Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 3., péntek 3. A REKLÁMSZÖVETSÉG MEGÚJULÓ MEGYEI SZERVEZETÉRŐL Nyáron ne ... A szerkezet neve: „Anti- reklamin.” Mostanában ezt az új találmányt veszik, mint a cukrot az Egyesült Államokban. Amikor a tévében reklámot adnak, automatikusan kikapcsolja a készüléket, amikor pedig folytatódik a műsor, visszakapcsol. Közben zenét ad. játékokkal szórakoztat... Nos. ilyen ötletes készüléket nálunk még sehol sem lehet kapni. Igaz, az sem fenyeget egyelőre, hogy a reklámok öizöne árasztana el bennünket. Egyszerű ok miatt: a cégeknek vagy nincs elég pénzük, vagy nem akarnak túl sokat költeni ilyesmire. Úgy tűnik, más gondok foglalkoztatják a legtöbb gazdasági szakembert manapság. Vállalatoknak, gazdasági • ágazatoknak kell a fejüket törniük a talpon maradás lehetőségein. Ugyanakkor mégsem nyugodhatunk bele, hogy álláshirdetések töltik ki az újságok reklámfelületeinek nagyobbik felét, hogy többnyire esetlegesek, át nem gondoltak a reklámkampányok, a lapok pedig ugyancsak többnyire sikerrel alulmúlják az alacsony színvonalon megfogalmazott igényeket is. Hogy szűkebb hazánkban. Heves megyében maradjunk, az előbbieket itt is jellemzőnek mondhatjuk. Miért kevés a pénz és miért még kevesebb a gyakorlott reklámszakember. ezeket is firtathatnánk. Ám inkább arról érdemes beszélni. hogyan tudnánk, tudunk magasabb színvonalon dolgozni a mostani, az adott és nem éppen ideális feltételek között. Úgynevezett tartalékaink mozgósítása érdekében mit tehetünk, hogyan juthatunk magasabb színvonalra egymás érdekeinek jobb ismeretében, szolgáltatók és szolgáltatást igénybe vevők. Természetesen a rendelkezésre álló költségvetések keretei között. Itt kapcsolódhat be a közös munkának szervezett kereteket adó Magyar Reklámszövetség. amelynek Heves megyei szervezete igyekszik megújítani tevékenységét. A reklámszakemberek rendszeres tapasztalatcseréje. az eddig elszigetelten dolgozó vállalatok munkájának összehangolása került a társadalmi szervezet programjába az alakuláskor. A fő cél: okosan tervezett, szépen kivitelezett reklámokkal segíteni a gazdasági feladatok teljesítését, mindent összevetve, szolgálni az ország gazdaságpolitikáját. Mindezekkel együtt fontos feladata a szövetségnek védeni a reklámélet tisztaságát, érvényt szerezni az etikai követelményeknek. növelni a szakma hírnevét, becsületét. Megyénkben bemutatók, kirakatversenyek, a dekoratőrök pályamunkái. különböző tapasztalatcserék jelezték a szövetség létét, munkáját. Ezt a tevékenységet kell az új követelményekhez igazítani, továbbfejleszteni — fogalmazódott meg a legutóbbi összejövetelen. A vállalatok és a szakemberek szélesebb körét bevonva a rendszeres közösségi munkába, hiszen nemcsak a közvetlenül kereskedelmi feladatokra létrehozott cégeknél fontos a reklám. Az igényeiknek megfelelő programokat más vállalatok szakemberei, s a reklámokkal közvetett módon foglalkozó propagandisták .is megtalálhatják a szervezetben. Közhelyként hangzik, de igaz, hogy a vállalatok helyzete ma nem könnyű. A piac kemény feltételeket diktál. A reklámszakma rendkívül mozgékony, változó közegében csak úgy lehet megélni, ha ott vagyunk az információk áramában. A tegnap tudása ma már nem elég, s a mai tudás sem lesz elegendő a holnapi tennivalókhoz. A szövetség a tagjai számára igyekszik biztosítani a naprakész információkat. ötleteket továbbít. szolgálja az önképzést, a szakma ismeretének folyamatos karbantartását. Szakmáról beszélünk, hiszen mint minden más foglalkozást. ezt is meg lehet, kell tanulni. Ám a túlnyomó többségükben nem is lehetnek maradandóak a reklámnak szánt alkotások, azért elérhető a művészet rangja is. A szövetség — és megyei szervezete is — érzi ennek jelentőségét. Programjait úgy szervezi és igyekszik aszerint irányítani a szakmai fejlődést, hogy jól szolgálja a gazdaság, szűkebb és tágabb környezetünk érdekeit. Más oldalról viszont igyekszik érvekkel, bizonyítékokkal meggyőzni álláspontjuk tarthatatlanságáról azokat a vezetőket, akik csupán