Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 4., szombat 9. Július 28-tól augusztus 4-ig Tizennyolc esztendeje annak, hogy első felnőtt hallgatóit fogadta a műemlékvédelmi tematikájú egri nyári egyetem. A vállalkozás esztendőről esztendőre terebélyesedett, s a változatos, gazdag program országhatárainkon túl is elismerést szerzett. A bevált tradíciók folytatása a július 28-án rajtoló újabb kurzus. Ezúttal szélesedik a kör, ugyanis a felkészült szakemberek szólnak majd a műemlék fogalmának kiterjedéséről, az agrártörténeti, az ipari emlékekről és óvásukról, a munkáslakótelepekről, a XX. század építészetének értékeiről, történeti kertjeinkről. Emellett megismerkednek Eger nevezetességeivel, a belvárosi rekonstrukció eredményeivel, s nem marad el a szemléltető jellegű tanulmányi kirándulás sem. JÚLIUS 6-ÁN, DÉLUTÁN 4 ÓRAKOR Építészet és restaurálás Kiállítás a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán A Megyei Művelődési Központ és a Hevesi Szemle Galériája a Népújság szerkesztőségével és a TIT Heves Megyei Szervezetével karöltve az előbbi gondolatkörrel összefüggő kiállí- <tást és azt követő nyilvános riportot szervezett. A gazdag anyagot — mint már máskor is — az Országos Műemléki Felügyelőség biztosítja. A gonddal válogatott kollekció bepillantást nyújt a XIX. század végének és a XX. elejének építészeti remekeibe. Emellett érzékelteti azt a színvonalas restaurátori munkát. amely az OMF keretében zajlik. A megnyitó ünnepséget július 6-án, hétfőn délután 4 órakor tartják. Beköszöntőt mond, s a tárlatot értékeli Mendele Ferenc, az OMF igazgatója. Ezt követően Kaposy Miklóssal a rádió Karinthy Színpadának vezetőjével készít nyilvános riportot Pécsi István, lapunk olvasószerkesztője. A rendezvényre o belépők július 6-án, délig még igényelhetők a Népújság Olvasószolgálatánál. Eger, Beloiannisz u. 1. sz. alatt. Tiokráoia | egy veterán. Ezzel ki is merült a gyászkeretünk. Ha még valaki megboldogul, póthitelt kell kunyerálnunk. — Ez a Dulácska választ vár. Valamit mégis csak ki kéne találnunk. — Várjon január 2-ig. Fiatalember, mért olyan sürgős neki? Az szb-titkár elment a munkaügyre. Maca kelletlenül hallgatta végig. — Én csak azt tudom, hogy megnézem, volt-e a tagnak valaha fegyelmije? Mert ha igen, az ürge máris pofára esett. A kartotékon nem volt fegyelmi bejegyzés. Maca egy grimasszal visszahajította a fiókba. — Nekem nincs észrevételem. de jogköröm pláne nincs. Próbálja meg a fejlesztésnél. A fejlesztési osztály eleve nem foglalkozott az üggyel, mondván, hogyha egy dolgozó jobblétre szenderül, az sokkal inkább leépítés, mint fejlesztés, tehát nem rájuk tartozik. Innen a titkár egyenesen a személyzetishez ment. — Ilyet még nem is hallottam! Segédmunkás, mint saját halott? De, hiszen az ilyesmi csak osztályvezető usque főosztályvezetőtől fölfelé dukál. Nem szólva arról, hogy a személyzeti osztály, mint olyan, nem rendelkezik pénzügyi kontingenssel. A szóban forgó kérdésnek pedig elvi vonatkozásokon felül gazdasági kihatásai is vannak. Hacsak az igazgatói alapból nem lehetne kiszakítani valahogy ... de ezt nem én mondtam. Világos? Az igazgató éppen szabadságon volt. az szb-s tehát fölhívta a minisztériumot. — Ez a maguk szuverén ügye, elvtársam — mondta az előadó —, mi ilyenekbe nem avatkozunk bele. De annyit mondhatok, ha van maguknak saját bölcsődéjük, saját SZTK-kifizetőhelyük, saját röplabdapályájuk, és saját mintaboltjuk — minek maguknak még egy saját halott is? Pláne egy segédmunkás, ami beláthatatlan további követelőzésekhez vezetne! Nem ajánlanám ezt a precedenst, messzemenően nem ajánlanám! A párttitkár ellenkező véleményen volt. — Ha egy kétkezi dolgozó igényt tart arra, hogy saját halott legyen, nem vitathatjuk el ezt a jogát. Sőt, ezzel is demonstrálhatjuk a fizikai és a szellemi munka közti korlátok ledőlését. Ez a Dulácska különben is a legjobb spulnizónk. Nem engedhetjük meg. hogy egy másik üzem emiatt elcsábítsa, esetleg képesek még egy díszsírhelyet is ráígérni. Majd én beszélek az igazgatóval. Miután az igazgató hazatért kuwaiti tanulmányútjá- ról. személyesen fogadta a kérelmezőt. — Jó hírt közölhetek, Dulácska szaki. A vezetőség egyhangúlag úgy döntött, hogy teljesítjük a kérését, ha nálunk marad, ön bármikor nyugodtan örök álomra hajthatja a fejét, mi saját halottunknak fogjuk tekinteni. — Köszönöm. Az újságokban is így adják ki? — Természetesen. — Koszorú lesz? —A legdrágább. — Kitűzik a fekete lobogót a főépületre? — Mi az. hogy kitűzzük! Emiatt csöppet se aggódjék. Nos, hát akkor ... — Pillanat. Volna még egy apróság, igazgató kartárs. A gyászjelentés. ' — Ebben már megállapodtunk, nem? — Nem egészen. A részlegeket önre bíznám, de van egy mondat, amihez ragaszkodnom kell: „Temetéséről később történik intézkedés.” — Hm. Miért fontos ez magának? — Megmondom. Közönséges halandóról mindjárt az első és egyetlen gyászjelentés közli, hogy pénteken fél háromkor, vagy hatodikén délben temetik. Tizenegyedik oldal, bál felső sarok. És ezzel kész. De egy saját halott, az más. Ott az első nap még semmit sem lehet tudni. A „később történik intézkedés” azt jelenti, hogy ügyével még foglalkoznak. Problémák vannak. Vita. Esetleg különbizottság. És minimum még egy közlemény. De lehet, hogy kettő is. Az összes lapokban. A másodikban feltétlenül ott áll. hogy a „sírt aztán elborították a kegyelet virágai". Mert személyiség esete forog fenn. Díszőrség. Protokoll. Sikerült elég világosan kifejeznem magam? — Tökéletesen. Dulácska szaki. Bízhat bennünk, ön meg lesz elégedve. — Köszönöm. Viszonzásul részemről csak annyit, hogy én papírt nem is kérek. Nekem az ön szava elég. Ha ugyebár az igazgató elvtárssal addig netán történne valami, a mi megállapodásunk az utódjára nézve is ... — Magától értetődik. Sok szerencsét és jó munkát. Az igazgató hosszan bámult a távozó után becsukódó párnázott ajtóra. A saját temetése járt az eszében. És teljesen kifosztott- nak érezte magát.
