Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 24., hétfő Pillantás a hétre HÉTFŐ: Miközben a világ a közel-keleti konfliktusra figyel, egy kicsit megsűrűsödött a csend a palesztin mozgalom körül. A háttérben azonban komoly tárgyalások zajlanak, miközben ismét nő a feszültség Libanonban a síiták és a palesztinok között. A PFSZ Végrehajtó Bizottsága Tuniszban tart ülést, ahol elsősorban a libanoni helyzet és a szervezet új politikai vonala lesz a téma. KEDD: Hanoiban folytatódnak a tárgyalások a háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatásáról. Az amerikai—vietnami megbeszélések első szakasza sikeres volt és kedvező légkört teremtett a folytatás számára. Vietnami részről minden segítséget megadnak az elhunytak kereséséhez, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nincsenek élő amerikai foglyok az országban. SZERDA: Nagy érdeklődés előzi meg Ronald Reagan beszédét a kelet—nyugati kapcsolatokról. A megkülönböztetett figyelem annak szól, hogy most már konkrét lépésekre van szükség a szovjet—amerikai csúcstalálkozó megtartásához. CSÜTÖRTÖK: Reagan amerikai elnök a kontrák vezetőivel tanácskozik Los Angelesben. A demonstratív lépésre azért van szükség, mert a jobboldal egyre erőteljesebben bírálja a Fehér Házat közép-amerikai „engedékenységéért”, azért, mert nem lép föl elég erőteljesen az Arias Costa Rica-i elnök nevével jegyzett béketerv ellen. PÉNTEK: Stockholmban nemzetközi kongresszust tartanak a nyugat-európai környezetvédő pártok, a Zöldek. Az egyre erősebb mozgalom számos országban szerzett már parlamenti helyeket, sőt, néhol már-már kormányzati tényezővé, potenciális koalíciós partnerré is vált. SZOMBAT: Kanadába indul hivatalos látogatásra Jacques Chirac francia miniszterelnök. A francia többségű Quebec tartomány miatt a francia—kanadai kapcsolatok meglehetősen érzékenyek, a múltban komoly feszültségek is támadtak már a két ország között. A mostani tárgyalások előtt azonban nem volt hasonló nehézség, így jórészt gazdasági és kulturális együttműködési megállapodások kidolgozásáról lehet szó. Események, képekben Holland környezetvédők feliratot tűztek ki a Vesta nevű nyugatnémet hajó kéményére és megakadályozták, hogy elhagyja a kikötőt, mert megtudták, hogy mérgező anyagokat akar az Északi-tengerbe süllyeszteni (Népújság-telefotó — AP —MTI — KS) l Tíz éve nem pusztított akkora árvíz Bangladesben, mint napjainkban. Eddig 723 személy vesztette életét a habokban és több mint egymillióan váltak hajléktalanná. A menekülteket ideiglenesen vasúti kocsikban helyezték el (Népújság-telefotó — Reuter — MTI — KS) Petrovszkijinterjn Az augusztus 24-e és szeptember 11-e között New Yorkban megtartandó, a leszerelés és a fejlődés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívása az új politikai gondolkodásmód gyakorlati megnyilvánulása, annak felismerése, hogy a nukleáris és űrkorszakban csak kollektív bölcsességgel oldhatók meg a globális problémák — mondotta a Pravda vasárnapi számában megjelent interjújában Vlagyimir Petrovszkij külügyminiszter-helyettes, a konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Az ENSZ döntése alapján összehívott tanácskozás megvitatja a leszerelés és a fejlődés összefüggéseit azzal a céllal, hogy ezekből gyakorlati következtetéseket vonjon le. A világgazdaság szempontjából felméri a fegyverkezési hajsza, elsősorban a nukleáris fegyverkezési hajsza következményeit — mondotta a fórumot ismertetve a szovjet diplomata. Hangot adott annak a véleményének, hogy a részt vevő államok — 125 ország és 200 nem kormányszintű szervezet jelezte részvételét — politikai és ideológiai orientációjuktól függetlenül teljes felelősséggel működnek közre ezen a konferencián. Az el nem kötelezett országok a hararei értekezletükön egyeztetett platformon állnak, elismerik: szerves kapcsolat van a leszerelés és a fejlődés között. Mindezek tükrében csak sajnálni lehet, hogy az Egyesült Államok, a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja nem vesz részt a tanácskozás munkájában, arra hivatkozva, hogy nem lát szerves kapcsolatot a leszerelés és a fejlődés között. Ma már nem elég csak