Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-24 / 198. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 24., hétfő Németi Lajos üzenete Most lenne százesztendős, Egerben született 1881. augusztus 24-én, egy kön»v- kőtömester tizedik gyermekeként. Hogyan telt az ifjúkora? A Líceumban járt elemi iskolába. Elsajátította édesapja szakmáját, 1904-ben kapcsolatba lépett a szervezett munkások mozgalmával, csatlakozott a nyomdászok szakszervezetéhez. Sorsdöntőnek bizonyult az életében a világháború. Mint más sorköteleseket, Né­meti Lajost is beköltöztet­ték a monarchia csukaszür­ke egyenruhájába. Przemysl várának elestekor a cári ©rósz csapatok fogságába került. Társaival munkára vitték Nyizsnyeszaldinszk- ba, a nagy uráli vasgyárba. Az orosz néppel együtt azt várták az ideiglenes kor­mánytól. hogy véget vet a gyűlölt háborúnak, de nem úgy történt. Sokan szöktek a közeli mezővárosba, Ver- hoturjébe, érezve az esemé­nyek egyre komolyabb for­dulatát. Ott érte őket az ok­Szinte törvényszerű, hogy a harcok közepette Moszk­vából eljutott a vörös ma­gyarokhoz a saját nyelvü­kön megjelenő újság, a „Szo­ciális Forradalom". Az is magától értetődik, hogy Né­meti Lajos üdvözlő sorokat vetett papírra a szerkesztő­ségnek, mellékelve hozzá a ,,Humanizmus” című költe­ményét. így figyeltek fel tevékenységére Kun Bélá- ék, s szereztek tudomást a verselő vöröskatonáról. Áprilisban — még mindig 1918-at írunk — levél érke­zett a verhoturjei bolsevi­koknak, azzal a kéréssel, hogy a forradalmi bizottság titkárát engedjék el agitá­tortanfolyamra, amelyen felkészülhet a további for­radalmi harcra. Harminc magyar forradalmár társa­ságában, Karikás Frigyes szobatársaként, két héten keresztül hallgatta a Kreml egyik történelmi múltú pa­lotájában Kun, Sziamuely, Vántus, Rudnyánszky elő­adásait, hogy aztán a vjaz- mai határállomáson gyűlé­tóberi forradalom győzel­me. Megalakították a hadi­foglyok forradalmi bizott­ságát. amelynek titkárává Németi Lajost választották. Átvették a hatalmat, és az orosz proletárcsapatokkal nemcsak megvédték a várost, hanem környékén is visz- szaverték a fosztogató fehér bandák támadásait. Poéta lelkületű ember lé­vén, Németi Lajost a törté­nelmi helyzet esetenként arra indította, hogy érzel­meit versbe foglalja. 1918 elején írta. s küldte haza Egerbe a rímekbe szedett „Üzenet” című levelet: seket tartson a hazairányí­tott hadifoglyoknak. November 8-án Grün An­dor „deportált magyar ke­reskedő” nevére szóló útle­véllel. számos elvtársához hasonlóan maga is útnak indult Budapestre, hogy az ugyancsak hazatérő Kun Béla irányításával lázas igyekezettel dolgozzanak a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának megalakítá­sáért. Tevékenykedett a Vö­rös Üjság megjelenését elő­készítő bizottságban. Ott ismerkedett meg a nagy forradalmi tapasztalattal bí­ró Vlagyimir Uraszovval, aki a Glóbus Nyomdában fog­lalkoztatott orosz hadifog­lyok segítségével papírt szer­zett a laphoz, hogy a kitű­zött határidőre december 7- re megjelenhessen. Úgy igazolta az élet a köl­tői képzeletet, hogy Németi Lajost forradalmi szervező- munkára a párt Egerbe, szülővárosába küldte, köze­lebb hozni a napot, amikor „majd lehull minden já­rom”. Alig telt el egy hét, december 20-án távirat ér­kezett Kun Bélától: „Azon­nal jöjjön Budapestre!” .Mint az út jó ismerőjének, Uraszovot kellett Moszkvá­ba kísérnie, aki a KiMP üzenetét vitte Leninnek. A kalandregénybe illő. sikeres akcióból 1919. január 22-én tért vissza. Miközben újból Egerben folytatta a küzdelmet a munkásság, a parasztság megnyeréséért, a fővárosban letartóztatták a kommunis­ta párt vezetőit. Ennek hí­rére hívás nélkül, a legkö­zelebb induló vonattal Bu­dapestre utazott. Március elején a gyűjtőfogház foga- dóhelyiségében találkozott Kun Bélával, aki mindkét kezét nyújtotta, s közben kicsire összehajtott cigaret­tapapírt csúsztatott a mar­kába. Ceruzával írva ez állt rajta: „Párthatározat! Azon­nal induljon Moszkvába, Lenin elvtárshoz Számoljon bel” Másnap az illegális párt­központból úgy hagyta el Budapestet, mintha „szülő­városába”, Vjazmába tartó orosz hadifogoly lenne. Út­jának legnehezebb részén, a „senki földjén” is átjutva, megérkezett a Kremlbe. Mintegy két órán át tartó beszámolójában elmondta Leninnek a magyarországi szervezkedési és politikai eseményeket. Miután Lenin hozzálépett, és kezét nyújtva, elvtársi melegséggel elbú­csúzott, megilletődve hagy­ta el a nevezetes dolgozó- szobát. Érezte, hogy ez a jelentés a legnagyobb, és legbecsesebb élménye marad. Mire visszaérkezett külde­téséből, győzött a Tanácsköz­társaság. Egerben megvá­lasztották a Heves megyei direktórium tagjává, a má­jus eleji ellenforradalmi mozgolódás után pedig ki­nevezték politikai megbí­zottnak. A megyei .tanács épületében márványtábla hirdeti az ő és harcostársai, köztük Kolacskovszky La­jos történelmi érdemeit. Ki­tartott a végsőkig, egészen addig, amíg a rendkívül sú­lyos nemzetközi helyzetben felül nem kerekedett az el­lenséges túlerő. Tíz évig a fővárosban Be­regszászi Sándor, a háború­ban eltűnt katona papírjai­val álnéven élt, napszámból, alkalmi munkából tengő­dött. összetalálkozott Ko- lacskovszkyval. aki az am­nesztia idején segített neki visszaszereznie a saját ne­vét. Raktárosi állást vállal­hatott a Műszaki Egyete­men. Tollat ragadott a ne­héz esztendőkben is, hogy a forradalom parazsa izzásban maradjon. „Ne csüggedj!" cí;mű versében írta: „Majd vége lesz la gyász­napoknak. Ha a Ma csalódást hozott, Szorosan Elvtárs, összefogva Várjuk készen a Holnapot.” Örömmel üdvözölte ma­gyar földön a felszabadító­kat, azoknak a forradalmá­roknak a fiait, akikkel an­nak idején együtt küzdött az orosz nép szabadságáért. Szervezte a pártot az egye­temen, alapszervezeti titkár­ként, később —.mint képzett agitátor — népnevelőként munkálkodott. Pestlőrinci, ferencvárosi, békásmegyeri, kőbányai la­kóhelyein szerény jövedel­mű nyugdíjasként mindvé­gig megmaradt a forrada­lom közkatonájának, aho­gyan saját magát jellemezte. Eközben hosszú évtizedeken át tovább adta elvtársainak a kincset érő tapasztalata­it. A hetvenes években még eleget tett az ifjúsági szer­vezetek meghívásának, de az­tán ereje megfogyatkozott. Szellemi frissessége azonban nem kopott meg, szeretettel fogadta látogatóit, köztük a Heves megyei fiatalokat is. Amikor KISZ-es vendégei arról faggatták, ajánlana-e valamilyen jó módszert nap­jaink agitációs munkájá­hoz, nem késlekedett a vá­lasszal : „A meggyőzésnek a legrégebbi, bevált módja a példamutatás. Ha valaki az embereket meg akarja nyer­ni, ehhez a 'legjobb eszköz a saját szilárd meggyőződése, a legdöntőbb érv, ha így is cselekszik.” > Kilencvenhat esztendőn át tartó életútjával, írásaival ezt üzente, ezt hagyatékoz- ta a mai nemzedékeknek. Tuza István .,Közéig a nap, amikor majd lehull minden járom. Ha szenvedő millióknak szabadságát látom, Ismerős ház kedves táját látni bárhogy vágyom, Haza engem, Édesanyám, majd csak akkor várjon.” Hyolcszázhetven millió levél Posto­slatisztíko A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Pos­tai és Távközlési Évkönyve szerint tavaly összesen 870 millió levelet adtunk postá­ra, 2 millióval kevesebbet, mint a megelőző évben. A csomagforgalom is csökkent a korábbiakhoz képest: va­lamivel több mint 8 milliót küldtünk el, ebből 38 ezret külföldre. A határokon túl­ra címzett csomagok jelen­tős hányadát — megközelí­tően hat és fél ezret — az NSZK-ba továbbította a pos­ta. A célországok sorában a második az NDK 3400 cso­maggal, ezt követi Ausztria, ahová 2700 csomagot küld­tünk tavaly. 1986-ban több mint 12 millió táviratot to­vábbított a posta, s 1,3 mil­liárd hírlapot adott el, illet­ve kézbesített házhoz. Szá­mottevően — több mint fél­millióval — nőtt a külföldre irányuló telefonhívások szá­ma: távhívással 8,7 millió, kézi kapcsolással 577 ezer al­kalommal telefonáltunk más országba. A legtöbb hívás az NSZK-ba és Ausztriába ment. Az elmúlt évben 524 570 lakástelefon volt az ország­ban, 25 ezerrel több, mint a megelőző évben. A nyilvá­nos telefonok száma 600-zal nőtt, elérte a 20 és fél ezret. Kissé javult a beszélőhely­sűrűség mutatója: 1986-ban száz lakosra megközelítően 15 telefon jutott. így is meg­lehetősen hátul áll hazánk az európai országok sorában, ugyanis például Dániában 75, Hollandiában, Franciaország­ban és Finnországban 60 ez az arány. Továbbra is fo­lyamatosan növekszik a te­lefonra várakozók száma. Tavaly összesen 478 ezer igénylőt tartottak nyilván. 