Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
NÉPÚJSÁG, 1987, július 18., szombat 7. PÁSKÁNDI GÉZA A csodák szükségéről Tamási Áron így kezdi egyik híres novelláját: „Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés." Az író itt alulról tekint aggódón a hegyre, máskor viszont felülről nézi a völgybéli falut, de sohasem, mint a hegymászók — diadalmas mosollyal, hanem, mint erdőkből fáradt-bölcsen hazabakta- tók: olykor pedig kányák bőre, s tolla alá bújva teremt igazi madártávlatot „A csodának itt szükségessége van mint a népmesékben .. ” — egy jelenet a péntek esti premierből, Tamási Áron Énekes madarából (Kőhidi Imre felv.j Postamúzeum Nagyvázsonyban Megújult a nagyvázsonyi postamúzeum. Majd kétéves munkát követően a minap nyílt meg júniusban isme telten a hírközlés történetét bemutató tárlattal (MTI-fotó: Arany Gábor) Mindennapi nyelvünk „Országos előadók...?!” Németh László „székely Homérosznak” nevezi Tamásit, merthogy tündéri nyelvét, históriáit, a mókás kedélyt, észjárást, mindmind szülőföldjének köszönheti. De hát ilyenformán nem vagyunk-e valamennyien kicsike vagy nagyobbacska Homéroszok, amidőn minden kincsünket örököljük vagy pedig gyűjtjük a világ szirmairól? Hogy is mondta az egyszeri ember ama franciának: „Könnyű kelmédnek frqn' cuz nyelven szólni, ha ott született, ahol még a ka- ronülő is fráncuzul gagyog!" Igen, néha még egy-egy poéta betegsége is — úgymond — tisztességtelen előnynek tetszhet az egészséges kollégák szemében. De tehet-e arról a mágnes, hogy ő vonzza a vasmorzsákat és nem a vasreszelék rántja magához őt? A vasmorzsák akár csodás varázslónak is láthatják a mágnespatkót, hiszen ennek tulajdonsága számukra elérhetetlen távolságra van. — Igen, á csoda! Nem szeszélyből használom e szót, amidőn Tamásiról beszélek. Stílus és látomás nála egy és ugyanaz: stílusának van látomása és ha stílusától e szöveget megfosztanánk, alig maradna valami. Any- nyira egy stílus és látomás, mint a leveli béka és a rejtőszíne. Ha lenyúznánk e békácska bőrét, nem volna levelibéka többé, hiszen nevét onnan nyerte. hogy felveszi a környezet, a levelek színét. Tamási Áron költészetében valami ősállapotot figyelhetünk meg. Itt még úgy nem válik el a költészet a prózától, ahogyan vannak élőlények, amelyek ott helyezkednek el növény, és állatvilág határán. Ez a kétfelé-. ide és oda is tartozás kínálja föl nekünk a csodát. Nem, nem szabad gyanaTöbb ízben írtunk már arról, hogy milyen bonyolult, nehézkes is az eljárás, míg egy-egy szülői hátteret nélkülöző gyermek az őt vállaló családba kerülhet. Nemrég felröppent a hír, hogy Egerben országos örök- befogadási központ alakul, amely már a módosított családjogi törvény szellemében segít megkeresni a legfontosabbat a kicsiknek. Azért kerestük fel Fodor Lajost, a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatóját, hogy érdeklődjünk erről a kezdeményezésükről. — A módosított családjogi törvény július elsejével lépett hatályba. Napvilágot láttak a végrehajtási utasítások is, mindezek szerint az állami gondoskodás formái is átalakultak. A közvélemény már ezelőtt is azon a nézeten volt, hogy gyorsuljon meg az örökbefogadás folyamata, hogy mind több rászoruló kerülhessen megfelelő körűimé' nyék közé. A bürokratikus akadályok következtében olyanok is egész felnőtt korukig nevelőotthonban élkodnunk a csoda szóra, már csak azért sem, mert nála ez — épp eredendően nagy tehetsége okán — minden- napian természetes