Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 1., szombat A PÁLYAKEZDŐK ELHELYEZKEDÉSE VÁLLALAT - „TÖBB LÁBON’* Óriási különbségek a megyék között A napjainkban zajló gazdasági folyamatok befolyásolják a fiatalok pályakezdésének esélyeit is. Az előző évek tapasztalatainak birtokában összesítve a gazdálkodó egységek idei előzetes bejelentéseit, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemeberei megállapították, hogy országos szinten minden pályakezdő fiatalra jut egy munkahely. Ebbe a megállapításba azonban azt is belekalkulálták, hogy mintegy 120 ezernyi pálykezdő egy része például „hagyományos” módon, szülei, ismerősei révén talál olyan munkahelyet, amely a hivatalos előrejelzésben nem is szerepel. Az idén ugyanis — az előzetes bejelentésekben — a tavalyinál mintegy 15 ezerrel kevesebb munkahelyet ajánlottak fel a vállalatok a pályakezdőknek. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a népgazdaság muinikaerő- helyzetében dinamikus változások vannak folyamatban, a gazdálkodó egységek többsége a létszám szinten tartására, vagy csökkentésére, illetve minőségi cserékre törekszik. Szokatlan szélsőségek De a konkrét elhelyezkedési lehetőségekben nagyarányú eltérések vannak aszerint, hogy ki milyen típusú iskolában fejezte be tanulmányait, milyen irányú képzettséget szerzett, milyen településen lakik, és az ország mely részében van a szülővárosa, szülőfaluja. A bejelentett munkahelyek 26 százaléka Budapestre koncentrálódik, ezen belül a nem fizikai jellegű állások több mint 40 százalékát a fővárosban kínálják. A többi városban és városi jogú nagyközségben jelentkezik a munkaerőigény 57 százaléka, a községekben pedig az összes munkahelyek 17 százaléka található, de a segédmunkások iránti igény 24 százaléka jelentkezik a kistelepüléseken. Az egyes megyék helyzetében jelentős eltérések vannak. Az idei előzetes bejelentések szerint az általános és középiskolát végzett, illetve szakmunkás képesítést szerzett fiatalok számára Baranya és Báes-Kiskun megyékben a legkedvezőbbek a lehetőségek: itt száz fiatalra 105. illetve 114 munkahely jut. míg Tolna megyében csak 65, Hajdú-B'ihar megyében 69, Szabolcsban 73, a mostanában sóikat emlegetett Borsodban pedig 84. A munkaerő-kereslet csökkenése a különböző végzettségű fiatalokat eltérően érinti. (Csak a felsőfokú képesítésnek számára növekedtek — 3 százalékkal — az elhelyezkedési lehetőségek.) Hogy a borsodi példánál maradjunk: az idei előzetes jelzések szerint a szakmai szakközépiskolát végzetteket százszázalékosan tudják foglalkoztatni a megyében, a szakmunkásképzőkből kikerült pályakezdő fiatalok közül százra 93 munkahely jut. viszont a borsodi gimnáziumban érettségizett, tovább nem tanuló diákok közül csak minden másodiknak kínálnak állást a vállalatok. És még ez is jobb arány az országos átlagnál (40), amelyben Hajdú-Bihar megyéé a negatív „csúcs”: itt száz gimnáziumban érettségizett pályakezdőre 17 munkahely jut az előzetes információk szerint. Ismétlődő feszültségek Az idén is több mint tízezer, gimnáziumban érettségizett pályakezdő — mintegy 70 százalékuk lány — keres munkát. Az előzetes munkáltatói igényből arra lehet következtetni, hogy különösen nehéz a nem fizikai munkakörben elhelyezkedni szándékozó lányok helyzete, főként a kisebb településeken. Segítséget jelent, hogy például a MÁV és a Posta továbbképző tanfolyamokkal, szakképzési lehetőségekkel várja a fiatalokat. Valószínű az is. hogy mind az