Népújság, 1987. augusztus (38. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. augusztus 17., hétfő .miwm 3JJ íjii U. 3. ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK Miért kevés a KÁF-embléma? Sokan és sokat vitatkoztak már azon, bogy a jó bornak kell-e cégér. Vagy a másik, bár idegenből vett szólás, miszerint a puding próbája az, hogy meg­eszik. Mert ugyan honnan tudja az áruk tömege kö­zül kiválasztani a vásárló a neki legmegfelelőbbet, ha senki és semmi nem irányítja a figyelmét a leg­jobb vennivalókra? Igaz, van reklám is, de arra meg az a harmadik mondás érvényes, hogy minden cigány a maga lovát dicséri. Kell hát valami-járatlan jelzés is, amely útbaigazítja a vásárlót, egyértelműen tu­domására hozva, hogy a ke­ze ügyébe került áru kiváló minőségű. S ha kell — hát van is. Élelmiszerboltokban csak­úgy, mint jó néhány ipar- cikkszaküzletben, egyes ter­mékeken látható a két, egy­másba tolt háromszög: a ki­váló áruk fórumának emb­lémája. Egy reprezentatív felmérés szerint a vásárlók- fogyasztók mintegy 80 száza­léka ismeri ezt a jelzést, s közülük ugyancsak 80 szá­zalék körül jár azok aránya, akik előnyben részesítik az ily módon kiválónak minő­sített termékeket. Lanyha érdeklődés Az volna tehát az ésszerű, ha a gyártó vállalatok — különösen az utóbbi időben, amióta előtérbe került or­szágosan is a minőségi szemlélet — egymással ver­sengve igyekeznének meg­szerezni a KÁF-emblémát legjobb termékeik számára. Vagyis a „cégért”, ha még oly jó is az a „bor”. — Két évvel ezelőtt — mondja Kovács Márta, az Országos Piackutató Intézet „Kiváló Áruk Fóruma” főosz­tályvezetője — külön tájé­koztatót küldtünk a gyártó vállalatoknak a KÁF elnye­résének feltételeiről. Meg­írtuk azt is, hogy a kiváló minősítés magasabb árat is jelenthet. A válasz bennün­ket is meglepett: a többség közölte, hogy nem él a le­hetőséggel, mert a piac nem bír el magasabb árakat. Érdekes eredményre jut­na. aki manapság megvizs­gálná: az így vélekedett vál­lalatok közül hány értékesí­ti termékeit az akkori ára­kon. í Bizonyára kevés ilyet találna. Csakhogy kevésnek látszik az a 800—900 termék is, amely jelenleg a iKÁF emb­lémájával kerül forgalomba. Meg az a 200—250 gyártó, amelynek termékei több év óta, szinte azonos számban viselik az emblémát. Igaz, hogy nem könnyű megkapni a minőséget ga­rantáló háromszögeket — de nem is lenne jó, ha ez olyan könnyen menne. Bi­zonyára a közönség és az embléma hitele látná kárát. Két zsűri vizsgálja meg a kiváló címre igényt tartó terméket: egy szélesebb és egy szűkebb. Minden tulaj­donságot alaposan elemez­nek. koordinálva a KERMI- vel, az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Köz­ponttal ás a többi minőség- ellenőrző intézettel, termé­szetesen mindiig azzal, ame­lyikre a szóban forgó ter­mék tartozik. A csomagolást, a feliratot, vagyis a külcsínt is elbírálják. A KÁF-emblé­ma csak ölyan termékre ke­rülhet. amely minden tekin­tetben megállja a helyét. Még nemzetközi összehason­lításban is. A külföldieknek megéri Jó példa rá a Pepsi-Cola, amely igen sok országban van forgalomban, s a külföl­di cég külön engedélyt kért nálunk — és kapott — a KÁF-embléma használatára. Meg is köszönték ezt. Ogy látszik, nekik megéri. Meg a L’oreal francia kozmetikai cégnek is, amely a Kőbá­nyai Gyógyszervegyészeti Gyárral közös termékeire rátéteti az emblémát. Hazai nagy cégek is: az Orion és a Videoton, a Caola vezetői úgy vélik (és joggal): a ver­senyt egymással csak úgy tudják állni, ha a vásárló egyiknek a gyártmányain éppúgy megtalálja a KÁF háromszögét, ahogyan látja a másikén. Mégis lassan terjed a jó példa. Évenként 30—40 új partner jelentkezik gyárt­mányaival, s többségüknek