Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-10 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 10., péntek A SZÁMÍTÓGÉP „PRÓFÉTÁJA" GYÖNGYÖSÖN A kohómérnök népművelőnek ment Korunk visszavonhatatlan technikai fejlődésének egyik legmarkánsabb jele a számítástechnika -betörése mindennapjainkba. Egyre gyakrabban hallható, hogy számos területen, így a gazdaságban, oktatásban, közművelődésben is teret kap. Nem elhanyagolható kérdés, hogy vannak-e olyanok, akik fölvállalják, s irányítani tudják a célszerű, a kor színvonalán történő alkalmazást. Olyan szakemberekre van szükség, akiktől nem idegen sem a technikai, sem a társadalmi tényezők szerepének ismerete. A gyöngyösi Mátra Művelődési Központ egyik népművelője, Szamosvári György ilyen személyiség. Munkája jó példát szolgáltat arra, hogy egy közművelődési intézmény újszerű szervező tevékenységgel hogyan segítheti a gazdasági élet korszerűsítését. — Nem volt zökkenőmentes az utam, amíg a népművelő pályához eljutottam — kezdi a beszélgetést. — Annak ellenére, hogy humán beállítottságú vagyok, műszaki pályára kerültem. Kahómérnökként dolgoztam három évig Budapesten. Ez a műszaki-adminisztratív munka nem elégített ki. Főleg az zavart, hogy nem volt közvetlen kapcsolatom az emberekkel. Akár kohászként is, de olyan munkát akartam végezni, amelynek látom az eredményét. Mindenképpen változtatni akartam. — A főváros vonzása igen nagy. Sokan törekszenek vidékiről a nagyobb lehetőségeket kínáló nagyvárosba. ön mégsem ezt az utat választotta ... — Átlátható, befogadható közegre vágytam, ahol érez- hetem, nem vagyok behelyettesíthető. ahol hatással lehetek a közösségre. Ezért döntöttem a pedagóguspálya mellett. Egy szabolcsi kis faluba mentem történelmet tanítani. Levelezőn szereztem meg a szükséges diplomát. A tanítás... a gyerekek ... csodálatosak. Az a négy év. amit itt töltöttem, sok szempontból sodort a jelenlegi pályám felé. Együtt éltem a faluval, ismertem gondjaikat, közöttük járva-kelve — most visszagondolva — amolyan néptanítói feladat hárult rám. A népműveléshez ezek az évek jelentették számomra a döntő lépést. Azonban nem volt normális lakásunk.- Szerencse, hogy a két gyerekkel, megúsztuk asztma nélkül. Ez a momentum is befolyásolt bennünket, mikor az egészséges levegőjű Mátra alji vidéket választottuk. — Tehát a következő állomás Gyöngyös? — Igen. itt végre megoldódott a laíkásproblémánk is. A tanácson gazdasági felügyelőként megismerhettem a művelődési' központ munkáját. Egyre erősebben kötődtem, baráti szálakkal is a közművelődéshez, s amikor hívtak, szívesen vállaltam a felnőttnevelési területet. — Ügy érzem, ez döntő fordulatot jelentett. hiszen a kohómérnöki és a népművelői munka távoli területek. Tudta-e hasznosítani előző tapasztalatait? — A műszaki tájékozottság. s a pedagógiai gyakorlat szerencsésen kamatozott, főleg a kapcsolatok kialakításában. a hangnem megtalálásában. Az indulásomat az is megkönnyítette, hogy jó közösségbe kerültem, amely nyitni akart a város felé. Ehhez kapcsolódási pontokat kerestünk: különösen a Gyorsuló idő klubban átbeszélt éjszakák eredményeként kialakult egy aktív műszaki értelmiségi mag. Szívügyük volt a számítástechnika. Rájöttünk. hogy Gyöngyös számítógépes „nagyhatalom” hiszen több üzemben, gyárban komoly színvonalú számítógéppark és szakembergárda dolgozott: sajnos, ekkor még egymástól elszigetelten. _ — Milyen feladatok adódhatnak ebből a helyzetből egy olyan közművelődési intézmény számára, amely nem rendelkezik komputerekkel? — Nekünk ezért nincs arra lehetőségünk, hogy versenyre keljünk a különböző gazdálkodó egységekkel. De nem is feladatunk. Viszont felvállalhatjuk a katalizátor szerepét. Az volt a szándékunk, hogy kölcsönös érdekekre épülő kapcsolatrendszert alakítsunk ki a városi üzemek. iskolák, egyesületek között. Ezt a célt szolgálta az 1985-ben rendezett szoftverbörze, melynek eredményeként olyan országos és helyi kapcsolódások alakultak ki, melyek a továbblépés feltételei lehetnek. Még ugyanebben az évben megalapítottuk a Neumann János SzámítógépIII 3. Az öreg vizenyős szeme körül meggyűrűsödött a sápadt, pergamenszerű bőr. — De be is kéne ám bi- nyítani mindezt... — A gyilkosság napján magánál volt az a szerencsétlen, nem igaz? És ha a nyomozók átkutatnák a kertet, biztosan találnának itt egy-két nyomot... — Te Utolsó féreg! — sziszegte az öreg, és Lázár torka felé ugrott. — Mit rejtettél el a kertemben, te gazember? 