Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 20., csütörtök A . AU 3 If.j» LOM l A GYORSÍTÁS FELTÉTELRENDSZERE Miért van szükség bérreformra? írta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke Erdőtelek, Detk, Gyöngyöshalász, Visznek a legjobbak között Megtermett a kenyerünk Mint lapunkban nemrég beszámoltunk róla, befejeződött az aratás Heves megyében is. Lezárult a nagy munka a gabonaföldeken. Igaz, ezen a nyáron a szokástól tíz nappal később indultak a kombájnok, augusztus 12-re viszont folyamatosan végeztek a tennivalókkal. Ebben a gazdaságok segitségére voltak a csehszlovák partnerek, valamint más hazai megyékből érkezett gépek és szakemberek. A nagyüzemeink tisztességgel, szervezetten felkészültek a gabonaaratásra, így ütemesen, átgondoltan folytatták ezt a fontos munkát. Az összegzésre, a tapasztalatok értékelésére Jurányi Jánost, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét Jcérte a Népújság munkatársa. Ezek még az aratás pillanatai voltak Az 1988. évi ár- és1 adóreform előkészületei során sokszor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető vélemény, többnyire abban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimondatlanul — azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának, kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor kimondja: „Az adó-és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát.” Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű bérlemaradásokban, az alacsony átlag- keresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozásból eredő jövedelmekhez képest. Az elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaság- politikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönző erőt hoz létre a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonal-politikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott maradéktalanul eleget tenni a bérpolitikái. a bérezési gyakorlat. Tehát a társadalmigazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri elemekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagában a bérezési gyakorlat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér-, illetve munkajö- vedetmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikai, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat következetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérreform alatt? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képződésénél továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövedelem- keletkezés. A különböző munkajövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizárólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alapkövetelmény, hogy a keresetek. munka- jövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — mindenekelőtt világosan megfogalmazott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt jelent annak kilátásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában — az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása többéves távon. A reálbérek (reálmunkajövedelmek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelépés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan teremthetők meg. Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban hivatott szocialista szektor — illetve e szektor dinamikusan fejlődő területeinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasági- társadalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka társadalmi hasznosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elmarad az érdemi, alkotómunkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magas fokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők. termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb teremteni (például vagyonérdekeltség. kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat sajáf hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján döntheti el. A döntési jogkör megosztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmusát. Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdek- egyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszközrendszerben is. A bér-, illetve keresetszabályozási rendszer szerepét a gazdasági környezet egészének, az érdemi érdekegyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnékr mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatlanul bo-- nyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valós érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók. szakszervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifarendszerben, és nem utolsósorban a vállalati bérrendszerben (pótlékok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra ? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérreform fokozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni, így a bérreform, a bérrendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányba hat, s ennek nyomán a gazdaság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munkajövedelmi folyama tök elsősorban ezek negatív következményeit fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításának valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős emelését, a kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a bérátcsoportosítások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott, mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszközeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyzetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpolitikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérzetével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka, — a teljesítménnyel arányos — anyagi elismerését. — Miként jellemezné az előzményeket? — Ha