Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 19., szerda í. FELSŐTÁRKÁNYBAN TÁBOROZTAK Diák újságírók írták Mint már beszámoltunk róla, a napokban rendezte meg Felsőtárkány- ban, a KISZ Heves Megyei Bizottsága és a Népújság KlSZ-alapszerve- zete a középiskolás diák újságírók és diákrádiósok táborát. Az elkövetke­zőkben az ott készült írásokból közlünk néhányat. Élet az éjszakában 23 óra. Elcsendesedik a tábor, csak néhány helyről hallatszik kiabálás, éneklés, hangos kacaj. E néhány helyek közé tar­tozik a 2'12-es szoba, ahol ifjú újságírók „dorbézolnak”. Esténként itt gyűlik össze a „kis csapat” színe-java: aki nem fáradt, nem álmos, jó kedve van és nevetni akar. Egymás után röpködnek a jobbnál jobb poénok. Előke­rül a kártya, néhányan el­kezdjük a játékot. Alig in­dulnak el a lapok, kopog­nak. — Ne kopogtass, nyis­sál be! Az ajtón belép vezetőnk, Szabó László. Komoly tekintettel ránk néz és nekünk szegezi a kér­dést. — Mi folyik itt? A hangulat feszült, egy pillanatra mindenki megder­med. — Kártyázunk! Laci mereven végignéz a társaságon. — Beállhatok? Mindenki fellélegzik, és már folytatjuk is a játékot, de immár eggyel többen ülünk az asztalnál. Laci nem sokáig marad, köszön, eltávozik. A hangulat egy­re jobban fokozódik. Megint jönnek, kopogtatnak. Re­ménykedünk, hogy egy újabb vidám ember nyitja ránk az ajtót. Sajnos csalódnunk kell. Egy fegyelmező hang szó­lal meg.: — 11 óra elmúlt, feküd­jetek le! A szobában csend lesz, ek­kor elhangzik a mindent megmentő mondat. — Mi nem titkárképzősök vagyunk, hanem diák újság­írók. Holnapra össze kell ál­lítanunk néhány cikket, és most ezeket írjuk. Ez a két mondat megmen­tette a további szórakozá­sunkat. Folytatjuk a kártyá­zást, a vicceket, a beszélge­téseket. Az idő múlásával a hangulat színvonala és o létszám csökken. 3 óra felé már mindenki .elszállingózík a saját szobácskájába, csend uralja a terepet, mert nem­sokára eljön a 6 óra 30 perc, ami számunkra az ébresztőt jelenti. Kanzler Gábor, Hatvan Beszélgetés egy középvezető képzőssel Táborunkkal egy időben rendezték meg a középisko­lások KlSZ-középvezető-kép- ző tanfolyamát. Ennek egyik résztvevőjével, Bogdán Ere­imnél, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium má­sodikosával beszélgettem ar­ról. hogy miként telnek a napjai. — Hogyan kerültél ebbe a táborba? — Az iskolában iskolai KISZ-bizottsági tag vagyok, jövőre IKB-titkár leszek, és ahhoz, hogy megfelelően irá­nyítsam a KISZ-életet, szük­ségem volt erre a tanfolyam­ra. Itt mindig a főhadiszál­lásunkon szoktunk összejön­ni. Először megbeszéljük az előző napi dolgokat, megvi­tatjuk a hibákat és arra tö­rekszünk, hogy többször ne kövessük el azokat. Ezután az aznapra kiírt témákat boncolgatjuk. Mindenki el­mondja: saját iskolájában — az adott területen — milyen szisztéma szerint dolgoznak. Délelőtt mint IKB-szervezet működünk, felkészítik a csoportot egy megadott té­makörből. — A délelőtti előadások­hoz milyen segítséget kap­tok? — A csoportvezetők váz- latszerűen kiegészítik az ott hallottakat, s mindezt az is­kolából hozott tapasztalatok­kal bővítjük. Nagyon sok a kötött program. De dél­után akad szabadidő. Ekkor vagy öntevékeny diákkörben, vagy