aktus. Itt szinte banalitás, hogy táncol a kecske és a bárány, hogy angyallá lészen az ördög, s hogy valamelyik hőse madárrá változik. Tamási művének nagy hányada attól olyan meghökkentő, hogy az alkotó nem csodálkozik a csodán. Mert a csoda épp olyan munkaerő, mint a bivaly vagy a tehénke. Tovább segíti a létezést. Meg lehet fejni, mint a kecskét, meg lehet nyírni, mint a nyájat. A legolcsóbb munkaerők egyike éppen a csoda lesz. Ügy van, már csak azért sem szabad gyanakodnunk e tündéri dologra, mert ha életünkben minden megtervezett volna, hol maradna az a fajta öröm, amire sose számítottunk? Mert az örömnek kétféle minősége van. Egyféle öröm az, ha tudjuk ennek és ennek be kell következnie és a várva várt meg is érkezik, és másfajta öröm, amit a változó, a hullámzó idő számunkra meglepetésként tartogat. Egyfajta öröm az, amit ígéret nyomán kapunk és az, amit soha senki nem ígért meg, mégis ölünkbe hull. A csodának itt szükségessége van, mint a nép' meséidben; Tamásinál ez a tek, akik megkaphatták volna az otthon melegét. Talán mondanom sem kell, hogy milyen hátrányokkal jár ez: az egyéni képességek nem bontakozhatnak ki megfelelően, sem az azonosulási, alkalmazkodási rendszer. Teljesen jogos hát az igény: ha nem kerülhetnek vissza a legifjabbak a vér szerinti szülőkhöz — például azok alkalmatlansága mi- att — minél hamarabb rendeződjön jogállásuk. Ügy nevelkedjenek fel, mint bármelyik más fiatal. — Hogyan lehet megváltoztatni a korábbi eljárást, milyen terveik vannak? — Eddig nagyon nehézkes volt a folyamat, négy-öt évet is igénybe vett. Sokaknak el is ment a kedve az egésztől. A gyermekvédelmi szakemberek már régóta töprengtek azon. miként lehetne mindezt hamarabb elintézni. A gyakorlati részében sokat segíthet az egri központ: az ország különböző helyein élő vállalkozó szülőket és a szóba jöhető kicsiket is számítógépen nyilvántartjuk. — Másfelől megszűnik az állami gondozott fogalma, reménység rokonértelmű szóvá lesz. Az apologéta Tertullia- nusnak tulajdonítják a mondást: „Credo, guia absurdum ■., vagyis: hiszem, mert képtelenség. Tertullia- nus mondása nem azt jelenti, hogy hiszi a csodát, mert az abszurditás, hanem: hiszi. mert nem elhinni képtelenség volna. Ugyanis, amiről tudásunk nincs, annak dolgában egyedül a tündérmeséi fantázia, a szimbólumok, metaforák igazítanak el. Van egy kínai mese, amit itt most átköltve adunk elő. Viharba kerül egy bárka, amelynek két utasa van. A tudós és az evezős. A tudós megkérdi az evezőst: — Milyen esélyünk van a megmenekülésre? — Mihez értesz? — kérdi az evezős. — A csillagászathoz — így a tudós. — Akkor nem sok esélyed van tudós; hát úszni tudsz-e? — Nem tudok. — Akkor aligha van esélyed; hát reménykedni? — Nem tudok. — Akkor semmi esélyed sincsen. Valahogy így vagyunk Tamási reménységével is. A költő a váratlan tüneményest a létezés sine qua non-jaként. vagyis elengedhetetlen részeként mutatja meg. Magyarán: csodák nélkül élnünk nem lehet, A túléléshez ez éppúgy segít, mint a megszegett keezután intézeti vagy állami neveltről beszélhetünk. Amint a bíróság megvonja a szülők felügyeleti jogát, utódjuk intézeti gyámság alá kerül, azonnal örökbe adható. — A megyék a szervezést önállóan kezdik, majd két hónap múltán — ha nem jutnak megfelelő eredményre — a lebonyolítást ránk bízzák, s aztán segítünk megtalálni az igazi megoldást. — Jelentős előny az, hogy oldódnak a szigorú területi határok. Egy-egy közigazgatási egységen