Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 24.; hétfő Egy hét... A • KÉPERNYŐ ELŐTT _________ Em lékezetes interjú Kétségbeejtöen egyhangú, unalmas az egymást követő heti kínálat, amelynek szinte törvényszerű meghatározója az igénytelenség, áz átgondolatlanság, a semmit sem jelentő mentőövként használt, régóta nem is jelzett — ez aztán a „furfangos” megoldás! — ismétlés- dömping. Folytatódott a szellemi meglepetést egyáltalán nem nyújtó olasz Verdi-sorozat. Ne bántsuk ezt a produkciót, mert a stáb tagjai legalább a hagyományos kifejezésmódban otthonosak. Épp ezért kár, hogy engedtek a terjengősség kísértésének, hiszen nem egészen indokolatlanul remélt sikerük így erőteljesen megtépázódott. A szerdai kettes programba megint becsempészték az Egy csók és más semmit, Eisemann Mihály valaha méltán híres operettjének zenés vígjátékváltozatát. A ki tudja hányszor látott, meglehetősen sovány mese lehetőséget adott a töprengésre, a maliciózus szemlélődésre. Sajnos, ebben az országban igen sokan olyan „műfajban” óhajtanak tündökölni. ahol aligha jogosultak a babérra. Most is ez történt: kiváló színészeink énekeltek. Rangjukhoz nem illő szinten. A Jugoszláviából „postázott” Anticasanova legfeljebb címével büszkélkedhetett. Példatára mégis figyelemre méltó, mert jelzi: merre vezet a garantált érdektelenséghez, csődhöz ívelő biztos út. Egyesek számára lehet, hogy vonzó, de a közönséget mindenképp elriasztja. A Szeszélyes évszakok változatlan erénye Antal Imre markáns személyisége, ezért nem csoda, hogy tőle várjuk e program felfrissítését. Az öreg mostani, szombati blokkját nézve nem azon meditáltam, hogy milyen büntetés dukál a csalódott, a félrevezetett, az egyéni bosszút tervező férjnek, hanem azon, hogy jellegtelen - ségi fődíj járna Helmut Ashley rendezőnek. Sajnos, ezt a minősítést még sehol sem találták ki. Kár, mert mi sűrűn nevezhetnénk, ráadásul majd mindig esélyesként! Egyedül a Grósz Károllyal készített műsoron kívüli interjú villanyozott fel. s vált emlékezetessé számomra. Az elismerés persze miniszterelnökünknek dukál. Mindenekelőtt megnyerő alapállásáért, gondjainkat egyáltalán nem leplező szemléletéért. Az összes bántó sablont félresöpörve hangsúlyozta — s mennyire igaza van —, hogy nálunk a legnagyobb hiánycikk a nyíltság és az őszinteség. Bebizonyította:, ő erre esküdött. Ezért szabadul meg a vidéki látogatások protokolláris fordulataitól. emiatt szán meghatározó szerepkört az érdemi, a további gondolkodást serkentő, a szubjektív indulatoktól mentes, alkotó jellegű vitának. Csak ekként lehet — más módszer nem létezik — megértetni, elfogadtatni, népszerűsíteni a jövőnket szolgáló elképzeléseket. Nemcsak az újságírók körében, hanem mindenütt.. . Pécsi István Sikerműsor Ritka madár a siker, érdemes hát meglovagolni. Valamikor egyszeri műsorként indult a Három kívánság, de hamar kiderült, hogy az ötletben sokkal több van. Miért is ne? A gyerekek — ha korábban is érnek — titokban még mindig hisznek abban, hogy valamiféle jó tündér teljesíti három kívánságukat, vágyaik nem rekednek belülre, hanem valamiféle csodá folytán megvalósulnak. És lön ... ! Jön Dévényi Tibi bácsi, és nem lehet olyan titkos óhaj, amit általa, vagyis a televízió révén nem valósítanak meg. Lehet a világbajnok Bárdos, a kocsihajtó, s a kisember mellett Linda ül az ülésen, ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy Bujtor vitorlázás közben a gyerek verseit szavalja, majd egy intés, s az apró korcsolyázó partnere Sallai András. A képzelet messzi elkalandozhat, mert szinte mindenki szívesen vállalja a szereplést, mivel milliók nézik a képernyőn. Nem tudjuk, milyen sok fáradtsággal áll össze ez a program. Valószínűleg nem könnyű összeszedni a sztárokat. Ügy időzíteni, hogy Kabos László felvehesse a subát, s pásztorbotjával nyájat terelgessen egy hasonlóan vörös és szeplős kölyökkel a nagy magyar pusztában. Valóságos bűvészmutatvány lehet mindez, csak hát a néző mit sem érez a verítékszagból. Csupán azt látja, hogy egyik pillanatról a másikra hírneves művészek, világbajnokok, s ki tudja. milyen ismert személyiségek tűnnek fel. S egyelőre még a stáb bírja szuflával. különösen azért, mert nem terhelték meg olyasfajta penzummal a gyermekek kívánságműsorát, mint a felnőttekét. Ott rendre valamiféle eszmei mondanivalót, aktualitást préselnek az összeállításba. így aztán szinte kö- telességszerűen a szerkesztőknek be kell mutatniuk az éppen aktuális szakmát, hivatást, s így nem sok idejük marad pergő, vonzó koktélt keverni. Másrészt leginkább a fantázia vész el az évek alatt. Az idősebbek már nem nagyon erőltetik meg képzelőerejüket, ha diplomást látunk a képernyőn, az