sikerül is egyikét legjobb termékére megkapni a KÁF- minősítést. Ámde — nagy­jából ugyanennyivel csökken is évente a jelzést viselő termékek száma. A három­szögeket ugyanis három év­re adják, ennek leteltével minden vizsgálatot újra kell kezdeni. Élelmiszereknél en­nél sokkal sűrűbben: éven­ként négyszer, mégpedig úgy, hogy a gyártó a vizsgálatról nem kap előzetes értesítést, csak utólagos jegyzőköny­vet. A tapasztalat mégis az, hogy az ilyenkor észlelt hi­bák 99 százalékát kijavítják. Vannak vállalatok — bár kis számban —, amelyek minden termékükre kérnek minősítést. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy1 valamennyit kiválónak tart­ják és érdemesnek a KÁF- embléma viselésére, de el­fogulatlan véleményt szeret­nének kapni gyártmányaik­ról. Elsőként a szegedi Me- dikémia Szövetkezet kért és kapott véleményt ilyen ala­pon. Ők látják a kárát Néhány könnyűipari válla­lat — elsőként a szombat- helyi Lakástextil, majd a Habselyem Kötöttárugyár és mások — a helyszínre hív­ták a zsűrit. A Vas Megyei Bőripari Szövetkezet vala­mennyi termékéből küldött be mintát, segítséget kérve: döntsék el, melyiknél mit kell kijavítani, hogy kiváló, de legalábbis a piac által el­fogadottan jó árucikk lehes­sen. S mivel a piackutató intézet — azaz a KÁF-tit- kárság — a fogyasztók, vá­sárlók érdekeiből indul ki, összehozza a gyártókat a legjobb szakemberekkel, ta­nácsot ad. Akkor is, ha a beküldött minta alapján nem adja meg a terméknek a KÁF-embléma viselésének jogát. Terjed tehát a kiváló áruk fórumának híre-neve, csak még nem eléggé. Külföldön jobban: több mint 30 or­szágban védett az embléma „Qualiforum” felirattal, el­sősorban nemzetközi kiállí­tásokon, vásárokon. Jól vá­lasztották meg a nemzetközi­latin szót, ami mindenütt érthető. Ezek után még kevésbé érthető, hogy miért van még mindig ellenállás ezzel a valóban közérdekű minő­sítéssel szemben jó néhány gyártó vállalatnál. Hiszen így saját érdekeik ellen cse­lekszenek ! Azt már észre kellene venniük, hogy a ha­zai piac is mindinkább át­fordul keresletiből kínálati­ba. kialakul — ha lassan is — a vállalatok közötti ver­seny. A vevő egyre jobb helyzetbe kerül, már válo­gathat, s akkor bizonyára szívesebben veszi azt — mint az említett felmérés is bi­zonyítja —, aminek garan­tált a minősége. Vagyis, amin ott a „cégér”: a KÁF-embléma. V. E. FÜZESABONY Megérkeztek a tartópillérek Ha a 3-as főútról elka­nyarodunk Debrecen felé, Füzesabony határában köz­lekedési lámpával találko" zunk. ugyanis az itt húzódó felüljárót az új építése miatt egyirányúsították. Történt ez amiatt, hogy a hídszer­kezet nem tudta megőrizni teherbíró képességét, s így januárban elkezdődtek a munkálatok. Az építkezés befejezését 1988. június 30-ra tervezték, s ez valóra is válik — tudtuk meg a Mis­kolci Közúti Igazgatóság egri üzemmérnökségének képviselőjétől. Minden az eredeti elképzelések sze­rint hálád, a tartópillérként beillesztendő vasbeton ge­rendák a napokban érkez­tek meg a helyszínre. Az egyirányú forgalom eddig sem okozott különö­sebb gondot, de év végétől a helyzet már majdnem tökéletes lesz Zöldbab-betakarító gép az IKR-nél Az Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdaságai a gabona és az ipari növények termesztése mellett más kultúrával is foglalkoznak: például zöld­babtermesztéssel is. Ebben az évben a bábolnai központú közös vállalat mintegy 800 hektáron vetett el zöldbabot. Ter­mesztése nem volt gond, mindössze a betakarítás jelentett problémát. Ogy tű­nik azonban, hogy az IKR szakemberei megtalálták a megfelelő megoldást. Olyan önjáró zöldbab-betakarító gépeket állítot­tak munkába, amelyekről eddig kedvező tapasztalatokat szereztek. Szerintük