Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 4., szombot Kincses hagyaték Epizódok Eger múltjából A Bükk országunk egyik legrégebben lakott vidéke, itt már a kora kőkorban is éltek emberek. A hór-völgyi Subalyukban Dancza János 1932-ben a neandervölgyi emberrel egyidős csontmaradványokat ásott ki. A csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő az egri várhegyről, a Kis-Egedről, valamint Noszvaj, Ostoros és Tihamér határából is. Az időszámításunk előtti évszázadokban a kelták telepedtek meg itt, akik földváraik sáncai mögé húzódtak. Nyomaik fellelhetők a felsőtárkányi Várhegyen, s Nagy Lajos egykori vadász- kastélya, a Szilvásvárad környékén levő Gerennavár is hajdani erődítményük helyére épült. Az egri vár források által igazolt története 1009- ben kezdődik. 1. István ekkor alapított itt püspökséget, amelynek első főpásztora — a hiedelmek szerint — Kalapén, harmadik pedig Bul- dus volt, aki Gellért püspökkel együtt lett áldozata a Vata-féle pogánylázadás- nak. Az adatok arra is utalnak, hogy a kemény akaratú uralkodó ugyanebben az időben emeltette Szent János evangélista tiszteletére az első itteni székesegyházat. Állítólag az azóta Királyszéke néven emlegetett halmon ülve — ezt Istvánffy krónikája jegyzi fel —, nézte, irányította, buzdította a munkálkodókat. Az 1960-as esztendők régészeti feltárásai már azt is tisztázták, hogy egy falut rendelt az egyház szolgálatára, ennék házai a Várhegy déli részén álltak, temetője pedig a keleti részen helyezkedett el. Egyébként elképzelhető — bár ma még nem bizonyított —, hogy már korábban is létezett itt valamiféle erődítmény, lényegében ezt bővítették, illetve gazdagították. De zabolázzuk meg fantáziánkat, s maradjunk meg csak a tényéknél! Az biztos, hogy a püspökség fontos szerepet játszott az ország politikájában, s az egymást követő koronás fők adományokkal gyarapították. Az itteni főpap kötelessége volt, hogy a mindenkori király negyedik fiát saját költségén nevelje. Erre ugyan nem adódott példa, de a kikötést a különböző oklevelek egymást váltva fogalmazták meg. o A források jelzik, hogy ez a hely históriai események színtere volt. 11. István többször tartózkodott itt: e helyütt halt meg 1131-ben. I. Imre is szívesen időzött Egerben, utolsó napjait II. Katapánnak társaságában töltötte, aki kívánságára a székesegyházban temettette el. Itt nyugodott kiskorú fia, III. László is. Ezt bizonyítja Telekessy István püspök is, aki egyik levelében kiemeli: a székesegyház torony alatti kápolnájában két király hamvai porladnak. Az első nagyprépost az a Kilit volt, aki 1222-ben megfogalmazta az aranybullát, 1225-ben püspök lett. Ez a Bél nemzetségből való müveit egyházi férfiú telepítette ide a domonkos és a ferencrendi szerzeteseket, ő volt az, aki ciszteréket kért a pilisi anyaegyháztól, hogy a környék népét visz- szavezessék a kereszténységhez, mert még erősen éltek a pogány szokások. Egyébként innen származtak a hajdani lázadások vezérei, Vota, valamint fia, János. ö alapította, illetve emeltette Apátfalván a béli templomot, illetve a monostort. Harcolt a muhi csatában, s a vereség után IV. Bélával menekült külföldre, ahonnan természetesen visszajött, hogy részt vegyen az újjáépítésben. Kellett is ez a buzgalom, mert a tatárok ezt a települést is feldúlták, kirabolták. o A második honalapító engedélyével — ezt 1261-es keltezésű oklevélből tudjuk — falakkal vették körül a székesegyházat, valamint a püspökség épületeit. Ezek egy része még ma is áll, zömüket azonban a későbbi építkezések során készült köpenyfalak fedik. A kapu a déli oldalon volt. A nagyméretű lakótorony viszont az északnyugati sarkon helyezkedett el, ennek maradványai a gótikus pöspöki palota nyugati fala mellett, a Tömlöcbástya udvarán kerültek elő. A püspökség gazdasági erejét jelzi az is, hogy a munkálatok folytatódtak: a várat erősítették, a székesegyházat !bővítették. Elkészült az új püspöki palota, méghozzá gótikus stílusban. 