Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
KULTÚRA — KŐIM ŰVELŐDÉS ii NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 19., szerda Ahol a művészet valóban áru A NÉZELŐDŐKBŐL LESZNEK A VÁSÁRLÓK A kirakat megállítja a járókelőket. Aki csak nézelődik elképzeli, hogy leendő lakásában hogyan mutatna egy szép franciaágy, virágtartó vagy épp egy festmény. Mások határozott vásárlási szándékkal lépnek be a Képcsarnok Vállalat' kiállító- és üzlethelyiségeibe. Vitathatatlan, hogy a szép tárgyak harmóniája sokunkat vonzásában tart: bensőséges otthon kialakítására vágyunk. Az egri Rudnay Gyula Terem 1983-tól áll jelenlegi formájában a vásárlók rendelkezésére. — Ezek a hófehér falak, s a hangulatos boltívek szinte köteleznek, hogy nívós, igényes kiállításokat rendezzünk — mondja Molnáráé Kelemen Judit, az üzlet vezetője. 1983-ban újjászület- tünk, hiszen az átalakítás után végre méltó környezetben kínálhatjuk áruinkat. — Itt valóban áru a művészi igénnyel megformált termék. Van-e kereslet a nem mindig szerény pénztárcákhoz mért cikkekre? — Az elmúlt évben több mint 6 millió forintot forgalmaztunk, s nyereséggel zártunk. Törzsvevőnké válik egyre több fiatal, akik már nem szekrénysorokban gondolkoznak, hanem az intim, harmonikus belsők kialakítására törekszenek. Nem egyszerre vesznek meg mindent. hanem apránként, kisebb kiegészítő bútorokat, e9V-eQV fotelt, asztalt, lámpát. így kialakul egy hangulatos sarok, ahol igazán kényelmesen érezhetik magukat. Valóban nem olcsó, amit tőlünk vesznek, meg, de rugalmas részletfizetési feltételeinkkel sokan élnek. — Ha végignéz a polcokon, akkor kétszáz forinttól egészen tízezer forint körüli értékig terjed a kínálatunk — veszi át a szót Farkas Zsuzsanna, eladónö. — Aki csak egy aprósággal akarja meglepni barátait, hozzátartozóit, az éppúgy talál nálunk megoldást, mint, aki 6 —8 ezer forintos olajképet szeretne a falára. — Ha már a festményekről esett szó. az érdekelne, hogy milyen elgondolások szerint rendezik tárlataikat? — Évente két-három, a Képcsarnok Vállalat által ajánlott anyagot mutatjuk be — mondja az üzletvezetőnő. — A többit magunk ízlése, közönségismerete szerint szervezzük. Segít a választásban a félévente sorra kerülő budapesti seregszemle. ahol megismerhetjük az országos kínálatot. De sokat számít a személyes ismeretség, a tájékozottság is. Közös az érdekeltségünk a művészekkel, de függünk is tőlük. Ha akadozik a szállítás, azt nekünk valahogy meg kell értenünk, s rugalmasan kezelnünk. Megfigyelhető egy kettősség. Az alkotók szerintem a közönségigény kiszolgálására törekednek: teljesen másként festenek, ha a legbelsőbb valójukat akarják megfogalmazni. Erre jó példa, hogy valaki közeli időpontban állított ki egyik közművelődési intézményünkben, majd nálunk is. A különbség nyilsokan eljutottak az újfajta lakáskultúrához, amelyben a kényelmi és az esztétikai igények együtt jelentkeznek. Ez munkánk eredményét jól jelzi. Racskó Ferencnével, a gyöngyösi Diósy-terem vezetőjével beszélgetve megtudjuk. hogy az ifjúság ízlésének is megfelel, ami ott található. Sokan inkább több pénzt rászánnak és apránként alakítják ki környezetüket: az unalmas tömegtermékek nem vonzzák őket. — A forgalom alakulását milyen tényezők befolyásolják? — Észrevehetően többen jönnek egy-egy elterjedt