Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-03 / 155. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 3., péntek „A SIKETEK NEM NÉMÁK!” Akiket a sors hozott össze Egy különleges közösség szokatlan kiállítása látható Egerben a Siketek Általános Iskolája és Nevelőotthona első emeleti tantermében. Négyéves kisfiúk és lányok tekintenek egy tablóról a belépőre, és középiskolába induló kamaszok fotói búcsúztatják, amikor körbejárt a paravánok között. Közben tíz év történetét követhetjük nyomon, az óvodai előkészítő kjét évét és az általános iskola időszakát. Kilenc hallási fogyatékossággal született fiatal és tanáraik küzdelmét ismerhetjük meg itt, a beszéd birodalmának meghódítására tett folyamatos erőfeszítések krónikája rajzolódik ki előttünk'. „A siketek nem. némák!" — figyelmeztet egy felirat, melynek igazát éppen ez az iskola bizonyítja napról napra. A sarokban egy hosszú asztalnál kilenc bábu ül: a gyerekek elkészítették saját másaikat. Mindegyikükön fejhallgató, tekintetük az asztalfőre irányul. A tizedik bábu a nagy szakállú szemüveges osztályfőnököt, llosvai Ferencet mintázza, akinek munkaköri kötelessége itt csodát tenni. Nem egyszerre persze, mint a mesében, hanem apránként, szívós, rendszeres munkával, a nevelőtanárok, Kákái Istvánná és Mlinkó Erzsébet segédletével. Hiszünk benned — mondják ezek a tekintetek, s a tizedik év végére az eredmények igazolták ezt a bizakodást. ROLF NEUPARTH: Ketten gimnáziumban, a többiek szakközépiskolában, szakmunkásképzőben tanulnak tovább. Elkallódni nem lehet: kötelez az itt eltöltött évtized, kényszerít a bizonyítási vágy. Közös kirándulások, vendégjárások fényképei, tanulmányi és sportversenyek érmei, oklevelei, pirossal javított dolgozatlapok és személyes hangú levelek, apró emléktárgyak vallanak arról, hogyan forrott testvéri közösséggé az a néhány emberpalánta, akit a sors kényszere rántott együvé. Ennek az erjedésnek az osztályfőnök volt a katalizátora, a „jó szóval oktasd, játszani is engedd", bölcsességét belülről tudó tanárember, aki kezdettől bízott tanítványaiban. Különben miért gyűjtötte volna ilyen gondosan a közös élet e mindennapi relikviáit, melyek végül példázattá álltak össze? A pedagógusé a legnehezebb és legfontosabb munka. Embert nehezebb faragni mint szobrot, de azért nefn lehetetlen — igazolja ezt most a rendhagyó osztálybúcsúztató is. Az utak elágaztak, de a kiállítás szeptember közepéig még őrzi a közösen megtett kilométerek tárgyiasult emlékeit. (koncz) Mindig fanul az ember Csengettek. — Mit óhajt — kérdeztem az ajtóban álldogáló, jó kinézetű, elegánsan öltözködő urat. ö levette aranykeretes napszemüvegét, és halkan válaszolt: — Asszonyom, én vagyok a szerelő, a kerületi javítóvállalattól jöttem. — Óh! — ‘kiáltottam fel örömömben — végre itt van. Napok óta várom magát. De valamiféle balsejtelem fogott el. Lehet, hogy csak le akarják mondani a javítást, és új időpontot kívánnak adni. Ezért van ez a jól- öltözöttség, elegáns formában akarják tudtomra hozni a rossz hírt. Minden bizonnyal így lehet, hiszen ennek az embernek szerszáma sincs. De bizony rosszul gondoltam. A szerelő ugyanis azonnal a tárgyra tért. — Asszonyom, hol a baj? Mit kell megjavítani? — A fürdőszobában — válaszoltam —, a bojlerem ment tönkre. Egyáltalán nem fűt. Nem tudok fürödni, mosni, nagyon kellemetlen higgye el nekem. A férfi bement a fürdőszobába, ránézett a bojlerre, s azt mondta: — csavarhú- : zót! Kicsit értetlenül néztem rá, mire megjegyezte: — nincs a házban egy csavarhúzó? Ez nem létezik! — Dehogy nincs — válaszoltam, s már rohantam is a férjem szerszámosládájáért. Mikor a szerelő kezébe akartam adni a csavarhúzót, udvariasan elhárította mozdulatomat, s így szólt: — Próbálja meg ön, asz- szonyom, nem olyan ördögi dolog ez. Mit volt tennem, az utasításait követve, lecsavaroztam az alsó lemezt, majd kíváncsian néztem rá. — Nos, mit gondol, mi lehet a baj? — kérdezte könnyedén. — Fogalmam nincs — válaszoltam, majd kicsit gondolkodva, halkan közöltem: — talán a fűtőszál mehetett tönkre. — Nagyszerű, asszonyom, ön igazán gyorsan és pontosan megállapította a hiba okát. Most pedig, szépen kicseréljük egy újra, s minden remekül működik majd — tette hozzá. — Van önnek itthon fűtőszálja? — kérdezte váratlanul. — Sajnos, nincs — válaszoltam. — Hát bizony az elég nagy baj — mondta ismét. — Viszont van egy ötletem. Asz- szonyom, menjen le a sarki barkáesboltba, ott biztosan kap. Én addig főzök magamnak kávét, s ha nem haragszik, kérnék bele egy kis konyakot is. Mit tehettem, a szerelő utasítását követve, lerohantam a boltba, vettem egy új fűtőspirált. Mikor visszaértem, az elegáns úr a tv előtt üldögélt. — Asszonyom, ne haragudjon, én addig megnéztem egy remek krimit, unatkozni ugyanis nem szeretek. Nos, ha megvan az alkatrész, újra hozzá is kezdhetünk. Elmagyarázta nekem, hogyan kell a spirált a bojlerbe beilleszteni, hogyan kell rögzíteni. Gyorsan és pontosan dolgoztam. A végén megdicsért a szerelő: — Asszonyom, az ön munkája lebilincselő volt. A bojler most már kifogástalanul működik majd. Ha nem haragszik, elkészíteném a számlát. 50 mórika lesz — mondta szemrebbenés nélkül. Gyorsan berohantam a szobába, hoztam a pénztárcámat. Egy százast adtam neki. Hiszen ez nagyon minimális tanulópénz egy bpjler- javítási-tanfolyamért. Németből fordította: Szabó Béla Hajsza a föld alatt Väßujfaq ajanlata Akadnak olyan színészek, akik többet jelentenek önmaguknál. Valóságos mítosz övezi őket, mert kifejeznek valamilyen életérzést: egy nemzedék vagy egy nép magatartását. Ezek közé tartozik Walter Matthau is, aki már életével is az amerikai álmot képviselte. Az úgynevezett „self-made man" típusa, ökölvívóként indult, majd sporttréner lett, később rádióműszerészként dolgozott, s a II. világháború után kezdte színészpályafutását. Mi is avatja őt az amerikai átlagember mintapéldányává ? Örök kamasz, sohasem válik teljesen felnőtté. Nyegle viselkedése, beszédstílusa, egyszerre érzékeny és szőrösszívű: de ha kell, nem habozik a legszélsőségesebb tetteket sem végrehajtani. Filmjeiben többnyire ezt a „szobrot” építgeti, hol cinikusabb, hol pedig sebezhetőbb kivitelben. A szombaton látható filmje, a Hajsza a föld alatt sorozatának jobb darabjai közé tartozik. Az alaptörténet egy nagyszabású zsarolás, melynek során eltérítik a New York-i metró egyik szerelvényét. A bűnözők egymillió dollárt követelnek a túszok életéért. A sztori tulajdonképpen nem tartalmaz túl sok meglepetést. Mégis rágjuk közben a körmünket, mert sodró erejű a meseszövés. Garber hadnagy, akit Walter Matthau alakít fokozatosan válik főszereplővé. Hányaveti figuraként ismerjük meg, aki a japán vendégeket unottan kalauzolja a metró útvesztőiben. Ez az amerikaias magatartás még szembeötlőbb a felkelő nap országának udvariasságához képest. A látszólag semmirekellő alakból szemünk láttára válik valóságos félistenné, aki felelősséggel és éles ésszel visel gondot mások életéért. Segíti a véletlen is, hogy végül diadalt arasson, de személyisége, helyismerete és ügyessége nélkül nem oldották volna meg a feladatot a rendőrök A Matthau-mítosz egy kockája ez a film. Ha azt gondolja végig a néző, hogy mi is marad meg benne a másfél óra múltán, nemigen jut másra: a hősök nem vesznek ki a világunkból, csak bajban ismerszik meg igazi arcuk. Ha nem is olyan túl magvas ez a mondandó, a nyári kikapcsolódás jegyében már megéri megnézni szombaton este 20.05- től a Hajsza a föld alatt című filmet. Gábor László Hatvani ékszerdoboz A Magyar Televízió Natura Szerkesztőség, s további nyilvános fórumok révén jutott el a hír a Fővárosi Mű- anyagipari Vállalathoz is, miszerint a „Szebb, emberibb környezetért” országos versenyre invitálták a különböző üzemeket, vállalatokat. s ugyanakkor a már elért eredményeket is, bátran állíthatjuk: ha e pillanatban kellene döntést hozni, akkor az FMV hatvani üzeme előkelő helyezést érne el, holott a versenyidőszaknak jószerint a kezdeténél tartunk. Valóságos kis ékszerdoboz ez a telephely, kint, a Bercsényi utca végén. A kék, sárga színeiben játszó épületeket friss, élénkzöld pázsit kapcsolja egységbe. az üzemcsarnokok tiszták, rendezettek, s ugyanilyen a telep fogadótere. Persze tegyük hozzá: van feladat elég, amelyet a versenyprogram keretében ezután kívánnak megoldani a hatvaniak... Egymillió forint — Száz facsemetét már földbe is tettünk, ezt követi egy sportolásra, pihenésre alkalmas kis park építése, focipályával együtt — mondja a téma kapcsán Horváth Zoltán telepvezető. — Természetesen mindezek tekintetében társadalmi összefogásról, társadalmi munkáról van szó, miképpen szocialista brigádjaink vállalták azt is, hogy az üzem eddig még rendezetlen környezetét csinossá, esztétikussá alakítják. Ezek forintértéke megközelíti a félmilliót. Ami pedig nem fér bele? Vállalatunk vezetősége egymillió forintot áldoz arra, hogy a további teleprendezéshez szükséges anyagokat beszerezhessük, illetve legyen pénzünk a szakipari munkák elvégeztetésére. Ebből bővítjük négyszáz négyzetméternyivel jelenlegi tárolóterünket, ebből vásárlunk virágtégelyeket, ebből vesszük meg az újabb parkosításhoz elegendő díszfákat, -cserjéket, s fedezzük többek között azon munkagépek költségeit, amelyekkel több ezer köbtérnyi földet szükséges megmozgatnunk. Két brigád példája Űj-hatvani kiruccanásunk alkalmával beszélgettünk két szocialista brigád tagjaival is, kíváncsian arra, hogy jó példaként kik mivel segítik elő a környezetszépítő feladatok megoldását. Kiss Endréné az „Alkotmány”- ból elmondotta, hogy az idei tavaszon, nyárelőn már száz tégelyben ültettek el virágokat. néhány szombatjuk ment arra, hogy fákat ültessenek, másutt gyomtala- nítsanak. vagy éppen füvet vessenek. Vállalták továbbá, hogy az így kialakuló virágos kerteket folyamatosan ápolják, a kivesző növényzetet újjal pótolják. Az „Április 4”-ből Somogyi Lászlóné hozzátette, hogy napi munkaidejük leteltével részt vesznek a telephelyen föllelhető hulladékanyag ösz- szegyűjtésében, elszállíttatásában. s egyáltalán feladatuknak tekintik, hogy a környezet, az üzem belső területe, ahol fél életüket töltik, mindenkor tetszetős, rendezett legyen. Az is igaz: sokszor, sokat dolgoztak és dolgoznak hiába. De ez nem rajtuk múlik, hanem az alig pár éve avatott üzemépület kivitelezőinek felelőtlenségén, hanyagságán. Erre vall a sok tetőbeázás, mindany- nyiszor mocskot, piszkot hagyva maga után. Ezt tanúsítják az idő előtt tropá- ra ment gőzvezetékek. lerongyolódott szociális létesítmények. Munka a jövendőnek Búcsúzás előtt visszaadtuk a szót a telep vezetőjének, aki egy kicsit Szántó Kovács Jánosra emlékeztető szavakat fűzött mind a szocialista brigádok munkájához, vállalásaihoz, mind az országos versenymozgalom kezdeti kibontakozásához. — Ügy vélem, s bizton valamennyien úgy vagyunk a ma és holnap elvégzendő önkéntes munkáinkkal, hogy nem is annyira a pillanatnak, nem annyira nekünk szolgál, mint inkább a jővén. dőnek, illetve az egész város majdani külső megjelenésének. Hiszen a most tavaszon elültetett csemeték igazán 15—20 év múltán nyújtanak enyhet az alattuk megpihenőnek, az üzemépületek és környékük tetszetősebb megjelenése csak az idők múlásában érezteti igazán a hatását mindannyiunkra, és azokra is természetesen, akik a későbbiek során átveszik tőlünk a stafétabotot ... De ezzel párhuzamban idézhetem vállalati igazgatónk, Windisch Ferenc nemrég tett megjegyzését, amely az esztétikum mellett a jobb termelésre is ügyelve imigyen szólt: Sok a tőkés partnerünk, s bármelyiknek a képviselője felénk jár, talán be sem lép egy lepratelepre, ám elidőz, üzletet köt velünk, ha kellemesen érzi magát. Mert arra gondol, s joggal, hogy ezeknek olyan a munkájuk is, amilyen környezetben végzik ... Moldvay Győző A fiatal orvosok megyénkben A közelmúltban tárgyalta a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának értelmiségi bizottsága a szűkebb hazánkban élő és dolgozó fiatal orvosok helyzetét. Az értekezlet alapjául az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Heves Megyei Bizottságának kérdőíves felmérése szolgált. Ebből idéznénk most néhány megállapítást. A nyilatkozók hatvan százaléka kórházban, harminc százaléka körzetben, húsz százaléka az egészségügy egyéb területén dolgozik. A fiatal orvosok szerint az egyetem sok fölösleges dolgot tanít, ugyanakkor a gyakorlati oktatásra szánt idő minimális és több szakterület kimaradt a képzésből. A megkérdezettek nagy többsége szerint munkahelyén szeretettel fogadták és segítették a beilleszkedésben. Jelenlegi tennivalóik fontossági sorrendjét a következőképpen határozták meg. A legfontosabb a szakvizsgára való felkészülés, ami komoly terhet ró a fiatalokra. Másodikként az otthonteremtést, a stabil anyagi helyzet elérését, esetleg külföldi munkavállalást említettek. Általános tapasztalat, hogy a tudományos tevékenységre a többség ebben az életkorban még nem érez elhivatottságot. Az orvosok társadalmi megbecsüléséről szólva a fiatalok úgy vélekedtek, hogy ez korántsem üti meg a ki- vánatos mértéket, sőt időnként ellenséges közhangulattal is találkozni, különösen vidéken. Az egyik válaszadó szerint a társadalmi megbecsülés kétségbeejtő, de még mindig jobb, mint a pedagógusoké. A megkérdezettek csupán harminc százaléka vélte úgy, hogy az orvosi etika jó, a többiek szerint e területen számos probléma található. Az alacsony fizetés miatt a fiatal orvosok oktatást, mellékállásokat vállalnak, ez viszont a szabadidő rovására megy, a családtól, a tanulástól vonja el őket. A megkérdezettek mindegyike elégedetlen jövedelmével. A jelenlegi helyzet korrigálására íme néhány javaslat a kérdőívekről: nagyobb kezdőfizetés, az ügyeleti díjak megemelése, több lehetőség a munkahelyi önállóságra, a lakáskörülmények javítása, gmk-vállalási lehetőség az egészségügyön belül.