'Lázár könnyed mosolyainak egyikével nyugtázta az öreg kétségbeesését. — Szóval? összetépjük a tartozásomról szóló papírt? ... Az öreg nem válaszolt. Hosszú percekig gyűlölködve nézték egymást, aztán Lázár megrándította vállát. — Igazán sajnálom. Viszont garantálom, hogy még ma éjszaka gyönyörködhet a rendőrség vakondtúrásaiban. — A kést ügyesen földobta a levegőbe, majd elkapta. — Remélem ez a kés is ismerős. Még szegény zsokétól vettem el annak idején. Azt hiszem, nem árt, ha ezt is itt hagyom — mondta, és elindult az ajtó felé. — Egy pillanat! — hallatszott az öreg hangja. Nem volt benne fölény vagy indulat: inkább kéréshez hasonlított. Lázár megfordult, és megpillantotta az öreg kezében a pisztolyt. Kiskaliberű fegyver volt, de az efféle szobadrámákhoz éppen elég. — A pénzemet akarom — közölte az öreg; hangja hideg volt és éles, akár egy kés. — Sajnálom. Mondtam már, hogy nincs egy fillér sem. — Én pedig megmondtam már az elején: ha arra gondol, amire én, ostobaságot csinál — szavai apró tűszúrásokként csapódtak Lázár arcába. Én valóban uzsorás vagyok, h'a úgy tetszik; a leggusztustalanabb a szakmában, de nem vagyok gyilkos. Gondolta, ha rámkeni annak a szerencsétlen zsokénak a meggyilkolását, két legyet üt egy csapásra: én majd annyira berezelek, hogy hagyom lelépni a pénzemmel .. . — Két gyilkosság kicsit sok lenne, nem gondolja? — húzta szélesre a száját Lázár. — Pofa be! — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon az öreg. Lassan fölemelte a pisztolyát, célzott. Először a vigyorgó fejet látta maga előtt, majd centiről centire lejjebb eresztette az irányzékot, de mielőtt még elérte volna a szívet, hirtelen tompa fájdalmat érzett a mellkasában. Aztán Lázár vigyorogva kinyitotta az ajtót. — Ennyi — hallatszott a szoba sarkából a rendező hangja. A mozgás azonnal megindult. V tudományi Társaság Gyöngyös városi csoportját. Jelenleg több. mint ötven mérnök, tanár, közgazdász tevékenykedik itt. A leglátványosabb eredményt az oktatási szekció könyvelheti el. Társadalmi munkában megtanították az alapismereteket az általános iskolák leendő szakkörvezetőjének, tanárainak. Eddig nem tapasztalt pezsdülés indult be. Mindennaposak a program- bemutatók. diákoknak szer. vezett versenyek, konzultációs napok. A legnagyobb öröm számunkra az hogy sikerült lendületbe ' hozni eddig szunnyadó energiánkat. Tulajdonképpen tár- sadalmasítoittuk a számítástechnikai tevékenységet. — Gyöngyösön ezek szerint elindult egy folyamat. Egy közművelődési intézmény törekvéseként úgy tűnik, megvalósítható egy harmonikus együttműködés a különböző szakmai területek között. De mi lehet a továbblépés útja, elértek-e már lehetőségeik határához? — Olyan szervező érdek- egyeztetésre, irányítótevékenységre van szükség, amely mindenkor képes reagálni a helyi viszonyok ismeretében a felmerülő igényekre. Erre a szerepre épp jó az a semleges közeg amit egy művelődési intézmény biztosítani tud. Állandóan jelen kell lenni, reagálni az aktualitásokra. s mozgásban tartani a beindult energiákat. mert ezek felszínre hozhatják tartalékainkat. Nálunk most sok aktív szakember dolgozik, akik saját szakmai ambíciójukat úgy tudják megvalósítani, hogy ezáltal szűkebb hazájuk segítségére lehetnek. Nem nehéz felismerni, hogy az érdekek közösek. Gazdaságunk modernizálódásának fontos feltétele az emberi alkotó- képességek jobb kihasználása. A közelmúltban vehette át Szamosvári György a számítástechnika helyi alkalmazása terén végzett eredményes