diáksportkörben tevé­kenykedhetünk, érdeklődé­si körünknek megfelelően. Esténként pedig szórakozha­tunk. láthattuk például Mak- sa Zoltán humorestjét és kétszer rendeztek diszkót is. Előházi Ildikó Gyöngyös Ne fuss olyan szekér után, amely szembe jön Maksa Zoltán humorista szórakoztatta a felsőtárkányi KISZ-tábor lakóit augusztus 5-én. A röpke egy óra alatt sokat nevettünk, tapsoltunk. Amikor befejezte produkció­ját. sokan vártak rá a szo­bája előtt, jelezve ezzel is tetszésüket. Aztán e beszél­getés erejéig sikerült kira­gadni a társaságból. — Közönséges gyermekko­rom volt, mivel nem tarkí­tották olyan események, mint például a szüleim válása — meséli némi iróniával. — De állandóan feltűnési mánia gyötört, így mindig poén- kodtam. Humoros hajlamom az általános iskola ötödik osztályában tört a felszínre, amikor is apróhirdetésekkel butítottam társaimat. Szak­középiskolásként a kémiát kedveltem, és mint minden tizenéves gyerek: a bioló­giát. Vegyésznek készültem, ám képességeimet itt sem titkolhattam el. A tanáro­kat különböző bulikon szóra­koztattam. Ilyen volt a „ki­kiáltott ivászat”, azaz az osz­tályozókonferencia. Közép- iskolás éveim alatt a Futó­tűz nevezetű együttesben do­boltam. Aztán, 1980-tól, a Kőbányai Gyógyszerárugyár- ban dolgoztam, mint „va­laki”! Hasonló stílusban, mint a: „Hé, valaki vigye már ki a szemetet!”. Azt hiszem, világos, hogy miről van szó. — A gyárban is viccelőd­tél? — A kollégákkal min­denképpen. Itt cikkeket is készítettem az üzemi lapba. Aztán, 1985-ben, részt vet­tem a humorfesztiválon, ahol a harmadik helyet szereztem meg. Markos György, Ná­das György és Nagy Bandó András után. — Mi történt ezt követően? — Amikor a középdöntő zajlott, a zenekar megszűnt. így, bánatomra, ugyanakkor édesanyám örömére, kényte­len voltam eladni a 20 ezer forintos dobfelszerelésemet, négyezerért. Ezután követ­kezett a kétéves Bandó-kor- szak. Én voltam Nagy Ban- dónak az „oldalkocsija”. Együtt léptünk fel, sőt elő­fordult, hogy én játszottam helyette is. Az öltönyös, es­télyi ruhás közönség várta Nagy Bandót, és én, mint egy kis csóró gyerek, szakadt farmerban jelentem meg. Ez a korszak, amit vele töltöt­tem, döntő volt az életem­ben. Nyugodtan mondhatom, példaképemnek tartom, de csak emberileg, szakmailag pedig elismerem. Ha e té­ren is példaképem lenne, is­mervén magam, megpróbál­nám utánozni a stílusát, ez viszont aligha lenne szeren­csés számomra. — Hogyan értékeled egy humorista küldetését? — Felelősségteljes ez a tevékenység, amelynek cél­ja, hogy mindenkit megne­vettessünk. akár rossz, akár jó a hangulata. Én mindig számítok a közönségre. Ezt a közönséget Karinthyék ne­velték ilyennek. Remélem, sokáig nem változik. Egyik barátom gondolatát hadd idézzem: egy bohócnak min­dent szabad. Szeretném azt a szintet tartani, amelyet az elődeim felállítottak. — Van-e valamilyen ars poeticád? — Nehéz ilyen hirtelen válaszolni. Talán a kémiata­nárnőm egyik kijelentésével válaszolhatok: „Ne fuss olyan szekér után, amely szembe jön!". Fáczán Zsuzsa, Hatvan Társadalmi folyamatok az ifjúság körében Az utóbbi években növe­kedtek a fiatalok léthelyze­tének feszültségei: változat­lanul nagy gondjuk a lakás­hoz jutás, kedvezőtlen