók, nadrágok, pulóverek. A szép, szabályos sort egy merülő vízforraló töri meg. — Kettőszázhatvan? — mutat rá egy ruhadarabra az idős asszony. Nem éri meg... De aztán mégis megveszi az árut. Hozzánk lép egy hölgy: „roboti nyema” — kérdi halkan. így hát nem is értjük mit akar. Fejünket rázzuk válaszul. Ez a biztos .. . Mire visszaérünk a csarnokba. már némileg nagyobb a forgalom. A gombavizsgálónál nincs kuncsaft. Itt dr. Maczkó Ferencné elmondja, hogy az idén sok volt a gomba, májustól ötszáz vizsgálatot végeztek el. Rengeteg kiránduló hozza el gombáját. hogy megtudja, milyen fajta. — A múlt héten például — mondja —, a Mátrából hoztak gyilkos galócát a kirándulók. Az árusok nem követnek el ilyen hibát, ők jól ismerik a gombát. Az asztaloknál^ egyre több kofa kínálja a zöldséget és gyümölcsöt. Az egri Likó Lászlóné ezen a reggelen paradicsomot és meggyet hozott magával, ö sincs most valahogy megelégedve ezzel a piaccal. — Alig van áru. Nincs eső, s ez a nagy szárazság teljesen tönkreteszi a termést. És ez már nem az elKiskocsival — vödrökkel Irány a csarnok A régi piacon jobban ment az üzlet... ső ilyen év. Borzasztó. — Aztán meddig szokott kint lenni? — Van úgy, hogy este hatig. — Akkor már olcsóbban adja a portékát ugye? — Nem, nem — rázza a fejét. — Akkor sem engedek az árból. Mindebből látszik, hogy a piaci helyzet nem túl rózsás. Szokás ide, szokás oda: már alkudni sem nagyon lehet. — Maguk írnak a piacról? — lép hozzánk egy svájcisapkás bácsi. — A régi volt az igazi, ott még volt élet. Működött egy jó kis talponálló. olcsó sörrel, mellette lángossütő és lacikonyha. Ha most meg akarok inni egy sört, mehetek ebbe a piaci bárba, vagy mi a fene az ... Legalább negyven forint a Spaten sör, olcsóbb meg nem nagyon van. — Mi a neve bátyám, hogy hívják? — Á, az nem fontos — mondja, majd nagyot szív cigarettájába, amitől aztán jó nagy füst lesz. Szokatlan látvány: könyvárus a piacon. A krumplikupacok és a virágok között. — Csak tegnap kezdtem az árusítást — világosít fel Nagy Ferenc. — Ügy gondolom, aki kijön ide, az nem csak borsót vesz. Sláger a szakácskönyv és a krimi. Itt látom, a Lexikon a szerelemről című kiadványt is. — Ebből mennyi fogyott? — kérdezem. — Egy... — válaszolja a könyvárus. Ügy látszik az emberek már mindent tudnak ... Már hét óra is elmúlt, de még mindig kicsi a forgalom. Mondja is egy nénike nekünk: „Most nincs igazi piac. Jönnének pénteken, akkor van nagy tömeg, meg élet." De hát ez minket pillanatnyilag nem vigasztal. Szerdán szerda van, pénteken pedig péntek. Az embert szerdán nem nagyon izgatja, hogy „egyébként” mi lenne itt pénteken. Ez már csak ilyen dolog... Havas András Lassan megindul az élet (Fotó: Perl Márton) REND A LELKE Kor- és kórrajz Gyöngyösről Kinek van igaza? Annak-e, aki azt állítja, hogy nálunk egyre több a bűncselekmény, vagy annak, aki azt állítja, hogy szilárd a közrend és a közbiztonság szerte az országban. Olcsó megoldás lenne azt válaszolni, hogy mind a két állítás igaz. Pedig... igaz! A bizonyításra elég csak a statisztikai adatokat elővennie annak, aki azokra kíváncsi. Csak úgy „mellékesen”: mi magunk is, mindannyian igazolhatjuk, hogy senkinek nincs oka félni, ha az éjszakai órákban kimegy az utcára. Pontosan így igaz minden Gyöngyös esetében is. Ez a város úgy is szerepel a közvéleményben, mint egy jó tempójú, jó hangulatú település a Mátra kapujában. Nappal nyüzsög mindenki az utcákon és a boltokban, esténként pedig csend borul a közterületekre. De a szórakozóhelyeken pezsdül az élet. Főként a fiatalabb korosztályok tagjai ülnek be szívesen egy-egy presszóba, étterembe, és sö- rözgetnek. Jobb helyeken szól a zene, néhányan táncra is perdülnek, de a többség inkább csak az asztal lapját támasztja. Ma már a lakótelepek sem alvó városrészek, ahogy hívták azokat még nem is olyan régen. Egyre több felnőtt található otthon napközben