Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-19 / 195. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 19., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3 1 mmmm ■r Párterkölcs és anyagi érvényesülés Egy átszervezés kapcsán új vezetőséget kellett választania két, korábban különálló üzemrész egységessé lett pártszervezetének. Egyenlő eséllyel indult a taggyűlésre mindkét „régi” titkár, a felsőbb szervek — ieen helyesen — távol tartották magukat a befolyásolásnak még a látszatától is. Ügy gondolták: döntse el a részben megváltozott összetételű tagság, hogy a két titkár közül melyik vezesse toválbb az alapszervezetet. Amikor a választásra került a sor, felállt az egyik „öreg harcos”, 45-ös párttag, annak a korábbi pártszervezetnek tagja, amelyet —az egyszerűség kedvéért — nevezzünk 1-esnek. Kijelentette, hogy semmi kifogása nem volt mindeddig saját párttitkára ellen, most sincs ilyesmi az eszében, de mégis azt javasolja, hogy a 2- es pártszervezet eddigi titkára legyen az egyesített alapszervezet első számú vezetője. Indoka: biztosan tudja, hogy április negyediké alkalmából néhányon kaptak jutalmat a volt gyáregységben. a lista rövidebb volt a szokásosnál, s a párttitkár nevével kezdődött. A titkár azonban — arra hivatkozva, hogy most kevesebb embernek jutott, mert csökkent a keret — lemondott a jutalomról. — Így volt, igaz! — helyeseltek többen is a taggyűlésen azok közül, akiknek eddig a szóban forgó szerény ember volt a vezetőjük. A másik titkárnak pedig becsületére legyen mondva, hogy csatlakozott az előtte szólóhoz, s minden rossz szájíz nélkül szavazta meg „riválisa” megválasztását. Ne térjünk ki ezúttal a megválasztott titkár anyagi viszonyaira, amelyek enyhén szólva — nem voltak éppen rózsásak, lett volna helye nála is a jutalompénznek. Az sem kizárt, hogy családtagjai részéről néhány rosszalló szó is elhangzott, ha beszámolt otthon a jutalmazás körül történtekről. Persze —, ha beszámolt. Mert az ilyenfajta ember jobban szereti a dolgokat csupán saját lelkiismerete szerint intézni. Ilyennek ismerik. Lehet, hogy voltak, akik megmosolyogták, hiszen manapság túl gyakran hangzik el. hogy „ő is a piacról él”. Kár volna tagadni, valóban vékonyan csörgedezik mostanában a pénz a legtöbb (csaknem minden) munkahelyen, miközben az árak — ez is tagadhatatlan — szinte megállás nélkül kúsznak felfelé. Mégsem áll egyedül azzal, hogy a kommunista példamutatást többre becsüli néhány bankjegynél. Tévedés ne legyen: régen elmúltak azok az idők, amelyekben szégyen volt és megbélyegzés járt azért, hogyha valaki az anyagiakra is gondolt. s nem csupán lelkesedésből végezte munkáját. Keményebb éveket élünk, olyanokat, amelyekben nagyon is számít a pénz. De mégsem olyanokat — s ne is jussunk el odáig! —. amikor „a pénznek nincs szaga” (mint a régi rómaiak mondták az illemhelyek megadóztatásakor). Igaz, kevesebb szó esik napjainkban az erkölcsiekről, mint korábban, még néhány évvel ezelőtt. Ez pedig többeket arrafelé taszít, hogy csak az anyagi érvényesülést nézzék. Nem is áll vény, rendelet nem tiltja hogy munkával bárki többet keressen, sőt — helyesen — ennek útjában semmi: tör- a kiemelkedő munkát pénzjutalommal szokták honorálni. Igaz, kevesebb szó esik napjainkban az erkölcsiekről. mint korábban, még néhány évvel ezelőtt. Ez pedig többeket arrafelé taszít, hogy csak az anyagi érvényesülést nézzék. Nem is áll ennek útjában semmi: törvény. rendelet nem tiltja, hogy munkával bárki többet keressen, sőt — helyesen — a kiemelkedő munkát pénzjutalommal szokták honorálni. Mondhatják azt is e sorok olvasói, hogy a fenti eset meglehetősen szélsőséges, sőt kivételes. Többen vannak