Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1987. július 18., szombat Mnannss Az Agria Játékok idején két kiállítással is jelentkezik a Múzsák Galériája. Az egri Gárdonyi Géza Színház és a Népújság közös szervezésében július 17-től Tamási Áronról látható egy kiállítás a Líceum előcsarnokában, amely az író Énekes madár című darabjának bemutatójához kapcsolódik. A színházban kerül sor Mark Twain regénye alapján a Tom Sawyer, mint detektív című mű premierjére július 21-én. A színház aulájában az ifjúsági közönséget színes mesevilág fogadja: a Pannónia Filmstúdió munkáiból állítottunk össze tárlatot. Most ehhez kapcsolódva emlékezünk meg erről a sajátos művészeti ágról, felidézve a magyar animációs film útját. Fénybe öltöztetett népmesék Jankovics Marcell műhelyében Akadnak emberek, akik missziót vállalnak, s miniden körülmények között kitartanak hitük, elveik mellett. Ezek közé sorolhatjuk Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendezőt is. Az ilyen alapállással számtalan akadállyal kell megbirkóznia. Nem mindig a gáncsoskodók, sokszor a tudatlanok, máskor a felületesség könnyű modorában tetszelgők próbálják komolytalanná tenni azt, aki értékek teremtésére törekszik. A kozmosz és az ember belső világának párhuzamait keresve ősi kultúránk emlékanyagához visszatérve hozott létre világsikereket jelentő rajzfilmeket. Arról érdeklődtünk először tőle: milyen út vezetett idáig? — Nem indult diadalmenetnek — válaszol a kérdésre. — Régész vagy építész akartam lenni, végül is az utóbbi mellett döntöttem. Azonban egyetemre nem tudtam bejutni, s a kenyérre valót gyári munkásként kerestem meg. Az embert az élet messze eltávolíthatja a maga választott pályától. A szerencsém, segített vissza á megkezdett útra. Én csak abban segítettem neki — igaz, ez nem kicsiség —, hogy a megfelelő pillanat felkészülten talált. A Pannónia Filmstúdió rajzolókat keresett. Én ugyan nem tudtam erről, de gyári művezetőm, aki amatőr bábfilmes volt, s akit hívtak, engem ajánlott maga helyett. Tudta, hogy imádok rajzolni, és látta a munkáimat. A felvételin megfeleltem. Így kezdődött. — Mik voltak az első feladatai, kezdeti sikerei? — Első önálló munkáim reklámfilmek voltak. Az igazi sikert a Gusztáv-sorozattal arattuk, melyet 1964-ben Nepp Józseffel és Dargay Attilával közösen kezdtünk el. Egy év múlva rajzfilmrendezőnek neveztek ki, bár nem volt erre jogosító végzettségem: persze akkor még iskolája sem volt ennek a műfajnak. Ügy tűnt, beskatulyázhatatlan ez a terület, ide be lehetett törni; mi, akkori fiatalok önálló stílust alakíthattunk ki. — Ebben az időben igen progresszív terület volt a filmgyártáson belül az animáció. Számos fesztiválsiker, elismerés is bizonyítja ezt. Gondolok itt a Sziszi- fusz kilenc díjára, vagy a Küzdők Aranypálmával jutalmazott cannes-i sikerére. — Valóban voltak szép sikereim, azonban én még ezeknél is fontosabbnak tartom a munkám, s hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A felfedezés öröme tesz boldoggá, hogy talán-talán képes vagyok létrehozni olyasmit. amit csak én tudok. Mindezekhez persze alázat, türelem, rengeteg munka és tanulás kell. A filmkészítés mellett, vagy annak kiegészítéseképpen a népmesék jelentésrétegének megfejtése, rendszerbe helyezése, s mindezek kapcsolata a mítoszokkal, az archaikus csillaghittel foglalkoztatott a leginkább. Ha ezen a téren jutottam valami eredményre. annak köszönhetem, hogy friss szemmel, előítélet nélkül közelítettem a témához. E munka összefoglalása meg is jelent a Népmesék és a csillagos ég címmel. — Az írást, tudásának közzétételét — úgy látom — igen fontosnak tartja. Az említetteken kívül még több tanulmánya jelent meg. Hogyan kapcsolható össze az írás és a rajzfilmkészítés? — Kiegészítik egymást, hiszen azonos gondolatkörökben értelmezhetők. A János vitéz készítésénél nagyon zavart, hogy csak a mű felszínét ismertem. Rendkívül kényes vagyok arra, hogy semmi olyat ne tegyek, amihez kétség férhet. Hiteles, meggyőző akarok lenni, olyan világot adni, ahol helyükre kerülnek az értelmezhető dolgok. — Időzzünk egy kicsit az előbb említett filmnél. Hazánkban ’ ez az első egész estét betöltő ilyen jellegű munka. Az ön nevét ez tette egy csapásra ismertté. Kérem, avasson egy kicsit minket be a műhelytitkaiba! — János vitézen közel két éven át dolgoztam, mintegy 100 munkatársammal. Kereken hatvanezer képből állt a film, ennyit kellett kitalálni. felsflciccelni, gondosan kivitelezni, megfesteni. Még e száraz szám is hatalmas munkát sejtet, de a tényleges munka mögött alkotói küzdelmek is rejlenek: megtalálni a megfelelő szín- és formavilágot, egységes képi és hangzási nyelvet, ritmust, helyes arányokat stb. Hogy miközben a részletekkel vesződik az ember, még át tudja látni az egészet. — Ezt követően a népmesék világa és a mítoszok kapcsolata, ezek kutatása, egy sajátos magyar mitológiateremtés figyelhető meg tevékenységében. Miért választotta ezeket a tartalmi és formai kereteket? Nem kísérti a kommersz filmkészítés, a könnyebb siker lehetősége? — Ha szokványosabb rajzfilmeket csinálnék, a nagy- közönség bizonyára jobban szeretne. De meggyőződésem. hogy ha a művészet keresett cikké válik, az előbb-utóbb értékvesztéshez vezet. Ezen kívül engem semmi, ami szokványos, nem érdekel. Nekem más a feladatom. amelyet meghatároznak a génjeim, neveltetésem és az a tény, hogy magyar vagyok. Minden, amit kiadunk a kezünk alól, dokumentum rólunk Európának, a világnak. Egy nép önmeghatározásához művészete éppúgy hozzátartozik, mint a nyelve, vagy a táj, ahol az emberek élnek. Ügy érzem, azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, hogy bevált, ám idegen mintákat kövessek anélkül, hogy a magam, magunk képére, hasonlatosságára alakítottam volna azokat. Ezért tartom például azt is fontosnak, hogy gyerekeink is hagyományainkon nevelődjenek. A sók vihart megért Fehérló fia, vagy a tévében látható Magyar népmesék sorozat a történelmi tudatunkat, önismeretünket szeretné helyes irányba terelni; ugyanígy a most készülő Mondák a magyar történelemből című filmemmel is ez a célom. Az erkölcsi süllyedés korában erkölcsre szeretne nevelni. Technicizálódó korunkban elsősorban a humán művelődésre hárul az erkölcsmegtartó szerep. Nem titkolom, sőt hangsúlyozóm a tanító, nevelő szándékot. Múltunkról úgy kell szólni, hogy az iránymutató legyen a jelenben is. Ezért nem közömbös, hogy mennyien látják filmjeinket. Én nem panaszkodom, hiszen a Fehérló fiát rövid idő alatt 430 ezren, a János vitézt másfél millióan látták. Ezek a tények minket igazolnak. — Marad-e az eddigiekhez hasonló témáknál vagy mást is választ kiindulópontul? — Most van megjelenés alatt a Szent László-legendát feldolgozó könyv. A Magyar Televízió és a Kanadai Sefel Pictures cég közös vállalkozásban a Biblia közkinccsé tételét tervezi. Több mint 400 perces vállalkozásban. Jelenleg a 25 perces mintafilm gyártási előkészítését végzem. Folyamatosan haladunk a magyar mondák és népmesék feldolgozásával. Nagy álmom az Ember tragédiájának megfilmesítése. Mór kész a forgatókönyv, de igen drágának tűnik. Egyelőre az a 40 millió még hiányzik... De sebaj, addig is érlelődik a film, míg eny- nyi pénz kerül. — ön a Pannónia' Film Vállalat kecskeméti műtermében is dolgozik, s a Film- és Tévéművészek Szövetsége Animációs szakosztályának titkára. Több hazai és nemzetközi elismeréssel, számos tudományos írással a háta mögött sikeres embernek tartja-e magát? — Tisztában kell lenni értékeinkkel. Van, amire visz- szagondolva azt mondom, hogy másként csinálnám. A siker számomra nemcsak pénz, elismerések, kitüntetések formájában jelenik meg, hanem alkalom is a nyilvános véleménynyilvánításra. Nekem nagyon fontos, hogy mint ember, polgár és értelmiségi meg tudjam magam értetni másokkal. Hogy gondolataimnak legyen hatása bárhol; akár a főiskolán, ahol tanítok, vagy az ilyen baráti beszélgetéseken. Értékeinket, tudásunkat egyetemessé tenni, s nemzeti jellegét így kiteljesíteni; ezt tartom feladatomnak. B. Szabó Pál A megállított • 1 rr idő U. J /f'T 'T-’f 1 • Sz*Bes ntagyar rajz-játékfíím - Rendezte: 1 CS^jUníici Üílltlfi Készült 3 Pannónia Filmstúdióban NEMES KÁROLY Animáció és élet A hatvanas évek közepe olyan fordulatot hozott a magyar animációs film történetében, hogy ezeket az éveket a szó szoros értelmében az animációs filmművészet keletkezési idejének is lehet tekinteni. A képzőművészeti változások, a rajzfilm átnövelése az avantgárd mozgalomba, az új generáció megjelenése a magyar animációs filmben stb. egyaránt kedveztek ennek a változásnak. De leginkább mégis azt a szellemi aktivizálódást kell figyelembe venni, amelyben az ösztönzés és az elvárás egyaránt megnyilvánult. Ennek következtében az animációs filmekben a legnagyobb emberi és társadalmi problémák jelentek meg, nemcsak egyszerűen humoros jelzéses formában hanem a szó szoros értelmében animációs módon — grafikát, festészetet, kollázst, fotót, fotómontázst stb. egyaránt mozgósítva és párosítva a legújabb mozgástechnikákkal, sőt kiszélesítve a bábfilmek lehetőségeinek körét is. Néhány portré felvillantása és néhány alkotás kiemelése érzékelteti ezt a változást. Macskássy Gyula Várnai Györggyel már egy megkezdett úton járt, főleg az Ez nálunk lehetetlen (1965) és a Tíz perc halhatatlanság (1966) című filmjeivel. Az elsőben egy munkásfigura által jól-rosszul összedobott emeletes ház mellett a munkás igen gondosan, a legjobb anyagokból készített háza épül fel. De végül a nagy ház rádől a kicsire. Az 1965-ös dátum annyira korai, hogy egy karikaturista és egy eszközeivel egyre érzékenyebben reagáló animációs filmművész felfedezésének számítható a jelenség ilyen általánosítási szinten való megfogalmazása. Általánosítási törekvés érvényesült a Tíz perc halhatatlanság című műben is. amely a kacsák közé keveredett hattyú történetéből kiindulva a Pegazust mutatta be. Dargay Attila Nepp Józseffel és Jankovics Marcellal teremtette meg a Gusztáv sorozatot, illetve a Gusztáv figurát 1964-ben. Gusztáv prototípusa lett a hatvanas évek átlagemberének — s mint ilyen, minden problémával találkozott, minden nehézséget megélt, minden utat megjárt. Talán leginkább a „pesti polgár” tükörképe volt — annak cselekvését vitte ad absurdum, hogy feltárja a magatartás tendenciáját. A Gusztáv-figurába beleolvadt a Ne hagyd magad emberke figurája — tehát az az alak. amelyik végül is győzedelmeskedik a sok becsapás, erőszak stb. felett. mintegy az emberiség haladó útját személyesítve meg (Fotó: Sipos Géza) Színes mesevilág