deklarációkat, határozatokat elfogadni, s gyakorlati lépésekre van szükség. A nukleáris fegyverzet teljes felszámolásának szovjet programja előirányozza az ily módon megtakarítható eszközök egy részének szociális és gazdasági feladatok megoldására történő felhasználását — mutatott rá Petrovszkij. rC Külpolitikai kommentárunk )—i A sorompó húsz éve IMMÁR HŰSZ ESZTENDEJE, hogy 1967. augusztus 24-én az Egyesült Államok és a Szovjetunió elvi megállapoűásra jutott az atomfegyverek elterjedését megakadályozó szerződés kérdésében. Az 1968-ban életbe lépett atomsorompó-egyez- mény manapság egyre többször szerepel az újságok hasábjain: komoly kétségek merültek föl, hogy néhány, az aláírást azóta is megtagadó ország már nem csupán elméletileg rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Dél-Afrika partjai közelében már évekkel ezelőtt észleltek nukleáris kísérletet, és nyílt titok, hogy Pakisztán is mindent elkövet az „iszlám atombomba” létrehozásáért. A legkonkrétabban mégis egy harmadik ország, Izrael esetén lehet tudni, hogy már rendelkezik bevethető nukleáris fegyverekkel. Erről részletesen beszámolt egy Vanunu nevű technikus, akit éppen ezért állítanak bíróság 'elé hazájában, mert brit lapoknak nyilatkozott és fényképekkel szolgált az izraeli nukleáris létesítményekről. A LEGFRISSEBB BESZÁMOLÓK szerint az Observen című lap amerikai hírszerzési adatok birtokaiba jutott Izrael egyik titkos fejlesztési programjáról. A lap írása szerint a Jerikó típusú Föld- Föld rakétát májusban sikeresen próbálták ki robbanótöltet-utánzattal együtt. Izraelnek azért nincs szüksége nukleáris kísérleti robbantásokra, mert számítógéppel szimulálják a fegyver bevetését. így meg lehet őrizni a titkosságot és nem kell a szovjet és amerikai megfigyelő műholdak ‘ adatai alapján bekövetkező leleplezéstől tartani. (Mellesleg a Szovjetunió régóta állítja, hogy a nukleáris arzenálok működőképességének ellenőrzéséhez nincs szükség robbantásokra, mert a számítógépek pontosan tudják másolni a bekövetkező folyamatokat. Az Egyesült Államok azonban éppen ezzel az ürüggyel ragaszkodik a kísérletsorozat folytatásához.) A Jerikó típusú rakéták hatótávolsága állítólag 1450 kilométer, ha ez az adat megfelel a valóságnak, akkor nem csupán az arab fővárosok többségét fenyegeti egy esetleges atomcsapás, hanem több szocialista országot, köztük a Szovjetunió egyes körzeteit is. Ez már a globális erőegyensúlyt befolyásoló tényező és komoly nemzetközi feszültség forrása lehet. A HÚSZÉVES ATOMSOROMPÓ-szerződés tehát éppen most áll a legkeményebb erőpróba előtt. Amennyiben az eddig még nem csatlakozott országok továbbra sem látják be nagyravágyó terveik kockázatát, hamarosan új atomhatalmak lépnek színre, új válságok robbanhatnak ki, az egész emberiséget veszélyeztetve. Mindannyiunk érdeke, hogy a sorompó továbbra is zárva maradjon. Horváth Gábor Film Andropov életéről Állami Díjra jelölték a Jurij Andropov életéről szóló szovjet dokumentumfilmet, amely sajátosan emberi szemszögből mutatja be a kimagasló politikust, az SZKP KB volt főtitkárát. A jelölés alkalmából vitát rendeztek a szovjet filmművészek szövetségének székházéban. A szakemberek mellett a moszkvai 2-es számú óragyár dolgozói is részt vettek az eszmecserében. Erről számol be vasárnapi számában a Szovjetszkaja Rosszija. Oleg Uralov, a film rendezője elmondta, hogyan születtek a film különböző emlékezetes kockái. Mivel az archívumokban nagyon kevés felvétel maradt a szerény politikusról, a harcostársak. ismerősök, rokonok, munkatársak körében is kutatott a forgatócsoport. így fedezték fel például Andropov költői tehetségét: két valóban színvonalas, művészi szempontból is értékes verse is elhangzik a filmben. A főhősről szólva Oleg Uralov felidézte a korán árván maradt fiú munkás életének kezdetét, a volgai Ribinszkben 15 évesen végzett nehéz rakodómunkát, a tanulás, a komszomolmunka időszakát. —39 évesen, a magyarországi szocializmus szempontjából kritikus pillanatban Jurij Vlagyimirovics a szovjet nagykövetséget vezette Budapesten. Amikor felszámolták az ellenforradalmat, Moszkvába hívták, és Anasztasz Mikojan átnyújtotta