általános iskolai, mind a felsőfokú végzettségűek számára bejelentett állások egy részét gimnáziumban érettségizett pályakezdők töltik be. De az évről évre ismétlődő feszültséget jelentősen csak az enyhítené, ha a gimnáziumok nappali tagozata valamilyen szakképesítést is nyújtana a diákoknak. Kevesebb gondjuk van azoknak a fiataloknak, akik az általános iskola után állnak munkába, illetve, akik lemorzsolódtak valamilyen középiskolából. A mintegy 22 ezernyi ifjú pályakezdőt szakképzettség nélkül is várják betanított és segédmunkásnak az iparba éppúgy, mint a szállítás, hírközlés területére, de a mezőgazdaságba is. Főként Baranya, Bács-\Kiekun. Csongrád, Heves és Békés megyében kedvezőek a szakképzetlen pályakezdők elhelyezkedési lehetőségei. (Bács megyében például száz általános iskolát végzett pályakezdőre 443 állás jut.) Bár például az iparban mintegy 20 százalékkal csökkent a munkaerőigény, a szakmunkásképzőt végzett fiatalok létszámánál valamiivei magasabb az előzetesen bejelentett munkahelyek száma. A feszültséget az okozza, hogy a „divatszakmákban” az idén is túlnépesedés várható, Viszont például a forgácsoló, hegesztő, lakatos, kőműves, ács-állványozó, mezőgazdasági gépszerelő, állattenyésztő szakmákban nagyobb az igény, mint a jelentkezők száma. Két állás minden diplomásra A felsőoktatási intézményekben idén oklevelet szerző mintegy 13 ezer friss diplomásra 25 és fél ezer állás vár. Tehát még választási lehetőségük is Van, főként a műszáki egyetemet végzetteknek, miivel a részükre meghirdetett állások száma hát és félszerese a pályázók létszámának. De a többi értelmiségi pályán is maradnak betöltetlen állások, valószínűleg főként a kisebb településeken hiányzik továbbra is a képzett pedagógus, gyógyszerész vagy egyéb szakember. Foglalkozta táspoii tikánka t a gazdasági változásokkal összhangban tovább kell fejleszteni, s e feladat része a pályakezdők támogatása. De arfa is szükség van, hogy a képzési struktúra jobban ■igazodjon a munkaerő-kereslethez A területi feszültségek pedig csak a gazdaságilag elmaradt települések fejlesztésével csökkenthetők. Mindez persze nemcsak a pályakezdők érdeke, hanem mindantnyiunké. A jövönkről van szó, amelyet a következő évezred elején már a mai, holnapi pályakezdők formálnak. 1. E. Iparos kereskedők A „több lábon állás” egyre kényszerítőbb gazdasági követelmény a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál is. A hagyományos szakmából — megszokott tevékenységéből — ez a cég sem képes már zavartalanul megélni. Ahhoz, hogy bért fejleszthessen* javíthassa dolgozóinak munkakörülményeit, s korszerűsíthesse, bővíthesse hálózatát: új törekvések egész sora Szükséges immár évek óta. i ' A boltok világában a meglepetésekhez leginkább hozzászokott vevő is felkapta a fejét, amikor annak idején arról értesült, hogy az élelmiszerekkel — fűszerekkel — foglalkozók profiljából már a vegyes iparcikkek, a vas-műszaki áruk, a cipők, használt ruhák eladása sem hiányzik, s „polgárjogot" nyert a vendéglátás. Nemcsak a jelesebb ABC-árudák presszósarkai, az önállóbb büfék, falatozók, melegkonyhás étkezdék szélesítik a kínálatot, hanem a szálloda — fogadó vagy panzíió — is megjelent már a .gyöngyösiek” üzletei között. S mindez — úgy látszik — még mindig inkább csupán a kezdet. Szabó László, a vállalat igazgatója ugyanis most újabbakat mond. — Miközben alaptevékenységünket erősítjük, s bizonyos fokig ismét előbbre próbálunk lépni a, vendéglátásban, további