mun­kájuk anyagi elismerése, és növekszik körükben az ala­csony iskolázottságúak szá­ma. A többi között ezekre a gondokra is rávilágít az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetének most megjelent kötete, amely „Társadalmi folyamatok az ifjúság körében" címmel a hazai ifjúságkutatás ered­ményeit összegzi. Az ifjú nemzedékről — a népesség 44 százalékát, a je­lenlegi keresők egyharmadát kitevő nagy társadalmi cso­portról — készült összegzés kollektív munka. Támaszko­dik többek között Andics Jenő, Andorka Rudolf, Ga­zsó Ferenc, Harcsa István, Kéri László, Schiffer Péter és Tahin Tamás külön ta­nulmányaira, (e munkák ké­sőbb önállóan is megjelen­nek) és a Központi Statisz­tikai Hivatal ifjúsági szak­mai munkaközösségének tár­sadalomstatisztikai elemzé­seire. A Gazsó Ferenc szerkesz­tette kötet segítséget nyújt­hat a problémák világos megfogalmazásával a párt-, állami és társadalmi szervek ifjúsággal foglalkozói mun­katársainak, a KISZ, szak- szervezeti és a népfrontakti­vistáknak, a pedagógusok­nak és a tanácstagoknak egyaránt. MOZIKLIP Cseh Tamás és Varga Miklós Ha két legyet lehet ütni egy csapásra, akkor azt nem érdemes kihagyni. Most pe­dig ez így van, ugyanis egy zenés filmről írok, s mi­vel újabban átgondoltabban, tervszerűbben folyik a néző kiszolgálása — egy nagyle­mezről is. Mindez pedig történt azért, mert a film­stúdiók önálló vállalatok­ká váltak, van nekik saját költségvetésük, állítólag ri­zikójuk is. A vállalkozás ré­szese a Hanglemezgyártó Vállalat, amely a Moziklip című film zeneanyagát a bemutatóval egy időben adta ki, dupla nagylemezen. Hogy kép nélkül mennyit ér ez a muzsika nem tu­dom. A dalok igen jelen­tős hányadát ugyanis az eg­ri Vörös Csillag moziban hal­lottam először, majd másod­szor. Ha manapság valaki kétszer megnéz egy filmet, akkor annak csak egy oka lehet: az alkotás jó. A ha­ladó videoklipes (mozikli- pes) hagyományok folyta­tója — megteremtője Tímár Péter, a rendező-forgató- könyviró-vágó magyar Chaplin, aki nem azt mutat­ja nekünk amiről éppen énekelnek; a filmetűdök és a zeneművek között inkább hangulati a rokonság. A harmónia annyira teljes, hogy a gyengébb számok is élményt adnak, legalább a szemnek, de legtöbbször a mögötte működő agynak is. Sokan felkaptuk a fejün­ket, amikor a „producer” Bacsó Péter bejelentette a filmről a Stúdió ’87-ben: Kérem, itt József Attila-i mélységek vannak. Nem hit­tünk neki. hiszen ez azért már mégis . . . Aztán nézzük a filmet, s egyszer csak rá­döbbenünk, hogy nem kel­lett sokat fáradoznia Tímár Péternek. Elég volt egy tük­röt tartania a Magyaror­szágnak nevezett területtel szemben, aztán befizettet­nie a nézővel a beugrót, s a szeme közé vágni: így élsz, így éltek. A tiszta szí­vű költő is így dolgozott, bele is halt, de az már ré­gen volt. Láthatjuk Zorán klipjét, aki luxusszeretőjével, lu­xusszállodában pásztorórá- zik, majd luxusautóján tá­vozik. Rögtön azután ko­szos bérkaszárnyába kalau­zol el bennünket a Napó­leon Boulevard. ahonnan csak öngyilkossággal lehet menekülni. S itt vannak a Sziámi zenekar fiataljai, akik az augusztus húszadi­kai parádé hátterével ének­lik közönyösen: „Én már ki vagyok szállva . ..” Fölösleges tovább