Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 3., hétfő 3. Miért alapítottak új adóhivatalt? Nemrégen a Magyar Köz­löny szűkszavúan adta hí­rül, hogy megalakult az Adó- és Ellenőrzési Hivatal, Az új szervezet a korábbi szét­szórt apparátust egyesítette, e névtábla alatt működnek már a korábbi Ellenőrzési Főigazgatóság, az adómegál­lapító hivatalok, az illeték- hivatalok e területtel fog­lalkozó részlegei, illetve a tanácsi adóapparátus egyes csoportjai is. A névváltozás fontos át­alakulást takar. A pénzügyi intézményrendszer korsze­rűsítésének újabb, igaz ke­vésbé látványos lépése ér­kezett el. S tegyük hozzá gyorsan, az adóreformtól függetlenül. Nem véletlen, hogy nem az Országgyűlés őszi ülésszakán hozandó döntéstől tették függővé az apparátus fölállítását. A létrehozás alapvető indoka ugyanis az eljárás egysége­sítése volt. Azonos értelmezés Valószínű, alig akad ma valaki Magyarországon, aki baráti társaságban ne hal­lott volna rémtörténeteket az adóhivatal logikátlan el­járásairól, az adó megálla­pításának önkényességéről stb. És hiba lenne, ha nem ismernénk el, éppen az ap­parátus széttagoltsága, az egységes irányítás és ellen­őrzés hiánya valóban az ér­vényes jogszabályok egy­mástól merőben eltérő mó­don való értelmezésére adott alkalmat. Hiszen minden ta­nácsnak jogában áll az adott kereten belül, hogy meg~ szabja, mikor ad például egy kisfalu cipészének adó- kedvezményt, vagy éppen mentességet és kinek enge­di el méltányossági alapon a tartozásait. S az adófizető állampolgárok joggal érez­hették úgy, hogy hátrányba kerültek, mert a mentesség az egyik megyében, vagy városban járt, míg máshol nem. Az is biztos, hogy éppen a kiskereskedőknél, kis­iparosoknál a forgalom becslése sokszor lehetetlen helyzetet teremtett. Valós adatok nélkül az egyik fél — a kereskedő vagy iparos a valódi forgalmánál keve­sebbet, az adóhivatal pe­dig sokkal többet írt az adóívre. S nem szorul kü­lönösebb magyarázatra, hogy e kérdésben is meny­nyire eltérhetett egymástól az egyes adóhivatalok, il­letve a 'tanácsok pénzügyi osztályainak véleménye. Ne a helyi érdekviszonyok Az egységes adóhivatal létrejötte segítheti az ál­datlan helyzet fölszámolá­sát, persze, csak a most ér­vényes jogszabályok kere­tein belül. Ez mindenkép­pen azt jelenti, az eljárás minden egyes lépcsőjében azonos elvek alapján bí~ rálják el az adófizetők be­vallásait. kérelmeit. És se­gíthet abban is, hogy ne a helyi érdekviszonyok hatá­rozzák meg az adózás na­gyon fontos elemeit, a men­tességek, kedvezmények alapelveit, a méltányossági elbírálás kritériumait. Le­het, hogy ezek még szigo­rúbbak is lesznek néhány helyen, mint most. De való­színűleg, az egységes rend­szer alkalmazása senkiben sem kelti azt az érzést, hogy talán személyes okok­ból egyedül vele packázik a „hivatal”. Persze, erre az átalaku­lásra még néhány hónapot várnunk kell, az apparátus fölállítása csak most kezdő­dött meg. Minden megyében és a fővárosban létrejöttek az adófelügyelőségek; ezek a lakossági általános jöve­delemadóval, illetve szintén az e szférát érintő forgalmi adó ügyeivel foglalkoznak. Egységes megyei apparátus A hasonló területi elosz­tásban fölállított igazgató­ságok a vállalatok adóügye­it intézik. Tehát már most létrejött egy megyén be­lül az