egységek indításán fáradozunk, határozottak törekvéseink az iparra is. — Mit takar ez utóbbi kijelentés? — Nos, mint az elképzelések részletesebb ismertetéséből kitűnik: mindenekelőtt egy — kisebb — műanyagfeldolgozó üzemről van szó. Nevezhetjük akár műhelynek is, hiszen alig több valamiféle egyszerűbb részlegnél. A központi karbantartó telepen — a gyöngyösi Bocs- kay utcában — néhány ember, egészen pontosan öt személy — a meglevő létszám némi átcsoportosításával — tasakokat gyárt, nemrégen. Azért, hogy a vásárlónak legyen mibe tenni a zsemlét, kiflit, s más péksüteményt, a boltos gyümölcsöt, zöldséget vagy éppenséggel savanyított káposztát csomagolhasson — akár előre is — a fogyasztó megelégedésére. Leginkább pedig, hogy a vállalatnak ne kelljen az ilyesfélét mástól, s nem kevés pénzért beszereznie. A műanyag zacskó praktikus, tetszetős. Veszik, viszik. S ha olcsó is — van nyereség rajta. — Elsődlegesen a saját hálózatunk számára termelünk — magyarázza az igazgató — aztán, ha a kapacitásunkból futja, természetesen szívesen szállítunk termékeinkből a társvállalatoknak, s másoknak is. Később pedig esetleg a reklámszatyrokhoz is hozzáfogunk hasonló elképzelésekkel. További — legújabb — vállalkozásuk a tésztagyártás. Egyrészt, mivel jelenleg legalább 10—'12 helyről, 4—5 vállalattól, s számos kistermelőtől kénytelenek még beszerezni a levesbe vagy köretnek valót, másrészit pedig azért, mert mindezekért Székesfehérvártól Békéscsabáig kell levelezni, tárgyalni a partnerekkel. — A házitészta keresett olkk — részletezi Szabó László —, ennélfogva van fantázia benne. Különösen, ha nálunk készül, nem kell utánajárnunk, s pénzt adnunk érte. Szóval: Hevesre tervezzük az új kisüzem megnyitását. A városgondozási vállalattól szeretnénk megszerezni az erre a célra alkalmas jelenlegi felvonulási épületet, s benne elhelyezni a megvásárolt gépsort. Amikor erről beszélek, tulajdonképpen mór csak a vételár nem tisztázódott véglegesen az eddigi tulajdonos és köztünk, az építménynek a szükséges átalakításához már régen hozzáfogtunk. M; több: igen előrehaladtunk a kivitelezési munkákkal is. S reméljük, hogy a létesítmény üzembe helyezésével nem csupán mi nyerünk, hanem a hevesiek is. Hiszen a tizenkét dolgozót — nőt _ n yilvánvalóan a helybeliek közül akarjuk felvenni, ami ha nem is jelent éppen sok munkahelyet, feltétlenül segít az állásra várók foglalkoztatásában. Ugyanekkor az sem jelentéktelen, hogy a termeléshez újra, meg újra szükséges háromezer tojást is az itteniektől — szakcsoporttól, kistermelőtől — kívánjuk megvenni. Évi hatmillió forintos termelésre gondolunk egyedül a mi boltjaink ellátásánál. Ha többre is képesek leszünk, szabad kapacitásunkat szintén egyéb helyeken igyekszünk értékesíteni. Végül a legközelebbi újdonság: az egri hidegkonyhai üzem, a Széchenyi utcai általános iskolával „szemben”. — Még nem is olyan régen csemegeboltunk volt itt. de úgy véltük, hogy miután a közelben már két nagy ABC-áruda működik, a régi kis üzletre .nincs nagy szükség. A helyiségeket azonban megtartjuk, s feltétlenül okosan hasznosítjuk. Szóval:kialakíthatjuk itt remekül azt a mindmáig hiányzó részlegünket, amely — várhatóan még az idén — elláthatja a keresett finomságokkal az északi ipartelepeket, Sirokot, Egercsehit, s a Mátrát, Gyöngyöst is, s besegíthet a megyeszékhelyi igények kielégítésébe. Ami pedig a részleteket illeti: már hozzáláttunk itt is az átalakításhoz, s talán még az év végén .