túl eddig nem kerestek lehetőségeket. A mi bázisunkra támaszkodva országosra tágul a kapcsolatteremtés lehetősége. — A jogi esély tehát július elsejétől adott. Mikorra valósítják meg Egerben el' képzeléseiket? — Folyamatosan dolgozunk terveink valóra váltásán. Körülbelül másfél évre van szükség ahhoz, hogy teljesen kialakuljon ez a modell. De év végéig már elkezdődik a központunkban a munka. Beszereztünk egy középkategóriás számítógépet, a programot most készítik hozzá. — Ez az egyik legmélyebb. legszemélyesebb emberi kapcsolat. Hogyan lehet egy nyilvántartás se~ gítségével biztosítani a vállalás megalapozottságát, tartósságát? — Már a kezdet kezdetén arra törekszünk. hogy nyér. És nem a cselekvés helyett áll, hanem megtol- dója annak. ö, aki. mint híres hőse. Ábel helyét keresi a világban, hogy valahol otthon legyen benne, a világ kiigazításán fáradozik. A nagy változtatás ritka madár — s bizony néha még a kiigazítás is emberfelettinek számít. Tamási, mint minden nyugodt, nyugtalan alkotó a részletekben népi racionalista. sőt humorosan az, de a nagy egészet, a minden- séget tekintve újra meg újra a mitológia magasra épült kútjából merít. A balladás, öngyötrő, szent pi- romániás, vagyis vér- és tűz- áldozatos hősöktől eljut a vidám mitológiáig, melynek talán legszebb remekét. Az énekes madárt épp ma este láthatjuk Eger városában. Abban az egyre reménytelenebbé váló világban Tamási szükségét érzi, hogy a tragikus mítosz vidám ikerpárját magának, s közösségének megteremtse. Az életkedv és erő föl~f ölbuzgó forrásait. Milyen törékenynek látszik annyi vadul harsogó, sőt hazug mítosz tövében az a vidám és varázslatos báj, amit Tamási képvisel! A komor tölgyet a szélvihar tépi, s a tövében milyen komikus a pöttyös kalapját szemébe húzó gomba .. De, meglehet, a tölgybe villám csap, s a gombák közül sokan túlélik e vihart! Egy modern filozófus azt mondta: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Vannak nagyszerű alkotók, akik művükkel, mintha azt mondanák: amit — bármi okból — elmonda- nuk nem lehet, azt stílusba göngyölvén mégis fejezzük ki; amiről nem lehet beszélni. azon muszáj nevetnünk mégis. Tamási Áron azon munkálkodott, hogy a szűkebb pátriában, akár a világban: egyetlen Énlaka felett, egyetlen Firtos lova hátán — soha ne aludjon el az emberi Gondviselés. Tamási Áron műve aktuális. (Elhangzott az egri Gárdonyi Géza Színház és a Népújság Múzsák Galériájának pénteki kiállításmegnyitóján. A tárlat Tamási Áron a magyar színpadokon címmel nyílt a Líceum előcsarnokában, s július 30-ig látható.) ne csak alapvető adatokat gyűjtsünk össze. Az életkoron, a szem és a haj színén, s más hasonló ismertetőjegyen túl rövid személyiségrajzot is tárolunk. Följegyezzük a jelentkező házaspárok igényeit is. Sőt. azt is nyilvántartjuk, ha valakitől a bíróság megvonta a felügyeleti jogot, mert ők már nem vállalhatnak gyermeket. — Arra törekszünk, hogy olyan ismereteket gyűjtsünk össze, amelyek megalapozzák a döntést. — Ez a változás beilleszkedik egy sorba. Röviden hogy fogalmazná meg, merre halad a gyermekvéde' lem? — Feladataink valószínűleg jelentősebbekké válnak. Számolni kell a gazdasági helyzet szociális következményeivel. Növekszik a fiatalkorú bűnözés aránya, az alkohol- és a kábítószerfogyasztás is. Az eddiginél sokkal jobban kell figyelni a megelőzésre, hogy minél kevesebb fiatal kerüljön veszélyeztetett helyzetbe. Ezt mindinkább a család- védelemmel célszerű