pénzpocsékolásnak, felesleges játszadozásnak tekintik a hirdetéseket. Tenni akar azért, hogy minél ritkábban forduljon elő jótékony adakozás céljára szánt (és elvárt) reklámpénzosztás. Még a kevésből is kell, hogy legyen elegendő ösz- szeg egy-egy cégnél a bemutatkozásra. újdonságainak, termékeinek népszerűsítésére. Igaz persze az is, jól meg kell nézni, mire költünk, s ez már nemcsak a reklámszakemberek ügye. Ha nyáron hócipőkből van több az üzletben, a legnagyszerűbb hirdetések sem kelthetnek irántuk érdeklődést. „Jót s jól. ebben áll a nagy titok...” Megszívlelendő, pedig ezt annak idején nem is a reklámokra értette a költő ... Hekeli Sándor Magyar szabadalom sikere Egy magyar szabadalom hasznosításával a kérődző állatok tejhozamát növelő készítmény gyártását kezdték meg. Az új készítmény alapanyagát, a Methionin nevű szintetikus aminosavat, amely serkenti a haszonállatok fejlődését, már régebben használják az állat- tenyésztésében. A tapasztalatok szerint azonban eredeti formájában ez az anyag a kérődzőknél nem fejt, ki olyan kedvező hatást, mint a sertéseknél vagy a szárnyasoknál. A kérődzőknél ugyanis a takarmányba adagolt púderfinomságú Methio- nint már az előgyomorban elbontják a mikrobák. A problémát egy szel. lemes eljárással oldották 'meg\ Ennek lényege,- hogy a púderszerű aminosavszem- cséket olyan védőburokkal veszik körül, amely késlelteti a lebomlást, elérhetővé teszi, hogy a Methionin a kérődzők gyomorrendszerének utolsó üregében, illetve a vékonybeleiben oldódjon fel, és ezáltal tökéletesen hasznosuljon. Így a hatóanyag növeli a tejhozamot, emeli annak fehérje, és zsírtartalmát, tehermentesíti a májanyagcserét, meghosszabbítja az állatok életkorát. \ Mindezt bizonyították a Környei Mezőgazdasági Kombinát tehenészetében és a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem telepén végzett tesztelések. A kilencven-, illetve a hatvannapos nagyüzemi vizsgálat során 1,2, illetve 2,2 literrel emelkedett azoknak a teheneknek a tejhozama, amelyeknek a takarmányába a védőburokkal ellátott aminosavat keverték. A Menthionin védőréteggel való ellátására új üzemet épített' a környei kombinát, közösen a Biotechnika Részvénytársasággal. KOROK, ESZMÉK, STÍLUSOK KÖLCSÖNHATÁSÁBAN Eger építészeti reneszánszát éli III 3. Azt minden Egerbe látogató elismeréssel állapítja meg, hogy a belvárost a város gazdái megszabadították a minden rendű és rangú sufnitól; nem túlzás azt mondani, megtartották a barokk és egyéb stílusú építészeti remekléseket a rájuk rakódó szennyes környezettől. Tereket hoztak létre, környezetet adtak nem egy önmagát egészen fiatalosnak mutató épületnek, például a Tábornok-háznak, eltüntettek esztétikailag fehér foltokat a belvárosból, mint a Kossuth u. 5. számú ház építkezésénél, bebizonyítván, hogy az egri építészgárda, a hatóság és a szakma emberei értik a „jót s jól” és főleg „a most teremtsd meg saját képedre a saját világodat!”, komoly ízlésbeli parancsát. Ez a tömbrekonstrukció ma még csak részben megépített valóság. A Részletes Rendezési Tervben szereplő elgondolások — a huszonegy lakótömb új életre gondozása — folyamat. Napjainkban vagyunk tanúi annak az igyekezetnek, hogy a vár közvetlen környezetében, a Dobó utca elején végre megtörjénjenek az évtizedek előtti elképzelések. Az alapszabály ma is áll. Az épületállomány a belvárosban három kategóriára oszlik: 1. műemlék vagy műemlék jellegű, 2. legalább harminc évig megmaradó, 3. lebontandó épület. (A földszintes épület foghíjként kezelendő, vagy emeletráépítésre alkalmas, vagy lebontandó.) Árkádosítani Egerben nem lehet. Talán egy kicsit későn írták le, de még sok hiba kikerülését lehetővé teszi: „A belváros sziluettjét az Egerbe érkezés főirányából, Kerecsend felől középmagas épület nem zavarhatja meg.” ★ Egy fejlődés sűrűjében vagyunk. Ügy érezzük, a szakemberek is azért írták le a folyamatos cselekvés egy-egy fázisában gondolataikat, részösszegzéseiket, hogy a város reneszánszát támogassák, felgyorsítsák. Mert az az egyik feladat, hogy a belvárost úgy kell átadni a holnapnak, hogy az embermértékű, -léptékű legyen: hogy itt ismét jól érezze magát az a szellemi foglalkozású, aki az intézményekben dolgozik, aki az építészek szóhasználata szerint is, „a társadalmi piramis csúcsán áll.” Ezzel azonban még nincs vége a szerteágazó tennivalóknak. Ha valaki azt hinné, hogy a buszjáratok működtetésével már megoldott mindaz a humani- zációs probléma, amely a Csebokszári-városrész, vagy a lajosvárosi KJSZ-lakóte- lep ügyében felmerül, nagyon téved. Sok minden hiányzik még ahhoz, hogy ez a város egységgé érlelődjék; hogy jó néhány feszültséget levezessenek; hogy a nemkívánatos mozgások csillapodjanak. A közleké- dés, a kereskedelem, a közterek, a házhelyek, a stílus, a házak színdramaturgiája, az összkép és az összképen belül az egész város látványa, gondozottsága, lakhatósága, megszeretni-valósá- ga, bonyolult munka még! Akkor is, ha ide évente másfél-kétmillió idegen tér be, szétnézni, enni-inni, olykor szemetelni: dicsérni minket, vagy netán elmarasztalni hanyagságainkat. Ma talán lassúdabban, mint a hetvenes években, de csak szaporodnak létesítményeink. Jó irányba fordult a szellemi irányzók: az embert, a házában és lakásában magát jól érezni akaró embert állítja érdeklődésének, gondolatainak középpontjába az új szellemiséget befogadó tervező, városrendező, építész is. A hatóság is, a tanács is. A köz ügyét azzal is szolgálja, hogy napi gondjaira pályázatok útján, szakemberektől vár választ. És terveiről a lakosság véleményét. Befejezésül: azért lapoztunk bele a szakemberek tanulmányaiba, hogy legalább madártávlatból megismertessük az egri polgárt városa néhány gondjával. „Ki a múltját nem becsüli, a jelenét rosszul éli, jövőjét nem érdemli” — tartja a mondás. 1868. augusztus 25- én ment Egerből a felterjesztés az akkori hatósághoz a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIII. Nagygyűlésének Régészeti Szakosztályi ülésén: „ ... a műemlékek iránti érdekeltség a kegyelet az egész országban ápoltassák, illetőleg, hogy azok értetlenségszülte vandalizmus által meg ne semmisüljenek, az újabbak pedig pedig jobb ízlést öltsenek.” Soha korszerűbb programot ne kapjunk, mint az a százhúsz esztendős Ipolyi Arnoldtól és Römer Flóristól származó tudósi felirat! (Vége) Farkas András Bőséghozam Párádról... A Mátra hegység egyik legismertebb települése Párád. Gyógyhatású vizéből a csapadékos időjárásnak is köszönhetően mintegy 2,5 millió félliteres üveget töltenek meg a „parádi pagodában", a Vízkutató és Fúró Vállalat üzemében. A jelentős mennyiségű ásványi anyagot tartalmazó gyógyító hatású víz iránt Ausztria és az Egyesült Államok is érdeklődik. Parádi gyógyvíz Pacádról, a „pagodából” Sásdi Adél és Gotyár Endre a palackozás minőségét ellenőrzi. (Fotó: Szabó Sándor) Lakástükör Az első 15 éves lakásépítési program keretében, 1975 végéig 1 millió 47 ezer 924 új otthont adtak, át az építők, majd a második 15 éves program első évtizedében további 881 ezer 827 lakást. Ezekkel lényegesen bővült és megfiatalodott az ország lakásállománya. A legutóbbi egy évtizedben az egyszobás lakások aránya 5-ről 12 százalékra emelkedett, a két és fél szobásaké 12-ről 19-re, a három- és ennél több szobásaké 11-ről 15 százalékra nőtt, miközben lényegesen csökkent a másfél és kétszobás lakások aránya. En-' neb azonban nem mond ellent az, hogy jelenleg is a kétszobásak aránya a legmagasabb: 45,5.százalék. Jelentősen javult a lakások felszereltsége, növekedett komfortja és átlagos alapterülete. Amíg a 70-es évek második felétől az állami erőből épülő lakások átlagos alapterülete 54-ről 57 négyzetméterre, addig a magánerőből építetteké 72-ről 86 négyzetméterre emelkedett. Ugyankkor az építési költség — négyzetméterenként — a hagyományos falazatú lakásoknál több í mint kétszeresére nőtt, ám a korszerű paneles, öntött és blokkos falazatú lakások ára eno nél mérsékeltebben emelkedett, s most alatta marad a í h agy omár> fosénak. A belvárost építészeti egységként kell megőrizni (Fotó: Köhidi Imre)
