Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 24., hétfő Németi Lajos üzenete Most lenne százesztendős, Egerben született 1881. augusztus 24-én, egy kön»v- kőtömester tizedik gyermekeként. Hogyan telt az ifjúkora? A Líceumban járt elemi iskolába. Elsajátította édesapja szakmáját, 1904-ben kapcsolatba lépett a szervezett munkások mozgalmával, csatlakozott a nyomdászok szakszervezetéhez. Sorsdöntőnek bizonyult az életében a világháború. Mint más sorköteleseket, Németi Lajost is beköltöztették a monarchia csukaszürke egyenruhájába. Przemysl várának elestekor a cári ©rósz csapatok fogságába került. Társaival munkára vitték Nyizsnyeszaldinszk- ba, a nagy uráli vasgyárba. Az orosz néppel együtt azt várták az ideiglenes kormánytól. hogy véget vet a gyűlölt háborúnak, de nem úgy történt. Sokan szöktek a közeli mezővárosba, Ver- hoturjébe, érezve az események egyre komolyabb fordulatát. Ott érte őket az okSzinte törvényszerű, hogy a harcok közepette Moszkvából eljutott a vörös magyarokhoz a saját nyelvükön megjelenő újság, a „Szociális Forradalom". Az is magától értetődik, hogy Németi Lajos üdvözlő sorokat vetett papírra a szerkesztőségnek, mellékelve hozzá a ,,Humanizmus” című költeményét. így figyeltek fel tevékenységére Kun Bélá- ék, s szereztek tudomást a verselő vöröskatonáról. Áprilisban — még mindig 1918-at írunk — levél érkezett a verhoturjei bolsevikoknak, azzal a kéréssel, hogy a forradalmi bizottság titkárát engedjék el agitátortanfolyamra, amelyen felkészülhet a további forradalmi harcra. Harminc magyar forradalmár társaságában, Karikás Frigyes szobatársaként, két héten keresztül hallgatta a Kreml egyik történelmi múltú palotájában Kun, Sziamuely, Vántus, Rudnyánszky előadásait, hogy aztán a vjaz- mai határállomáson gyűlétóberi forradalom győzelme. Megalakították a hadifoglyok forradalmi bizottságát. amelynek titkárává Németi Lajost választották. Átvették a hatalmat, és az orosz proletárcsapatokkal nemcsak megvédték a várost, hanem környékén is visz- szaverték a fosztogató fehér bandák támadásait. Poéta lelkületű ember lévén, Németi Lajost a történelmi helyzet esetenként arra indította, hogy érzelmeit versbe foglalja. 1918 elején írta. s küldte haza Egerbe a rímekbe szedett „Üzenet” című levelet: seket tartson a hazairányított hadifoglyoknak. November 8-án Grün Andor „deportált magyar kereskedő” nevére szóló útlevéllel. számos elvtársához hasonlóan maga is útnak indult Budapestre, hogy az ugyancsak hazatérő Kun Béla irányításával lázas igyekezettel dolgozzanak a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításáért. Tevékenykedett a Vörös Üjság megjelenését előkészítő bizottságban. Ott ismerkedett meg a nagy forradalmi tapasztalattal bíró Vlagyimir Uraszovval, aki a Glóbus Nyomdában foglalkoztatott orosz hadifoglyok segítségével papírt szerzett a laphoz, hogy a kitűzött határidőre december 7- re megjelenhessen. Úgy igazolta az élet a költői képzeletet, hogy Németi Lajost forradalmi szervező- munkára a párt Egerbe, szülővárosába küldte, közelebb hozni a napot, amikor „majd lehull minden járom”. Alig telt el egy hét, december 20-án távirat érkezett Kun Bélától: „Azonnal jöjjön Budapestre!” .Mint az út jó ismerőjének, Uraszovot kellett Moszkvába kísérnie, aki a KiMP üzenetét vitte Leninnek. A kalandregénybe illő. sikeres akcióból 1919. január 22-én tért vissza. Miközben újból Egerben folytatta a küzdelmet a munkásság, a parasztság megnyeréséért, a fővárosban letartóztatták a kommunista párt vezetőit. Ennek hírére hívás nélkül, a legközelebb induló vonattal Budapestre utazott. Március elején a gyűjtőfogház foga- dóhelyiségében találkozott Kun Bélával, aki mindkét kezét nyújtotta, s közben kicsire összehajtott cigarettapapírt csúsztatott a markába. Ceruzával írva ez állt rajta: „Párthatározat! Azonnal induljon Moszkvába, Lenin elvtárshoz Számoljon bel” Másnap az illegális pártközpontból úgy hagyta el Budapestet, mintha „szülővárosába”, Vjazmába tartó orosz hadifogoly lenne. Útjának legnehezebb részén, a „senki földjén” is átjutva, megérkezett a Kremlbe. Mintegy két órán át tartó beszámolójában elmondta Leninnek a magyarországi szervezkedési és politikai eseményeket. Miután Lenin hozzálépett, és kezét nyújtva, elvtársi melegséggel elbúcsúzott, megilletődve hagyta el a nevezetes dolgozó- szobát. Érezte, hogy ez a jelentés a legnagyobb, és legbecsesebb élménye marad. Mire visszaérkezett küldetéséből, győzött a Tanácsköztársaság. Egerben megválasztották a Heves megyei direktórium tagjává, a május eleji ellenforradalmi mozgolódás után pedig kinevezték politikai megbízottnak. A megyei .tanács épületében márványtábla hirdeti az ő és harcostársai, köztük Kolacskovszky Lajos történelmi érdemeit. Kitartott a végsőkig, egészen addig, amíg a rendkívül súlyos nemzetközi helyzetben felül nem kerekedett az ellenséges túlerő. Tíz évig a fővárosban Beregszászi Sándor, a háborúban eltűnt katona papírjaival álnéven élt, napszámból, alkalmi munkából tengődött. összetalálkozott Ko- lacskovszkyval. aki az amnesztia idején segített neki visszaszereznie a saját nevét. Raktárosi állást vállalhatott a Műszaki Egyetemen. Tollat ragadott a nehéz esztendőkben is, hogy a forradalom parazsa izzásban maradjon. „Ne csüggedj!" cí;mű versében írta: „Majd vége lesz la gyásznapoknak. Ha a Ma csalódást hozott, Szorosan Elvtárs, összefogva Várjuk készen a Holnapot.” Örömmel üdvözölte magyar földön a felszabadítókat, azoknak a forradalmároknak a fiait, akikkel annak idején együtt küzdött az orosz nép szabadságáért. Szervezte a pártot az egyetemen, alapszervezeti titkárként, később —.mint képzett agitátor — népnevelőként munkálkodott. Pestlőrinci, ferencvárosi, békásmegyeri, kőbányai lakóhelyein szerény jövedelmű nyugdíjasként mindvégig megmaradt a forradalom közkatonájának, ahogyan saját magát jellemezte. Eközben hosszú évtizedeken át tovább adta elvtársainak a kincset érő tapasztalatait. A hetvenes években még eleget tett az ifjúsági szervezetek meghívásának, de aztán ereje megfogyatkozott. Szellemi frissessége azonban nem kopott meg, szeretettel fogadta látogatóit, köztük a Heves megyei fiatalokat is. Amikor KISZ-es vendégei arról faggatták, ajánlana-e valamilyen jó módszert napjaink agitációs munkájához, nem késlekedett a válasszal : „A meggyőzésnek a legrégebbi, bevált módja a példamutatás. Ha valaki az embereket meg akarja nyerni, ehhez a 'legjobb eszköz a saját szilárd meggyőződése, a legdöntőbb érv, ha így is cselekszik.” > Kilencvenhat esztendőn át tartó életútjával, írásaival ezt üzente, ezt hagyatékoz- ta a mai nemzedékeknek. Tuza István .,Közéig a nap, amikor majd lehull minden járom. Ha szenvedő millióknak szabadságát látom, Ismerős ház kedves táját látni bárhogy vágyom, Haza engem, Édesanyám, majd csak akkor várjon.” Hyolcszázhetven millió levél Postoslatisztíko A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Postai és Távközlési Évkönyve szerint tavaly összesen 870 millió levelet adtunk postára, 2 millióval kevesebbet, mint a megelőző évben. A csomagforgalom is csökkent a korábbiakhoz képest: valamivel több mint 8 milliót küldtünk el, ebből 38 ezret külföldre. A határokon túlra címzett csomagok jelentős hányadát — megközelítően hat és fél ezret — az NSZK-ba továbbította a posta. A célországok sorában a második az NDK 3400 csomaggal, ezt követi Ausztria, ahová 2700 csomagot küldtünk tavaly. 1986-ban több mint 12 millió táviratot továbbított a posta, s 1,3 milliárd hírlapot adott el, illetve kézbesített házhoz. Számottevően — több mint félmillióval — nőtt a külföldre irányuló telefonhívások száma: távhívással 8,7 millió, kézi kapcsolással 577 ezer alkalommal telefonáltunk más országba. A legtöbb hívás az NSZK-ba és Ausztriába ment. Az elmúlt évben 524 570 lakástelefon volt az országban, 25 ezerrel több, mint a megelőző évben. A nyilvános telefonok száma 600-zal nőtt, elérte a 20 és fél ezret. Kissé javult a beszélőhelysűrűség mutatója: 1986-ban száz lakosra megközelítően 15 telefon jutott. így is meglehetősen hátul áll hazánk az európai országok sorában, ugyanis például Dániában 75, Hollandiában, Franciaországban és Finnországban 60 ez az arány. Továbbra is folyamatosan növekszik a telefonra várakozók száma. Tavaly összesen 478 ezer igénylőt tartottak nyilván. 