egységes apparátus, s az akkor is nagy szó, ha az alapvető szabályok nem változtak, tehát az adóeljá­rás menete alapjaiban azo­nos a korábbival. Az új adóhivatal munká­ja akkor módosul lényege­sen, ha az Országgyűlés el­fogadja az adóreform ter­vezetét. Ekkor lényegesen bővül az adózók száma, az ügyek, az akták is jócskán megszaporodnak, így jóval több munkatársra lesz szük­ség, ahogy a modern tech­nikát, a számítógépet sem nélkülözhetik majd. Ám, a fölkészülés csak szeptember utón kezdődhet meg. K. L, M. Séta Keszegen A nyári hónapokban sok hazai és külföldi turista keresi tel a történelmi nevezetességekben bővelkedő, szép fekvésű nyugat-magyarországi várost, Kőszeget is, ahol a helyi kis­termelő üdítő portékáját árulja (MTl-fotó: Krista Gábor — KS) Kísérleti aratás Nagygomboson A Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Nagygombosi Tangaz­daságának kerületében 80 hektáron, 30 ezer parcellán 15 mezőgaz­dasági kultúrnövényfaj összehasonlító fajtakí­sérletei folynak. Meg­kezdődött az árpa és a búza „miniparcellák- aratása, melynek mun­kálataiban a Madridi Mezőgazdasági Tudomá­nyi Egyetem nyári cse regyakorlaton itt tartóz kodé diákjai is segéd­keznek. (Fotó: Szabó Sándor) Krisztina Menendez spanyol diák a magyar martonvásári bú­zafajtát kévézi Sármány János a Winter-Steiger minikombájnnal az árpái takarítja be a „mini-”parcellárói AZ IGAZSÁGOSSÁG ELVE ALAPJÁN Településfejlesztési hozzájárulás- közös alapból Mint ismeretes: 1986. január elsejétől a városok és települések tanácsai megkapták az önállósági jogot. Méghozzá abban az értelemben, hogy saját maguk döntik el: az adott ötéves tervidőszakban hogyan gazdálkodnak, mit építsenek. Ezzel egy­idejűleg összevonásra került a működtetési és fej­lesztési alap, azaz e két célra szánt pénzeszköz „közös kalapba” került. A tanácsok a központi tá­mogatáson kívül egyéb más anyagi forráshoz is jutnak. Ilyen például a lakosság településfejlesztési hozzájárulása, amely már szerte az országban, így megyénkben is gyakorlattá vált. Emellett a gaz­dálkodó egységek — üzemek, szövetkezetek — is fizetnek évente bizonyos pénzösszeget város- és községfejlesztési célokra. Ezek az anyagi javak azon­ban — a pénzügyminisztéri­umi szabályozók értelmében — nem közvetlenül az önáLló tanácsoknál jelentkeznek. Nézzünk egy példát, hogyan is kapják meg a közigazga­tási szervek ezt a támoga­tást? — Mi újság ebben az ügy­ben Hevesen? — kérdeztük Kontra Gyulát, Heves Vá­ros Tanácsának elnökét. — Az év első öt hónap­jában az üzemek és szövet­kezetek város- és község- fejlesztési hozzájárulásaként 21 millió 483 ezer forint he­lyett csak 18 millió 124 ezer forintot kaptunk meg. Az éves. szabályozott bevételnek egyébként 61 millió 401 ezer forintnak kellene lennie. Eddig tehát mintegy három­millió forint hiányzik a jkasszánikból”, amelyet a város körzetébe tartozó gaz­dálkodó egységektől kellett volna megkapnunk. — Milyen gondot jelent ez a városi tanácsnak?