balettot vagy komoly zenét kér, a segédmunkás viszont Lakatos Gabriellát. S így tovább, még lehetne részletezni: a gyakorlott riporterek már a megszólaltatott helyett tudnának rendelni. Mennyivel más a Három kívánság! Itt bármennyire is fogékonyak vagyunk, bizony meglepődünk egy-két bizarr elképzelésen, s ez a műsor legfőbb erénye. Persze, ki tudja ... ? Ha a felnőttektől is kérdeznénk ilyesmit, hogy mit óhajtanának, lehet, hogy itt is születne egy-két cifra dolog. Csak hát ezek a passziók valószínűleg költségesebbek, nehezebben teljesíthetők volnának. Mert egy meglett ember nem elégedne meg például a Nemzeti Bank aranykészletének puszta megsimogatásával, egy tömböt még tón el is kéme. S ehhez talán még a televízió hatalma is kevés ... Gábor László Új rendelőintézet Hatvanban Alkotmányunk ünnepe előtt készült el a hatvani városi kórház, új modem háromszintes szakorvosi rendelőintézetének első lépcsője. Az egészségügyi létesítményben 17 kulturált munkahelyen 32 orvos fogadja a rászorulókat. Ezzel a település és a vonzáskörzetéhez tartozó községek mintegy 60 ezer lakosának ellátását oldották meg. A galériarész A röntgen korszerű berendezései segítik a gyógyítómunkát (Fotó: Szabó Sándor) Az épület A betegek kartonjait automatikus tárolóegységek őrzik A fogászat Eh és a hivatal Bátortalanul léptem be a 118-as számmal jelölt irodahelyiségbe, aztán valami halk köszönésfélét morogtam magam elé. de még körülnézni sem volt időm, amikor egy bájos női hang szólt rám: — Jöjjön csak közelebb! Mivel állhatok szíves rendelkezésére? — kérdezte a hang tulajdonosa, és felemelte a telefont. — Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen . . . — Bocsánat! — vágott közbe, és tárcsázni kezdett, majd kis idő múlva beleszólt a kagylóba: — Az előbb megszakadt a vonal. Csak azt akarom mondani, hogy, képzeld Pirikém, pár napja leszakadt a redőny a nagymamáék szobájának az ablakán, és azóta majdnem teljes sötétségben ott üldögél a két szerencsétlen öreg. Már körbetelefonáltam egv csomó kisiparost, szolgáltató szövetkezetét, gyorsszolgálatot. de ilyen piti munkát nem vállal el senki. Kiröhögik az embert. — Kérem szépen, az a helyzet, hogy én tulajdonképpen . .. — Búcsúzom, drágám, mert sajnos megint itt van egy ügyfél! — mondta akis hölgy a telefonba, és mérgesen letette a kagylót. — Szóval, az a helyzet, kézi tcsókolom, hogy én nagyon szívesen megjavítom azt a leszakadt redőnyt! — Maga ? Megcsinálja ? Ember, magát az Isten küldte! Maga az én megmentőm! — lelkesedett a kis hölgy, aztán hellyel kínált, és hosz- szú beszélgetésbe kezdtünk. Nem akarom szaporítani a szót. a redőnyt még aznap délután megreparál- tam, sőt egy zárlatos villanykapcsolót is kicseréltem a nagymamáék szobájában. Másnap Zsuzsika — így hívják a 118-as szobában dolgozó kis hölgyet — telefonált a munkahelyemre. Az osztályvezetője arra kért, hogy szaladjak föl a hivatalba. személyesen szeretne velem beszélni. — Van tíz perce? — kérdezte Lovicsák osztályvezető. s amikor intettem, hogy van, karon fogott, és lerohant velem a lépcsőn... A hivatal előtt betuszkolt egy fekete Ladába, majd kiadta a parancsot a gépkocsivezetőnek: — Csapjon a lovak közé, Lajoskám! Pár perc múlva a helyszínen voltunk, ' Lovicsák osztályvezető kartárs családi házában. — Tudja, a feleségem kórházban van — kezdte magyarázni Zsuzsika főnöke. — Azzal szeretném meglepni, hogy mire a jövő héten, kedden hazajön, lambéria díszítse az előszobát és a konyhát. Már minden anyagot megvettem. Azt szeretném, ha maga lenne a kivitelezője ennek a meglepetésnek. Nem számít, hogy mennyibe kerül. Az a lényeg. hogy kész legyen. Világos? A lambéria felrakása után Zsuzsika kollégájának a víkendtelkén vízfelnyomo szivattyút raktam be a frissen ásott kútba, aztán szute- rénlakásban tapétáztam, elromlott, csöpögő villanybojler helyére újat ‘ szereltem fel, épülő családi háznál két hétig betont kevertem, majd műszaki vizsgára készítettem elő egy lerobbant öreg Trabantot. Mindezt természetesen Zsuzsika hivatali kolléganői. kollégái megbízásából. ■ Jelenleg egy elromlott mo- i sógépet próbálok újra mű- | ködőképessé tenni. Ja, hogy mi van az ügyem- | mel? Annak már jó fél éve, hogy bátortalanul beléptem .: Zsuzsikához a 118-as szám- | mai jelölt irodahelyiségbe, ; mert hivatalos kivonatot akartam kérni egy tény- I megállapítási okmány zára- ■; dékáról. Szóval, az ügyirat még akkor, fél évvel ezelőtt elindult a maga hivatali útján. Azótí is biztatnak. Állítólag már csak a hivatalvezető aláírása hiányzik az okiratról. Ez nem gond, mert a jövő héten éppen nála kezdek dolgozni. Falba építhető könyvállványsor,t szerelek fel neki a nappali szobában! Kits György Mihály