1474 után megnagyobbították a már említett templomot, amelynek hajdani szépségéről a megmaradt részletek alapján is képet alkothatunk. Az erősség csak a XVI. században tölt be hadászati szerepet, különösképp a mohácsi csatavesztés után. János király és Ferdinánd harcai során, többször gazdát cserélt, s a győztes és visz- szovanuló csapatok mindig megrongálták, illetve kirabolták. Szapolyai János halála után Petényi Péter kancellár és főkapitány szállta meg, őt azonban összeesküvés gyanúja miatt elfogták és börtönbe zárták. Varkoch Tamás, egri várkapitány hűséges volt urához, és nem hajtott fejet a Habsburg uralkodónak. Gondot fordított az építkezésekre, hozzákezdett az erősség nagyszabású átalakításához. Az 1542-ben leégett székesegyház Ibontásából származó nagy mennyiségű követ az új falak és bástyák emelésénél hasznosították. o 1548-ban a király szabadon bocsátotta a beteg Peré- nyit. A kegy súlyos feltételeinek egyike volt a vár átadása. Az új kapitány Dobó István lett, aki folytatta az erődítési kezdeményezéseket. Ennek is köszönhető, hogy 1552. szeptember 11-től október 13-ig sikeresen ellenállhattak a török rohamainak. A diadal elsősorban a csekély számú védő hősiességének érdeme, amelyről Európa-szerte beszámoltak a korabeli krónikák és a hivatalos jelentések. Közülük máig is legjellegzetesebb, legszemléletesebb, legmegkapóbb Tinódi Lantos Sebestyén megrázó erejű tudósítása. Az ostrom után megindulhatott a helyreállítás, ebből oroszlánrészt vállalt Bornemissza Gergely kapitány, aki Dobó közvetlen segítőtársa volt. Ebben az időben az egriek sokat hallatnak magukról, vásárt ütnek, török foglyokat ejtenek, portyáik során még az ország déli részét is elérik. 1553. október 17-én, Mező- keresztes határában a törökök elfogták Bornemisszát és Isztambulba • hurcolták, ahol felakasztották, mert nem volt hajlandó elárulni a vár gyenge pontjait. 1568 után Ottavió Baldiga- ra tervei alapján nagyszabá- bású építkezés kezdődött. Ekkor valósul meg az új olasz rendszerű fülesbástyás kiegészítés. A lendület azonban pénzhiány miatt megtört, a kivitelezést nem is fejezték be, mivel 1596-ban a zömében idegen zsoldosokból toborzódott védők a török kezére adták az erődítményt. Az új urak 91 esztendőre rendezkedtek be, ők emeltették az alsó kapu melletti bástyát, amelyet Törökkertként emlegetnek, valamint azt a két ágyúdombot, amely a belső vár déli részén állt. o 1687-ben kiűzték a hódítókat, akik szabad elvonulás fejében feladták a küzdelmet. 1702Jben Lipót császár rendeletére hozzáfogtak a külső vár lebontásához, a Rákóczi-szabadságharc azonban megakadályozta a további pusztítást. A fejedelem csapatai 1705- ben vették birtokba a várost és erősségét, amely a harcok idején komoly szerepet játszott. A kurucok vezére szívesen időzött itt, annál is inkább, mert kedvelte a település gyógyvizeit. J752-ben Barkóczy püspök visszakapta a középkori székesegyházat, majd 1783- ban az egész vár az egyház tulajdona lett. Ekkortól pusztult igazán, hiszen a városi építkezésekhez általában innen szerezték anyagot. Pyrker érsek felfedezte a romokban rejlő értékeket: 1833-ban a Setét-kapu boltíve alatti részen ő helyeztette el azt a fedkövet, amely Dobó István vörösmárvány síremlékéhez tartozott. 1862-ben a katonaság lett a birtokos. Ekkor egy Balogh János nevű főhadnagy fogott hozzá a búvárkodáshoz, ő elsősorban a föld alatti részeket és a pincéket kereste. Munkájának eredményeit összegező könyve nagy sikert aratott. 