is. A nagyszülők az unokával foglalatoskodnak, a fiatal mamák pedig kisbabával. A játszóterek visszhangzanak a gyerekzsivajtól. ha jó az idő. Az úttesten focimeccs folyik, a járdákon kerékpárokon suhannak a gyerekek. Verekedés, veszekedés, or- dítozás sehol. A fiatalok között. Ha valahol nagyobb a zaj, erősebb a hang, az a lakásokból vágódik ki az utcákra: a felnőttek élik „megszokott” családi életüket. Ma már a hi-fi-tornyok sem remegtetik meg sok-sok decibeljükkel a házfalakat. Legfeljebb csak imitt-amott. nem is gyakran. Még valami jellegzetessége van ennek a településnek. Üzemei, gyárai, szövetkezetei általában a jók közé sorolhatók. Minden évben jó néhányan megkapják a „kiváló” címet, olykor a magasabb kitüntetést is. Szorgos, dolgos, hozzáértő nép lakja Gyöngyöst és a környékét. Milyen jó is lehet egy ilyen helyen rendőrnek lenni. Az ember irigykedve sóhajt fel. Pedig .. . ! — Az elkövetett bűncselekmények száma évente 600—650 között ingadozik — adott számot a városi tanács testületének Bartos László r. őrnagy, a kapitányság vezetője. Sok ez, vagy kevés? A statisztika szerint jobb, mint a városok országos átlaga. Milyen bűncselekmények a jellemzők? A legtöbb a vagyon elleni bűntett. Ezen a területen a cselekmények száma is állandóan növekszik. Az arányát tekintve az összes bűnesetnek, mintegy hetven százalékát lehet ide sorolni. Sajnos az is tény, hogy a hivatalos személyek elleni erőszakos cselekmények száma is emelkedik. Hogy miért fordulhat ez elő? Két oka van: az egyik az alkohol, a másik az állampolgári fegyelem lazulása. Nem nagy mértékben ugyan, de nőtt a közrendet sértő esetek száma is. Jó kimondani viszont azt a tényt, hogy emberölés, de még annak a kísérlete sem fordult elő az elmúlt évben. A testi sértések aránya azonban figyelemre méltó. Sokan kérdezik: és a köz- veszélyes munkakerülés? Az ilyen okból indított eljárások száma éppen azért emelkedik, mert a jogpolitikai elvek is változtak ebben a tekintetben. Ha úgy tetszik: „komolyabban" vesszük a léha. munka nélküli életet. Nagyon érzékenyek az emberek a rablással összefüggésben. Ha ilyenről hallanak. megijednek. Már itt tartunk? Kérdezik. A rendőrségi és nyomozói tevékenység eredményességét mutatja, hogy valamennyi tettest elfogták. Valamit azonban nem árt megjegyezni. Az ittas ember szinte „kiprovokálja” azt, hogy egy-egy csoport megpróbálja értékeitől megszabadítani. Olykor mi magunk is okozói vagyunk annak, ha értékeinket ellopják. Akár betörés útján is. Könnyelműbbek vagyunk, nem vigyázzuk eléggé azokat a tárgyakat. amelyek ma már eléggé elterjedtek a lakásokban. és amelyeknek jelentős anyagi értékük van. Ma már a közutakon is oda kell figyelni a forgalom növekedésére. A balesetek jelentős hányada a 3-as úthoz kötődik. Gyorshajtás. ittas vezetés, figyelmetlenség: ezek számlájára írható a sérüléssel járó karambolok előfordulása. Változott világunk új jelensége az „utazó bűnözés". A gépkocsival távolabbi helyekre is aránylag gyorsan el lehet jutni. A technikai színvonal emelkedése ezzel is együtt jár. A cigányok ... ! Valahogy érzékenyebbek az emberek a cigányokkal szemben. Nehezen viselik el, ha egy cigány hangoskodik, garázdálkodik, durván beszél. Miután a cigánytelepeket megszüntettük. a családok beköltöztek a lakótelepekre, és ott nem mindig tudnak gyorsan beilleszkedni. Elég, ha csak két-három család váltja ki a környezetének az ellenszenvét. az emberek azonnal általánosítanak. A városi tanács azt állapította meg végső soron a közrenddel és közbiztonsággal kapcsolatban, hogy Gyöngyös jó helyzetben van. A rendőri állomány fiatalítása együttjárt a kulturált és szakszerű intézkedések terjedésével. A rendőrjárőrök jelenléte. az urh-s szolgálat terjedése a csend és nyugalom megőrzését segíti városszerte. Hogy is van az a mondás? Rend a lelke mindennek. A rendnek pedig a vi- gyázója a rend őre. G. Molnár Ferenc
