Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. július 4., szombat 7 Eger, a nemzetközi műemlékvédelem egyik központja Beszélgetés dr. Román Andrással, az ICOMOS Történeti Városok Nemzetközi Bizottsága elnökével N éhány esztendeje, hogy lapunkban első alka­lommal adtunk hírt róla:az UNESCO műemlékvédelmi szervezete, a párizsi szék­helyű ICOMOS létrehozta a történeti városok nemzetközi kartáját, melynek székhelyé­ül Egert választották. Ez a bizottság azóta már negye­dik alkalommal ülésezett megyeszékhelyünkön. A mos­tani, június elején megtar­tott tanácskozás alkalmából kérdeztük meg dr. Román Andrást, a testület elnökét, az Országos Műemléki Fel­ügyelőség osztályvezetőjét, aktuális tennivalóikról, s tá­voli terveikről. — Az önök bizottságának feladata, hogy kijelölje a nemzetközileg védendő ér­tékeket, s útmutatást adjon megmentésükhöz. Hol tar­tanak most? — Az első négy év alatt kidolgoztuk a történelmi vá. rosok rehabilitációjának irányelveit, amelyeket ősszel Washingtonban az ICOMOS közgyűlése elé tárunk, s nem kétséges, hogy elfogadják. A következő periódus legfőbb teendője, hogy tevékenysé­günket kiterjesszük. Jelen­leg itt most tizemketten vet­tek részt, ebből nyolcán eu­rópai országok küldöttei, de Kanada is képviseltette ma­gát. Sajnos nem jöttek el a harmadik világból, pedig nemzetközíileg jól ismert, hogy rendkívül értékes, tör­téneti városaik vannak, amelyeket nagy veszély fe­(Fotó: Kőhidi Imre) nyeget, ha nem lépünk köz­be idejében. Nem elégedhe­tünk meg tehát Európával és Észak-Amerikával, ha­nem az afrikai kontinens, Dél-Ázsia és Latin-Amerika településeire is figyelnünk kell. Nehézséges okoz, hogy ezek az országok távoliak, nagy többségük nehéz gaz­dasági helyzetben van, s nem engedhetik meg maguknak azt sem, hogy szakembereik Európába utazzanak akár­csak egy egyhetes tanácsko­zásra is. — Hogyan tudják mégis kiépíteni velük a kapcsola­tot? — A nemzeti bizottságo­kon keresztül cseréljük ki az információinkat, egyelőre írásban. Ezzel nem eléged­hetünk meg. Szeretnénk az UNESCO-tól anyagi segítsé­get is kérni a továbblépés­hez. Éppen a mostani érte­kezleten az angol és kana­dai képviselő vetette fel, hogy Nyugaton számos olyan kulturális alapítvány létezik, amelyek nemes célok érde­kében „kinyitják a pénztár­cájukat”. — Ha jól értem, tehát „sa­ját zsebből” nem gazdálkod­hatnak ... — Az ICOMOS társadal­mi szervezet, amely jórészt a tagdíjakból él, és az UNESCO-tól kap némi pénzt. Ám közismert, hogy az USA és Nagy-Britannia kilépése nagyon szűkre szabta a to­vábbi lehetőségeket. A mi kis bizottságunk pedig a központtól semmiféle támo­gatást nem élvez. Az, hogy ennek ellenére működni tud, az Országos Műemléki Fel­ügyelőségnek és Eger Vá­ros Tanácsának köszönhető, amelyek az évenkénti ülé­sek költségeit magukra vál­lalták. — Ügy tudom, a mostani alkalommal a csehszlovákok beszámolóját vitatták meg. Elemezték-e most a magyar történeti városok helyzetét? — Az alakuló ülésen, 1984- ben úgy tartottam illendő­nek, hogy az első alkalom­mal én számoljak be a ha­zai tapasztalatokról. Erre az idén nem került sor. Ta­nulsággal szolgáltak viszont északi szomszédunk ered­ményei: ők már meg tudták valósítani azoknak a hely­ségeknek a műemlékvédel­mét is, ahol a védett érté­kek száma kevés. Példaként említem, hogy a Cseh Köz­társaságban 200 védett vá­ros van, szemben Magyar- országgal, ahol összesen hu­szonegy. — Nem tervezik-e, hogy kiterjesszék figyelmüket a kisebb településekre, falvak­ra is? — A problémát — amió­ta csaik létezünk — állan­dóan felszínen tartjuk. Te­kintettel arra, hogy az ICOMOS-nak van egy népi építészettel foglalkozó bi­zottsága is, ez inkább oda tartozik. S miivel annak is tagja vagyok, az együttmű­ködés nem okoz nehézséget. — Évek óta közismert az egriek számára, hogy az úgynevezett kispréposti pa­lota lesz az önök bizottsá­gának székhelye. S. bár so­káig vártunk rá,, az idén ta­lán átadásra kerül. Mi lesz a funkciója, mit helyeznek itt el? — Az emílett szép. ba­rokk épületben egy nemzet­közi szakkönyvtárat állítunk fel. Jelenleg már Budapes­ten becsomagolva, 300 könyv vár az indulásra. Egyelőre nem lesz ez a bibliotéka vi­lágszínvonalú, de bizonyos, hogy állományát néhány ezer kötetnyire sikerül bő­vítenünk. Emellett kialakí­tunk itt két kutatószobát és vendéghelyeket, ahol majd a szakemberek ingyenes szál­lást kaphatnak. S akik e bá­zison tanulmányokat foly­tathatnak akár hosszabb időn keresztül is. Egyébként mi­vel nem használjuk ki at egész házat, a városi ta- nácssal kötött megállapodá­sunk szerint egy helyiséget átadunk kiállítások céljára. Ügy értesültem, hogy Kis Róz Ilona gyűjteménye ke­rül ide. Az Egri Városszé­pítő Egyesület irodája is itt kap helyet. A pince pe­dig kiválóan alkalmas klub- rendezvényekre. A városszé- pítők esetleg a TIT-tel kö­zösen egy pezsgő szellemi műhelyt alakíthatnak itt ki a hely jellegének megfelelő­en. — Megtalálták-e már a megfelelő személyt ennek a „központnak” a vezetésé­re? — Bizottságunk titkársági feladatait már korábban is Nicholas Tayler, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola angol nyelv és irodalom tan­székének docense látta el társadalmi munkában. A to­vábbiakban csekély honorá­riumért másodállásban ő vál­lalja e feladatot. hiszen anyanyelvét is jól tudjuk hasznosítani. — Végezetül: legközelebb ön az egri műemlékvédelmi nyári egyetemnek lesz ven­dége. Milyen szerepet vállal? — Az idei szemeszter té­mája nagyon izgalmas. Az új műemlékfajtákról lesz szó. A bevezető előadást én tartom. Arról szólok majd, hogyan jött létre ez a foga­lom, s miért van rá szükség. A barlanglakásoktól kezdve a munkáslakótelepeken át egészen az ipari vasúti em­lékekig elemezzük majd ezt a témát. Nagy várakozással készülök magam is erre a rendezvényre, amelyre júli­us végén, augusztus elején kerül sor Noszvajon. Jámbor Ildikó Az „isteni** Lollo A bban a reményben írom ezt a cikket, hogy Gina Lollobrigida nem olvassa a magyarországi la­pokat. Nem biztos ugyanis, hogy örülne születésnapi megemlékezésünknek, bár a lexikonok mind közlik szü­letésének dátumát. Amiből pedig kiderül, hogy most, július 4-én tölti be a 60. életévét. De aki hatvanéve­sen ilyen szép és fess, mint az „isteni” Lollo, annak nem kell szégyelleni a korát. Nem mindennapi pályafu­tás az övé.« Egy olasz kis­város szülötte, kislányként ismerkedett meg az élet ne­hézségeivel. Tizenhárom éves volt, amikor a közép­iskolát otthagyta, szép re­ményekkel telve beiratkozott a római Santa Cecília Aka­démia énekiskolájába. 1943- ban azonban a családot ki­bombázták, és az akkor 16 éves fiatal lány keresetére is szükség volt a megélhe­téshez. De nem sokkal a há­ború után újra tanulni kez­dett, méghozzá festészetet, és közben filmgyári statisz­taként dolgozott. Aztán egy­más után két szépségver­senyre is benevezett. 1947- ben a Miss Róma-választá- son a második, a következő éviben a Miss Italia-válasz- táson harmadik lett. Ezek a győzelmeik komolyabb sze­repeket hoztak a szép fia­tal lánynak. Tizenkilenc ha­zai produkció után kapta meg a nagy lehetőséget: Gérard Philipe partnere le­hetett a Királylány a fele­ségem című filmben. Ez már a világhírt is meghozta szá­mára. A kenyér, szerelem ... filmek hallatlan népszerűvé tették mind hazájában, mind külföldön. A „nép leánya” volt. makrancos, szókimondó, akinek szoborszép alakját kevés és testhez álló ruhák emelték ki. Az ötvenes évek közepé­től sokat filmezett külföldön is, főleg Amerikában és Angliában. Filmjeinek leg­többje kommersz produkció volt, de akadt köztük né­hány emlékezetes, mint A párizsi Notre Dame, Az éj­szaka szépei, a Trapéz, vagy a nemrég a televízióban lá­tott Gyilkosság a hajón. amelyben nem csak szép, de jó is volt. Aztán Gina Lollobrigida átállt a kamera túlsó olda­lára. Igaz, ez nem filmka­mera volt. „Megtörténhet, hogy egy hobbyból komoly munka lesz. Ez történt ve­lem anélkül, hogy észrevet­tem volna ... Elkezdtem fo­tózni, sokat, mindent. Leg­többször a fiamat; aztán kol­légákat. ismeretleneket, vé­gül korunk jelentős arcait, mint Gagarin” — írta Az én ltáliám című fotóalbumában. Második karrierjét tehát fotósként élte meg. Évekig nem filmezett. „A mozi ne­gatív irányba fordult — mondta. — Többé nem jó és érdekes történeteket me­sélnek, minden az erőszak, a szenzáció és a szex.” Hosz- szú szünet után két évvel ezelőtt állt újra a filmka­merák elé, a Deceptions cí­mű bűnügyi sorozatban, és azóta más feladatokat is vállalt. Hogy művésztársai ho­gyan ítélik meg Lollobrigi- dát. arra álljon itt két idézet két neves kortársától. „Né­hány színésznő szerencséje abban van, hogy nemcsak interpretál, hanem prototí­pus is. Én ' téged az olasz prototípusnak neveztelek. Bizonyítékul Raffaellónak az egész világon Fornarinaként ismert alakjához való ha­sonlóságodat nevezem meg” — ezeket a szavakat Alber­to Moravia intézte a szí­nésznőhöz. „Róma egyik külvárosá­ban él. a híres Via Appián. Háza igazi múzeum. Lát­tam benne antik görög és etruszk vázákat, németal­földi és velencei mesterek f estményeit... És most kép­zeljék el: ebben a házban bemutatták a kirgiz forra­dalomról készített filmemet, és a teremben ott ült a kis vasúti alkalmazott lánya, kiből világsztár lett. És ő keserű könnyeket sírt a fil­memet nézve, anélkül, hogy szégyellte volna őket. Ezt sohasem felejtem el” — val­lotta Andrej Mihalkov-Kon- csalovszkij, szovjet film­rendező 1972-ben. (erdős) Mindennapi nyelvünk Szexhullám: Egy szócsalád életútja mai nyelvhasználatunkban Növénypatika nyílt Győrött Győr belvárosában megnyílt az első vidéki növény­patika, ahol a kiskerttulajdonosoknak növényvédő szakmérnök ad tájékoztatást, valamint receptet a bevitt minta alapján. A patikában a növényvédő sze­rek, műtrágyák mellett különféle magokat is lehet vá­sárolni. A szakbolt egymillió forint értékű árukészlet­tel várja az érdeklődőket (MTl-fotó: Matusz Károly) Mindennapjaink nyelv- használatának jellemző je­lensége és gyakorlata, hogy az angol eredetű szex meg­nevezés és szócsaládja igen változatos jelentéstartalom­mal és használati értékkel jelentkezik szóban és írás­ban egyaránt. Az angol sex szó kiejtés szerinti alakjá­val ma már szinte szerve­sen beilleszkedett nyel­vünkbe, és szócsaládja is egyre bővül. Hogy milyen alakváltoza­tokkal és árnyalt > többér­telműséggel és milyen be- szédhelyzetékben , és szöveg- összefüggésekben, arról ez a példatárunk bizonykodik: „Van nő, aki beszéd köz­ben is nyitva tartja a szá­ját, mert az olyan szexis" (Népszabadság, 1987. máj. 11.). — „Megismerkedhe­tünk a népszokások és a népművészet szexuális jel­képeivel” (Magyar Nemzet, 1987. máj. 28.). — „Tabu­döntögető korunkban a szexológusok teljes nyílt­sággal beszélnek a szerelmi élet részleteiről” (Magyar Hírlap, Melléklet, 1987. jún. 6.). — „A szexkatasztrófák idegborzongatásai sem pótol­ják a léléktisztító tragédiá­kat” (Vasárnapi Hírek, 1987. jún. 7.). — „Mások a hete­roszexuális kapcsolatra es­küsznek” (Magyar Hírlap, Melléklet, 1987. jún. 13.). — „A fiatalság körében nem emelkedik a szexuális kul­túra színvonala” (Népszabad­ság, 1987. jún. 13.). „Zabo­látlan szexigénye veszélybe hozhatja a családot” (Nők Lapja, 1987. 23. sz.); „A bujkáló szex-piac is színre lépett” (Kritika, 1987. 6. sz.). Rendszeres versolvasó­ink sem véletlenül találkoz­nak olyan versrészletekkel, amelyekben kulcsszerepet vállalnak a szex szó olykor valóban meghökkentő alak- változatai : „Lehettél volna minden/', igásló Sex Appel~ ben" (Győri: Cudar Janó), „De te csírázóbb vagy, bur- jánzó-emberibb fszexuáli- sabb ... " (Tornai: Beetho­ven nyolc boldogsága). , — „A teremtés akkor a leg­szebb, ha beleviszünk egy kis szexet! (Orbán: A mennytanács). — „A csont- group-sexben égő tetemek Világra szóló botrány után írni -verseket” (Somlyó György: X-edik ének egy megírhatatlan verses re­gényből). „Sok minden lehet az ember, /manapság, & miért ne lehetne űrszexoló­gus” (Rákos: Botladozó). Napjaink társasági nyelv- használatában sem véletle­nül szaporodnak el a sze­xualitással kapcsolatos nyelvi formák. Jegyzetfűz zetembe így kerültek bele ezek a szóalakváltozatok: szexfotó, szexbom'ba, szex­film ,szexőrület, szexepiles, szexes, homoszexuális, sze- xológia, szexbotrány, szexel­tévelyedés, csoportszex stb. A nyelvi szerepvállalás gyakoriságában a szexhul­lám szóösszetétel viszi el a pálmát. Csorba Győző egyik versének értelmező címeként sem véletlenül került e versrészlet elejére: „Sexhul­lám: E vad tájban nincs kímélet, /vadul dúl a ne­mi élet”. Bár nem kívánunk erő­szakos beavatkozással a magyar megfelelőknek szó­szólója lenni, arra mégis csak fel kell hívnunk a fi­gyelmet, hogy ezek a ma­gyar rokon értelmű megfe­lelők egyre ritkábban jut­nak kifejező, közlő szere­pekhez, nemiség, nemi élet, nemi vonzás, nemi izgalom, nemi kapcsolat stb. A szex szó és több alakváltozata abban is ludas, hogy egyre ritkábban halljuk és olvas­suk az erotika, erotikus nyelvi formákat is. Ugyan­akkor a szex szóval váló visszaélésről is szólnunk kell. Akkor is szerephez jut, amikor sem a mondaniva­ló értelme, sem az elérendő cél nem követeli ezt meg. Válóban igaza van a la­punkban megjelent rövid írás szerzőjének, aki „A Sex!” című írásához ezt a megjegyzést fűzte: „A tar­talomnak semmi köze a címhez. A cím nyomán azonban mindenki elolvassa” (Népújság, 1987. máj. 6.). Dr. Bakos József „Nem kell szégyellnie korát.. (Fotó: KS)

Next

/
Thumbnails
Contents