munkájáért a Heves Megye Művelődéséért kitüntetést. A "lenuuaq ‘ajánlata Puskin utolsó napjai Egy időben Bulgakovot csak a Mester és Margarita című művéből ismertük. Jó „ajánlólevél” volt. A páratlan regény szürrealizmusa és elsöprő humora mélyen föltárta a sztálini korszak torzulásait, s a korhoz kötődő vonásokon túl, egyetemes emberi mondanivalót is hordozott. Később föltárult a magyar olvasó előtt is világa: megismertük novelláit, drámáit, regényeit. Olyan gazdag tárháza munkássága a napjaink számára is aktuális mondandóknak, hogy vonzó és taszító is egyszerre. Fájdalmasan igaznak érezzük megállapításait: kíméletlensége. gondolkodásra késztető szigorúsága valósággal „ünnepi” olvasmánnyá teszi alkotásait. A ma este 20 óra 50 perckor látható Puskin utolsó napjai című tévéjáték sem tartozik a „könnyen fogyasztható” programok közé. A zseni és a hatalom alapvető szembenállása alkotja a magvát: ezt bontja ki sokszínűén Havas Péter rendező. A sűrű levegőjű történetet az alkotók Puskin személyes megjelenésével,- verseivel ellenpontozza: ez változás az eredeti drámához képest. A kitűnő szereplőgárda izgalmasan rekonstruálja számunkra azt. ami igy is történhetett: Bulgakov a történelem kulisszatitkaiba avatja a nézőt. A zsarnok 1. Miklós cár tudja azt, hogy kivel áll szemben, de az abszolút uralkodó mindenhatóságával és kicsinyességével' tapossa el a számára ellenszenves költőt. Ha betagozódna az általa konstruált, embertelen és célratörő struktúrában, akkor kihasználná képességeit, nagyságé t. De mivel Puskin belülről vezérelt személyiség, s még külsődleges engedményeket sem tesz a hatalom kegyeinek elnyeréséért, pusztulnia kell. Az önálló véleménnyel rendelkező egyéniségnek nincs helye a bábok között. A másik, ami tovább árnyalja a képet: a szerelmi szál. Havas Péter Bánsági Ildikót választotta Pus- kina megformálására. Nem naivan bájos figura, sakkal inkább a költő által köréfont dicsfény avatja ünnepelt szépséggé. Még kifejezőbb, erőteljesebb így a mondandó. Emlékezetes még Lukács Sándor, Mécs Károly, Oszter Sándor alakítása. Egyenletes, a közös ügyért dolgozó színészi teljesítményekkel találkozhatunk a filmben. Gábor László B. Szabó Pál Az öreg fölkelt, leporolta magát, s szívében a késsel a másik helyiségben felállított büfé felé indult. Az operatőr a rendezőnek magyarázott valamit, aki úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de gondolatai már egészen máshol jártak. A műszakiak bontani kezdték a díszleteket. Lázár az ajtóban állt. és a másnapi lóverseny szaklapot tanulmányozta. Tollat vett elő, néhány számot bekarikázott. A kert még mindig olyan sötét volt, mintha több vödör festékkel öntötték volna le. Már éppen indulni készült, amikor egy egyenruhás rendőr lépett oda hozzá, kezében papírfecnit szorongatván. — Elnézést művész úr — kezdte elfúló hangon —, ha tetszene adni egy autogramot ... A feleségem nagyon örülne neki... Tetszik tudni, a feleségem nagyon szereti a művész urat... Lázár fáradtan bólintott, majd alákanyarította a nevét. A rendőr nézte egy darabig. majd félénken megkérdezte: — És tessék mondani, tényleg a művész úr a gyilkos? Lázár egykedvű, üveges tekintettel bámult rá, majd elindult a kifakult kavicsokkal hintett kerti úton a város fénypontjai felé. (Vége) A címben — látszólag — nincs semmi rendkívüli: egy könyv általában elfér az asztalon. De laponként, szétterítve? Nos, ez csak akkor lehetséges, ha minikönyvről egy 52X52 milliméteres „kötetről” van szó, ez esetben az Egri Minia- tűrkönyv Barátok Körének első kiadványáról, amely a Bazilika felszentelésének 15Ö. évfordulójára készült. A Révai Nyomda egri gyárának kiváló felkészültségét már eddig is fotóalbumok egész sora bizonyította: Szatmári György montírozó asztalán most mégis — parányi mérete miatt — különösen igényes munka fekszik. Nem egyetlenként: az Elvis Presley emlékkönyvön, amely hasonlóan kisméretű lesz, már ugyancsak nyomdai műveletek folynak (Fotó: Köhidi Imre) Könyv az asztalon