elérni. Az állami gondoskodásban részesülők társadalmi beilleszkedését pedig hatékonyabban kell megoldani. Hozzátéve azt. hogy elindítani nehezebb lesz őket az önálló életbe: legalább a jelenlegi szintet fontos megőrizni anyagi téren. Gábor László A tudományos ismeret- terjesztés szakembereinek összejövetelén hangzott el az idézett jelzős szerkezet. Nemcsak meghökkentett, hanem el is gondolkodtatott: mi valójában a jelentéstartalma és használati értéke az országos szóalaknak. s hogyan illeszkedik bele abba a jelzős szerkezeti sorba, amely az alábbi példatárunk szövegrészleteiben jutott közlő, kifejező szerephez : „Az országos jogszabály is megérdemelt volna széles körűbb társadalmi vitát” (Magyar Hírlap. 1987. febr. 12.). — ,A falu életére vonatkozó országos rendelkezések néha tévedéseket tartalmaznak” (Élet és Irodalom, 1987. febr. 13.,). — „A szocializmus fejlődésének kérdésköre fogalmazódott meg a szegedi országos konferencián” (Népújság, 1987. márc. 11.). „Itt vidéken szinte semmi esélye annak, hogy egy zenekar országos nevet szerezzen magának” (Népszabadság, 1987. máj. 16.). „A javításhoz szükséges alkatrész országos hiánycikk” (Népújság, 1987. máj. 18.). — „Budapesten számos olyan pedagógiai kísérlet folyt, amely országos gyakorlattá vált” (Magyar Hírlap. 1987. máj. 27.). — „A könyvhét országos megnyitója Nyíregyházán lesz” (Magyar Hírlap, 1987. máj. 27.). — „A Szép Szóról szólva országos kár, hogy nem sikerült az országba ~ bekapcsolni” (Kritika, 1987. 2. sz.). Példatárunk két dologról is árulkodik, egyrészt arról, hogy az országos szóalak nyelvi szerepköre egyre tá- gulóban van. másrészt arról. hogy a címbeli jelzős szerkezet egyértelműbbé tételéhez kevés eligazítást nyújt számunkra. Éppen ezért idézzük meg azokat a szövegrészieteket, amelyekben az országos jelző egyértelműbb jelentésváltozata és használati értéke kerül előtérbe: „Létrejött a szabadidős társaság, amelynek ma már nemcsak megyei, de országos híre is van” (Magyar Nemzet. 1987. márc. 10.). — „Ez a szövetkezés országos hírnevet szerzett” (Népújság. 1987. máj. 26.). Ebből az is kitűnhet, hogy a címbeli országos nyelvi forma a túltömörítés áldó zataként utal egymagában az országos hírű, az orszá gos nevű jelentésváltozatokra is. S ugyanakkor bizonytalan minősítést is megfogalmaz. S éppen ezzel szembeállítja ezeket a jelzős szerkezeti formákat; vidéki, helyi, megyei előadók, képzőművészek, kutatók stb. Sajátos kultúrpolitikai jelenség és gyakorlat, hogy bizonyos rendezvényekre csak „országosan jegyzett” szakembert, ismeretterjesztő előadót hívnak meg. De még ezt a kört is szűkíthetjük: valóban országos jelenség, hogy nem is annyira azokra a szakemberekre, művészekre, előadókra bíznak, sokszor túlterhelés számba is vehető feladatokat, akik valóban országos nevet vívtak ki maguknak tudásukkal és kitűnő előadói készségükkel, hanem főleg azokra, akiket a tömegkommunikációs eszköztár gyakran foglalkoztat, s a televízió, a rádió, a sajtó „sztárjaivá” váltak. Akár akarjuk, akár nem a címbeli országos jelzőbe belehallhatjuk ezeket a nem kívánatos összefüggéseket is. De adjunk teret és szerepkört az országos jelzőnek akkor, amikor valóban országos nyilvánosságról, or' szágos érdekekről, országos hatáskörről, országos bajnokságról, országos gyászról, országos vásárról, országos szervezetről, országos rendezvényről beszélünk és írunk Dr. Bakos József A SZÁMÍTÓGÉP SEGÍTSÉGÉVEL Eger: országos örökbefogadási központ