ez a gép: a Pixal, forradalmasíthatja a zöld­babtermesztést, s ezáltal biztonságossá válik a nagyüzemben termesztett zöldbab betakarítása (MTl-fotó, Jusztin Tibor felvétele — KS) AKADOZÓ ALKATRÉSZELLÁTÁS Hűtőszekrénygondok — nyáron A kereskedelem figyel­mes ..szolgáltatása” a na­gyobb élelmiszer- és cse­megeboltjainkban a presszó­részleg. A vendéglátói ár­tól jóval olcsóbban jutha­tunk így kávéhoz. ' üdítő­italhoz. Jól is esik a me­legebb napokban, feltéve, ha az óhajtott hűsítő kellően lehűtött. A nyári szezon notóriu­san visszatérő jelensége: a langyos. sőt meleg, re­keszekből előkapott kóla, limonádé. vagy narancs­ital. Az ilyenkor már szo­kásos panaszok orvoslásá­ra a Heves Megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vál­lalat üdítőautamatákat, úgynevezett Cornélius-gé- peket telepített az egri Bel­városi ABC-be. és a Deli- »kátesz áruházakba. In­nen kellemesen hűvös üdí­tőt kínálnak, már amikor működik a masina. Sokkal aggasztóbb viszont az a pa­nasz. amelyet a boltveze­tőktől hall az ember: a túl­ságosan forró napokban gyakran elromlanák az ipa­ri hűtőszekrények, meg­romlik a tej. a sajt és a húsáru, pedig a karbantartás­sal megbízott Universal Ipari Szövetkezet szerelői mindig időben megjelen­nek. Az észrevételeinket el­mondottuk a szövetkezet kereskedelmi hűtőgépjavító részlegének. Zsilinszky Já­nos helyettes részlegveze­tő stílusosan szólva nem tudta „lehűteni” rosszal­lásunkat. sőt maga is elis­meri : a szolgáltatásban, he­lyesebben szólva az alkat­részellátásban komoly gon­dok mutatkoznak. A válla­lat a Ramovill és a MÜÁRT Márkaszervize. A két keres­kedelmi vállalatnak kelle­ne gondoskodni a folya­matos importalkatrész-ellá­tásról. Ez igen gyakran nem sikerül. A bolgár, a cseh­szlovák és az NDK partne­rek képtelenek a folyama­tos szállításra. Megtudtuk', hogy a napokban volt üzlet- egyeztetési tárgyalás és a bolgár partner elzárkózott. sőt visszalépett az üzleti kapcsolatból. Ez nem a legmegnyug­tatóbb hír sem a megye- székhely élelmiszerüzletei­nek. sem Heves megye töb­bi boltjainak, hiszen igen sokan az Universallal ja­víttatják nagy kapacitású hűtőszerelvényeiket. A ko­rábbi megállapodások sze­rint a külföldi partnerek negyedéves ütemezésben vállalták a kért műszaki berendezések szállítását. Ez nem történt meg. így az ipari szövetkezet techniku­sainak. szakmunkásainak ré­gi kompresszorokból, mo­torokból és aggregátorokból kell „megmenteni” a szüksé­ges pótanyagokat. A rész­legvezető-helyettes elmon­dotta. hogy gyakran 80—90 bejelentés érkezik napon­ta. Ameddig a házi tartalék bírja, addig javítanak. De ha komolyabb, komplett berendezés cseréje válik szükségessé, akkor kétséges a hiba orvoslása ... (soós) Állítom, hogy az emberek soha nem úgy kelnek fel reggel, hogy na, ma végre alaposan kibosszankodom magam. Kora reggel, az időben adagolt frissítő kávé után általában még mindenki optimista. Elindul a munkahelye, piac, bevásárlókörút <a nem kívánt rész törlendő) felé, s útközben kapja a hideg zuhanyokat. Igaz, a zuhany ily hőségben jólesik, na de, amiről a következőkben szó lesz, az inkább feljebb viszi azt a bizonyos pumpát, nem lefelé. Ősz hajú, tiszteskorú nagy­mami sétálgat unokájával a patakpart árnyas gyalogút- ján. Elmélyedve tárgyalnak valami nagyon fontos dolog­ról. Fontos lehet, mert a ki­csi élénken hadonászva ma­gyaráz, hogy a Cica óvóné­ni... Akkor éri őket a hi­deg zuhany. Nem, nem kép­letesen: valóban. Az egyik fa mögül vigyorgó gyerek bukkan elő, s óriás méretű vízipisztolyból lövelli rájuk a meglehetősen kétes tiszta­ságú vizet. A kicsi felsikít, a nagymama jóságos arca színét változtatja. Hirtelen nem is tudja, a kisgyereket csitítsa, a sáros vizet töröl- gesse, vagy megpróbálja a kaján gyerek után vetni ma­gát. aki természetesen vé­szes gyorsasággal menekül a tetthelyről, hogy távolabbról figyelje a hatást. A nagy­mama csitítgatja a kicsit, törölgeti a ruhákat, közben természetesen lemond az „ül­dözésről”. de fennhangon dohogva az édes jó szülőket emlegeti, akik megvették ezt a maxi méretű „fegyvert”. Arra nem sajnálták a pénzt, de az időt igen,' hogy tisz­tességre is tanítsák csemeté­jüket ... ★ Hát nem hiszem, hogy akadt egyetlen ember is, aki örömmel fogadta volna az áremelést. Persze a józanab­bak, azért némi fejcsóválás után végtére is igyekeztek megérteni. Gazdasági helyzet, külső piac. belső piac, fo­gyasztás stb. Szóval: végté­re ez van, ezt kell szeretni, ahogy mondja az egyszeri magyar. Amit viszont nem ért! Az áremelést követő reg­gelen lemegy a boltba tejért, zsemléért. Ám a kis üvege­zett kalickában, amelyből ki kell halászni a zsemléket, aszott, táplós valamik lapul­nak, a BNV-nagydíjas zsem­léinek méltatlan utódai. Ez lesz most már 90 fillér? — forr fel a békés vásárló epé­je. Ha már ennyivel drá­gább. miért nem lehet friss, ropogós, és akkora, mint mondjuk egy héttel ezelőtt volt? Legalább addig, amíg megszokjuk az új árát! Örök harc: egyik oldalon a gyerekesek, másik oldalon a kutyások tábora. (Ritkán a kettő fedi egymást, de ak­kor általában nem tör ki a baj.) Idillien jó idő. Meleg, de azt enyhíti is némi szel­lő. A játszótér is olyan, ami­lyenről a szülők álmodnak, tele a homokozó friss ho­mokkal, a hinták, mászókák, lipityókák épek, az egész játszóteret elborítja a nyár elején oly sokat szidott, de most áldott kanadai nyárfák árnyéka. Az úttest is olyan messze, hogy még véletlenül sem szaladhatnak ki a cse­meték. Most még a gyerekek is türelmesen játszanak, egy­szóval minden jó. Amíg meg nem jelenik egy idősebb hölgy két kutyájával. A ku­tyák aranyosak, játékosak, kedveskedve kapkodnak a gyerekek után, a bátrabbja szaladgálni kezd velük, de van amelyik holtra válva visít. Az egyik mama végül is megsokallja a dolgot, ud­variasan szól: asszonyom ké­rem, vigye el innen a kutyá­kat. Ez mégis csak gyerek­játszótér. A gazdi felfortyanva vála­szol: ha nem tetszik valami, vigye el innen a — gyerekét. Hm.: Hát ez is megoldás. De talán mégsem a legjobb. ★ Az árnyékos, hűvös lakás­ban két öreg forgat tanakod­va egy levelet. A gyerekek írták, kivették a szabadsá­got, az unokákat vállalja a másik nagymama, ők meg szabadságuk egy része alatt kifestenék, újratapétáznák a lakást, írják meg a mamáék. jó-e ez az időpont. A két öreg tétován néz körül. Jó­nak jó, bármelyik időpont jó, a lakásra is ráfér a nagy festés, a segítség is jól jön mert ők nem bírják, a szak­embereket meg a pénztár­cájuk nem bírja. Csak egy a bökkenő. Az IKV emberei ittjártukkor azt mondták, megcsinálják a javítanivaló­kat, a mozgó csempéket megerősítik, az erkélyajtót is rendbehozzák (mióta meg­van a ház azóta rossz). Le­velük kelte 1986 tavasza, s még arra az évre ígérték. Most 1987-et írunk, de még nem értek oda. Addig meg minek a festés, a tapétázás? Meg kellene tudni, meddig várjanak. Tanakodnak egy­más között, meg másutt is érdeklődni kezdenek. A vá­lasz rövid és velős: „Igaz, a munkát el kell végezni, el is fogják, de mikor?! Elfogyott a keret. Pénz nincs. Az öregek ez utóbbit meg­értik. Ök csak tudják mi az. hogy nincs, hiszen ketten él­nek egy meglehetősen szűk­re szabott nyugdíjból. Amit nem értenek? Miért nem akadt idő és némi postakölt­ség arra, hogy a másfél év alatt legalább annyit közöl­tek volna velük: sajnos, ké­sőbb lehet csak szó javítás­ról. Ennyi talán jár is az ügy­félnek! — deák — Zsö rtö I őd ése k

Next

/
Thumbnails
Contents