azok, akik inkább minden alkalmat megragadnak, hogy észrevétessék magukat, minden kis érdemet nagyra fújnak fel és szinte kikövetelik maguknak az anyagi elismerést. Ám, egyáltalán nem biztos. hogy ők vannak többen. Csupán ők a hangosabbak, a feltűnőbbek. S éppen ezért róluk ítélik meg — felületesen — a többieket is. Igaz, hogy az élet sokszor őket látszik igazolni, hiszen a mindenütt ott lévők, a munkáért utolsóként, de az elismerésért elsőként jelentkezők — mi tagadás — hamarabb tudják teljesíteni magánelképzeléseiket. Többnyire a köz rovására. Az ilyen dicsőség azonban általában igen rövid életű. Számos példa bizonyítja, hogy a dolgozó és munkájuk után megélni akaró emberek hamar elfordulnak azoktól, akik tisztségüket meggazdagodásra, egyéni haszonszerzésre akarják felhasználni. S mert ha lassan is, de haladunk a közélet demokratizálása útján, mind több lehetőség adódik arra, hogy a köz nevében szónokló, de saját zsebüket tömő emberek kihulljanak a közvélemény rostáján. Természetesen nem álszerénységre gondolunk. Korántsem arról van szó. hogy a kommunisták, vezetők, párttisztséget viselők ne fogadják el azt, ami megilleti őket. De csak azt és annyit! Hátrány semmiképpen nem érheti azt, aki becsületesen dolgozik, csupán azért, mert vezető tisztséget tölt be a maga területén vagy mert régi, kipróbált kommunista harcos. Fogalmazhatjuk úgy is: első legyen a munkában, a kötelességteljesítésben — és egyenlő a többiekkel akkor, amikor jutalomról, kitüntetésekről, előléptetésekről van szó. Többre csak annyival tarthat igényt, amennyire képzettsége, rátermettsége alkalmassá teszi. Minden éremnek két oldala van. ennek is. Vannak munkahelyek — sajnos, nem is kevés —, ahol szívesen mennek a könnyebb ellenállás irányába, s előnyben részesítik a nagyhangúakat, az önmagukat adminisztrálókat a szerényekkel, a becsületesekkel szemben. Ott viszont éppen a kommunistáknak kell felemelni szavukat és — mint a bevezetőben említett esetben — állást foglalni a köztiszteletre érdemes személy mellett. Nincsenek, nem is lehetnek külön törvények, jogszabályok a kommunisták számára. És — mégis vannak! Gyakran megtörténik, hogy egy-egy munkahelyen valóságos harc indul jobb beosztásért, előléptetésért, a következő ünnepen várható kitüntetésért. Semmilyen jogszabály nem tiltja az ilyen versengést, még azt sem, hogy egyesek a maguk érdekében minden eszközt felhasználnak. az elvtelen hízelgéstől a mások befeketí- téséig. A törvény tehát nem tiltja mindezt — a párt normái igen. Nehéz időkben kétszeresen nehéz kommunistának lenni. Azért is, mert sok a kísértés az emlegetett pártnormák áthágására, meg — legalább annyira — azért is, mert a kommunistákat ma is éberen figyelik, sokszoros kritika nagyítója alatt vizs- gálgatják a többiek. Ha nehéz is. meg kell felelni a követelményeknek, amit ki-ki önmaga elé állított, amikor kommunistának vallva magát a párt tagja lett. V. E. JELZŐTÁBLA Megyénk gazdaságának első fél éve A Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatóságának jelentése szerint szőkébb hazánk gazdaságának első félévi teljesítményét továbbra is az jellemzi, hogy a népgazdaság fő célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából kedvező változások mellett egyes, az elmúlt két évre jellemző kedvezőtlen tendenciák folytatódása is megfigyelhető. A szocialista ipar termelése a második negyedéviben mérsékeltebben nőtt, mint az év első három hónapjában, de féléves szinten így is 8,7 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. A termelés bővülése az ipar mindegyik ágazatára jellemző. Míg az élelmiszer- és különösen az építőanyag-iparban lényegesen lassabban emelkedett a termelés. Az építőanyag-ipar teljesítményének dinamikus növekedését a Bélapátfalvi Cementgyár és a Mátra Gázbetongyár termelésének felfutása továbbra is alapvetően befolyásolta. A megyei székhelyű iparvállalatok és szövetkezetek — folyó áron — belföldre csaknem 6, exportra 2 százalékkal többet értékesítettek, mint 1986 első fél évében. Az összes külkereskedelmi célú kiszállításon belül a rubelelszámolású átadásuk csökkent, a nem rubelelszámolású számottevően emelkedett. A szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos létszáma több mint 1100 fővel, 2,2 százalékkal fogyott, de a villamosenergia-iparban, a kohászatban és az élelmiszeriparban növekedett. A létszám csökkenése különösen számottevő a könnyűiparban, illetve a szövetkezeti iparban. A foglalkoztatottak havi átlagbére 7,5 százalékkal nőtt, mérsékeltebben mint 1986 első fél évében, és megközelítette a 6200 forintot. A kivitelező építőipar saját építőipari termelésének nagysága 2,4 százalékkal csökkent, s ez az éves terve 43 százalékos teljesítését jelenti. A fél év során 182 lakást adtak át a megrendelőknek, az egy évvel korábbinál 10 százalékkal kevesebbet. A június végén kivitelezés alatt álló lakások száma 662 volt, az egy évvel korábbitól 95-tel elmaradt. A foglalkoztatottak száma csaknem 300 fővel fogyott, gyorsabban, mint 1986 első fél évében. A fizikai foglalkozásúak túlóráinak száma jelentősen nőtt. Ebben meghatározó, hogy az év eleji hideg időjárás miatti termelési lemaradásokat a kivitelezők igyekeztek pótolni. A foglalkoztatottak havi átlagbére 10,2 százalékkal emelkedett, azonos mértékben, mint 1986 első fél évben. A megye mezőgazdaságilag művelt területe valamelyest tovább csökkent, de a szántóé ismét nőtt, és a kihasználtsága is javult. A növénytermelés szerkezete módosult: a gabonafélék, a cukorrépa, a fehérjedús takarmányok vetésterülete növekedett, a napraforgóé mérséklődött. A kalászos gabona érését a korábbi csapadékos időjárás lassította, ezért a gazdaságok az aratást az előző évinél mintegy két héttel később kezdhették. Július végéig a kalászos gabonát a vetésterület jóval kisebb hányadáról takarították be, mint 1986-ban. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében hozott jelentős ösztönző rendelkezések hatása az állomány alakulásában még csak részben érzékelhető. A gazdaságok az év első hat hónapjában a központi árualapba — összehasonlítható áron — állatokból és állati eredetű termékekből az egy évvel korábbinál 9 százalékkal többet értékesítettek. A vágósertés- és különösen a vágóbaromfi-átadásuk emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom folyó áron több mint kilenc, összehasonlítható áron 3,5 százalékkal nőtt. A vegyes iparcikkek kivételével minden árufőcsoport forgalma csökkent. A lakossági igényeket a rendelkezésre álló árualapokból jórészt. sikerült kielégíteni. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalmát a napi vásárlásokon kívül az év eleji rendkívüli hideg időjárás, amikor a késedelmes áruszállításoktól tartva fokozódott a lakossági beszerzés, valamint az áremelések hírére történt elővásárlások is befolyásolták. Az idényáras cikkek árszínvonala jobban emelkedett, mint a megelőző hat év első fél évének bármelyikében. A rúházati termékek többségéből javult a kínálat, ennek ellenére — elsősorban a kereslet mérséklődése miatt — kevesebbet értékesítettek. A tartós fogyasztási cikkek forgalma továbbra is dinamikusan nőtt. Az építőanyagok többségéből változatlanul megfelelő volt az ellátás. A szilárd tüzelőanyagok értékesítése meghaladta az egy évvel korábbit. A kereskedelmi szálláshelyek vendég- forgalma mérséklődött, de a nem szocialista országokból közel 28 százalékkal többen látogattak a megyébe. A lakosság központi forrásokból származó pénizbe- vételei 7,2 százalékkal emelkedtek, kisebb mértékben, mint 1986 első fél évében. Az átlagosnál lényegesen jobban nőtt a lakosság mezőgazdasági termékértékesítéséből származó bevétele a sertés- és a borfelvásárlás növekedésével. Magyar—japán vegyes vállalat Magyar—japán üveggyapotgyár létrehozására és működtetésére vegyes vállalatot alapít az Üvegipari Művek más magyar, továbbá japán partnerekkel. Az erről szóló szerződést már aláírták az érdekeltek. A részvénytársasági formában működő vegyes vállalat alaptőkéjéből az Üvegipari Művek 47, a Skála- Coorp 10 százalékkal, a legnagyobb japán üvegszálgyártó, a Nitto Boseki cég és a Toyo Menka Kaisha kereskedőház együttesen 26, a IFC nemzetközi pénzügyi társaság pedig 17 százalékkal részesedik. A Salgótarjáni Síküveggyárban kap épületet az új üveggyapotgyár, amely évente 4400 tonna üvegszálat állít majd elő. A tervek szerint 18 hónap alatt rendezik be az új gyárat, s így az 1989 közepén megkezdheti a termelést. A rend Manapság egyre többet hallani arról, hogy az utóbbi időben lazult az állampolgári fegyelem hazánkban. Hogy valójában mit is jelent mindez, azt szinte nap mint nap, mindenki a saját bőrén érezheti. Hiszen a vállalati vezetők hiába kötnek szerződéseket partnereikkel a különböző alkatrészek szállítására, egy meghatározott időpontra, a várt, a folyamatos munkához szükséges részegységek gyakran késnek. Az sem ritka azonban, hogy a vevőket a boltban már1 fél órával a zárás előtt nem szolgálják ki. Az ugyancsak szinte már mindennaposnak számít, hogy a hivatal packázik a kedves ügyféllel akkor is, ha erre voltaképpen semmi oka nincs. Hogy e jelenségnek mi az oka? Erre a válasz rendkívül sokrétű és szerteágazó, mely mindenképpen meghaladja — már csak terjedelmi okok miatt is — egy újságcikk lehetőségeit. Annyi bizonyos azonban, hogy a körülmények rendkívüli módon kedveznek a felületességnek, nemtörődömségnek. Ugyanis egy társadalmi méretű átalakulás során, ezt történelmi példák is jól érzékeltetik, fellazul a rend az élet szinte valamennyi területén. Az idő foga kikezdi a régi értékrendet, s az új még nem alakult ki. így a rendet, mely az átgondolt és célravezető cselekvés alapfeltétele, megkövetelni és betartani is, igen nehéz. Pedig haladásunknak, továbblépésünknek egyetlen garanciája lehet: az értelmes és önként vállalt rend megtartása az élet minden területén. Mért gondoljunk csaík bele abba, mi történne akkor, ha csak egyetlen óráig mindenki a kedve szerint cselekedhetne? (Természetesen a bűncselekményeket most ne soroljuk a lehetőségek közé!) Hihetetlen káosz uralkodna el. Például „családi okok" miatt nem gyógyítanának a kórházakban, nem lenne sem víz-, sem gáz-, sem elektro- mosáram-szolgáltatás, mert az ott dolgozóknak nem lenne „kedvük” éppen dolgozni. Talán nem is érdemes tovább folytani, mert a következményekbe még belegondolni is rossz. S éppen ezért nem kétséges, hogy a józanul gondolkodó emberek többsége mit is választ... — cs — Nosztalgiapecsét a dinnyén Javában tart a dinnyeszezon Heves megyében. A zöldségtermesztésről híres területeken, a hazai és külhoni fogyasztók számára szedik a piros, édes belű csemegét A század elején a csányi dinnyeföldekről lekerülő dinnyéket bélyegezték a minőség védelme érdekében. Nemrégiben előkerült egy 80 éves koronás „pecsét”, s a Csányi Állami Gazdaságban, ezzel a félig érett pirosbelűeket látják el, hogy a mézédes dinnye tényleg innen származott. Potornai József az álllami! gazdaság ,'pecsétőre” a dinnyeföldön (Fotó: Koncz János) A Csányi Állami Gazdaság ízletes, pecsétes dinnyéje
