Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 8., szerda GAZDASÁG — TÁRSADALOM SOK A KÖZVETÍTŐ? DRÁGA? Miért csökken a zöldségfogyasztás? A MEGYEI NEB VIZSGÁLTA Az importgépek beszerzése, kihasználtsága A zöldség- és gyümölcs- forgalmazásról minden magyarnak van véleménye: sokan termelők, s szinte kivétel nélkül vásárlók vagyunk. Nézetünk pedig a munka- megosztásban elfoglalt helyünk szerint változik. A termelők az alacsony fel- vásárlási árakat, a szerény jövedelmezőséget kifogásolják, a kereskedők a forgalmazáson elérhető nyereséget keveslik, a vásárlók viszont az értékesítési árakat tartják magasnak. A többféle érdekből fakadó helyzetet még kuszálja, hogy esetenként ugyanaz az ember másként vélekedik termelőként, másként fogyasztóként. Az viszont tény. hogy á zöldség és a gyümölcs állandóan a közérdeklődés homlokterében van, ezért gyakorta a vizsgálatok tárgya. Tavasszal a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Elnöksége a termelés, az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a forgalmazás helyzetét vitatta meg. A rangsor második felében Bármilyen szélsőséges is a zöldség- és gyümölcstermelés. valamint a -forgalmazás megközelítése, azon általában nem vitatkoznak, hogy az ország természeti adottságai, a mezőgazdaság fejlettsége lehetővé teszi a maradéktalan ellátást, s ezen felül még exportra is jut. Itthon zöldségre, gümölcs- re. burgonyára 11,2 milliárd forintot költünk, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek vásárlására fordított összeg 5,7 százalékát. Az összes fogyasztási cikkekből viszont csak 2,1 százalékkal részesednek a kertészeti termékek. A kiadás mértékénél azonban jóval nagyobb a szerepük az ellátásban, hiszen mással nem helyettesíthetők, és naponta fogyasz- tandók. Jól tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs a korszerű, egészséges táplálkozásnak fohtos része, de a statisztika nem igazolja e táplálkozásélettani fefogást. Az egy főre jutó zöldség- és gyümölcsfogyasztás ugyanis ingadozik, a legutóbbi idő- pen pedig csökken. 1981- ben az átlagos zöldségfogyasztás 74 kilogramm volt személyenként, két év múlva 78, a múlt évben már csak 75 kilogramm. A gyümölcsfogyasztás az 1981. évi 67 kilogrammról 63-ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban sem vagyunk előkelő helyen, az európai országok rangsorának második felében foglalunk helyet. Az 1983. évi adatok szerint Bulgáriában 137, Franciaországban 115, Olaszországban 158, Lengyelországban 103, Szovjetunióban 101, Magyarországon 78 kilogramm zöldséget fogyasztottak. Átlagos áremelkedés E statisztikát látva, hamarosan kimondhatjuk: kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, mert drága. Ezt a piacon szerzett tapasztalataink részben igazolják is, hiszen a primőrökért valóban borsos árat kell fizetnünk a tavaszi hónapokban. A valós helyzet azonban sokkal összetettebb és árnyaltabb, végül is a statisztika nem feltétlenül igazolja az elfogyasztott mennyiség és az ár között feltételezett összefüggést. A múlt évben például az előzőhöz képest a piacokon átlagosan 4,6 százalékkal, a boltokban 5,9 százalékkal adták drágábban a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a szövetkezeti szektorhoz tartozó Zöldért-boltokban viszont 8,7 százalékkail olcsóbban. Az átlagos árszint 5 százalékkal emelkedett, de a tervezettnél 2 százalékkal alacsonyabb volt. Más esztendők összehasonlító adataiból is hasonló következtetések vonhatók le: 1981— 1986 között csak egyetlen esetben — 1984-ben — volt magasabb a tervezettnél a fogyasztói árszínvonal. A Zöldért