visszagondolunk az elmúlt évi aszályos őszre, csak azt mondhatjuk, nem volt könnyű a talaj-előkészítés és a vetés sem. A tél azután csapadékban gazdag volt. így a gabonafélék zöme csak ezt követően kelt ki. A késői kitavaszodás azonban nehézségeket okozott. A májusi és júniusi esőzés viszont fordított a kedvezőtlen helyzeten és jobb terméskilátásokkal kecsegtetett, mint előtte. Szeretném azonban hozzátenni, hogy ezek a jobb kilátások sem érték el a tervezettet. Azután a júliusi, háromhetes rendkívül száraz időszak, a forróság, a tartós csapadék- hiány miatt megszorultak a gabonaszemek, amely a termést visszavetette. Ennek ellenére, a gazdaságok elismerésre méltó munkát végeztek az elmúlt hetekben, ösz- szesen 56 ezer hektárról gyűjtötték be a búzát, amely ugyan ötezer hektárral keve-. sebb volt a tavalyinál, de ekkora területről pusztult ki télen az állomány. Szeretném azt is elmondani, hogy üzemeink az elmúlt időszakban 2500 hektárról az őszi árpát, illetve hétezer hektárról a tavaszi árpát is learatták. — Hogyan alakultak a terméseredmények ? — Ma még nincsenek teljesen végleges adataink, de annyi már bizonyos, hogy a tervtől, illetve a várakozástól elmaradt a megyei átlag. Így c&ak közepes lett az eredmény búzából. Természetesen ebben az évben is voltak olyan gazdaságaink, amelyek megfelelő szakmai munkával és technikai háttérrel, igen jó eredményeket értek el. így említem az Erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet kollektíváját, ahol hektáronként 5,8, a det- kieket, a gyöngyöshalásziakat, illetve a visznekieket, ahol 5,4 tonnát takarítottak be. A hatvaniak, illetve a poroszlóink 5,1, míg a Hevesi Rákócziban egységnyi területről 5 tonnát arattak. Mindez összefügg a termelési rendszerek közreműködésével, így a Nádudvari Kukorica és Ipari Növények Termelési Együttműködésével, illetve a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszerrel és a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerrel való jó kapcsolatokkal. Pontosan betartották a technológiai előírásokat és a javasolt új eljárásokat is alkalmazták. Így például az energiatakarékos talajművelést vagy az úgynevezett művelőutas technológiát. Ez utóbbival különösen az erdőtelkiek tűntek ki. Akadt ugyanis olyan háromszáz hektáros tábla a gazdaságban, ahonnan 240 vagon búzát takarítottak be. Ez pedig egységnyi területről nyolc tonna termést jelent. Mindezt a művelőutas módszerrel érték el, ráadásul homoktalajon! összességében elismerés valamennyi üzemnek a megyében, hiszen megtermelték a kenyér- nekvalót. — Mennyire elégedettek a búza minőségével? — Az aszály ellenére is jó a sütőipari értéke az új gabonából őrölt lisztnek. A hektolitersúlya pedig a nyolcvankilós átlaggal, meghaladja a tavalyit. Mindez arra utal, hogy a korszerű, intenzív fajták terméseredményei kiemelkednek a korábbiak közül. Ez pedig azt bizonyítja, hogy igenis, nagy szükség van a megfelelő biológiai alapokra. — Az aratással tehát nem volt fennakadás. — Valóban. mindvégig szárazságban végezték a gazdaságok. A pótalkatrészutánpótlás is biztosítva volt. Az Egri Agroker Vállalatnál szervezett ügyeleti szolgálat ezen a nyáron is igazolta fontosságát. Hétköznap, vasárnap, az üzemek rendelkezésére álltak és kielégítették az igényeiket. Az aratás befejezésével kedvezően haladtak eddig a gazdaságok a járulékos munkákkal is. A szalmának háromnegyed részét betakarították, és. a gabonaföldek felén a tarlóhántást is elvégezték már. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Hatvani Lenin Termelőszövetkezetben ezen a nyáron a kombájnokra hazai gyártmányú szalmaszecskázókat is szereltek. Ezzel elősegítették a melléktermék okszerű felhasználását, miután azt szakszerűen visszajuttatták a talajba. Ezzel elkerülték a tarlóégetést, a környezet- szennyezést. Jó lenne, ha a példa nyomán a jövőben még több üzemünkben ugyanezt a módszert választanák. — Milyen terméskilátások várhatók a következő hetekben? — A már negyedik éve tartó aszály, különösen a júliusi forró napok kétségtelen, károsan hatottak a Hatvan környéki, valamint a hevesi nagyüzemi és háztáji zöldségtermelésre, különösen a paradicsom és a görögdinnye érésére. Mégis bízva a nyár végi, kedvezőbb időjárásban, a zöldségfélék terméseredménye még előnyösen alakulhat. Az augusztus eleji csapadék jótékonyan hatott a kukorica kétharmadára, amelyre még számítanak a gazdaságok, de a terméseredmények így is elmaradnak a tervezettől. Talán a napraforgó az egyedüli, amely szívósan viselte a szárazságot és jó közepes termésre van kilátás belőle, úgy, mint tavaly, ilyenkor. — Es mi a helyzet a szőlőültetvényeken? — Az egri és a mátraalji történelmi borvidékeinken a szőlőfajták változóan ugyan, de az idei télen is jelentős fagykárokat szenvedtek. A nyári jég azonban szerencsére nem volt számottevő. A jelenlegi kilátások szerint ahhoz, hogy az ígérkező közepes termést jó minőségben beérleljék a gazdaságok, további csapadékra, illetve hosszú, napfényes őszre lenne szükség. — Milyen most az üzemek gazdasági helyzete és mi várható év végéig? — Közel egymilliárdos kárt okozott a már negyedik éve tartó aszály ezen a nyáron. Ennek a kigazdálkodása bizony, komoly gondokat vet fel egyes üzemekben. Néhány helyen pedig elengedhetetlennek látszik a pénzügyi hiány. Ennek mérséklésére még van lehetőség az esztendő hátralevő részében, a költségek további csökkentésével és terményértékesítés növelésével. Természetesen a felügyeleti szervezetek is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a közös gazdaságok gazdálkodási, pénzügyi gondjai enyhüljenek 1987 végéig. Mentusz Károly Szín, alatt az új gabona (Fotó: Szántó György)