----Mindenképpen nehézsé­get hoz a tervünk végre­hajtásában. Ebben az évben például lakásépítésre 18,4 millió forintot irányoztunk elő, saját forrásból és me­gyei támogatásból. Nekünk mindenképpen „az asztalra kell tennünk” a saját pén­zünket, hogy megkaphassuk a céltámogatást. Ugyanak­kor az elköltést is ütemez­tük, lekötöttük a kivitelezői kapacitást, s az mindenkép­pen gondot okoz, ha nem áll rendelkezésünkre a megfe­lelő összeg. Vagy a csatorna­mű építését társadalmi úton terveztük, amelyhez évente 2 millió forintot biztosítunk. Ha az idén nem tudjuk el­érni a beszabályzott bevé­telt, a beruházás a követke­ző évre csúszik át. Tervez­t ünk 1988—89-ben egy or­vosi rendelő és gyógyszertár építését is, jövőre 2,8 millió, két év múlva pedig 4 millió forintot kell rászánnunk, sa­ját forrásból. Ebhez azonban az is szükséges, hogy meg­kapjuk a körzetünkben lévő üzemektől, szövetkezetektől a város- és községfejlesztési hozzájárulásit. — S ha nem? Hiszen em­lítette, hogy az idén is. mint­egy 3 millió forint hiányzik e forrásból... — A tanácsülés elé ter­jesztettük. hogy engedélyt kérünk hétmillió forint gazdálkodási hitel felvéte­lére az OTP-től. A hevesi példa csak egy a sok közül. De felmerül a kérdés — bizonyára sokak­ban —•, miért nem fizetik a hozzájárulást egyes gazdál­kodó egységek? Kántor Imrét, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetőjét kértük, legyen eb­ben segítségünkre. — A pénzügyminisztériumi szabályzók szerint a válla­latok, a szövetkezetek köte­lesek fizetni a város, és községfejlesztési hozzájáru­lást és a béradót. De a gya­korlatban előfordul az is, ha egy termelőszövetkezet veszteséges, a következő év­ben mentesül ez alól. — A rendszer értelmében a hozzájárulást nem közvet­lenül a tanácsok kapják meg, hanem a Pénzügyminisztéri­umba küldik a gazdasági egységek. Miért? — Az igazságosság elve alapján. Mert azon telepü­lésen. ahol gyenge a ter­melőszövetkezet, a tanács­nak kevés pénze jutna kom­munális fejlesztésekre. Ezért-szükséges, hogy a közös nagy pénzalapból valameny- nyi önálló tanácsnak jus­son. E rendszer átgondolt, úgy véljük, jól szolgálja a nemes célokat. Ám tény, hogy gazdasági gondokkal küzdünk. Van olyan válla­lat, ahol a nyereségelvonás a számítottól nagyobb mér­tékben nőtt, maga a nyere­ség pedig kevésbé. Ezt nyil­ván ki kell egyenlíteni, épp azoknak a városoknak, köz­ségeknek az érdekében, ahol ilyen gond jelentkezik. A Pénzügym/inisztérium ellen­őrző hivatala országosan felméri, milyen ellátottsági szinttel rendelkezik egy-egy város, község, s ennek alap­ján történik a szétosztás. A PM az ország összes megyé­jét igyekszik igazságosan el­látni a város- és községfej­lesztési hozzájárulásokból. Ez egyfajta jó szándékú vé­delem is azok érdekében, ahol kevesebb jut a lakos­ság igényeinek kielégítésére. Enélkül a központi kiegyen­lítő szerep nélkül több te­lepülés kerülne hátrányos helyzetbe. Egy példa: a tar- namérai termelőszövetkezet az elmúlt évben veszteséges volt, ezért az idén nem kö­telezték a hozzájárulás fize­tésére. Ezért a közös nagy alapból kaptak azok a köz­ségek. amelyek e tsz adójá­ból részesültek volna. — Még egy utolsó kérdés: előfordulhat-e olyan, hogy egy gazdasági egység ön­kéntes elhatározásból nem fizet? — Korántsem. Az adóha­tóság szigorúan megbírsá­golja. A PM vonatkozó rend­szabályai alól csakis a jog­szabályalkotó adhat felmen­tésit. E rendszer védi a ta­nácsokat, s a VII. ötéves tervidőszakra kidolgozott szabályzók segítik az ön- kormányzati jelleget. Mikes Márta \ Az árpa mérése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents