Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 20., csütörtök 4. G yerekkoromban a kovácsműhellyel szemben laktunk. Az utcabeli kissrácokkal szinte mindennap ott sündörögtünk az öreg mester körül. Néztük, ’’ «V formálódik az izzó vas, Jáltam a kovács erejét, -ésőbb már jóformán „inas- kodtam” a keze alatt, vonzott az a sajátos légkör, még a zajt >s szerettem. Azt hiszem, akkor határoztam el végérvényesen, hogy a vasas szakmát választom. A műhelyben, ahol Fehér Jánossal beszélgetünk, most egy rövid időre csend honol: a szereidében épp elkészültek a kompresszorok, s a délutániak javításához még nem kezdtek hozzá. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár Gyöngyösi Öntöde és Gépgyárában Fehér Jánost ma már magát is mesterként tisztelik. A gyerekkori álomból valóság lett: szerelő lakatosként dolgozik. — Gyöngyösön végeztem a szakmunkásképző intézetben bizony, már jó régen, 1960-ban. Az ISG-ben voltam tanuló is, persze, hogy idehúzott a szívem. Bódis Ferenc mellett dolgoztam, tőle tanultam a szakma csínját-bínját. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, csak hálával tudok gondolni rá. — Mj minden változott a gyárban. amióta idekerült? — Ó, hát össze sem lehet hasonlítani az akkori és a mostani helyzetet! Emlékszem, mikor kezdtem, még tartályban mosakodtunk, fürdő sem volt... Aztán a gyártmányok. Huszonhét éve még üstházakat, talicskákat készítettünk. Most nagyon széles a skála. Kompreszorok, pillangószelepek sora kerül ki a szereidéből, csak innen, ahol magam is dolgozom. Paksra például atomszelepeket szállítunk ... — A szerelő lakatos meny- nyíre veszi ki részét mindebből? Beváltott remények Lakatos — az Öntödéből lünk, megkaptuk a Gyermekekért emlékplakettet, amivel a megyében csak kevesen dicsekedhetnek. — Azt ‘hallottam itt az üzemben, hogy a szerelők munkaidőn túl is gyakran dolgoznak. — A délután 3 javítások ideje. Tudja, szorít az idő. Szerencsére, olyan még nem fordult elő, hogy ne tartottuk volna a határidőt. Az ország minden részébe szállítunk kompresszorokat, s a partnervállalatok elégedettek a minőséggel. Ahhoz, hogy ezt tartani tudjuk, nemcsak kedvre, fegyelmezettségre is szükség van. A teljesítmény a kompresszorok nagyságától is függ, hiszen különböző méretekben gyártunk. De a pontosságot elsősorban magamtól követelem meg. — Harmincéves törzsgár- datag. Bizonyára, több tanítvány is kikerült a keze alól... — Régebben volt a gyárban tanulóképzés is. de vagy tíz éve megszűnt, nincs tanműhelyünk! Ettől függetlenül, azokkal a fiatalokkal foglalkozni kell, akik hozzánk kerülnek. Nekem van olyan segédmunkásom, akinek munkája eléri a szakmunkás • szintet. Néha persze, szigorúnak is kell lenni, de az tény, hogy mindenkivel másként kell bánni. Tudja, nagyon fontos, hogy értsünk a fiatalok nyelvén, azt tartom, csak szép szóval lehet belőlük kihozni az igazi értéket. — Szabadidejében mit csinál a legszívesebben? — Van egy hobbitelkünk, fenn a Pipis-hegyen. A feleségemmel. a fiammal sokat kertészkedünk. A Zoli gyerek egyébként is „szakember”: negyedikes a mezőgazdasági szakközépiskolában. Agrármérnök szeretne lenni... Aztán gyakran beülünk a kocsiba, járjuk az országot, szeretünk utazni. Szinte minden szomszédos külföldi országban voltunk már. — Tegyük fel, hogy kapna egy jobb állásajánlatot... — Ne is folytassa. Harminc év után felesleges ilyet még kérdezni is. Nem mennék el az öntödéből. Több pénzért sem ... Mikes Márta (Fotó: Pesti Erzsébet) — Szinte a kezdeti munkafázistól a legutolsóig. Az alkatrészek szállításáért már felelősek vagyunk munkatársaimmal, mi végezzük a gépek összeszerelését, a bejáratását is. A festésre már hibátlan minőséget kell leadnunk. Faggatom, mennyire számíthatnak egymásra ebben a műhelyben a munkások. Mennyire fontos az összmunka, az együttműködés, a csapatszellem ... Fehér János szerint itt egymaga senki sem boldogulna. S mint mondja, nem csak azért, mert szigorúan egymásra épülnek a munkafolyamatok. A közösség, az ösz- szeszokottság szelleme nemcsak az ütem gyorsaságát, a minőséget is nagyban segíti. Nos, munkatársaival volt ideje összeszokni. A Lenin szocialista brigád, amelynek ő a vezetője, 1965-ben alakult, azóta szinte változatlan csapattal dolgoznak. Magukénak tudhatják a gyár kiváló brigádja címet, két ízben pedig vállalati szinten kapták meg a kitüntetést. — Tizenhármán vagyunk, de ez a szám eddig még csak szerencsét hozott, — mondja. — Nemcsak a férfiak. a lakatosok viszik a prímet, vannak köztünk nők is: festő, portás, diszpécser. És van, aki már ötszörös kiváló dolgozó. — Ilyen csapat vezetőjének jó lehet... — Hát nem is panaszkodom, — neveti. — Az igaz, ha társadalmi munkáról van szó. kétszer sem kell kérni senkit. Patronáljuk a gyöngyösi 4-es iskolát: tornaszereket, táborozáshoz szükséges felszereléseket készítettünk. Aminek nagyon örüKádármester a Mátraalján Balázs Mihály gyöngyösi kádármester fél évszázada tevékenykedik a szölönedüiről híres településen. Szüret közeledtével gyarapszik az idős ember munkája. Bortárölóinak alapanyagát a Mátra 80—100 éves tölgyei biztosítják. Eddig több ezer kád, puttony, dézsa, hordó került ki keze alól. Dongakészítés (balra fent). A szerszámok (jobbra fent). Joggal büszkélkedhet (jobbra lent). (Fotó: Szabó Sándor) A magyar malmok története A Ganz-féle tiengerszék, már Mechwart András találmányával tökéletesítve Valamikor az .új búza malomba szekerezése Unnepszámba ment. Ha a környéken több malom duruzsolt — s hol nem? —, akkor különös gonddal szemelték ki a megfelelőt. Kényesen ügyeltek rá, mert az egész esztendőre szóló kenyér minősége múlott ezen. Voltak gazdák, akik négy-öt malom előtt is elhajtottak, rászánva akár két napot, mert az a bizonyos hatodik adta a legszebb lisztet. Örletéskor a malomudvar naponta felért egy kisebbfajta vásári sokadalommal. Akik ott összejöttek, megértették egymást, hiszen „egy malomban őröltek”. A magyar paraszt kényes volt a lisztre. Mert leheteti is. A múlt század közepétől a magyar malomipar olyan jó és annyi lisztet őrölt, hogy teljesítménye alapján Európában az első, a világon pedig a második helyen állt. Előkelő rangját gróf Széchenyi Istvánnak köszönhette, akinek a védnöksége alatt a buzgóságából felépült Sopronban, 1836-ban az első gőzmalom, amelyet azonban még kőjárattal szereltek fel. A nagysurányi, első összekötött rendszerű műmalmot gróf Károlyi Lajos építtette 1835-ben, de ezt vízi erő hajtotta, tehát hagyományosnak tekinthető. Az első malom, amely megalapozta és lehetővé tette a magyar malomipar hihetetlen fejlődését, az ugyancsak Széchenyi kezdeményezésére épített Pesti József Hengermalom volt. Építésének célját Széchenyi így határozta meg: .......gőzm almot szándékozom állítani, s pedig nem azért, hogy „EGY” gőzmalmunk legyen, hanem hogy ez mintául szolgálván lassanként.mindenütt állíttassanak fel gőzmalmok, s Hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését ...” Ez a gőzhengermalom 1841. szeptember 15-én kezdett dolgozni. Az őrlést kövek helyett Sulz- berger-féle hengerek végezték. Ez a József nádorról elnevezett malom azért legfontosabb mérföldköve a magyar malomiparnak, mert itt működtek először hazánkban kövek helyett hengerszékek, a malmot gőz hajtotta s innen indult ki a magyar magasőrlési eljárás, amely az acélos magyar búzából az addiginál szebb és jobb lisztet őrölt ki. Három kiváló feltaláló tevékenysége nagyban hozzájárult a sikerhez. Ganz Ábrahám öntödéjében rendkívül kemény felületű, kopásálló kéregöntvényeket készítettek az őrlőhengerekre. Mechwart András alkotta meg a hengerpárok gyűrűs és rugós szorítását, a hengerszékeket burkolattal látta el, és továbbfejlesztette más szerkezeti elemeit. Haggenmacher Károly feltalálta és szabadalmaztatta a síkszitát, amely döntő fordulatot hozott a fontos szerepet játszó őrleményosztályozásban. A József Hengermalo.m sikerei alapján újabb, gőzmalmokat építettek: 1847-ben a főhercegi uradalomban Magyaróváron. 1848-ban pedig az István Gőzmalmot Debrecenben, (Nevét Széchenyi iránti tiszteletből kapta), majd rövid időn belül Békéscsabán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Kolozsvárott is épültek gőzhengermalmok. Ezután sorban a többi. A múlt század második felében a földkerekség legjobban berendezett malmai Magyarországon dolgoztak. Az addigi kevéssé kedvelt magyar búzából készült a legszebb és legtisztább liszt. Ami úgy is fogalmazható, hogy a magyar malomipar fejlődése emelte a magyar búzát a világ legjobb lisztalapanyagává. És amikor a célszerűséget kereső fejlődés a nagyobb hengermalmokba összpontosította az őrlést, a kisebbek, nem bírván a versenyt. egyre-másra leálltak. A második világháború előtti évszázadot joggal és büszkén tekintjük a magyar malomipar fénykorának. Mérföldkövei azok a még álló épületek —. számuk 1938-ban megközelítette a hatszázat —. amelyek látványosan jellemzik hazánk agráripari jellegét. A sza- badversenyes időszak kőbe- téglába formált emlékei. S bár csöveikben már régóta nem siklik a forró, puha liszt, halk duruzsolásuk már soha többé nem száll ki a rétek fölé, falaik még őrzik a malmok jellegzetes illatát. A kicsi köves malmok utolsó, még álló példányainak jajkiáltásait már meghalljuk. megértjük. Kezdjük hinni, hogy van olyan értékük, mint a megsárgult iratnak, régi kastélynak. De vajon miért sikolt a lélekharang azok fölött a nagyobbak fölött, amelyek kivívták malomiparunk világhírét? Egy-egy ilyen malomépület a maga nemében a társadalmi-gazdasági haladásunkat tükröző, pótolhatatlan állomás, jelentős agrártörténeti emlék, amelyet meg kell őriznünk. dr. Cs. K. Haggenmacher a kézi szitálást utánozta géppel és több szitaszövettel bevont keretet épített össze egyetlen szekrénybe A herceg Esterházy-féle uradalom malma Dombóvárott, még épülőfélben, a húszas évekből