névnap vagy nagyobb ünnep idején. Legutóbb a ballagási ajándékok kiválasztásakor sokan fordultak hozzánk. Az impresszionista jellegű vagy realista alkotások kedveltek. A közelmúltban Somogyi Imre olajképeinek körülbelül a fele került a családok otthonaiba. — Ezek nem filléres tételek. Kikből tevődik össze a vevőkör? — A képvásárlók régóta készülnek erre, s rászánnak ilyenkor nagyobb összeget is. Nagyon meggondolják, hogy mi kerüljön legbensőségesebb életterükbe. Ritkább, hogy valaki gyűjtőszenvedélyét éli ki, de van rá példa. Azonban érezhető a gazdasági nehézségek hatása nálunk is. Az emberek nagyon megfontolják, hogy mire költik a pénzüket. Főleg a már berendezkedettek, tehát az idősebbek hódolnak a műtárgyaknak. „Törzsvevővé válik egyre több fiatal” vánvaló volt. Ami hozzánk került, az is igen szép, mutatós együttes volt, csak más megfogalmazásban. Itt leginkább a tájképek és a csendéletek keresettek. Az emberek többsége azt szereti ha tudja, mit lát, ha nem kell töprengenie, elgondolkodnia. Az elvontatib világgal igen nehéz lenne a dolgunk. bár erről sem mondhatunk le teljesen. Itt érhető nyomon az előbb említett ellentmondás a mi munkánkban. Az eladhatóság és az érték között kell mozognunk, bizonyos művészetpolitikai szempontokat is figyelembe véve. A fiatal pályakezdőket segítjük a nemrégiben létrehozott Sző- nyi-ösztöndíj segítségével. — Milyen az érdekeltségük, függ-e a forgalomtól az önök részesedése? — A terven felüli értékesítésből részesülünk. Ennek ellenére nem akarunk semmit rásózni a vevőinkre. Választási lehetőségeket kínálunk. Ha véleményünket kérik, esetleg le is beszélhetjük őket, és mást ajánlhatunk. Nem szeretnénk, hogy később csalódjanak. Érzésem szerint ebben a miliőben önmagukért beszélnek a tárgyak, s ez a legerősebb vásárlásra ösztönző erő. — Most egy közös kiállítás szerepel önöknél: Kápo- lyi Márta textiltervező és Szemlér Magda keramikusművész munkái a szép otthon jegyében fogantak. Hogyan fogadta mindezt a közönség? — Nagy érdeklődéssel és tetszéssel. Sok minden már gazdára is talált, s folyama„Ebben a miliőben önmagukért beszélnek a tárgyak" (Fotó: Koncz János) tosan elégítjük ki az után- rendeléseket. Érezhető, hogy B. Szabó Pál A immt mmmajanlata Bánk bán Bizonyára sok nézőnek megfordul a fejében, hogy iskolás korában kötelező olvasmányként vette kezébe a Bánk bánt. Nem mindig jó ajánlólevél ez. Az efféle penzumok elszürkítik a legjobb műveket is. sokszor inkább azok az alkotások maradnak meg emlékezetünkben, amelyeket titkon, a pad alatt böngésztünk. Pedig többet érdemel a Bánk bán: a ma este látható tv-játék ezt igazolja. Semmivel sem alábbvaló, mint a legizgalmasabb lovagregény. csupán a rárakódott por keltette azt az érzést, hogy csak unalmasan, közhelyszerűen lehet előadni. A rendező, Szönyi G. Sándor, a középkorba visz bennünket. Már ez önmagában is magával ragadó, hiszen a XIII. század levegője szenvedélyektől terhes. Katona József drámájának az erejét is ez adja meg: a szöveg már önmagában is azért oly erőteljes, mert nyelvújítás előtti. Amit egy mai szerző már csupán megkísérel érzékeltetni, azt , Katona még minden sejtjével érzi. Ilyenek jellemei is: nagy formátumú egyéniségek tűnnek fel előttünk, akik rokonok Shakespeare hőseivel. Olyasmit éreztem a tévéfilm közben, mint mikor a