vállalatok boltjaiban viszont kivétel nélkül minden esztendőben jóval az átlag alatti áron adták e termékeket, ha nem is mindig első osztályú minőségben. Hamis az a közvéleményben általánosan elterjedt nézet is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése meghaladja a fogyasztási cikkekét. A statisztika szerint a kertészeti termékek fogyasztói árának növekedése összességében hasonló más fogyasztási cikkek árának emelkedéséhez. A többség tisztességes Az persze kétségtelen, hogy a fogyasztói árak emelkedése termelői és forgalmazói nézőpontból is indokolt. A TOT kimutatása szerint a burgonyatermelés költsége 1979—1985 között 65 százalékkal, a paradicsomé 73. a paprikáé 80 százalékkal emelkedett. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak nem mindenkor követték a termelési költségek változását, s emiatt romlott a termelők kedve, csökkent egyes zöldség- és gyümölcsfajok termőterülete. S mivel a kertészeti termékek szabadárasak. árukat a kereslet-kínálat egyensúlya szabályozza, a mennyiségi változásokkal éppen ellenkező irányban mozognak az árak. Ilyen esetekben sok bírálat éri a forgalmazókat, mondván, a mennyiségi hiányon ők gazdagodnak meg. Elhangzanak olyan szélsőséges megfogalmazások is, hogy a zöldségkereskedők csak Mercedesen járnak. Nem vitatva a zöldség- és gyümölcspiac kuszaságait, a kereskedők és a meggazdagodás fogalmának összetartozását, mégis tagadnunk kell. Elismerve, hogy vannak ügyeskedő, gyorsan és jogtalanul meggazdagodni kívánó kereskedők, a többség tisztességesen, munkáját megillető haszonnal kereskedik. Ez vonatkozik a magánkereskedőkre, az árujukat szabadpiacon értékesítő termelőkre is, akik az ösz- szes forgalomból már 45 szá_ zalékkal részesednek, tehát a zöldség- és gyümölcspiac nélkülük elképzelhetetlen. Hatásosabb piacfelügyeletet! Nem tagadható, hogy a szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában is voltak kifogásolható módszerek, a felszámolások sora azonban a forgalmazás feszültségeire is figyelmeztet. A vállalatok árbevételével arányos nyereség mindössze 1—2 százalék, s ennek is nagyobb hányada a zöldségforgalmazáshoz és -tároláshoz képest kiegészítő tevékenységekből származik. A kereslet-kínálat egyensúlyának alakításában a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia a piac- felügyeletnek is, hiszen esetenként elkerülhetetlenek a gyors és operatív beavatkozások. A tét ugyanis nem kisebb mint a korszerű táplálkozás egyik alapjául szolgáló zöldség- és gyümölcsfogyasztás csökkenésének megállítása, hosszabb időt tekintve pedig felzárkózásunk a tőlünk egészségesebben táplálkozó népek fogyasztási szokásaihoz. V. F. J. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság szakfőosztályainak korábbi tapasztalatai indokolták, hogy ismételten „nagyító alá tegyék” az importgépek felhasználását és a beszerzés körülményeit. A megyei NEB-ak végezték a vizsgálatot, melynek célja az volt, hogy áttekintsék: a VI. ötéves terv alatt, illetve 1986-ban a nem rubelből vásárolt gépek és berendezések beszerzését, felhasználását kellő gondossággal végezték-e. Emellett kitértek a mindehhez kapcsolódó külföldi kiküldetésékre, és arra, hogy az így elért műszaki-gazdasági eredmények mennyire vannak összhangban az eredeti célkitűzésekkel. Kilenc gazdálkodó egység „került terítékre”. Többségük különböző részletességű középtávú tervvel rendelkezik. Az importbeszerzések általában tételesen szerepelnek a koncepciókban, de előfordul, hogy ezek függetlenek egymástól. A tőkés behozatal egyes vállalatok esetében lényegesen alacsonyabb szinten valósult meg,, mint azt előirányozták. A beruházások jelentős külső források — hitel- alapátvétel, alapjuttatás — igénybevételével váltak valóra. Az előkészítési időszakban a piaci igények feltárása mellett, a gazdálkodó és külkereskedelmi vállalatok jó együttműködésének köszönhetően, időben rendelkezésre álltak a szállítási ajánlatok. Sajnálatos tény, hogy olykor azért kellett dollárért vásárolni, mert a szocialista partnerrel nem sikerült megállapodni. Másrészt a csúcstechnológiát képviselő berendezések jó része csak tőkés országokból szerezhetők be. A piackutatást a külkereskedelmi vállalatok kellő gondossággal végezték. Törekedtek a minél korszerűbb berendezések megszerzésére. Esetenként a kooperációnak köszönhetően jelentős devizamegtakarításí könyvelhettek el. A beruházók és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése egészében megfe- felelő. A feltárt hiányosságoknak sokkal inkább devizális, finanszírozási okai vannak. A berendezések teljesítménye a próbaüzemek alapján megfelel a követelményeknek. Ellenben: van, ahol az importberuházások nem minősíthetők sikeresnek. Az üzemeltetési tapasztalatok általában szintén kedvezőek. Az elmaradások nem a gépek gyengébb teljesítményének köszönhetőek, ahol ez mégis így van, ott is inkább a javítási feltételek miatt van gond. Az előkészítés során az esetek többségében sor kerül tanulmányutakra, látogatásokra. Ezeken műszaki vezetők, termelésirányítók vettek részt. A leírtakból is következik, hogy van még tennivaló. Körültekintő, előrelátóbb tervezés szükséges ahhoz, hogy minél kevesebb nem rubelelszámolású importra legyen szükség. Fontos, hogy a legkorszerűbb technika mellett is összhang legyen a termelésben. Ne legyenek ésszerűtlen takarékoskodások, de minél kifizetődőbben kerüljenek gyárainkba a külhoni szerkezetek. Ckovács) si egység is. Először az 1500 literes tartályból táplálják a vizet, aztán már a tűzcsapokból jön a kellő mennyiség. Az egyik kocsiból — pontosabban a sugárcsőből — barna színű hab lövell ki, s lassan beteríti a zöldellő parkot. A gyakorlat sikerült. A helyzet romlik A bemutató után beszélgetünk Lukács Béla tű. alezredessel, megyei tűzoltóparancsnokkal. — Először is szólnék a gyakorlatok céljairól, szerepéről, — kezdi mondandóját a parancsnok. — Több típusú létezik, ezeknek más és más feladatuk van. A mostani célja az volt, hogy meggyőződjünk a szakmai felkészültségről, a gyakorlati jártasságról. Fontos a helyismeret, az eszközök használata, a fizikai és pszichológiai erőnlét állapotának felmérése is. — Hogyan alakult megyénkben a tűz elleni védelem? — Éppen a napokban értékeltük mindezt. Közismert, hogy az ország tűzvédelmi helyzete az utóbbi években megromlott. Ez felkeltette a közvélemény, de az országos vezetés figyelmét is. Különösen a tavaly keletkezett tűzesetek igencsak kérdésessé tették a tűzbiztonságot. A helyzet javítása döntő fontosságú. Néhány adat: 1986- ban Magyarországon 12 773 alkalommal keletkezett tűz, s ez több mint 2 milliárd 250 millió kárral járt, s kétszázhét fő vesztette életét. Ezek a számok Heves megye vonatkozásában: 390 eset, 14,1 milliós kár, és hat haláleset. Megyénk hivatásos és önkéntes tűzoltói összességében eleget tettek az előírt követelményeknek. A megelőző és mentő tűzvédelem helyAz a bizonyos svéd sugárcső (Fotó: Szántó György) Bizonyára sokan ismerik gyermekkorukból azt a bájosnak épp nem mondható dalt, amely így kezdődik: „Cg a város, ég a ház is, nem is egy ház, hanem száz is,Sajnos, a tűz nemcsak dalszövegekben okoz pusztítást, hanem a valóságban is. Ezért sem mellékes, hogy