13 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Az évkönyv adatai szerint az elmúlt év végén 2,9 millió volt a televízió-előfizetők száma. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, BERLIN! (V/1.) Ahol a város bölcsője ringott Berlin—Cölln térképe 1237-ből 1237, LLäLI 4 ,1987 A iiiiiiin|i| BERLIN Berlin jubileumi címere A z NDK az idei évet Berlin fennállásának 750. évfordulója alkalmából jubileumi esztendőnek nyilvánította. Berlin történetének ismeretében nyilvánvaló, hogy az Alexander Platztól a Brandenburgi kapuig terjedő Belváros (Stadtmitte) a legrégibb település, az ikermag — Ó-Cölln és az ősi Berlin — táján alakult ki. Ez a nagy múltú terület teljes egészében a keleti városrészre. az NDK fővárosára esik, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy a szocialista német állam kiemelten kezeli a jubileum megünneplését. Január óta se szeri, se száma a közvetlenül vagy közvetve az évfordulóhoz kötődő rendezvényeknek. Noha Berlin az idén mór egy sor olyan komoly és magas szintű ösz- szejövetelnek adott otthont, mint például a történész- kongresszus vagy éppen a nemzetközi polgármestertalálkozó, a leglátványosabb eseményekre mégis a nyár derekán került sor. Előre kell bocsátanunk, hogy a város a háromnegyed évezrednél jóval öregebb. A környékén talált leletek arról tanúskodnak, hogy ezeken a zsombékos réteken már a kőkorszak közepe táján éltek emberek. Később szláv és germán törzsek váltogatták egymást a Spree partján. Mintegy 1400 esztendővel ezelőtt szláv halászok hozták létre a folyó jobb partján Berlint, a Spree szigetén pedig megteremtették CŐllnt. (Berlin a nyelvtörténészek szerint ősszláv szó, amely mocsárvidékbe beágyazott szigetet jelent, Cölln pedig dombot vagy cölöpökre épített házat.) A népvándorlással északról délnek, nyugatról keletnek vonuló germánok is hagytak ugyan jeleket maguk után, ám e korszak lezárultával körülbelül a XII. századig ismét nyugati szláv törzsek népesítették be az országot egészen az Elbáig. A XII. század során aztán a német hódítók lépésről lépésre kiszorítják a i szlá- vokat. Berlin legrégibb pontja a Mühlendamm (Malom-gát): itt húzódott az a keskeny, átkelésre alkalmas gázló, amelynek a város a létrejöttét köszönhette. Vizét hamarosan felduzzasztották, hogy malomkerekeket hajthassanak vele. E malomgáttól jobbra és balra alam kult ki a két település vásártérrel. vándorkőböl épült drága templomokkal, fagerendás szerkezetű agyagházakkal. Mindkét városmag határozottan felismerhető még ma is. Mindkét település saját városházát tartott fenn. Ó-Cölln első írásos említése 1237-ből maradt ránk. Ebben a latin nyelvű dokumentumban, amely a brandenburgi őr- gróf és a helyi egyházvezetés közötti egyezséget szentesítette, olvasható egy bizonyos „Symeon pleba- nus de Colonia” — cöllni Simeon plébános — neve. (Maga a Berlin név egy 1244-es okiratban fordult elő először.) A két település valószínűleg 1230 és 1250 között kapott városjogot I. Jánostól és III. Ottótól, a Brandenburg tartományt meghódító ascaniai Medve Albert dédunokájától. Ó-Cölln a Spree-sziget délkeleti felén helyezkedett el. várárok és várfal vette körül még a folyó keske- nyebbik oldalága felől is. A folyó nyújtotta természetes védelmet a berliniek szintén fallal toldották meg. Hídként a két telep között eleinte csak a malomgát szolgált, amely a cöllni halpiacról egyenest a berlini tejtermékpiacra (Molkenmarkt) vezetett. A két városegyesülés 1307 óta bizonyítható. Közös városházát is építettek, egy új, hosszabb híd (a jelenlegi Rathaus- brüoke) közepén. A berlini medve és a cöllni sas örök szövetséget kötött egymással. Berlin ez idő tájt már jelentős kereskedelmi gócpont volt: oklevelek tanúsága szerint hering- és szövetimportot, valamint rozs- és faexportot bonyolított le, s belépett a kereskedő Han- za-városok szövetségébe. (Következek: Megszépülve és megfiatalodva) Zahemszky Látzlö Simeon plébános a július 4-i történelmi parádén a nevezetes okmánnyal