13 ezerrel többet, mint egy év­vel korábban. Az évkönyv adatai szerint az elmúlt év végén 2,9 mil­lió volt a televízió-előfizetők száma. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, BERLIN! (V/1.) Ahol a város bölcsője ringott Berlin—Cölln térképe 1237-ből 1237, LLäLI 4 ,1987 A iiiiiiin|i| BERLIN Berlin jubileumi címere A z NDK az idei évet Berlin fennállásának 750. évfordulója al­kalmából jubileumi eszten­dőnek nyilvánította. Ber­lin történetének ismereté­ben nyilvánvaló, hogy az Alexander Platztól a Bran­denburgi kapuig terjedő Belváros (Stadtmitte) a legrégibb település, az iker­mag — Ó-Cölln és az ősi Berlin — táján alakult ki. Ez a nagy múltú terület tel­jes egészében a keleti vá­rosrészre. az NDK fővárosá­ra esik, ezért nincs mit cso­dálkozni azon, hogy a szo­cialista német állam ki­emelten kezeli a jubileum megünneplését. Január óta se szeri, se száma a közvet­lenül vagy közvetve az év­fordulóhoz kötődő rendez­vényeknek. Noha Berlin az idén mór egy sor olyan ko­moly és magas szintű ösz- szejövetelnek adott otthont, mint például a történész- kongresszus vagy éppen a nemzetközi polgármester­találkozó, a leglátványosabb eseményekre mégis a nyár derekán került sor. Előre kell bocsátanunk, hogy a város a háromne­gyed évezrednél jóval öre­gebb. A környékén talált le­letek arról tanúskodnak, hogy ezeken a zsombékos réteken már a kőkorszak közepe táján éltek emberek. Később szláv és germán törzsek váltogatták egy­mást a Spree partján. Mint­egy 1400 esztendővel ezelőtt szláv halászok hozták létre a folyó jobb partján Ber­lint, a Spree szigetén pedig megteremtették CŐllnt. (Ber­lin a nyelvtörténészek sze­rint ősszláv szó, amely mo­csárvidékbe beágyazott szi­getet jelent, Cölln pedig dombot vagy cölöpökre épí­tett házat.) A népvándor­lással északról délnek, nyu­gatról keletnek vonuló ger­mánok is hagytak ugyan je­leket maguk után, ám e kor­szak lezárultával körül­belül a XII. századig is­mét nyugati szláv törzsek népesítették be az orszá­got egészen az Elbáig. A XII. század során aztán a né­met hódítók lépésről lé­pésre kiszorítják a i szlá- vokat. Berlin legrégibb pontja a Mühlendamm (Malom-gát): itt húzódott az a keskeny, átkelésre alkalmas gázló, amelynek a város a létre­jöttét köszönhette. Vizét hamarosan felduzzasztották, hogy malomkerekeket hajt­hassanak vele. E malom­gáttól jobbra és balra alam kult ki a két település vá­sártérrel. vándorkőböl épült drága templomokkal, fage­rendás szerkezetű agyag­házakkal. Mindkét városmag határozottan felismerhető még ma is. Mindkét telepü­lés saját városházát tar­tott fenn. Ó-Cölln első írá­sos említése 1237-ből ma­radt ránk. Ebben a latin nyelvű dokumentumban, amely a brandenburgi őr- gróf és a helyi egyházve­zetés közötti egyezséget szentesítette, olvasható egy bizonyos „Symeon pleba- nus de Colonia” — cöllni Simeon plébános — neve. (Maga a Berlin név egy 1244-es okiratban fordult elő először.) A két telepü­lés valószínűleg 1230 és 1250 között kapott városjo­got I. Jánostól és III. Ot­tótól, a Brandenburg tar­tományt meghódító ascaniai Medve Albert dédunokájá­tól. Ó-Cölln a Spree-sziget dél­keleti felén helyezkedett el. várárok és várfal vette körül még a folyó keske- nyebbik oldalága felől is. A folyó nyújtotta termé­szetes védelmet a berliniek szintén fallal toldották meg. Hídként a két telep között eleinte csak a malomgát szolgált, amely a cöllni hal­piacról egyenest a berlini tejtermékpiacra (Molken­markt) vezetett. A két város­egyesülés 1307 óta bizonyít­ható. Közös városházát is építettek, egy új, hosszabb híd (a jelenlegi Rathaus- brüoke) közepén. A berlini medve és a cöllni sas örök szövetséget kötött egymással. Berlin ez idő tájt már je­lentős kereskedelmi góc­pont volt: oklevelek tanúsá­ga szerint hering- és szö­vetimportot, valamint rozs- és faexportot bonyolított le, s belépett a kereskedő Han- za-városok szövetségébe. (Következek: Megszépülve és megfiatalodva) Zahemszky Látzlö Simeon plébános a július 4-i történelmi parádén a nevezetes okmánnyal

Next

/
Thumbnails
Contents