sorol­ni a film apró történelmi motívumait. De van a film­ben egy Cseh Tamás-dal. amelyet Varga Miklós éne­kel. Tudatos vagy sem (haj­lok arra, hogy az) furcsa fin­tor ez. Az értékek manapság nincsenek biztonságban. En­nek ellenére jól áll a slá­gerénekesnek ez a póz, meg­kockáztatom, hogy jobban, mint a megszokott sajátja, amely lehet, hogy csak „csi­nált". Mindegy. Kinek kell ma egy egyéniség? Ráadá­sul, ki tudja, mit jelent az, hogy identitás, szem­ben a tudathasadással. Nem érdekes. A film a tervekkel ellen­tétben Heves megyében nem lett kasszasiker. Ezt bizonyára csak a már érde­kelt gyártók bánják — mi, akik láttuk, s kiábrándult­ságában is tetszett, csak köz­vetve. Egy idézetet legalább véssünk a fejünkbe. Ezt Kőhing Péter énekelte, ter­mészetesen szomorú szemek­kel: „Indiánok vagyunk mindannyian”. A dalban benne volt a kétség. Kovács Attila Jubilál az Omega Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg az Omega együttes. Az akkori tagok közül már csak !Benkő László és Kóbor János maradt a zenekarban, a negyedszázad alatt itthon 17, külföldön harminc nagylemezt jelentettek meg. Dalaik közül például a Gyöngyhajú lányt„ a Tízezer lépést, vagy az egyik legfrissebbet, a Fekete pillangót■ szinte minden kor­osztály kedveli. A jubileumot a budapesti Kisstadionban szeptember 4-én és 5-én koncerttel ünnepük, az ezt követő napokban jelentetik meg Babilon című új nagylemezüket. Felvételünk egy közelmúltban tartott egri koncerten készült (Fotó: Koncz János) ÁLLÁSAJÁNLATAI: Finomszerelvénygyár: Heves, Engels u. 2. Felvételre keres betanított gépmunkásokat automata, félautomata esztergagépekre, három műszakos munka­rendbe. Jelentkezni lehet: Ollári Mihályné munkaügyi vezetőnél. Állami Gazdaság: Heves, Dobá l, út 31. Felvesz kovács, mezőgazdaságigép-szerelő és villany- szerelő szakmunkásokat. Jelentkezni lehet Enyedi László munkaügyi vezetőnél. BUDAGANT Kesztyűs Szövetkezet: Heves, Baross G. u. 15. Betanított munkára szabász, kesztyű varró és kézi kesztyű- varró munkásokat alkalmaz. Jelentkezni Molnár Jenő munkaügyi vezetőnél lehet. Építő Kisszövetkezet: Heves, Fő u. 33. Asztalos és burkoló szakmunkások, valamint asztalos segédmunkások jelentkezését várja. Jelentkezni lehet: Morcsányi Gábor, személyzeti osztály. KAEV 4. sz. Gyára: Gyöngyös, Karácsondi u. 15. Hevesen létesülő gyáregységénél lakatos, hegesztő és esztergályos szakmunkásokat alkalmaz Heves város és vonzáskörzetének területéről. BOSCOOP Agráripari Feji. Közös V.: Hatvan Heves és Szolnok megyei munkaterületre saját gépkocsi­használattal és gyakorlattal rendelkező fejőgépszerelőt keres felvételre. Jelentkezni lehet: a BOSCOOP hatvani kirendeltségén. Koszig Mátra Gázbetongyár: Gyöngyös Felvételre keres villanyszerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat; energetikust; könyvelőt, számlázót, valamint portást. Mátrai Állami Gyógyintézet: Mátraháza Cukrász, szakács, szobafestő-mázoló, lakatos, központi­fűtés-szerelő; diétás nővér, anyaggazdálkodásban jártas érettségizett, gépírni tudó munkavállalót; takarítót, konyhai kisegítőt keres felvételre. Jelentkezni lehet: a fenti címen a munkaügyi osztályon. A tábori újság címlapja

Next

/
Thumbnails
Contents