^nyithatunk”. Ezek hót a tervek. Ne csalódjunk bennük. Gyóni Gyula EGY ILLÚZIÓ FINTORAI Avagy: utazik a csalod A nevenincs ember bajba került. Pénz kellett volna neki, jelentéktelen fizetéséhez képest sok pénz. Hősünk az egyszerű emberek azon csoportjába tartozott, aki anyagi tehetetlenségénél fogva megriadt a kölcsönkérés bármilyen formájától. mert hiszen amúgy- is soványka pénztárcájának tartalma éppen hogy csak a megélhetésre futotta, nemhogy még törlesztésre. De most az egyszer nem volt helye a józan latolgatásnak. A summára szert kellett tenni. Beszerezte hát ama nyomtatott papírokat, amelyeken öröm volt látni a nagy ló- tás-futás eredményeképpen sokasodó pecséteket, aláírásokat. Újra kiadta hát magát, nevét, címét, személyi számát, stb., stb. Sokadjára adta tudtul egy személytelen hivatal arc nélküli ügyintézőjének, hogy él, dolgozik. nincs lakása, sem tartozása, de vannak még nyugdíjas szülei. kik jót- állnak érte. ök azok, akik boldogan vállalják a kezességet, ha már egyszer csak ily módon tudnak segíteni szépen fejlett, diplomás. közel harmincéves gyermekükön. Elindult hát hősünk büszkén. fittyet hányva mindenre és mindenkire. Az olyan emberek magabiztosságával lépte át a hivatal küszöbét, kik viszonylag keveset kilincseltek még. ennélfogva járatlanok az ügyintézés tekervényes útvesztőiben. Szétteregette a számára oly fontos és különös becsben tartott iratokat, s míg sorsára várt. lelki szemeivel már látta, mint számolják le előtte a húsz darab ezrest. Nagy dolog volt ez. hiszen még ennyi pénzt soha nem tartott eddig a kezében. Ábrándozásából egy kurta kérdés riasztotta fel: és mire kellene? Hát, erre végképp nem számított. De már ott hasalt előtte az ív fehér papír, amelyen az indoklást kellett megfogalmazni. Agyán vészes gyorsasággal cikáztak a gondolatok. „Ha leírom az igazat, talán meg sem kapom, ha hazu- dok. baj lehet belőle”. Így hát leírta, hogy utazni szeretne. világot látni, mert hiszen nyár van, de pénz. az sajnos nincs. Indoknak ennyi is elég — gondolta. Bár. ha valakit igazán érdekelt volna, még talán azt is hozzáteszi, hogy nyomasztó volt ez az év, sok volt az idegeskedés, a filléreskedés, megülte testét- lelkét a kilátástalanság. s ezért most egy kicsit lazítani kellene, felejteni, új arcokat, színeket és hangulatokat látni, érezni. S ekkor elbizonytalanodott, hogy van-e neki joga erre. amikor mások is átélték a nyomasztó pillanatokat, mégse mennek sehová, csak őrlődnek tovább, s egy helyben toporogva várják a szebb jövőt. Csodák azonban nincsenek — kerekedett felül benne a másik én. Menni kell, nem étdeKes milyen áron, s nem érdemes várni senkire és semmire. Felelőtlenség? Lehet. Hogy mit remélt ettől az úttól, még — nem érdemes elmondani. Nem is fontos. Mert lehet, hogy az első hét után hazamenekül a vélt biztonságba. Egy a biztos: a zöld bankók ott lapultak a kezében másnap, s már azt is látta, hogy enyésznek el cserébe egy kis változatosságért. Ki tudja megéri-e. Most még bízik benne, hogy igen. S ha nem, az sem változtat a lényegen. Egy évig keményen fizetni kell a jó vagy rossz emlékekért, ha felkopik az álla. akkor is. Ügy kell neki. Nem igaz? Rarta Katalin Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Vállalat járműosztályán autóbusz utasüléseket vizsgálnak a mechanikus ütközőpályán. A kutatóintézet munkatársai a vizsgálatokat két átlag súlyú (85 kg) próbababa segítségével végzik. • (MTl-fotó: Balaton József — KS) Ütközőpróba