budai ásatásoknál megtalált gótikus szobortöredékeket szemléltem. Már a környezet is a messzi múltba vezeti a nézőt, egy ódon lovagvár szolgál kulisszául. Amit eddig csupán festett díszletek, semleges háttér között képzeltünk el, az most hirtelen testet ölt. életszerűvé válik. Ez a szinte naturális megfogalmazás jó alaphang a dráma kibontásához. Érezzük a fáklyák átható szagát, a mulatsághoz felszolgált ételek illatát, a tél kemény csípését. Jó választás volt az is, hogy a böjt előtti időszakra tették a cselekményt: így Tiborc panaszai is jobban visszhangoznak, az egész táj sokkal, ridegebb, kegyetlenebb. Az átdolgozás során az alkotók ragaszkodtak az eredeti szöveghez. Amit hozzátettek. az a látvány: megmutatták, amiről csak említés történik, továbbgondolták a sokszor szaggatott, indulatos párbeszédeket. Így feloldottak néhány olyan ellentmondást is. amelyet az irodalomtörténészek sokszor íölhánytorgattak. Szerb Antal például úgy fogalmaz: „ . .. a szükségszerűség ércgyűrűje nem olyan szoros, mint ahogy a tökéletes tragédia megköveteli". A televízió lehetőségei a rendező számára megadják, hogy ezeket a „hézagokat” kitöltse, s szigorú dramaturgiába préselje a történteket. Egyébként is: a Bánk bánban sokszor nem is a logikai lánc a fontos, hanem az az indulati mag. amely arra készteti a főhőst, hogy olyasmit kövessen el, amit egyébként képtelen volna. Túljut a racionalitáson, önnön erkölcsiségén, a világ ellentmondásai miatt, mert. Hamlet szavaival, „kizökkent az idő”. S valóban, e két hős rokon egymással, legnagyobb gátjuk önnön nagyságuk, amely megakadályozza mindkettőjüket a végzetes tett elkövetésében. A ma este látható Bánk bánban a szereposztás is következetes. A figurák erőteljesek, nem a megszokott külsejük és jellemük. Legszembeötlőbb választás az, hogy Tiborcot Koncz Gábor formálja meg. Eddig jobbára idős, nagyrészt magatehetetlen alakként jelent meg előttünk. Itt azonban sokkal egyértelműbb, hitelesebb minden megnyilvánulása. De ugyanígy végigkövethetnénk, a címszereplőtől a legutolsó statisztáig, hogy mennyire átgondolt, szervei az alkalmi társulat. Ottó és Biberach sem holmi gyenge kéjenc. petyhüdt izmú semmittevő. Bubik István és Szilágyi Tibor szerint ők is középkori harcosok, csak saját törvényeik igazgatják őket. Együttvéve, meglepetés ez a Bánk bán, valóságos újjászületése nemzeti drámánknak. Izgalmas két és fél óra várja a közönséget ma este. nyolc óra öt perctől. Gábor László DÓZSA ILDIKÓ: — Mamáról álmodtam — szólt Milva a legutóbbi háború egy borús napján. — Intett az utcasarokról, és eltűnt. Ez jelent valamit. Tehát, mielőtt meghalok. jó kezekben akarlak tudni, kisfiam. Gyula! Mi erről a véleménye? De Milva elhanyagolható férje. Gyuszi kétségbe vonható apja, csak hümmögött. Gyuszi viszont határozottan ellenállt. A háborúra, esetleges elhamvadásükra hivatkozott, meg arra, hogy ilyen időkben nem is illik, házasságra gondolni, A sziréna a legjobbkor kezdett sivítani. A vita közepén be kellett ugraniuk az óvóhelyre, ahol a férfiak sakkoztak, mint mindig, és Gyuszi elvesztette a játszmát, mint mindig. Nyilván érzékcsalódás volt csupán, amikor folytatólagos bánatában úgy vélte, hogy a tábla mellett heverő sötét királynője bosszankodva megrázza a palástját és abból globolszag árad. Békeidőben az egész kisvárosnak