Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-10 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 10„ péntek GAZDASÁG —TÁ RSADALOM Gépek és emberek Ua azt mondjuk, hogy az építési piacon a kereslet és a kínálat lassan egyensúlyba kerül, hajlamosak vagyunk a beruházási igények és anyagi források apadásában látni az egyetlen magyarázatot. Ez azért természetes, mert jelei közvetlenül érzékelhetők. Gondoljunk csak arra, hogy 1968-ban nem indult új állami nagyberuházás, a metróépítés, az utak korszerűsítése is csak lassabb ütemben folytatható. De legalább ennyire izgalmas az is, hogyan ala~ kult a kínálati oldal? Milyen feltételekkel, lehetőségekkel rendelkeznék a kivitelező építőipari vállalatok, amelyek egyre inkább vállalkozási rendszerben, versenypályázat útján nyerik el a megbízásokat? Ha a keresletre azt mondanánk. hogy hanyatlik, a kínálatra, az építők technikai színvonalára nehezebben találnánk pontos jelzőt ahhoz, hogy érzékeltessük, milyen sokan dolgoznak áldatlan állapotok közepette. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a nagy adóelvonások miatt kevés pénz marad a műszaki megújulásra, a felzárkózásra a világ élvonalához — hiszen, akik kevés eredménnyel gazdálkodnak, azoknál ez szóba sem kerül, azok annak is örülnék, hogy szinten tudják tartani például a gépparkjukat. Hanem a jelenlegi körülmények között kettős teher nyomja a kivitelező vállalatokat: részben a kihasználatlan, nehezen elad~ ható állóeszközöké, máshol pedig az elavult, nulla értékűvé amortizálódott berendezéseké, amelyeket sok ügyesség és pénz ráfordítása árán lehet csak életben tartani. Az csak bonyolítja a helyzetet, ha a kettő egy helyen található meg: olyan állóeszközök értékesítésével kellene csökkenteni a vállalati veszteségeket, amelyek már régen elhasználódtak. Tavaly a kivitelező építőipari vállalatok összesen 38 milliárdos állományából több mint 1 milliárd forint értékű állóeszközt tudtak más célra hasznosítani, de arról csak közvetett adatok találhatók. hogy mekkora értékűtől nem sikerült megszabadulniuk. A készlet nagyságát sejtetik azok a veszteséges vállalatok, amelyek reménytelen üli próbálnak ezek eladásával egy kis bevételhez jutni, az öles hirdetések az újságokbarl. a szemlátomást elárvult nagy telepek, ipari csarnokok, a szabad ég alatt veszteglő daruk, konténereik. A vállalatok állóeszköz- állományának majdnem a felét a különféle gépek, berendezések teszik ki, amelyek elhasználtsága átlag majdnem 50 százalékos, ám vannak olyan géptípusok, amelyeknél ez az arány jóval nagyobb. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gépek, berendezések zöme elavult, korszerűtlen, folyamatos karbantartásuk nagyon sok pénzt emészt föl, sokkal többet, mintha új, értékes berendezések működését kellene szinten tartani. Csakhogy ezek megvásárlására ma az építőipari vállalatok legtöbbjének nincsen pénze. A helyzetet jól szemlélteti, hogy azok a gépek, berendezések, amelyek közvetlenül az építés-szerelésben nyújtanak pótolhatatlan segítséget, azoknak az állománya 1983 óta fokozatosan csökken. Ilyen műszaki háttérrel érthetőbbé és értékelhe- tőbbé válik az a statisztikai adat is, amelyik azt mutatja, hogy tavaly az egy építőipari foglalkoztatottra jutó termelési érték 4,5 százalékkal emelkedett, miközben a tervezettnél többen (2,3 százalék helyett 3,4 százalékkal, összesen 9300-an) hagyták el az ágazat vállalatait. A fizikai dolgozók termelékenysége tavaly 2,8 százalékkal nőtt. vagyis többet és hatékonyabban termeltek, mint az előző esztendőkben. Ezek az adatok nem tartalmaznak kritikai megállapításokat, pusztán