néki a Lenin-ren- det — mondotta a rendező. Véleménye szerint már az akkori Andropovban látható volt az ország későbbi nagyhatású vezetője, aki nem félt a felelősség nehéz terhét magára venni. — Nem volt minden egyszerű Jurij Vlagyimirovics számára a hetvenes években, de képes volt hatalmas tekintélyt kivívni a pártban. Ügye ma is él — jelentette ki Oleg Uralov. A beszélgetésben részt vevő egyik mérnöknő így fogalmazott: „Az ország életében történő nagyon fontos lépéseket kapcsolunk Andropov nevéhez”. AUSZTRIA Mennyit keres a miniszter? Ausztriában talán az átlagnál is jóval több a kispolgár — következésképp az irigység, különösen a mások anyagi javai felett, ugyancsak nagyobb az átlagnál. A sajtó tehát, eme érdeklődést kielégítendő is, nagy erőfeszítéseket tesz, hogy napvilágra hozza: mennyit visznek haza a borítékban azok a honatyák, akik a szavazók megbízásából kerültek a különböző magas tisztekbe? A nyomozások nem mindig bizonyulnak könnyűnek, ám szinte mindig szolgálnak meglepetéssel. Ki gondolná például, hogy az osztrák köztársasági elnök évi fizetése — csaknem 5 millió schilling — szinte pontosan annyi, mint amennyit az Egyesült Államok elnöke kap? Tekintettel arra, hogy a kát tisztséggel járó feladatok mértéke, a felelősség aligha összehasonlítható, a helyzet sajátos, írta az egyik lap, egyúttal Washington helyett egy közelebbi, valóban ösz- szehasonlítható szomszédot, Svájcot ajánlva a bécsi illetékesek figyelmébe. Mint köztudott, Svájcban nincs külön államfő, hanem a mindössze 7 tagú kormány tagjai évente, felváltva töltik be ezt a tisztet — miközben saját tárcájukat tovább irányítják. A „soros” államfő havonta ezer frankot kap államfői reprezentációs célokra, s amennyiben az kevésnek bizonyul (mint általában) a hiányt saját zsebből kell fedeznie. Talán a gazdag Svájc példás takarékossága is az egyik oka annak, hogy a másik semlegesnél annyival magasabb az életszínvonal, mint Ausztriában, teszik fei a kérdést Bécsben, miközben a politikusok fizeését és nyugdíjait elemzi. A számok — első pillantásra — kétségkívül magasak. A kormány tagjainak (évi 14 alkalommal folyósított) havi fizetése 150—170 ezer schilling körül mozog — attól függően, mióta töltenek be közhivatalt. Így áll elő a sajátos helyzet, hogy Franz Vranitzky kancellár több tízezerrel kevesebbet kap, mint nem egy minisztere, vagy államtitkára — de mindenképpen jóval szerényebb az illetménye, mint bankigazgató korában . .. A fenti összegek egyébként csalókák. Először is: a bruttó fizetést jelentik, amely jövedelemadó-köteles, mint minden állampolgáré. Emellett a miniszterek, csakúgy, mint a nemzetgyűlés, vagy a tartományi parlamentek képviselői, kötelesek illetményük bizonyos (jelentős) százalékát befizetni saját pártjuk kasz- szájába — hiszen voltaképp annak köszönhetik jelölésüket. Az igen számottevő reprezentációs kiadásokat ugyancsak a fizetésből kell fedezni. Így végül is meglehetősen tipikus éppen a pénzügyminiszter példája: a szocialista párti Ferdinand Lacina havi bruttó 166 000 schillinges fizetéséből végül is 48 000-et kap kézhez. Ez éppen a négyszerese a munkások és alkalmazottak bruttó havi keresetének, „túlfizetett” politikusokról tehát, tekintettel a miniszterek terhelésére és az államtitkárokkal is csak ösz- szesen 17 tagú kormány felelősségére, aligha lehet beszélni : hasonló képzettségű, képességű menedzserek az osztrák magán- és állami iparban vagy a pénzintézeteknél sokkal többet keresnek. Arról mindenesetre kevesebben tudnak, ami az osztrák politikusi pálya hosszú távú előnyeit illeti: hogy t.i. a kormány, vagy a nemzetgyűlés tagjának már néhány évi szolgálat után nyugdíj jár, amelyet további munkája esetén is élvezhet — illetve utóbb több nyugdíjat is felvehet, így nagyobb jövedelemhez juthat, mint aktív korában. Ilyen előnyös helyzetet élvezett egyébként korábban Kurt Waldheim államfő is: az ENSZ havi 5 600 dollár nyugdíjat folyósít volt főtitkárának, ám megválasztása óta Waldheim az összeget jótékony célra fordítja. Feltehetően később sem lesz szükségéé szép summára, mivel államelnöki nyugdíja is gondtalan megélhetést biztosít majd. Heltai András