a tűzoltók milyen körülmények között és milyen felkészültséggel küzdenek a nagy „vörös kakas” ellen. Sikeres gyakorlat A napokban úgynevezett ellenőrző gyakorlatot tartottak a Mátra Elvegfi ke- recsendi telephelyén. A feltételezett tűzhöz az egri, a mezőkövesdi és a gyöngyösi egységeket riasztották. A helyszínen Simándi Gyula tű. századossal, megyei tűzoltóparancsnok-helyettessel bejárjuk a raktárakat, ahol főként élelmiszert és festéket tárolnak. — Sajnos, az utóbbi években — mondja —, a gazdasági helyzet romlása miatt a tűzvédelemben is egy sor kényszermegoldást kellett alkalmazni. Gyakran kell ki- sebb-nagyobb kompromisz- szumot kötnünk, hisz az optimális megoldásokra nincs elegendő pénz. Ebben a raktárban például nádtető van, ami tudvalévőén elég veszélyes. Mégis el kellett fogadnunk ezt a „változatot”, igaz, csak egy sor tűzbiztonsági berendezés (robbanás- és tűzbiztos kapcsolók, égők) felszerelése után. Közben Egerből megérkezik az első egység. Nyomban munkához látnak. A piros zászlók tüzet, a kékek füstöt jeleznek. Az egriek először az objektumot hűtik, de a további oltáshoz szükség van a mezőkövesdi és a gyöngyösi kollégákra is. A tűzoltók oxigénpalack segítségével közelítik meg azt a háromszáz négyzetméternyi területet, ahol a festék és a hígító „lángol”. — Ezek az oxigénpalackok még a 30-as években készültek — magyarázza Simándi Gyula —, de van korszerű, világszínvonalú eszközünk is. Itt van például ez a svéd sugárcső, amely permetezi, szórja a vizet, s a vízmennyiség 40 százalékát is képes hasznosan felhasználni. Szemben a hagyományossal, ahol ez az arány mindössze húsz százalék. Közben megérkezik a mezőkövesdi, majd a gyöngyöVíz a „tűzre”... zete lépést tartott a fejlődéssel. Heves megye gazdálkodó szerveinél és intézményeinél 41 átfogó és 56 célellenőrzésre került sor. Ezek tapasztalatai szerint a tűzvédelmi tevékenység szervezett, ám a szövetkezetekben ez a munka javításra szorul. A lakóházak esetében zavaró az állampolgári fegyelem lazulása. A területi és a megyei parancsnokság fokozta a hatósági ellenőrzések számát, a propaganda- tevékenységet és mind szélesebb körben alkalmazzák a helyszíni bírságot is. Mindezek ellenére — igaz az országostól kisebb mértékben — romlott a tűzvédelmi helyzet. A BM tűzoltó parancsnoksága szerint is, s ezen a téren a „tűrés határán vagyunk ...” Ok: a fejlődés .. 7 — Mi lehet ennek a kedvezőtlen jelenségnek az oka? — A társadalmi és gazdasági fejlődés szükségszerű velejárója a veszélyes anyagok, energiahordozók és technológiai folyamatok mind szélesebb körű alkalmazása. így a népgazdaság minden területén — ez alól Heves megye sem kivétel — veszélyes források sora jön létre. Megérkezett az egri egység Meg kell említeni azt is, hogy megváltozott az életmód és életforma is. A középmagas és magas házakból álló lakótelepeken viszonylag kis területen nagy számú lakosság él, s ennek következményeként az itt keletkező tüzek sok ember életét és testi épségét veszélyeztetik. Ezen felül a háztartásokban és a második gazdaságban széles körben elterjedtek a különféle háztartási kisgépek, valamint elektronikai berendezések. Jelentősen megnőtt a gépjárműállomány. Egyre gyakrabban szállítanak veszélyes hulladékokat is. Általában véve: kis helyen jelentős értékek halmozódtak fel, s egy esetleges tűz mindenhol nagy károkat okozhat. Mindezen tényezők miatt a jelenlegi időszakban az eddiginél is nagyobb feladat hárul a tűzoltókra, s ezzel együtt nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés, a felvilágosító tevékenység is. Havas András Tüzközelben...