a tényeket rögzítik. Ám ami mögöttük van, azt is látni kell. Azt, hogy az építőiparban megnehezíti az oly nagyon várt struktúraváltást a gépek leromlott műszaki állapota, a maradék állóeszköz- állomány összetétele — ami még egy korábbi piaci igény szerinti állapotot tükröz —, és az, hogy az ágazatban maradók szakmai felkészültsége nem mindig felel meg annak, amire ma szükség van. Hogy ez az ellentmondás meddig fokozható, azt nem tudni pontosan, de az 'biztos, hogy véges az emberek teljesítőképessége, azt növelni egy határon túl nem lehet. Mint ahogy az elavult, elértéktelenedett gépekkel, berendezésekkel sem lehet építeni ma olyan házakat, épületeket, amelyeket a jövőnek szánunk. Ezért eiőbb- utóbb új gépekre lesz szükség. Az élet ki fogja kényszeríteni a gépvásárlásokat, még akkor is, ha erre ma alig-alig van pénz. Sz. K. ;,TÖBB LÁBON ÁLLNI:..” Vívópengék Bodonyból Telek András és Molnár István a kovácsolás mesterei A gyártás folyamán állandóan ellenőrzik a minőséget: képünkön Sály István a penge keménységét vizsgálja (Fotó: Perl Márton) A bodonyi termelőszövetkezet a hagyományos mezőgazdasági tevékenysége mellett számos jól működő melléküzemágat is tart fenn. Közöttük is a legújabb, a hagyományos kovácsolási eljárással készülő vívópengecsaládot előállító, jól felszerelt kovácsműhely. Az elmúlt évben indult a fent említett beruházás — amelynek összege 4,5 millió forint volt —, ezt mind anyagilag és erkölcsileg támogatta az ÁISH is. Pillanatnyilag még nem teljes kapacitással bír a melléküzemág, de a közeljövőben jól szervezett munkával már elérik az évi 50—60 ezer darabos mennyiséget. A vívópengék exportjáról az ARTEX gondoskodik. így kerülnek a bodonyi „pengék” a fejlődő országokba is, mint például Nicaraguába és a szomszédainkhoz is, zömében a szocialista országokba. Várhatóan az eddigi kiváló minőség eredményeként — amit a Magyar Vívószövetség szakemberei adtak az itt gyártott ötfajta vívópenge minőségéről — tőkés exportlehetőségeket is megpályázhatnak a közeljövőben a bodonyiak. Pillanatkép a jól felszerelt edző- műhelyből Pengecsiszolás közben Kovács Béla A vívópengén az utolsó simításokat Török József végzi PERCRE PONTOSAN Milliókat — milliókért Mondhatnám: így kell ezt csinálni. Miért, mások ezt nem tudják? Biztosan tudják, de nem mindig csinálják. Pedig az idő — pénz. Hát még ha valutáról van szó. Ezért gondolt egyet a Gyöngyszöv elnöke. Ro- hánszky Ferenc és azt mondta: — Eddig az volt a gyakorlat, hogy a Pattinka üzem három hétre leállt nagyjavításra. Mi lenne, ha csak az egyharmadára szorítanánk vissza az időtartamot? — Jó, jó, főnök, de az emberek sincsenek felkészülve arra, hogy . ..! — Megkapják a teljes pénzüket és még tisztességes célprémiumot is rá, ha...! Csoda nem történt. De aminek kellett, az megtörtént. Kissé cinikusan., úgy is fogalmazhatnék, hogy ez alatt a jó hét alatt a műszerészek, a szerelők nem mentek sehová fusizni. Maradtak a Pattinka üzemiben. Megérte nekik. Ebből az előtörténetből következik a lényeg: adva van ugyanott egy üzembővítő beruházás. Nem is akármennyiért. összesen 115 millióba kerül. Ebből csak a svéd gépsorért, amit a DAHLEN cég állít. 72 milliót kell kifizetni. — Termékekkel egyenlítjük ki a tartozásunkat — hívja fel a figyelmet az elnök. — Ami azért is jó, mert így tőkés piachoz is jutunk. A törlesztésre hat évünk van, kedvező kamatterhekkel. Ezt a sütőgépsort, az új üzemet bemutatónak is szánja a svéd cég. Ide szeretné hozni mindazokat a jövendő üzletfeleit, akiknek működés közben akarja bemutatni. mit tudnak a gépek. — Úgynevezett mini-pizr zát készítünk, de még ötféle egyéb sült tésztát is tud a gépsor előállítani. Ha ezt hozzátesszük a mai hétféle termékünkhöz, akkor elég széles választékot láthatunk magunk előtt. Az első szállítmányt június 29-re ígérte a svéd gyártó. Mi lett belőle? Már június 27-én megállt a kamion az üzem előtt Egy hét elteltével befutott az utplsó rakomány is. A nagy kérdés: mi lesz az új gépekkel? — Az összeszerelést augusztusban fejezik be a svéd szakemberek. Ott sürgölődnek körülöttük a mi szerelőink is, így a kezdet-kezdetén megtanulják a gépsort. Amikor majd magukra maradnak az esetleges hiba elhárítására. nem kell a fejüket vakarniuk, hogy most aztán hol kezdjenek hozzá. Ez is így a jó. Szeptemberben nemcsak kipróbálják majd. hogy mit tudnak a svéd szerkezetek. hanem végleges üzemelést is kezdenek. — Az őszi BNV-n szeretnénk bemutatni az új termékeinket, mivel ez a nemzetközi vásár jó alkalom lenne a mini-pizza megismertetésére és reméljük, a megkedveltetéséhez — hívta fel a figyelmem az elnök erre a fontos körülményre. Mindez így nagyon szép és nagyon jó. A fő kérdés azonban az. mit hoz a „konyhára” a több mint százmilliós üzembővítés. A válasz pedig így hangzott: — Több. mint újabb évi hetvenmilliós növekedést a termelési értékben és megjegyezhetem, jó nyereséget is. Ha már a tényleges adat nem hangzott el.. sokat sejtet az általánosító megjegyzés. Az üzlet tehát egyáltalán „nem rossz”. Valami még mindig nem fér a fejembe. Az üzemben sehol egy kőműves, semmiféle építőmesteri munka nem folyik. Hová teszik hát a 24 méter hosszú gépsort? — Amikor 'legutóbb bővítettük az üzemünket, már úgy számoltunk, hogy a további fejlődésnek a lehetőségét is elő kell készítenünk. Akkoriban sokan értetlenkedtek azon, hogy mi a csodának az a nagy üres terület. Ha most kellett volna a svéd gépek helyét kialakítanunk. .nemcsak rengeteg időbe tellett volna, nemcsak a teljes üzemet kellett volna eléggé messzi időpontra kitolni, hanem a mai árak mellett az építkezés is nagyon sokba került volna. Lám, így is lehet gondolkodni, ismételhetem újból. — Megvettük az Egervintől az üzem mögött lévő épületet, ahol ezer négyzetméteres raktárt alakítunk ki. Könnyűszerkezetes épületet készítünk. A munkát július, ban kezdtük és szeptember végére fejezzük be. Mintegy 15 millióba kerül ez is. Itt csak az exportra menő termékeket helyezzük el. A gép önmagában azonban csak gép. És a munkások hozzá? — Szükségünk lesz mintegy nyolcvan új dolgozóra. Azt gondolom, a mostani 72 000 forintos átlagjövedelem eléggé vonzó tényező lesz a jelentkezők előtt. — Megy tehát minden úgy. ahogy annak mennie' kell. Előre kiszámítottak mindent. Ebből az is következik. hogy az értékesítéssel sem lesznek gondjaik. — A saját boltjainkon kívül á megye kereskedelmi hálózatát elégítjük ki mindenekelőtt, de szállítunk a termékeinkből az ország egész területére. A Skála 200 tonnát kért például. Eddig egy évben összesen 1500 tonna mennyiségű sós rudat és perecet készítettünk, most 700 tonnával lesz több termékünk évente. Hát.. . ennyi. Néhány adat. néhány időpont és ... kész az új üzem. lehet megint előbbre lépni, kiszolgálni a keresletet, bővíteni a piacot No, és a bevételt. A hasznot. Hogy mi kell ehhez? Semmi különös. Csak az. amit annyiszor elmondtunk már nagy általánosságban: hozzá kell szoktatnunk magunkat ahhoz, hogy a piacon a korszerű, az igényes és a kiváló termékeket lehet jó áron eladni. De aki sokat totojázik...! Ugye, az ötlettől a megvalósításig nem is kell olyan sok időnek eltelni? Példa erre a Gyöngyszöv legújabb tette. Mondhatnám: így kell ezt csinálni... G. Molnár Ferenc