Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-11 / 162. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. július 11., szombat A NYUGDIJAMAT IS FELAJÁNLOM, CSAK NE BÁNTSÁK AZ INTÉZETET! Ha ellobban az utolsó safe: * ** szalmaszál... •belül 400 millió forintra lenne szükség. Ezt az összeget ma lehetetlen előteremteni. így maradt a számunkra odaítélt 20 millió, ami a régi szárny javítására elegendő. Ez azt jelenti, hogy július 1-től a 300 beteg helyett csak 150-nek tudunk helyet biztosítani. — Tudja, ez a legszomorúbb ebben az egészben, hogy a szemünk láttára ment tönkre minden — mondja dr. Pákozdi Lajos. — Hét komplett rekonstrukciós terv készült el a tervezett költségvetéssel 1965 óta, s a megvalósítás mindig elmaradt. Az országban ez az egyetlen klimatikus gyógyhely. Ha lenne még ezenkívül néhány, nem is lenne olyan tragikus a mi helyzetünk, de így. .. Másrészt a felszereltségünk jó színvonalú, korszerű diagnosztikai terápiás lehetőségekkel rendelkezünk, speciális inha- latórium. tornaterem áll a betegek rendelkezésére. A helyhiány lesz az oka. hogy kevesebb rászorultat tudunk kezelni. Érdemes a medencét megnézni. Romos, használhatatlan. Pedig a helyes légzési technika kialakításában hatalmas szerepe lenne az úszásnak. ,1970-ben elkészült a 124 személyes nővérszálló és az irodaház. Megpróbáltuk előkészíteni a talajt a színvonalasabb ellátás érdekében, s hogy az ápolók és a személyzet számára is vonzóbb legyen az intézet. Ma azt kell mondani, senki nem lát perspektívát itt. A fiatal orvosok máshol próbálnak szerencsét, de takarítónőből, konyhai dolgozóból is kevés van. Krónikus a létszámhiány. ISzerepet játszanak ebben a közlekedési nehézségek, a kereskedelmi ellátás hiányosságai is, de azt is meg kell jegyezni, hogy a hosszú évek óta itt dolgozó vezető Egy jellemző kép az épület állagáról orvosok különálló szolgálati lakás hiányában a betegek között élnek családostól. A főorvosasszony szomorú mosollyal jegyzi meg: — Legalább a létszám- leépítéssel nem lesz gondunk, hiszen eddig is a szükségesnél jóval kevesebb munkaerő állt rendelkezésünkre. A betegek szempontjából ugyancsak aggasztó a helyzet. Eddig is gond volt, hogy az egy-két beutalót kinek ítéljék oda az orvosok. S ugyan ki döntse el, hogy a nyugdíjas beteg vagy az aktív dolgozó javára billenjen a mérleg. Az eddigi harminc gyermek helyett pedig júliustól csupán 15-öt tudnak fogadni turnusonként. Akárhogy is van, a múlt év végén megpecsételődött a B-szárny sorsa. A váratlan födémátszakadást alapos vizsgálat követte. A szakvélemény — amelyet idén március 3-án kaptak meg — az épületet életveszélyessé nyilvánította. Varga Jánosné harminc éve dolgozik itt portásként, ő mondta távozásunk előtt nem sokkal: — Jó néhány éve figyelem és hallgatom az itt megforduló embereket. Látni kellett volna őket, amikor megtudták a hírt. A bizonytalanság. hogy jövőre talán nem jut beutaló nekik, sokukat félelemmel töltötte el. Sírva mondogatták: — Én felajánlanám a nyugdíjamat is csak ne bántsák az intézetet. Sajnos, ettől nem oldódnak meg a gondok. Talán néhány évvel ezelőtt kellett volna komolyabban kezelni az intézet sorsát az illetékeseknek. Most már úgy tűnik: késő. mert a legoptimistább előrejelzések szerint is leghamarabb tíz év múlva foglalkozhatnak az újjáépítés gondolatával. Barta Katalin A medence felújítására sincs pénz (Fotó: Tóth Gizella) Kékestetői szanatórium. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek, hogy 20—30 évvel ezelőtt milyen színvonalú intézményt fémjelzett ez a név. Az országban egyedülálló klí- májú, akkoriban még szálloda jellegű épületegyüttesbe eljutni, s ott néhány hetet eltölteni valóságos kiváltságnak számított. A légzőszervi megbetegedésben szenvedőknek pedig semmi mással nem pótolható, természetes gyógymódot jelent a mai napig az ózondús hegyi levegő. A szanatórium azóta állami gyógyintézetté alakult, korszerű diagnosztikai felszereléssel gazdagodott, de a legégetőbb gond, az épületek felújítása az évek. során mindig elmaradt. Pedig a fent dolgozó szakemberek, látva a pusztulást, az épületek állagának rohamos romlását, türelmetlenül sürgették a rekonstrukciót. A hatvanas évektől kezdődően hét teljes terv készült el a két szárny megmentésére, de mire a kivitelezésre került volna a sor, az erre szánt pénzt mindig valami fontosabbnak vélt dologra fordították Ottjártunkkor megdöb- benten néztük az időtépázta falakat, az életveszélyessé nyilvánított épületrész máladozó erkélyeit. Az intézet jövőjével kapcsolatos kételyeink meghatványozódtak, amikor néhány, több éve visszajáró beteggel beszélgettünk. Pálfi Imre most tizedik alkalommal vendége Kékestetőnek. — Súlyosan asztmás beteg vagyok. Tizenöt éve leszázalékoltak, s azóta kórházról kórházra. intézetről intézetre járok. A legtöbbet ennek a gyógyhelynek köszönhetek. Itt egy hónap alatt rengeteget javul a közérzetem. szinte újjászüle- tek. Ha ezt az épületegyüttest megcsonkítják, sok beteg embertől az utolsó reménysugarat veszik el. Nem hiszem, hogy erre képes lenne valaki. Koczka Mihály Jászberényből érkezett. — Harmadjára kaptam beutalót ide. Négy hét alatt nyolc kilót híztam, nem fulladok. Aki itt betartja az orvos által javasoltakat, szinte szemmel láthatóan A régebben épült A- szárny megmarad gyógyul. Ez a tiszta levegő bármilyen gyógyszeres kezelésnél többet ér. Dr. Szabó Gáborné gyerekkora óta szenved az asztmától. — Nem szeretem a nyilvá- vánosságot. de Kékestetőért bármilyen fórumon felszólalok, ha ez jelent valamit. 1980-ban kerültem először ide három hónapra. A hatás minden reményemet felülmúlta. Az addig szedett gyógyszermennyiséget sikerült a tizedére csökkenteni. Számomra Kékestető az utolsó szalmaszál. Amikor otthon, Budapesten romlani kezd az állapotom, számolni kezdem a napokat, hogy mikor jöhetek végre fel. Ez az egyetlen hely, ahol visszanyerem a biztonságérzetemet, ahol újra bízni merek a javulásban. Hallottam, hogy a B-szár- nyat le kell bontani. Éppen most csináltam néhány felvételt emlékül. Nagyon remélem. hogy nemsoká újraépítik. Azt hiszem, az idejáró betegek minden áldozatra képesek lennének, ha az intézmény megmentéséről van szó. A gyógyintézet nemrég kinevezett főigazgatója, dr. Kása Erzsébet főorvosasszony és dr. Pákozdi Lajos, osztályvezető főorvos szomorúan adják tudtunkra, hogy a hír igaz: a B-szárnyatnem lehet megmenteni, se felújítani. Le kell bontani. — Ez a szárny épült később 1938-ban, és mára életveszélyessé vált. Az A- szárnyat július 1-től kezdik felújítani. Födém- és villanyvezeték-cserére. az erkélyek javítására, s a legsürgetőbb rekonstrukciós munkára telik. Az ígéretek szerint három hónap alatt elkészülnek vele. Az egész intézet felújítására, s a B- szárny újjáépítésére körülKÉT NAP A BEJELENTÉSI HATÁRIDŐ Mi a teendő, ha külföldiek érkeznek hozzánk? A hazánkba érkező külföldieknek a beutazásukat, valamint lakcímváltozásukat követő 48 órán belül lakcímüket be kell jelenteniük az illetékes rendőrkapitányságon. Ha magánszállást vesz igénybe, a külföldi személyesen vagy a szállásadó útján is bejelentheti lakcímét. Az egynapos tartózkodást is jelezni kell. Fizetővendéglátói engedéllyel rendelkező szállásadónál elhelyezkedő külföldi lakcímbejelentéséért maga a szobát adó, illetve — idegenforgalmi szerv által közvetített helyek esetében — a hivatal vezetője a felelős. A bejelentőlapot ők töltik ki az útlevél adatai szerint és írják alá. Fokozottan ügyelni kell a vízumszám pontosságára. A