globolillata volt. és ezt a háború különös szaga csak néhány napra tudta elnyomni. Elvégre mindig visszaáll valahogy a régi rend. Milva házassági fondorlatainak az lett a következménye, hogy az épen maradt parókia hölgyeinek szíves közreműködésével előkerült egy garantáltan vallásos szűz. Milva kedvtelve nézegette. Gyuszi, akinek akkoriban még volt némi humorérzéke. kezet is csókolt a húsos, fehér löttyedelem- nek. A szűzről egyébként első pillantásra látszott érintetlensége, de izgalmában erősen verejtékezett. Amikor pedig Milva anyáskodva megtörölte a tenyerét, a meghatottságtól viháncolni kezdett. A megmaradt emberek fejéből kezdett kihullani a háborúnak még az emléke is. Annál meglepőbb volt, hogy egyik délután Gyuszi csuklóból leszakított női kezet talált az udvaron. Finom, artisztikus volt az a kéz. karcsú ujjain keskeny aranygyűrű fényiéit. Gyuszi el akarta ásni az orgonabokrok alá, de ahogy a fémmel hozzáért, a testrész porrá vált. Gyuszi lehunyta a szemét. Elképzelte, milyen lehetett a kecses kézhez tartozó nő, és este kis híján megnyerte a játszmát az apja ellen. E féldiadal közepette jelezte Milva, hogy rövidesen itt a világ vége — megálmodta. De egyelőre ez ‘“védésnek bizonyult, mert a béke zavartalanul tenyészeti tovább Gyuszi akkor már a szűzből lett feleségével próbált esténként sakkozni, Milva pedig globolillatú csokrokat hordott ki boldogult Gyulájához, a temetőbe. Ám édesanyja hanyagsága miatt, tulajdon halálára nem készült fel kellőképpen. Álmában ugyanis többé senki nem intett felé az utcasarokról, így Milva a hét főbűn egyikében leledzett (torkosság), amidőn rémült fia és nyüszítő menye mellől elragadta a halál. Időközben Gyusziból persze. Gyula lett. Dr. Ballangó Gyula köz- és váltóügyvéd, miként erről a családi ház kapujára erősített tábla tudósított, egészen tegnapig, amikor is az idő előtt megfáradt Ballangó doktor névtáblástól nyugalomba Vonult. Beesteledett. Gyula már a cserépkályha mellett ül, sakktáblája a fekete Chip- pendale-asztalon. A löttye- delem soha nem tanult meg sakkozni, de legalább a linzertésztákat készíti kiválóan. Mellesleg Gyula az apja halála után sem nyert játszmát, noha önmagával küzd csupán estéről estére, amikor a késői órákban a szüleiről s egyebekről szőtt emlékei kihullanak a ház ablakán. és tétován foszforesz- kál a szeme mögött valami keskeny aranycsík. A világos királynő szemrehányóan néz a tábláról. — Nem tudom, lehet-e még erre azt mondani, hogy patt — közli vele Gyula lemondóan. Halkan kopog az üvegtáblán az őszi eső. a folyó felől vastag felhők szállják meg a háztetőt. Az orgonabokor csupasz vázán fönnakad a szenesedő levélkupacokból szivárgó füstcsík és körültekergi. mint a fosztó. szürke cérna. Az esőcsatorna iszapjában meghalnak az üvegíestű gazok is, amiket még a szél telepített oda tavasszal. — Jaj, ez a nedves időjárás — sóhajtja á világos király. — Hallják, mennyire ropognak a csontjaim? — Ennek legalább még vannak csontjai — súgja Gyula a löttyedelemnek, de ő már alszik. Vagy, ki tudja. Amíg a sötét királynő bepúderozza magát, a futár elővezeti a lovakat: — Indulnunk kell... — őt nem visszük? — mutat a királynő Gyulára. — Már nincs időnk — mondja a huszár. Aztán elvágtatnak, és nem hallják, amint a bástya ösz- szeomlik, hogy maga alá temessen mindent.
