Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
4. Ü3 ]| y UlTi =1 <*JTT =1 NÉPÚJSÁG, 1987. július 9., csütörtök A katedrálisok akusztikája Áz Agria Játékok ’87 első hangversenyét hétfőn este adta a székesegyházban a Schola Hungarica. Dobszay László és Szend- rei Janka együttese már nem először lép fel Egerben; ismerjük lemezeiket és azt a mai közönség számára is értékes munkát, amit a középkori zene újraélesztése, megismertetése, megszerettetése érdekében felvállaltak. Nem könnyű feladatra vállalkoztak, hiszen a középkor lelkületét, azoknak a régi ünnepeknek, hús- vétnak, pünkösdnek a varázsát, tartalmát olyan hatóerővel visszahozni, amely esetleg az átélés, megélés fokáig is eljuttatja a hallgatóságot, magas fokú művészetet, szuggesztív erőt követel meg. S mintha ezek az adottságok ebben a két zenészben-karvezetőben és együttesükben adottak lennének. Irányukban a közönség érdeklődése nem lankad. Az egri zenei események krónikásának akár fel is tűnhetik, hogy ezt a lélektanilag a maitól korban is, tartalomban is távol eső világot a liturgiával alig ismerős fiatalok is meg akarják ismerni, be akarják fogadni. És ez a Schola Hungarica törekvéseinek elismerése, igazi fokmérője. A műsor három részből állt össze. Az első a Gregorián-ének az Anjou-kori Magyarországon címet kapta. Ezek a gregorián-dallamok a mise egyes szövegrészeire írott megoldások. A középkorban Jézus keresztáldozatának drámáját, annak megismétlését tartották a legfontosabb szakrális cselekménynek. Ezért is énekelték nagy ünnepélyességgel a miseszöveg főbb részeit. S ha a Magyarországon fellelt írott anyagból az európai gregorián sajátos magyar hanglejtéssel szólal meg, az azért van, mert a főképp francia és olasz földről származó gregorián-dallamokat itt a magyar fülekhez igazították, annak ellenére, hogy ez a vokális zene latinul szólalt meg mindenütt. A mai gyakorlat elfogadja a vegyes kari megszólaltatást, de ezek a gregorián-énekek, mise- és vespere-megzené- sítések a korban, a katedrálisok híresen jó akusztikájában férfi hangon szólaltak meg: a káptalan tagjai együtt énekelték a Sequentiá- kat, az antifónákat, a gra- duálékat éppúgy, mint, ahogyan a monostorok elmélkedésre szoktatott szerzetesei is kórusban végezték a liturgiái áj tatosságot. Dufay (1400—1474) korának zenei híressége, a hatalmasok ünnepi szerzője, tudományos fokozat és egyházi javadalmak birtokosa a cambrai-i székesegyház gyerek énekeseként kezdte pályáját. Több mint kétszáz műve között ezek a most elhangzott himnuszok is azt jelzik, hogy a komoly téma, a komoly zene hozzátartozott a szellemi élethez, érintkezéshez. A himnikus hang által akkor nemcsak ünnepelt az ember, de magát is többnek érezhette köznapi önmagánál. A hangverseny igazi csemegéje mégis a Szent Miklósról szóló liturgikus játék volt; a féltett kisgyermek érdekében megmozduló, jótékonyságáról ismert Szent Miklóst, a jóságot dicsőítette egy templomban is előadható jelenetben. A jámbor játék jelzete a lélekben működő erőknek. Verebics Ibolya operaénekesnő is részt vett a rövid misztériumjátékban. Ebben a hangversenyben az a valóban figyelemre méltó, hogy a zene azoknak is hozhatta a lelkiséget, akik a szövegből egy szót sem értettek. (farkas) EGY ÉRDEMES VÁLLALKOZÁSRÓL Szolnok megye népművészete Hevesen Jelképes cselekedetként kell méltatni azt a tényt, hogy Hevesen a hajdani tanácsházból kialakított múzeumi kiállítóhelyiséget épp a helyi háziipari szövetkezet remekeinek bemutatójával nyitották meg egy esztendeje, majd e napokban Szolnok megye népművészetének legszebbjeiből rendezték meg a folytatást. A házigazdák, a megyei múzeumi szervezet törekvése érthető. Egy — a zenei élet kivételével — komolyabb kulturális hagyományokkal nem rendelkező településen nyilvánvaló, hogy a kezdetekben a népművészet anyanyelvét kell megszólaltatnia a fejlődést serkentőnek. Olyan tárgyféleségek míves darabjait fölmutatni a helybéli közönségnek. melyekkel akár otthon is találkozhattak néhány évtizede. Az is szerencsés ötletnek mondható, hogy épp a szomszéd Szolnok megye kincseiből válogattak ezúttal. Hiszen az e vidéken — a Ti- sZa jobb és bal partján — lakók mindig is szoros kapcsolatot tartottak fönn egymással. Az azonos tájon hasonlóan kialakult életforma közel hozta egymáshoz az ittenieket annak ellenére, hogy mikor, miként változtak e közigazgatási térképek határvonalai. A Hevestől bő harminc kilométernyire lévő Tiszafüreden ugyanazt a piros keresztszemes szőttest kedvelik, amelyet a homokhátság asszonyai tettek országos hírűvé. A helybéliek pedig a jászsági mesterekhez jártak át kékfestőkért. Rokon egymással a bútorok, a használati tárgyak cifrázata is. Alaposabban megszemlélve. persze a tárlaton elhelyezett darabokat, jól elkülöníthetők a különböző stílusok. Hiszen már csak az eltérő vallások is meghatározták, hogy mást szerettek a Nagykunságban, a Jászságban vagy éppen a Tiszazugban. A fürediek a fogast, a szekrényt rozsdavörös alapon. barna-fekete hullámvonalakkal díszítették. A karcagiak a kunkék alapra fehér mintát tettek. A jákó- halmiak a politúros bútorokkal lettek nevezetesek, s persze — mint a Jászságban kivétel nélkül minden község — az állattartáshoz szükséges, házilag előállított eszközökkel. Gazdag a tárlat más mesterségek termékeinek bemutatásában is. A látogatók gyönyörködhetnek a mezőtúri fazekasok fekete kerámiáiban, a későbbi Miska-kan- csókban, a bütykösök, bu- tellák, tálak, korsók soraiban. Kiállították a hajdan viselt cifraszűrök. selyemkendők, varrottas subák, a jászszentandrási fehéren hímzett alsóruházat vagy a szolnoki csipkevarrás reprezentánsait is. A vesszőből, gyékényből fonott kosarak, szakajtók, hátikasok utódait még ma is keresik és vásárolják a hevesi piacon a földműveléssel foglalkozók. Érdemes a kovácsok, a bőrösök díszítette fokosok, buzogányok, lószerszámok mintázatát is megnézni. Biztos, hogy siker lesz a tárlat a városban. Annál inkább, mivel nyitva tartásának két és fél hónapja alatt megtekinthetik az ide egyre nagyobb számban érkező hazai turisták, külföldiek is. Képet kapva kicsit így nemcsak Szolnok hajdani mestereinek művészetéről, de az e tájon, a környéken élők múltjáról is. (németi) Üvegművészet az NDK-ból Régi és új üvegekből nyílt kiállítás az Ipar- művészeti Múzeumban a lipcsei Grassi- museum anyagából. Budapesti bemutató után a kiállítás Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban is vendégszerepei. Képeink a kiállításon készültek. Nemzetközi történészkonferencia A Zsigmond-kor történelméről és művészetéről kezdődött négynapos nemzetközi tudományos konferencia szerdán a budapesti Történeti Múzeumban Luxemburgi Zsigmond magyar trónra lépésének 600. és halálának 550. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián neves hazai történészek, valamint külföldi tudósok, egyebek között az NSZK-ból, Csehszlovákiából. Jugoszláviából. Svédországból, Ausztriából és Kanadából érkezett szakem. berek vesznek részt. Áttekintik a Zsigmond-kori császári politika kérdéseit, elemzik az uralkodó személyiségének és tevékenységének fő vonásait. valamint a korszaknak a képzőművészetben és az építészetben betöltött szerepét. Az MTA Történettudományi Intézete és Művészettörténeti Kutató Csoportja, valamint a budapesti Történeti Múzeum által megszervezett tanácskozáson a történészek öt szekcióban folytatnak eszmecserét: ezek során szó lesz továbbá a mindenkori történetírás Zsig- mond-képéről. az 1387— 1437 közötti időszak európai történelméről. III/2. Az öreg most borzongott meg először. Ismét az üveg után nyúlt, de keze félúton megállt a levegőben. Lassan, nagyon lassan húzta vissza. — Mi jutna eszembe? — ráncolta össze homlokát. — Szerencsétlen ördög volt. Néha jóindulatúan tippeket adott, amikkel sosem nyertem. A végén már meg ■ se játszottam őket __ — A szívem szakad meg — vigyorgott Lázár, majd beletúrt frissen mosott, göndör hajóba. — Az uzsorás, aki tippeket kap a haverja' tói, és meg sem játssza őket... — Kését lassú mozdulattal tenyere és hüvelykujja közé csúsztatta. Hirtélen, látszólag minden célzás nélkül indította útjára. Halk szisszenéssel suhant el az öreg füle mellett, majd remegve megállt a kopott szekrény falában — Maga szerint profimunka volit? Az öreg megrándította a vállát. — Szerencsére nem voltam jelen a gyilkosságnál. .. Lázár ismét az ablakhoz lépett. Finoman elhúzta a csipkefüggönyt, s miután a sötétségen kívül semmi mást nem látott, az ajtóhoz sétált, és bekattintotta a retesz. — A rendőrségnek erről egészen más lenne a véleménye — húzta el a száját. Az öreg fölkapta a fejét. — Mit akar maga tulajdonképpen? Lázár nem válaszolt azonnal. Szemét körbehordozta a szobán: a szétdobált ruhadarabok, üres konzervdobozok, szivarcsikkekkel zsúfolt hamutartók láthatóan nem hagytak benne mély benyomást. — Tudom, hogy nem akarta megölni — vigyorgott továbbra is Lázár —, csakhál túlságosan nagyra sikeredett az az ütés ... Az öreg belekapaszkodott a karfába. Arca elfehére- dett, akár egy üres papírlap. Egyetlen lökéssel talpra ugrott... — Igen, itt volt nálam! Na és? Itt volt nálam! — szorosan Lázár elé állt. Kitágult pórusaiban, izzadság- cseppek fénylettek, mint szentjánosbogarak az éjszakában. — Igen, itt volt nálam .. . kicsit dulakodtunk, de innen élve ment el... er' re megesküszöm magának ... — Arra nem én vagyok a megfelelő személy — tárta szét karjait Lázár. — Menynyit szedett ki magából az az ördöglovas? — Három év alatt nyolc- százezret .. . Lázár elismerően csettin- tett, azzal az öreg háta mögé lépett, és kihúzta a kést a szekrényből. — Elhozta a pénzt? — kérdezte remegő hangon az öreg. Lázár megrázta a fejét. — ötvenezret adott, de valójában nyolcvanezerről ír' tűk meg a papírt. Remélem tudja, hogy maga a legsze- metebb uzsorás? ... — Érdekes .. . Akkor, amikor bajban volt, szó nélkül elfogadta a feltételeimet... Sőt, ha jól emlékszem. még hálálkodott is .. . — Mert szükségem volt a pénzre... — Mennyit veszített? Lázár az öregre pillantott. Szeme tompán fénylett, mint eső után az aszfalt. Aztán lehajolt, és szájához vette az üveget. — Nagyjából annyit, mint maga — törölte meg a száját. — Akkor nagyjából egyforma indítékkal rendelkezünk mindketten — szűrte a szót a foga közt az öreg. — Most már értem, hogy miért akarja rámkenni a balhét.. . Lázár a kés hegyével unot- . tan piszkálni kezdte a körmét. — Tudom, hogy maga ölte meg . . . — Ezért nem hozta el a tartozását? — Ezért. — Zsarolni akar? — Én nem fogalmaznék ilyen csúnyán. Mindössze lekvitteljük a dolgokat. Én tartom a számat. és nem tartozók egy fillérrel se ... (Folytatjuk)
