Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-28 / 176. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 26., kedd SZERETEK KIRÁLYLÁNY LENNI Egy bábszínész több arca Az egyik legjobban meg­formált jelenetnek tartot­tam Tamási Áron Énekes madarának előadásán azt, amikor a három vénasszony, mint emberi varjak károg­va, énekelve mondja a ha­lotti imát a főhős felett... — Ezek kalotaszegi imák — mondja Balogh Ágnes. a Gárdonyi Géza Színház Har­lekin Bábtagozatának báb­színésze (a sirató asszonyok egyike). — Egykori gyűjté­seimből- származik. Régi gyö­kerű nálam a népdal szere- tete. hiszen 1976-tól mint alapító tag a Megyei Műve­lődési Központ néiptánc- együttesében táncoltam. Így természetes volt, hogy a nép­zenei alapokkal tisztában kellett lennem. Amikor csak tehettem, magam jártam a különböző magyarok lakta tájegységeken, így Erdély­ben is. s hallgattam az énekmódok archaikusán ih­letett tolmácsolását. — Különösen a fiatalok, a gyerekek táncra tanítását tartom fontosnak. Minden alkalmat megragadok; így az olvasótáborokat, művelő­dési házakat, az úttörőhá­zat, s a meghívásoknak ele­get téve tanítom a kicsi­nyeket. a magyar zenei kul­túra, s a- tánc alapelemeire. Rajtuk múlik majd, hogy a megőrzés vagy a feledés lesz a sorsa a régmúlt idők értékeinek. Szeptembertől hódolhatok ennek a szenve­délyemnek, hisz a Hámán Kató Megyei Ottörőházban néptánciskolát fogok majd vezetni. Ez azért indokolt, mert Magyarországon több helyütt, például Jászberény­ben már iskolai keretek kö­zött folyik a tánc tanítása. — Úgy tudom, hogy az út­törőházban hétfőn bemuta­tott Égigérő fa című báb­előadásuk is, ahol ön a ki­rálylányt játssza, szintén a székely népi kultúrára épít. — Sok tekintetben újszerű ez a műsorunk, mert a ze­ne. s ezen keresztül egy tiszta magyar népi világ elevenedik meg. Tolcsvay Béla, mint énekmondó, s a dalok szerzője elmeséli a történetet, s együtt emelke­dünk a játék közben az égig érő fával. Mind többet és többet árul el a mese e megőrzésre érdemes világ­ból. A megértésben, s a megvalósításban sokat segít Hollós R. László rendező, akivel harmadízben dolgo­zunk együtt. Különösen azért termékeny a vele való mun­ka. mert engedi érvényesül­ni az egyéniségünket, ki­bontakozhatunk, s ötletein­ket megvalósíthatjuk. Pél­dául a jelenleg műsorban szereplő dalok eredeti meg­fogalmazásában. formálásá­ban, akinek volt ötlete, az elmondta, s ez része lett a produkciónak. — Az utóbbi időben több címszerepet alakított; ját­szotta Csipkerózsikát és Hamupipőkét. Most ismét királylányt alakít. Milyen feladatot jelent ezeknek a figuráknak a megvalósítása? — öt alkalommal lépünk a gyerekek elé, reméljük, hogy sikerrel. Hajnalka a történetben a legtisztább, akiért a harc folyik, örü­lök, hogy ismét egy olyan feladatom van, amelyen keresztül az életben is kö­vetésre méltó, csodálatos tulajdonságok testesülnek meg. Szeretek királylány len­ni. A bábjátékon keresztül a személyes élethez is ta­lálok támpontokat, úgy ér­zem. megerősítenek, eligazí­tanak. Mindenhol vállalok szerepeket, ahol csak a szín­pad közelében lehetek. Akármilyen icipici is az a feladat, de ott lehetek egy formálódó, születendő szín­ház közelében. Ez izgalmas, hasznosnak érezhetem ma­gam, s ez a legfontosabb számomra. • B. Szabó Pál A Jelenkor július-augusztusi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyó­irat nyári, kettős számának élén Rába György versei ol­vashatók. A költőről a Tér meséi címmel Vasadi Péter közöl terjedelmesebb tanul­mányt. A versrovatban figyelmet érdemelnek Vészi Endre, Za­lán Tibor, Makay Ida, Ko­vács István és Fodor And­rás újabb művei. Vészi End. réről, Zalán Tiborról, Fodor Andrásról a kritikai rovat­ban is olvashatunk egy-egy írást Bakonyi István, Gö- römbei András és Csűrös Miklós tollából. A prózák közül kiemelke­dik Zelei Miklós Cápa­uszony című abszurd no­vellája, Balassa Péter Musil- esszéje, Bódy Gábor Tüzes angyal című filmforgató­könyvének részlete, Sándor Iván Leperegnek a nyolcva­nas évek című esszékönyvé­nek újabb folytatása, to­vábbá Kabdebó Lóránt in­terjúja Vas Istvánnal olasz- országi utazásairól. Először közli a Jelenkor Balázs At­tilát, a fiatal újvidéki írót és egy dr. P. Horváth álné­ven publikáló szerzőt. A tanulmányrovatban Né­meth G. Béla. Károlyi Csa­ba. Beck András és Bálint B. András munkái olvasha­tók Kassák Lajosról, Kosz­tolányi Dezsőről, Karinthy Frigyesről, illetve Sánta Fe­rencről. A számot Klimó Károly tusfestményei illusztrálják. A festőről Földényi F. Lász­ló közöl esszét ugyanabben a számban. Kánikulai kiadványok Úgy tűnik, hogy a káni­kulában sem apad a pihen­ni, szórakozni vágyók olva­sási kedve. A Népszava Lap- és Könyvkiadó úgy időzítet­te kiadványainak megjele­nését, hogy az üdülők, a pi­henők számára is akadjon — a könyvhét múltával — friss olvasnivaló. Stílszerűség okán említjük, hogy a ká­nikula kellős közepén meg­jelent a KÁNIKULA című kiadvány, amelynek címol­dala szerint: „Csak 16 éven felülieknek!” Az összeállítás tartalma rendkívül vonzó, színes — egyszerre tartal­mason tanulságos is. Nyil­vános fürdők, pikáns dá­mák; A szeretkezés művé­szete; Egy örömlány Isz­tambulban. A titokzatos dok­torkisasszony és egyéb írá­sok kínálnak a Kánikulában kánikulakor is színvonalas időtöltést. (A rejtvénykedvg- lőket skandináv és más rejt­vények is szórakoztatják.) A tudományos fantaszti­kus írások szerelmesei szá­mára Nemere István szolgál újabb, izgalmas űrbéli ka­landdal. A közelmúltban megjelent VADAK KÖZÖTT című regénye. A közkedvelt szerző első kötetének „Az utolsó bolygó”-nak szereplői­vel találkozik az olvasó. A kalandos regény olyan prob­lémát dolgoz fel, amely na­gyon is ismert mai vilá­gunkban. Az elbeszélések iránt von­zódok Kelemen Sándor: IDE FIGYELJ FŐNŐK című kö­tetét vehetik kézbe. A no­vellafüzér központi figurá­ja Kaszás Jocó, a szemfüles, bőbeszédű vállalati gépkocsi- vezető, aki főnökét a vég­telen utakon különféle tör­ténetekkel szórakoztatja ... A kötetbe foglalt sztorik többsége könnyed, mosolyra ingerli az olvasót. 13,— Ft-os sorozat leg­újabb kötete Kulcsár Ödön tollából való, címe: Egy pes­ti örömlány kalandjai Isztam­bulban. A kiadvány borító­ján levő reklámígéret az új Népszava-füzetről meggyő­ződéssel állítható: szórakoz­tató, fordulatos, kalandos, le­bilincselő, drámaian sűrí­tett, valóságos helyzeteket bemutató, szatirikus elemek­kel átszőtt, megtörtént ese­tekre alapuló, hiteles, ele­ven stílusú, magával raga­dó, színvonalas, mesterien megformált történet! Kulcsár kvalitása bizto­sítja, hogy a 13 ígéret sze­rencsésen találkozik az igé­nyes olvasó várakozásával. A vérbeli újságíró nem elé­gedhet meg azzal, hogy lel­kiismeretes, precíz krónikása hétköznapjainknak, hogy ma­gyarázza, népszerűsíti az ál­tala is helyesnek tartott dön­téseket, intézkedéseket. Mindez feladatkörének csak egy része. Legalább ilyen fontos, lényeges az elkötele­zettségből fakadó oknyomo­zói alapállás. Az, hogy fel­szín mögött rejlő mélységet pásztázza, kutassa a csele­kedetek mozgatórugóit, ek­ként derítve fényt a legbo­nyolultabb összefüggésekre is. Az utóbbi típusa ritkább, mégis jó érzés tudni, hogy számos kollégát vezérel ilyen nemes indulat. Közéjük tar­tozik Borenich Péter, aki le­leményessége révén megte­remtette az elmúlt hétfő es­te, a Kossuth adón sugárzott Az ál-Fejes Endre című do­kumentumjáték kétségkívül izgalmas, egyáltalán nem mindennapi alapanyagát. Szélhámosok mindig vol­tak és lesznek is. Zömük sa­játos alkat, talpraesettségből valamennyiük jelesre vizsgá­zott. Másként fogalmazva: torz karakterek, akik tévút­ra siklottak, s így figyelem­re méltó képességeik nega­tív irányba hajlottak. Egyértelműen ilyen jellem az a kitűnően öltözött, ha­tározott fellépésű, viszony­lag művelt, ötvenen túli fér­fi, aki már évekkel ezelőtt mindenütt a Kossuth-díjas alkotóként mutatkozott be. A neki igen vonzó szerep­körben nemcsak tetszelgett, hanem alkalmi lopásokat is elkövetett, ismerőseitől ki­sebb értéktárgyakat tulaj­donított el, s különböző, fő­ként italozással kapcsolatos számláit velük fizettette. A hír eljutott a neves író­hoz is, akit joggal nyugta­lanított a dolog, hiszen hi­telrontás áldozatává vált. így aztán kénytelen volt a rendőrséghez fordulni. A vizsgálódás nem szült eredményt. Ekkor lépett ak­cióba a szemfüles zsurna­liszta, aki két nap alatt elő­kerítette a bűnöst. Eddig az elősztori, amit Mártinké Károly formált ér­dekes. elgondolkodtató mű­sorrá. Ebben megszólaltak a félrevezetettek, nyilatkozott a károsult is. Akaratlanul is portrék raj­zolódtak ki előttünk. Még közelebb kerültünk ahhoz a szerzőhöz, aki számos mag­vas munkával ajándékozott meg bennünket, aki ezúttal is igazolta, hogy reakcióit a hamisítatlan emberség szab­ja meg, aki kizárólag hiva­tásának él. Ellenpontként elénk lépett a rafináltan gondolkodó is, aki az alkohol rabságában vergődve tékozolta el vitat­hatatlan adottságait. A sors alkalmanként művészek kö­rébe sodorta, s ebben a környezetben leste el azo­kat a fogásokat, amelyekkel elkápráztatta esetenkénti csodálóit. Sajnáltam ezt az embert, aki számára már aligha lé­tezik kiút, aki elpazarolta kincseit. Azon tűnődtem: mi lehe­tett volna belőle, ha pályája zavartalanul köveződik, ha elég erős ahhoz, hogy eluta­sítsa a könnyebb megoldá­sokat. Valószínűleg ezt a hangu­latot sugallta az egész stáb, a program minden pillanata, hiszen a hallgató csak enge­dett a gonddal csoportosított érveknek. Hiánypótló az efféle vál­lalkozás, épp ezért tanulsá­gait ' megéri összegezni. Ak­kor is, ha szerencsére ritkán adódnak ilyen rendhagyó, ennyire meghökkentő törté­netek. Mi. toliforgatók a követ­kezetességet, a céltudatos búvárkodást fogadhatjuk el példának, ilyen szemlélettől sarkallva illene maradékta­lanul teljesíteni kisebb-na- gyobb megbízatásainkat, mert csak így szolgálhatjuk hi­ánytalanul a széles rétegek tájékoztatását. Megnyerő az igényesség is, ahogy ez az összeállítás ké­szült. hiszen itt minden mo­zaikdarab szerves egésszé öt­vöződik, a hatás ezért is csorbítatlan. Az más kérdés, hogy eb­ben a szellemi partiban nincs ítélkezés, ugyanis embersé­günk próbálja megérteni a vesztest is, akit indokoltan lepleztek le, s aki mégis va­lamiféle törődést sürget. Tőlünk, a társadalomtól. Túl a paragrafusokon. Va­lahogy Fejes Endre-módra. Meditáltunk, tépelődtünk, igazi katarzis tisztított, gaz­dagított minket. önmagunk épülésére is ... Pécsi István Felújították a miskolci Rácz-kávéházat Miskolc belvárosában ismét megnyílt a felújított Rácz-kávé- ház. A márványasztalok mellett egyszerre nyolcvan vendég fogyaszthatja a régi receptek szerint készülő ételkülönleges­ségeket _ (MTl-foió: Kozma István — KS) (IIM.) A parkettás zömök test­alkatú, enyhén po­cakosodó, keskeny bajuszos, beretvált arcú kö­zépkorú férfi volt. Skoda furgonjával megállt a ház előtt. Megkerülte a kocsit, és kirántotta a hátsó ajtót. — Megérkeztünk gyerek! Fogd a táskát! Benne a colstok, füzet, ceruza. Nyo­más utánam! Fiatal, nyurga, pattanásos arcú, nagy loboncos hajú legényke kászálódott ki az ülésről. Hajába túrt, és ha­nyagul becsapta maga mö- mött a kocsi ajtaját. Két karját hátra feszítve ásítva nyújtózkodott egyet. A negyedik emeletig két­szer is megálltak a lépcső­ház fordulójában. A gyerek a karfára támaszkodott. Na­gyot fújtatva így szólt: — Lifttel is gyühettünk volna. Látom, itten az is van. — Ha öreganyám nem halt vólna meg, az is lenne! -— mordult rá a parkettás. Zsebkendőjével megtörölte izzadt homlokát, nyakszirt- jét. Kétoldalt az arcát is. Meglódította maga előtt a gyereket. — Na, lódulj, ne ábrán­dozz! A csengőgombot kétszer is megnyomta a parkettás. Az ablaküveghez odatapasz­totta az arcát. A recés, tej- üveg ablakon belesett. Hall­gatózott. A slusszkulccsal megkocogtatta az ablaküve­get. Béniről semmi mozgás. Megismételte. Ezúttal kemé­nyebben. — Hátha nem jó a cím? — emelte rá a gyerek a sze­mét. A parkettás előhúzta nad­rágzsebéből a cetlit. Elolvas­ta. — Kacsa Kornél, tanár. Így mondta a telefonba! A gyerek a sárgaréz név­táblát betűzgette. Fölneve­tett. — Ide az van írva, hogy KATSA! — Kacsa az akkor is! Így köll azt mondani. Ne okos­kodj ! Az előszobában az imén­ti csöngetésre csöndes mo­tozás felelt. Utána megint csönd. Üjból megnyomta a csengőt a parkettás. — Azonnal, egy pillanat! — hallatszott bentről. Kulcs csörrent a zárban. Kitárult résnyire az előszo­ba ajtaja. — Mély • tiszteletem a KA . . ., illetve a tanár úr­nak! A nevét nem mondta ki a parkettás. Hátha a gyerek­nek van igaza — gondolta. Inkább meghajolt tisztelet­tudóan. Megeresztett egy szé­les mosolyt. — Itt lennék, kérem tisz­telettel, ahogy ígértem! — hadarta. — Tetszik emlékez­ni? A telefon. Kedden, ha jól jegyeztem meg. Igen, pontosan kedden! Külön­ben Piszmogh vagyok! Pisz- mogh Pál parkettás mes­ter. Kisiparos. GH-val a vé­gén, kérem tisztelettel. Íme a névjegyem! A tanár átvette a névje­gyet. Valamit motyogott. Az­tán megismételte hangosab­ban. Motyogva aprókat ne­vetett. — Alliterál! Felettéb ér-j dekes alliteráció! — mondta — Mi, kérem tisztelettel — vágott a szavába kissé vö­röslő arccal a parkettás —, minőségi munkát végzünk! Akárhogy is ÁLL, miként tetszett mondani az imént. Én meg kérem, a magam részéről spéciéi csak azt! Először szemrevételezem a terepet. Aztán, ahogy ÁLL, az már kérem ... (Folytatjuk) Riporteri bravúr Balogh Ágnes a Tom Sa­wyer, mint detektív egyik epizódszerepében (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents