Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-16 / 166. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. július 16., csütörtök 1. Tagfelvétel és pártpolitika Ha nyomon követjük az elmúlt évek tagfelvételi munkáját, őszintén meg kell állapítani, hogy évek óta gond, feloldhatatlannak tűnő ellentmondás a szociális és a korösszetételre vonatkozó cél teljesítése és a minden arra alkalmas jelölt felvétele a pártba. Miért nincs ezen a téren előrelépés? Megítélésem szerint azért, mert a tagfelvételt nem pártpolitikai mozzanatként kezeljük, hanem szervezeti síkon, bürokratikus módon közelítjük meg. Célszerűbb lenne, ha a tagfelvételi munkát, a pártépítést a párt előtt álló politikai feladatok fontos részének tekintenénk. A statisztikai arányoknak tulajdonított túlzott jelentőség helyett elsősorban azt kellene néznünk, hogy milyen szerepet játszik a párt politikájának alakulásában a taglétszám nagysága (életkor. foglalkozás, képzettség szerinti) összetétele. Követelmény: az alkalmasság Természetesen mindenekelőtt a párt országos és nagyobb területi szerveiben van értelme és létjogosultsága annak, hogy az összetételre vonatkozóan átfogó következtetéseket vonjanak le és orientációs programot dolgozzanak ki. A helyi szervek és főleg az alapszervezetek csak olyan összetételből meríthetnek, amilyennel működési területükön rendelkeznek. Ezt eleve meghatározza az adott munkahely jellege, de ennek keretén belül sem lehet más követelmény a leendő párttagokkal szemben, mint az alkalmasság. A területi pártszerveknek a politikai szükségletek alapján időről időre át kell tekinteniük a pártépítés helyzetét az összetétel vonatkozásában is. Az ebből levont következtetéseknek megfelelően ösztönözhető egyes területeken jobban. másutt kevésbé a tagfelvétel. Indokolt esetben természetes politikai lépés az előzetes elképzelések korrigálása. Egy megyei vagy városi pártbizottság rendelkezik azzal a képességgel és felkészültséggel, amellyel, áttekintve a pártépítés helyzetét, politikailag befolyásolhatja a párt- szervezeteket a tagfelvételi munka konkrét teendőire. Csak ezen az alapon lehet helyesen meghatározni, hogy elsősorban hol, milyen rétegek körében szükséges szorgalmazni a tagfelvételt. Vonzerő A szocialista demokrácia viszonyai között a jól működő politikai rendszer erősíti az emberek közéleti vonzalmát, még nyitottabbá és érzékenyebbé teszi őket a közügyek iránt. Ilyen körülmények között lényegesen jobbak a színvonalas tagfelvételi munka esélyei — feltéve, ha az emberek azt tapasztalják, hogy a pártban nagyobb teret kapnak a cselekvésre, a kommunista kollektívával karöltve jobb feltételekhez jutnak a személyes gondjukat is jelentő közügyek megoldásához, képviseletéhez. Viszont az is igaz, hogyha ezzel ellenkeznek tapasztalataik, ha úgy látják, hogy a párthoz tartozásuk nem vagy alig jelent többet a puszta formaságnál, ha a pártélet kimerül a semmit előre nem vivő fölösleges értekezésekben. egyszóval, ha nem tudunk tartalmas és vonzó pártéletet kialakítani, akkor a tenni akaró emberek számára csökken a párt- szervezet vonzóereje. Ezt megelőzendő szükséges a pártélet kellő nyitottsága, nélkülözhetetlen az érdemi tájékoztatás, hogy valós kép alakuljon ki az adott párt- szervezetek munkájáról. Ezeken is érdemes lenne elgondolkodni, amikor a tagfelvételi munka máj feltételeit vizsgáljuk. Leegyszerűsítése a tagfelvétellel kapcsolatos gondjainknalk, a közéleti szerepvállalás hiányára vagy a fokozott individualizálódásra