Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-28 / 176. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 26., kedd SZERETEK KIRÁLYLÁNY LENNI Egy bábszínész több arca Az egyik legjobban megformált jelenetnek tartottam Tamási Áron Énekes madarának előadásán azt, amikor a három vénasszony, mint emberi varjak károgva, énekelve mondja a halotti imát a főhős felett... — Ezek kalotaszegi imák — mondja Balogh Ágnes. a Gárdonyi Géza Színház Harlekin Bábtagozatának bábszínésze (a sirató asszonyok egyike). — Egykori gyűjtéseimből- származik. Régi gyökerű nálam a népdal szere- tete. hiszen 1976-tól mint alapító tag a Megyei Művelődési Központ néiptánc- együttesében táncoltam. Így természetes volt, hogy a népzenei alapokkal tisztában kellett lennem. Amikor csak tehettem, magam jártam a különböző magyarok lakta tájegységeken, így Erdélyben is. s hallgattam az énekmódok archaikusán ihletett tolmácsolását. — Különösen a fiatalok, a gyerekek táncra tanítását tartom fontosnak. Minden alkalmat megragadok; így az olvasótáborokat, művelődési házakat, az úttörőházat, s a meghívásoknak eleget téve tanítom a kicsinyeket. a magyar zenei kultúra, s a- tánc alapelemeire. Rajtuk múlik majd, hogy a megőrzés vagy a feledés lesz a sorsa a régmúlt idők értékeinek. Szeptembertől hódolhatok ennek a szenvedélyemnek, hisz a Hámán Kató Megyei Ottörőházban néptánciskolát fogok majd vezetni. Ez azért indokolt, mert Magyarországon több helyütt, például Jászberényben már iskolai keretek között folyik a tánc tanítása. — Úgy tudom, hogy az úttörőházban hétfőn bemutatott Égigérő fa című bábelőadásuk is, ahol ön a királylányt játssza, szintén a székely népi kultúrára épít. — Sok tekintetben újszerű ez a műsorunk, mert a zene. s ezen keresztül egy tiszta magyar népi világ elevenedik meg. Tolcsvay Béla, mint énekmondó, s a dalok szerzője elmeséli a történetet, s együtt emelkedünk a játék közben az égig érő fával. Mind többet és többet árul el a mese e megőrzésre érdemes világból. A megértésben, s a megvalósításban sokat segít Hollós R. László rendező, akivel harmadízben dolgozunk együtt. Különösen azért termékeny a vele való munka. mert engedi érvényesülni az egyéniségünket, kibontakozhatunk, s ötleteinket megvalósíthatjuk. Például a jelenleg műsorban szereplő dalok eredeti megfogalmazásában. formálásában, akinek volt ötlete, az elmondta, s ez része lett a produkciónak. — Az utóbbi időben több címszerepet alakított; játszotta Csipkerózsikát és Hamupipőkét. Most ismét királylányt alakít. Milyen feladatot jelent ezeknek a figuráknak a megvalósítása? — öt alkalommal lépünk a gyerekek elé, reméljük, hogy sikerrel. Hajnalka a történetben a legtisztább, akiért a harc folyik, örülök, hogy ismét egy olyan feladatom van, amelyen keresztül az életben is követésre méltó, csodálatos tulajdonságok testesülnek meg. Szeretek királylány lenni. A bábjátékon keresztül a személyes élethez is találok támpontokat, úgy érzem. megerősítenek, eligazítanak. Mindenhol vállalok szerepeket, ahol csak a színpad közelében lehetek. Akármilyen icipici is az a feladat, de ott lehetek egy formálódó, születendő színház közelében. Ez izgalmas, hasznosnak érezhetem magam, s ez a legfontosabb számomra. • B. Szabó Pál A Jelenkor július-augusztusi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat nyári, kettős számának élén Rába György versei olvashatók. A költőről a Tér meséi címmel Vasadi Péter közöl terjedelmesebb tanulmányt. A versrovatban figyelmet érdemelnek Vészi Endre, Zalán Tibor, Makay Ida, Kovács István és Fodor András újabb művei. Vészi End. réről, Zalán Tiborról, Fodor Andrásról a kritikai rovatban is olvashatunk egy-egy írást Bakonyi István, Gö- römbei András és Csűrös Miklós tollából. A prózák közül kiemelkedik Zelei Miklós Cápauszony című abszurd novellája, Balassa Péter Musil- esszéje, Bódy Gábor Tüzes angyal című filmforgatókönyvének részlete, Sándor Iván Leperegnek a nyolcvanas évek című esszékönyvének újabb folytatása, továbbá Kabdebó Lóránt interjúja Vas Istvánnal olasz- országi utazásairól. Először közli a Jelenkor Balázs Attilát, a fiatal újvidéki írót és egy dr. P. Horváth álnéven publikáló szerzőt. A tanulmányrovatban Németh G. Béla. Károlyi Csaba. Beck András és Bálint B. András munkái olvashatók Kassák Lajosról, Kosztolányi Dezsőről, Karinthy Frigyesről, illetve Sánta Ferencről. A számot Klimó Károly tusfestményei illusztrálják. A festőről Földényi F. László közöl esszét ugyanabben a számban. Kánikulai kiadványok Úgy tűnik, hogy a kánikulában sem apad a pihenni, szórakozni vágyók olvasási kedve. A Népszava Lap- és Könyvkiadó úgy időzítette kiadványainak megjelenését, hogy az üdülők, a pihenők számára is akadjon — a könyvhét múltával — friss olvasnivaló. Stílszerűség okán említjük, hogy a kánikula kellős közepén megjelent a KÁNIKULA című kiadvány, amelynek címoldala szerint: „Csak 16 éven felülieknek!” Az összeállítás tartalma rendkívül vonzó, színes — egyszerre tartalmason tanulságos is. Nyilvános fürdők, pikáns dámák; A szeretkezés művészete; Egy örömlány Isztambulban. A titokzatos doktorkisasszony és egyéb írások kínálnak a Kánikulában kánikulakor is színvonalas időtöltést. (A rejtvénykedvg- lőket skandináv és más rejtvények is szórakoztatják.) A tudományos fantasztikus írások szerelmesei számára Nemere István szolgál újabb, izgalmas űrbéli kalanddal. A közelmúltban megjelent VADAK KÖZÖTT című regénye. A közkedvelt szerző első kötetének „Az utolsó bolygó”-nak szereplőivel találkozik az olvasó. A kalandos regény olyan problémát dolgoz fel, amely nagyon is ismert mai világunkban. Az elbeszélések iránt vonzódok Kelemen Sándor: IDE FIGYELJ FŐNŐK című kötetét vehetik kézbe. A novellafüzér központi figurája Kaszás Jocó, a szemfüles, bőbeszédű vállalati gépkocsi- vezető, aki főnökét a végtelen utakon különféle történetekkel szórakoztatja ... A kötetbe foglalt sztorik többsége könnyed, mosolyra ingerli az olvasót. 13,— Ft-os sorozat legújabb kötete Kulcsár Ödön tollából való, címe: Egy pesti örömlány kalandjai Isztambulban. A kiadvány borítóján levő reklámígéret az új Népszava-füzetről meggyőződéssel állítható: szórakoztató, fordulatos, kalandos, lebilincselő, drámaian sűrített, valóságos helyzeteket bemutató, szatirikus elemekkel átszőtt, megtörtént esetekre alapuló, hiteles, eleven stílusú, magával ragadó, színvonalas, mesterien megformált történet! Kulcsár kvalitása biztosítja, hogy a 13 ígéret szerencsésen találkozik az igényes olvasó várakozásával. A vérbeli újságíró nem elégedhet meg azzal, hogy lelkiismeretes, precíz krónikása hétköznapjainknak, hogy magyarázza, népszerűsíti az általa is helyesnek tartott döntéseket, intézkedéseket. Mindez feladatkörének csak egy része. Legalább ilyen fontos, lényeges az elkötelezettségből fakadó oknyomozói alapállás. Az, hogy felszín mögött rejlő mélységet pásztázza, kutassa a cselekedetek mozgatórugóit, ekként derítve fényt a legbonyolultabb összefüggésekre is. Az utóbbi típusa ritkább, mégis jó érzés tudni, hogy számos kollégát vezérel ilyen nemes indulat. Közéjük tartozik Borenich Péter, aki leleményessége révén megteremtette az elmúlt hétfő este, a Kossuth adón sugárzott Az ál-Fejes Endre című dokumentumjáték kétségkívül izgalmas, egyáltalán nem mindennapi alapanyagát. Szélhámosok mindig voltak és lesznek is. Zömük sajátos alkat, talpraesettségből valamennyiük jelesre vizsgázott. Másként fogalmazva: torz karakterek, akik tévútra siklottak, s így figyelemre méltó képességeik negatív irányba hajlottak. Egyértelműen ilyen jellem az a kitűnően öltözött, határozott fellépésű, viszonylag művelt, ötvenen túli férfi, aki már évekkel ezelőtt mindenütt a Kossuth-díjas alkotóként mutatkozott be. A neki igen vonzó szerepkörben nemcsak tetszelgett, hanem alkalmi lopásokat is elkövetett, ismerőseitől kisebb értéktárgyakat tulajdonított el, s különböző, főként italozással kapcsolatos számláit velük fizettette. A hír eljutott a neves íróhoz is, akit joggal nyugtalanított a dolog, hiszen hitelrontás áldozatává vált. így aztán kénytelen volt a rendőrséghez fordulni. A vizsgálódás nem szült eredményt. Ekkor lépett akcióba a szemfüles zsurnaliszta, aki két nap alatt előkerítette a bűnöst. Eddig az elősztori, amit Mártinké Károly formált érdekes. elgondolkodtató műsorrá. Ebben megszólaltak a félrevezetettek, nyilatkozott a károsult is. Akaratlanul is portrék rajzolódtak ki előttünk. Még közelebb kerültünk ahhoz a szerzőhöz, aki számos magvas munkával ajándékozott meg bennünket, aki ezúttal is igazolta, hogy reakcióit a hamisítatlan emberség szabja meg, aki kizárólag hivatásának él. Ellenpontként elénk lépett a rafináltan gondolkodó is, aki az alkohol rabságában vergődve tékozolta el vitathatatlan adottságait. A sors alkalmanként művészek körébe sodorta, s ebben a környezetben leste el azokat a fogásokat, amelyekkel elkápráztatta esetenkénti csodálóit. Sajnáltam ezt az embert, aki számára már aligha létezik kiút, aki elpazarolta kincseit. Azon tűnődtem: mi lehetett volna belőle, ha pályája zavartalanul köveződik, ha elég erős ahhoz, hogy elutasítsa a könnyebb megoldásokat. Valószínűleg ezt a hangulatot sugallta az egész stáb, a program minden pillanata, hiszen a hallgató csak engedett a gonddal csoportosított érveknek. Hiánypótló az efféle vállalkozás, épp ezért tanulságait ' megéri összegezni. Akkor is, ha szerencsére ritkán adódnak ilyen rendhagyó, ennyire meghökkentő történetek. Mi. toliforgatók a következetességet, a céltudatos búvárkodást fogadhatjuk el példának, ilyen szemlélettől sarkallva illene maradéktalanul teljesíteni kisebb-na- gyobb megbízatásainkat, mert csak így szolgálhatjuk hiánytalanul a széles rétegek tájékoztatását. Megnyerő az igényesség is, ahogy ez az összeállítás készült. hiszen itt minden mozaikdarab szerves egésszé ötvöződik, a hatás ezért is csorbítatlan. Az más kérdés, hogy ebben a szellemi partiban nincs ítélkezés, ugyanis emberségünk próbálja megérteni a vesztest is, akit indokoltan lepleztek le, s aki mégis valamiféle törődést sürget. Tőlünk, a társadalomtól. Túl a paragrafusokon. Valahogy Fejes Endre-módra. Meditáltunk, tépelődtünk, igazi katarzis tisztított, gazdagított minket. önmagunk épülésére is ... Pécsi István Felújították a miskolci Rácz-kávéházat Miskolc belvárosában ismét megnyílt a felújított Rácz-kávé- ház. A márványasztalok mellett egyszerre nyolcvan vendég fogyaszthatja a régi receptek szerint készülő ételkülönlegességeket _ (MTl-foió: Kozma István — KS) (IIM.) A parkettás zömök testalkatú, enyhén pocakosodó, keskeny bajuszos, beretvált arcú középkorú férfi volt. Skoda furgonjával megállt a ház előtt. Megkerülte a kocsit, és kirántotta a hátsó ajtót. — Megérkeztünk gyerek! Fogd a táskát! Benne a colstok, füzet, ceruza. Nyomás utánam! Fiatal, nyurga, pattanásos arcú, nagy loboncos hajú legényke kászálódott ki az ülésről. Hajába túrt, és hanyagul becsapta maga mö- mött a kocsi ajtaját. Két karját hátra feszítve ásítva nyújtózkodott egyet. A negyedik emeletig kétszer is megálltak a lépcsőház fordulójában. A gyerek a karfára támaszkodott. Nagyot fújtatva így szólt: — Lifttel is gyühettünk volna. Látom, itten az is van. — Ha öreganyám nem halt vólna meg, az is lenne! -— mordult rá a parkettás. Zsebkendőjével megtörölte izzadt homlokát, nyakszirt- jét. Kétoldalt az arcát is. Meglódította maga előtt a gyereket. — Na, lódulj, ne ábrándozz! A csengőgombot kétszer is megnyomta a parkettás. Az ablaküveghez odatapasztotta az arcát. A recés, tej- üveg ablakon belesett. Hallgatózott. A slusszkulccsal megkocogtatta az ablaküveget. Béniről semmi mozgás. Megismételte. Ezúttal keményebben. — Hátha nem jó a cím? — emelte rá a gyerek a szemét. A parkettás előhúzta nadrágzsebéből a cetlit. Elolvasta. — Kacsa Kornél, tanár. Így mondta a telefonba! A gyerek a sárgaréz névtáblát betűzgette. Fölnevetett. — Ide az van írva, hogy KATSA! — Kacsa az akkor is! Így köll azt mondani. Ne okoskodj ! Az előszobában az iménti csöngetésre csöndes motozás felelt. Utána megint csönd. Üjból megnyomta a csengőt a parkettás. — Azonnal, egy pillanat! — hallatszott bentről. Kulcs csörrent a zárban. Kitárult résnyire az előszoba ajtaja. — Mély • tiszteletem a KA . . ., illetve a tanár úrnak! A nevét nem mondta ki a parkettás. Hátha a gyereknek van igaza — gondolta. Inkább meghajolt tisztelettudóan. Megeresztett egy széles mosolyt. — Itt lennék, kérem tisztelettel, ahogy ígértem! — hadarta. — Tetszik emlékezni? A telefon. Kedden, ha jól jegyeztem meg. Igen, pontosan kedden! Különben Piszmogh vagyok! Pisz- mogh Pál parkettás mester. Kisiparos. GH-val a végén, kérem tisztelettel. Íme a névjegyem! A tanár átvette a névjegyet. Valamit motyogott. Aztán megismételte hangosabban. Motyogva aprókat nevetett. — Alliterál! Felettéb ér-j dekes alliteráció! — mondta — Mi, kérem tisztelettel — vágott a szavába kissé vöröslő arccal a parkettás —, minőségi munkát végzünk! Akárhogy is ÁLL, miként tetszett mondani az imént. Én meg kérem, a magam részéről spéciéi csak azt! Először szemrevételezem a terepet. Aztán, ahogy ÁLL, az már kérem ... (Folytatjuk) Riporteri bravúr Balogh Ágnes a Tom Sawyer, mint detektív egyik epizódszerepében (Fotó: Kőhidi Imre)