1925-ben kilenc esztendeig tartó ásatás kezdődött Pataki János Vidor, Lénárt János és Pálosi Ervin tanárok irányításával. A szakembereket lelkes diáksereg segítette. Rá is bukkantak a székesegyház maradványaira, valamint a föld alatti ágyútermekre. 1957-től — Kozák Károly régész vezetésével — az Országos Műemléki Felügyelőség vette át a terepet. A cél az, hogy mind többet tudjunk meg arról az erődítményről, amely nagy idők tanúja volt, és a hősiesség, a hazaszeretet jelképévé is vált. o Kétségtelen, hogy a turbá- nos urak mit sem törődtek az építkezéssel. Otthonaikat fából fabrikálták, lemondva mindenféle igényességről. Tanulni azért tőlük is lehetett, ellesve azt, amiben elődeink szűkölködtek: a higiéniai érzéket. Az 1867-es visszafoglalás siralmas leltárral járt. Mindössze néhány kőházat vettek számba, azaz, a bizakodók ismét nulláról rajtolhattak. Allah híveinek kegyhelyeit ismét keresztény templomokká formálták, a félhold egykori diadalát ma már csak a minaret karcsú tornya hirdeti. A Dózsa György tér 1. szám alatt az 1950-es próbaásatások egy nyolcszögletű török fürdőmedence nyomaira bukkantak. Megnyugtató hír az, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei nemcsak folytatják, hanem be is fejezik a rég abbamaradt helyreállítási munkálatokat, s a megyeszékhely egyik idegen- forgalmi nevezetessége lesz ez az oszmán örökség. A rossz szokások sokáig hatottak, olyannyira, hogy szigorú rendelkezésekkel kellett megtiltani a nem időt álló, s tűzveszélyes hajlékok emelését. A következetesség nem volt hiába. A kitűnően felkészült, a leleményes, az agilis, az építészethez is értő püspökök — különösképp Esz- terházy Károly — ritka bravúrt produkáltak. Fél évszázad alatt — az 1700-as esztendők második felében — megszületett az egyedi arculatú, a sajátos karakterű barokk Eger, amely alapvetően különbözik osztrák testvérétől, amely római rokonaihoz hasonlít, amely magán viseli az olykor zseniális tervezők ritka adottságainak ezernyi jellegzetességét, amely a hazai architektúra nemzetközileg is elismert gyöngyszeme. Mindez ötven év alatt létesült. Gerő László Egerről szóló könyvében nem véletlenül állapítja meg azt, hogy ilyesmire nincs példa a hazai városok krónikájában. Nemcsak a középületek, hanem a kisebb házak regimentje is szemet gyönyörködtető. Rácsodálkozunk, a Líceumra, hazánk legszámottevőbb copf-stílusú műemlékére, a legszebb magyar barokk templomra, a minoritákéra, de elbűvöl bennünket a Civitas Carolina, a Károly-város valamennyi építménye. Ez az a hagyaték, amelyet később sem lehetett felülmúlni, amelynek kincseivel aligha kelhetnek versenyre — ia székesegyház kivételével — a klasszicizmus relikviái. Pécsi István KAPOSY MIKLÓS Üzemi d< Tisztelt Szakszervezeti Bizottság! Alulírott, aki 14 éve dolgozom a spulnizórészlegben, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy halálom esetén a Vállalat szíveskedjék engem saját halottjának tekinteni. Nem szeretném, ha félreértenének, azért közlöm, hogy egészséges vagyok, és öngyilkossági gondolatokkal sem foglalkozom. Érettségim óta veszek részt a termelésben. mint segédspulnizó, családom miatt továbbtanulásra nem gondolhatok. Munkámmal és béremmel elégedett vagyok, de szeretnék valamivel kitűnni társaim közül, úgy távozni majd a világból, hogy a társadalom is kifejezést adjon elvesztésem fölötti megrendülésének. Ügy vélem, eddigi munkámmal rászolgáltam erre a gesztusra. Ha Önök más véleményen vannak. és kérésem teljesítésére nem nyújtanak elfogadható garanciát, sajnálattal bár, de kénytelen leszek olyan munkáltatót keresni, ahol nem tagadják meg ezt a csekélységet egy becsületes munkásembertől. Tisztelettel: Dulácska Ferenc segédspulnizó Az szb-titkár három nap eredménytelen gondolkodás után a főkönyvelőhöz fordult: — Hány saját halottunk volt már az idén? — Négy. Ai- igazgatóhelyettes, a főkonstruktőr, a gyár volt tulajdonosa és