bejelentőlapot 48 órán belül el kell juttatni a rendőrségnek. A lakcímbejelentést az útiokmány mellett található vízumlapon, vagy adatlapon kell megtenni, a lakcím és a tartózkodás időtartamának feltüntetésével. Az idegenforgalmi szervek által közvetített szálláshelyek esetén a bejelentkezéssel kapcsolatos tennivalók a hivatalokra hárulnak. Ha a külföldi útiokmányával kapcsolatban probléma merülne fel, vagy a határátlépéstől, lakcímváltoztatástól számítva már eltelt a 48 óra, ilyenkor a külföldit az illetékes rendőrkapitányságra kell irányítani. A lakcímbejelentésre kötelezetteknek három kategóriáját különböztetjük meg. Először is a nem szocialista országok állampolgárait, aztán a szocialista országok vízumfelvételre kötelezettjeit és a külföldön élők útlevelével nem szocialista országból beutazó magyar személyekét. A lakcímbejelentési kötelezettség független a vízumkötelezettség fogalmától. így például azoknak a nem szocialista országoknak az állampolgárai, amelyeknek államával hazánk vízummentességet kötött. szintén kötelesek lakcímüket bejelenteni. A szocialista országok vízumfelvételre nem kötelezett állampolgárai a belépéstől számított 30 napig mentesülnek a lakcímbejelentés alól. Nem kell bejelentkezniük a KT. valamint KSZ jelzésű igazolvánnyal rendelkező külföldieknek sem. A megszálló külföldiekről a szállásadó nyilvántartási könyvet vezet, amely a bejelentkező személy útlevelével, kiutazólapjával vagy a személyi adatlap „ki”-pél- dányával egyeztetett adatokat tartalmazza. A könyvben feltétlenül benne kell lennie a vízumnak, az adat- lapszámnak, a családi és utónévnek, a születési helynek és időnek, az állampolgárságnak, a határon történt átlépés idejének és helyének, valamint a szálláshelyre érkezés és távozás idejének. A rendelkezések megsértői 3 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. MIT BÍR KI A FÜ? Turizmus és természetvédelem 1 A természet értékeinek megbecsülése egyidős az emberi kultúrával, ám törvények által is szabályozott, szervezett védelme viszonylag fiatal. Magyarországon a harmincas években már folyt a vita a parlamentben, de csak az évtized végén szentesítették az új erdőtörvényt, amely célul tűzte ki „a természetélvezeti helyek” védelmét, és e törvény alkotása során már szó volt arról, hogy a vedett területeken korlátozni kell a turisták látogatását. Ebben az időben még magán- tulajdonban voltak a természeti értékekben gazdag tájak, és ez a birtokosokkal folytatott sok vita forrása volt. Az országban először 1939-ben a debreceni nagyerdőt nyilvánították természetvédelmi területté. A turizmust azóta sem szabályozták, a természet védelmében azonban számos konkrét intézkedés történt. A védett területek három kategóriáját állapították meg. Az első a zárt terület, amely nem látogatható. A második kategória a korlátozottan látogatható terület, itt lehet térbeli korlátozás és időbeli például a madarak költésének időtartama alatt. Végül a harmadik kategória a szabadon látogatható védett terület. Négy nemzeti parkunk van, 34 tájvédelmi körzet és 102 természetvédelmi terület, védett növény- és állatfajokkal, továbbá a megyei tanácsok által védetté nyilvánított területek száma 80 körül van. A természeti -ritkaságok sok esetben rejtett értékek maradnak az odalátogatók előtt, például a sűrűben élő madarak. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a turistáknak alig tíz százaléka keresi a természeti ritkaságokat, amelyek nem is mindig látványosak, hiszen vannak például védett növények, amelyek sokkal szerényebb külsejűek, mint a megszokott kerti virágok. Az emberek többsége a természetvédelmi területre is kirándulni. megy, leheveredni a fűbe, elfogyasztani a magával hozott ennivalót, labdázni, bömböltetni a zsebrádiót. Egyre több tapasztalat bizonyítja, hogy a természet tűrőképessége milyen véges. Ausztriában például megvizsgálták egy füves sípálya talaját, tízévi használat után, és 1 négyzetméteren 1 gilisztát találtak, míg a természetes állapotú környező terület egy négyzetméterén 160 giliszta élt. Az is bebizonyosodott — a Mátrában vizsgálták —-, hogy a sok taposástól tömörödik a talaj, nincs szellőzése, és ez a termőréteg elsavanyo- sodásához vezet. A vizsgálatok mutatják, hogy a zúz- móknál naponta 30 emoer, a mohaféléknél 20—25, a különböző fűfajtáknál napi 100—150 ember járkálása komoly károsodást okoz. A Kiskunsági Nemzeti Parkban például a védett értékek bemutatására szolgáló turizmus következményeként három év múltán gyomosodást tapasztaltak az utak mentén, mert a látogatók cipőjükön bevitték a gyomnövények magvait. S ami ennél nagyobb kár: eltűntek a zavarásra legérzékenyebb, nagy természetvédelmi értékű állatfajok, például az ugartyúk. Vannak tájak, amelyek a jelenleginél több látogatót is „elbírnának”, így a hortobágyi puszta, de egy madárrezervátumban nem lehet zavarni a pihenő állatokat, például a kardoskúti „tranzitvárót” ősszel és tavasz- szal. Folynak a vizsgálatok annak megállapítására, hogy a jelenlegi szokások, a gép- kíocsiforgalom, a turisták látogatása milyen károkat okoz, mit bírnak ki a védett területek? A természetvédelmi szakemberek arra törekszenek, ’hogy a védett értékeket azok háborgatása nélkül mutassák be a látogatóknak. Kijelölt zónákban tanösvényeket képeznek ismertetőtáblákkal a ritka növény- es állatfajokról, kőzetekről, amelyek védelmére alakították ki a környező területet. Fogadóházakat építenek, kiállításokon, vetítéseken, dokumentumokon keresztül hívják fel a figyelmet, a helyi rejtett ritkaságokra. Ott érték el a legjobb eredményt, ahol a * nemzeti park irányítói tartják kézben az összes létesítményt, nem kell különböző cégekkel, intézményekkel egyeztetni a tennivalókat. Jól szolgálják a természetvédelmet és a turizmust az erdei kisvasutak, amelyekből mindent láthatnak a kirándulók, és nem zavarják az élővilágot. Sajnos a kisvasutak fenntartásával kapcsolatban különböző gondok vetődnek fel, megoldás lenne talán, ha például a lillafüredi kisvasút fenntartását az idegenforgalom venné át. Nem szorgalmazzák viszont a természetvédők a gépkocsis turizmust, például a Bükk-fennsíkra évente 40—50 ezer személyautó érkezik, nem kevés kárt okozva a szép környezetben. Meg kell értetni az emberekkel, mennyivel egészségesebb gyalog sétálni az erdőben, milyen testilelki felüdülést jelent szívni a jó levegőt, csöndben szemlélődni, hallgatni a madárdalt. A szervezett idegenforgalommal együttműködik a természetvédelem. Az irodák egyeztetik a társasutazások programjait a természetvédőkkel, és nagyon fontos a jó vezető szerepe a természeti értékeket bemutató turizmusban. Szükség van arra, hogy előkészítsék a turistákat — ideértve a kiránduló kisdiákokat is — arra, miként viselkedjenek, tiszteljék a természet pótolhatatlan alkotásait. E törekvés szellemében keresik a lehetőségek kölcsönös gyarapítását a természetvédelmi szakemberek és az ide genforgalommal foglalkozó szervek. A turizmust, a természetjárást persze nem lehet 'leszűkíteni a védett területek látogatására, hiszen azokon kívül is szebbnél szebb tájai vannak az országnak, erdők, mezők, hegyek, völgyek, barlangok, tavak gazdag élővilága várja az embert, a természet- barátot. 1. E. Selyemgém a „vártán”. A Zala folyó torkolati szakaszának rendezésével a madárvilág a Velencei-tó méretét majdnem, elérő élőhelyhez jutott. A változatos vízi világ lakói élvezik a kis-balatoni természetvédelem biztosította zavartalanságot (MTI-fotó: Kovács Attila felvétele — KS)