hivatkozni. Fogékonyak a közügyek iránt A fiatalok körében — ahol a tagfelvételt jobban kellene szorgalmaznunk — az átlagosnál nehezebbek az életkörülmények, nagyobb terhekkel kell megküzdeniük. Elsősorban körükben kellene a közéletiség olyan feltételeit kialakítani, a mozgalmi élet presztízsét erősíteni, ami a párthoz való vonzódásukat erősítené. A szocialista demokrácia fejlődése a gazdasági-társadalmi élet minden területén jelentősen növeli a közéle- ti-politikai aktivitást. Napról napra tűnnek fel olyan fiatalok és idősebbek, akik nagyfokú közéleti érdeklődésről és felelősségről tesznek tanúságot. Számtalan példa mutatja hogy a közvélemény felfigyel rájuk, bizalommal van irántuk. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a pártépítésben nem mindenütt merítenek eléggé ebből a gazdag és természetes forrásból. Nem arról van szó, hogy egy-egy sikeres közéleti szereplés eleve az illető alkalmasságát bizonyítja a párttagságra. De azt igen, hogy alapos okunk van jobban figyelni ezekre az emberekre, hiszen olyan tulajdonságukkal tűnnek ki, amely minden párttagtól elvárható: a közügyek iránti fogékonyságukkal, a közvélemény befolyásolásának készségével és képességével. Önállóan, felelősséggel Most ezen a téren kell segítséget nyújtani az alapszervezeteknek. A különféle, esetenként bürokratikus egyeztetések helyett az alkalmasság politikai jellemzőire érdemes lenne több figyelmet fordítani. Ha ezt a fajta gondolkodásmódot erősíteni tudjuk az egész párttagság körében, akkor fölöslegessé válik a bábáskodás, a beavatkozás az alapszervezetek életébe, amely ma még meglehetősen jellemzője a tagfelvételi munkának. E tekintetben is fokozni lehetne az alapszervezetek önállóságát, megteremtve a feltételeit annak. ■ hogy a taggyűlés következetesebben érvényesíthesse döntési jogkörét. Nem szabad lebecsülnünk ezen a téren sem az alapszervezeti kommunista kollektíva poli- .tikai tapasztalatát, emberismeretét és felelősségvállalási készségét. R. 1. A péterkeiek példája Hadd kezdjük mindjárt egy ténnyel, talán nem lesz érdektelen: a Pétervásárai Gárdonyi Termelőszövetkezet elmúlt évi hétmilliós nyereségéből 5,2 millió forintot az állattenyésztés eredményezett. S hogy ez minek köszönhető? Nos, nem másnak, mint annak, hogy a gazdaság vezetői idejekorán fölismerték: nem elég a helyi adottságokhoz, körülményekhez egyszerűen igazodni, ésszerűen, következetesen mreg is kell ragadni a lehetőségeket. 'A rugalmasság változtatást követelt náluk, ezért nem féltek attól sem, hogy áldozzanak céljuk elérésére. Kaszab Balázs, a termelőszövetkezet elnöke meg is magyarázza: — Mit tehet egy hegyvidéki gazdaság, ahol meglehetősen kedvezőtlenek a termőterületek? Vállalja, hogy évről évre veszteséget hozzon a növénytermesztés? Ragaszkodjon a meghonosodott gazdasági módhoz, s féljen az újba belevágni? Ügy gondoltuk, nem lenne okos dolog. Ezért alakítottunk . már jó ideje gazdálkodási szerkezetünkön, és a fő hangsúlyt az állat- tenyésztésre helyeztük. — Milyen adottságokkal rendelkeznek? — Mintegy 5800 hektár földterületünk van, amelynek jövedelmezősége közepesnek mondható. Tavaly például 100 millió forint volt a termelési értékünk. Épp ezért a szarvasmarha - és a juhtenyésztést akarjuk fejlesztem. Háromszáz hektáron búzát, kétszázon pedig egyéb növényeket termesztünk. Viszont szükségünk van nagy kiterjedésű legelőterületre, hogy megteremtsük az alapot az állat- tenyésztéshez. A 2500 hektár fele ősgyep, a többi telepített: lucerna," füveshere és silókukorica. A gyümölcs- termesztés gazdaságtalan volt, négy éve már. hogy felszámoltuk az almásunkat, Viszont a hegyvidék kedvezett az erdőgazdálkodásnak. A 2500 hektárnyi erdőnkben fakitermeléssel foglalkozunk, az ipari fát helyben dolgozzuk fel. Esztergályos- és fűrészüzemünk is van. A fő profil tehát az állat- tenyésztés, s hogy ezt szorgalmazták. nem bánták meg. Jó néhány éve az élvonalban állnak, elmúlt évi eredményükért is. a megyei tejtermelési versenyben elhozták a harmadik díjat. Pál Elemér főállattenyésztő szerint annak köszönhetik, hogy szaporodásbiológiai szempontból a legjobbak közé küzdötték magukat: — Magyartarka-, Holstein- Fríz tenyészetet létesítettünk, most 405 tehenünk van, év végére még ötven- nel szeretnénk növelni az állományt. — Hogyan teremtették meg a feltételeket? — Mindenekelőtt nagyarányú fejlesztésre, korszerűsítésre volt szükség. A tehenészeti telepünk rekonstrukcióját 1985 végére fejeztük be, modernizáltuk a növendékmarha-nevelést is. Hogy a beruházás mit eredményezett, erről magunk is meggyőződhettünk. Mintha egy mintatelepen járnánk ... A pétervásáriak a kötetlen tartású, fejőházas megoldást választották, istállóik úgynevezett mélyalmos rendszerűek. Mindenütt rend, tisztaság. — A szabadtéri tartás nálunk jól bevált. — mondja Pál Elemér. — Mínusz húszfokos hidegben is kinn vannak a szarvasmarhák, s amióta a borjakat is a szabad ég alatt neveljük, lényegesen kisebb az elhullás. Az egyedi ketreces, istálló nélküli tartás jobban hasonlít a természetes módhoz, a növendékek szilaj marhák lesznek. Megnézzük a fejőházat. Harminckét állásos, és napi •két fejéssel 55G tehenet tudnak besorakoztatni a gépek mellé. Nem közömbös az sem, hogy amióta korszerűsítettek, a korábbi negyven dolgozó helyett most alig tizenöt is elég. Kaszab Balázs meséli el: — Annak idején a felsőbb szervezetek azt tanácsolták, álljunk rá a hústermelésre. Mi viszont úgy döntöttünk, jobban járunk, ha a tejhozam növelését szorgalmazzuk. Szerencsére igazunk lett, hogy emellett tettük le a voksot. Évekkel ezelőtt sok bajunk volt a tejjel, a fele csak másodosztályúnak minősült. Most az új technológiával az évi kétmillió liter 93 százaléka első osztályú. Bodon Sándor, a tehenészeti telep vezetője szerint is bevált a módszer, hogy egészségesebb körülmények között tartják a marhákat. A külső karámrend- szer meghozta a várt eredményt. és segített, hogy áttértek a növekvő almos- trágya-technológiára. A jó szaporulathoz az is hozzájárul, hogy a megye egyik legjobb inszeminátora dolgozik a tsz-iben. Azt mondják, hogy Pé- tervásárán a szarvasmarhatenyésztésben a „kulcsfigura” a traktoros. Amikor megnézzük a gépeket, már nem is csodálkozunk ezen. A silómarón, a takarmánykiosztó kocsin, a hidraulikus Kaszab Balázs elnök: — A tejtermelés növelése mellett tettük le a voksot tolóberendezésen egymaga dolgozik. Kovács Sándor el is mondja: — A több mint négyszáz ' tehén etetését egyedül végzem. Még akkor is elbírok vele, ha hamarosan száz férőhellyel bővítik a külső karámot. — Biztosan, a szokásosnál hosszabb a munkaideje ... — Hajnali fél négykor van az első etetés, aztán a siló- kihordás, a trágyatolás a lészippantás . .. Délután kettőtől pedig a második etetés. Két éve dolgozom itt, s bár kevés az ünnepnap, a vasárnap, megtalálom a számításom. Havonta 10 ezer forintot keresek meg. — Mennyi a napi adaguk az állatoknak? — Ahhoz, hogy jól tereljenek, bőséggel kell adni nekik. Százhúsz mázsa zöld- lucerna. harminc mázsa kukoricasiló és még legalább harminc mázsa napi abrak. A borjaknak 90 napos korukig tej.pótló tápszer..:, utána a növendéktelepre kerülnek. Az állattenyésztés hát „meghozta gyümölcsét” Pé- tervásárán. De nem elégednek meg csak a szarvasmarha-tenyésztéssel. Elhatározták. hogy fejlesztik a juhálloimányukat. mégpedig szívós munkával. A jelenlegi kétezer állatra szerződést kötöttek a gyapjúforgalmi vállalattal. Am eltökélt céljuk: növelni a szaporulatot és javítani a hústermelő képességet. Mikes Márta Télen-nyáron a szabad ég alatt A borjakat sem féltik a hidegtől HATVANI JELENTÉS Szakcsoportok — kettős haszonnal Paradicsom, dinnye, vetőmagvak. Ezek termesztésére vállalkozott az egyik szakcsoport, amely az idén kezdte meg működését a Hatvani Lenin Tsz szárnyai alatt. Csaknem ötven hektárra tehető a földterület, amelyet a közös gazdaság bérbe adott ötvenkét tagnak, alkalmazottnak és szövetkezén kívülálló vállalkozó kedvű polgárnak. A legnagyobb érdeklődés a dinnye iránt van. Erre vall, hogy az ötvenből negyvennégy hektáron ezt termesztik a szakcsoport tagjai — mondja Nagy László szakcsoportelnök. — Ami az éves munkát illeti: megoszlik! A talajelőkészítést, tápanyagutánpótlást, a növényvédelmi munkákat a gazdaság biztosítja térítés ellenében, a tagok a palántanevelést és a további kézi munkákat végzik el, persze a termékek értékesítésével együtt. Az utóbbit tehetjük a szabadpiacon, eladhatjuk cikkeinket vállalatoknak, vagyis teljes mértékben mi rendelkezünk a termelvényekkel. Ami az idei kilátásokat illeti? Nem a legjobb viszonyok között startolt szakcsoportunk. A hűvös. csapadékos május a kiültetett palánták nagy részét károsította, oly mértékben pedig, hogy 40 százalékos tőkipusztulás volt. A paradicsom- és az ugyancsak elvetett kapormag már nem sínylette meg a kedvezőtlen tavaszt. így akik ennek termesztésére vállalkoztak, jó pénzre számíthatnak. Van a Leninnek egy másik sokat ígérő szakcsoportja is! — Igen, a szőlőtermesztőkről van szó, akik ugyancsak a közös gazdaságtól béreltek 30 hektárnyi területet, de a Domoszlói Állami Gazdaság szakmai irányításával művelik meg — közli Pete János, a Lenin Tsz elnökhelyettese. — Azért fogalmazok félig-meddig jövő időben, mivel az idén a földterület forgatása, tápanyaggal való feltöltése folyik csupán, telepítésre a jövő esztendőben kerül sor, termésbetakarításra pedig csak az attól számított 3—4 év múltán gondolhatnak e szakcsoport tagjai. A szőlőfajtákat illetően hadd tegyem hozzá: főként borszőlőt kíván termeltetni az állami gazdaság, hogy így biztosíthassa borászati üzemének a nyersanyagellátását. A Leninnek mit jelent ez a két szakcsoport? Mit kap, mit remél a vállalkozástól? Pete János e kérdéseinkre így fogalmaz: — A földbérleti díjat úgy határoztuk meg, hogy az a növénytermesztés átlagos eredményét, vagy annál többet biztosítsa a közösnek. Persze ez a haszon ilyen nagy gazdaságban nem számottevő. Sokkal fontosabbnak tartjuk, miszerint a szakcsoporton belül lehetőséget biztosíthatunk dolgozóinknak, hogy a családi erők mozgósításával növeljék jövedelmüket. a termékek pedig bekerüljenek a fogyasztói forgalomba. Befejezésként: a Lenin Tsz vezetői mindenképpen bizakodnak e kettős hasznú szakcsoportok jövőjében, s nem alaptalanul, hiszen Nagyré- dén, Domoszlón évek óta jó eredménnyel dolgoznak a hasonló szőlőtermesztő csoportok. (moldvay) Pál Elemér főállattenyésztö szerint a természetes tartás hozza a legjobb eredményt (Fotó: Perl Márton)
