Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987, július 14., kedd ¥4 r— t \ ul ; GÉB ■M 4 W%v. ' Árnyalt alakítást nyújtott ,Horesnyi László és Egri Kati AGRIA JÁTÉKOK ’87 A visszavétel - drámában elbeszélve Lehet, hogy a (történész csóválná a fejét, miközben Páskándi Géza Kiéheztetés című drámáját nézné az eg­ri várt>an. S közben monda­ná, hogy ez is másként volt, meg az is ... Ez a mű nem históriai kró­nika. Arról beszél, ami tör­ténhetett volna, ha vegytisz­tán jelentkeznének egy-egy kor ellentmondásai. Szük­ségszerű sűrítés teszi vilá­gossá a 300 esztendővel ez­előtt történtéket, még ha nem is betű szerint így zaj­lottak le az események. Kár, hogy csak ikivonato- san láthattuk a Kiéhezte- tést. Inkább csak érezni le­het aránj/ait. mire sajátos gondolatmenetével és szer­kesztésével magával ragad­ná közönségét, már jószeri­vel le is zárul. Pedig olyas­miből kapunk ízelítőt, ami mélyebbé tehelti valóságis- meretünket. Páskándi az 1600-as évek második felét úgy állítja elénk, hogy szo­rongató lelkiismereti kérdé­seket tesz föl. Nemcsak két tábor áll egymással szem­közt. Eger visszavevői főleg zsoldosok, akik között azért labanc magyarok is találha­tók, közben Thököly Imre máshol keresi a nemzeti ki­bontakozás útját, éppen a törökkel szövetkezik. Teljesültek nagyjából Or- tutay Gyula akadémikus két évtizede, az első Duna men­ti folklórfesztivál meghirde­tésekor kifejtett reményei. „Bízunk abban, hogy ez a népművészeti találkozó ki­emelkedő helyet vívhat ki a nemzetközi kapcsolatokat szervező rendezvények kö­zött.” Bács-Kiskun és az újab­ban szövetséges Tolna me­gye erőfeszítéseinek köszön­hetően ma már fontos or­szágos szervezetek, intéz­mények támogatják a Duna menti településeken sorra ke­rülő találkozót. Okkal. Dr. Martin György kandidátus szerint „hazánkban ez az egyetlen olyan fórum, ahol még a hagyományos tánc­élet természetes keretei kö­zött felnőtt paraszttáncosok előadásában jelenik meg a néptánc. Az amerikai Samy Bioland így méltatta a ren­dezvényt: „megmutatom di­ákjaimnak itt készített film­jeimet: lássák, hogy miként táncolnak itt egyszerű em­berek jókedvükből és néma színpadi produkció kedvé­ért”. Nincs könnyű dolga a szí­nésznek sem, mikor a drá­mai vázat kell fölépíteniük. Nincs idejük hosszú jellem­festésre, első pillanatban meg kell mutatniuk, hogy milyen is az az alak, me­lyet szerepük szerint vállal­tak. Az intrikus így nagyon sötét, a rokonszenves figura egyenesen „csókolntvaló". Ez némileg Páskándi „réteg­zett”, árnyalt ábrázolása el­len hat, csak a végső el­számolásnál hajlik egybe a két szándék. Mert végül is felszikrázik a mondandó, a társulat és a szerző látvá­nyosan találkozik. Novák János rendezése a lehetőség szerint pontos. Más kérdés, hogy olyasmire kény­szerül, amelyet — gondolom — szíve szerint nem vál­lalna. Ebben a „sűrítmény­ben” a zenés-táncos betétek túlságosan is tolakodóak. nem épülnek bele szervesen az egészbe, mert nincs elég idő rá. Sokkal inkább úgy érzi a néző, hogy panelsze­Hasonló élményeket ígér az idei, kilencedik találkozó. Július 15-én, szerdán dél­után — a kialakult szoká­soknak megfelelően — az együttesek, ifjú népművé­szek, az aranypártás és aranysarkantyús táncosok kalocsai felvonulásával kez­dődik a fesztivál. Először az Ausztriából meghívott knittelfeldiek mu­tatják be népviseletüket, stájer dallamokra menet­táncukat a Sch offer Múze­umtól az érseki palotáig ve­zető barokk útvonalon. Dé- lies ritmusokkal vonulnak majd a Szófia környéki Mo- mim Prohodban alakult együttes énekesei, táncosai. Munkával kapcsolatos szo­kásokat dolgoztak föl a kar- jalai (Finnország) meghívot­tak. Már részt vettek egy korábbi Duna menti talál­kozón a lengyel gorálok (he­gyi lakók) kultúráját meg­jelenítő odhalaiak. Népes csoporttal vonul­nak majd a kalocsai I. Ist­ván úton a bagiak, a sodró lendületű táncaikról híres bogyiszlóiak, a Rábaköz íze­it. színeit magukkal hozó rű elemek ezek, amelyek jó szolgálatot tesznek a lecsu­paszított drámai váz színe­sítéséhez. Kevesen tudják a színészek közül hús-vér emberré ten­ni szerepüket. A legárnyal- tabb talán Horesnyi László Rusztem pasája, s mellette rögtön a feleségét megfor­máló Egri Katit lehet emlí­teni. Valamit megérezhetünk abból, hogy mennyivel más Páskándi törökábrázolása, mint a közrtudatiban élő, mókás vagy vérszomjas sab­lonkép. Érzelmeik, gondola­taik közel hozzák ezt a párt hozzánk, némi fejlődést, vál­tozást is megfigyelhetünk rajtuk. Sokkal kevésbé alátámasz­tott ..Sarkantyús András és „Egri Ilona” párosa, Rudolf Péter és Zsiros Ágnes nem­igen tud miit kezdeni a le­írtakkal. Talán túlságosan is kevés „alapanyag” maradt számukra, s ezért nem vált hitelessé, megfoghatóvá egy- egy döntésük. szanyi bokrétások. A me­netben — és a Duna menti folklórfesztiválon — ott lesz a bajai Csitaonica Délszláv Népi Együttes, a nagyecsedi Fekete Szemek, a Kalocsai Népi Együttes, egy csehszlo­vákiai szlovák és egy ma­gyar csoport. Az út mentén felsorakozók tapsolhatnak szebényi és váraljai tánco­soknak, a messziről, az At­lanti-óceántól érkező por­tugál Alemirimi Népház Folklóregyüttesnek. Táncol­nak fadinhot, fandangot is. Finnugor rokonainkat tisz­telhetjük a Marij Pamas- ból meghívott csoport tag­jaiban. Bizonyára most is zurna- (töröksíp) és dobkí­sérettel vonulnak a harci és kézműveshagyományokat őr­ző anatóliai táncosok. Kis pihenő után a ma­gyar csoportok többsége még aznap este föllép — dr. Cse- hák Juditnak, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének, a fesztivál egyik védnökének megnyitója után — a kalo­csai szabadtéri színpadon, az Élő népművészet című műsorban. Természetesen valamennyi Kiemelhető még Berzsenyi Zoltán Ali bégje: látványos gesztusok nélkül valószínűsí­ti a gerinces, önálló véle­ménnyel rendelkező katona típusát. Nincs könnyű hely­zetben Szatmári György, Csarbadzsijának nincs elég játékideje arra. hogy meg­szője a „hálót”, amelyről sok szó esik. A darabkeresztmetszet előtt lovasjelenetek, kasz­kadőrmutatványok látható­ak. hozzá némi vers és ze­ne. Elég esetlenül áll össze ez a program. Pedig meg­fordul az ember fejében, hogy milyen jó volna akár minden esztendőben egy hasonló, de profi szinten megvalósított műsort aján­lani a városba érkezőknek. Mert azért végül is azok, akik itt élnek, de még in­kább, akik távolról jönnek, rászorulnak hasonló eligazí­tásra történelmünkben. Gábor László csoport szerepel legalább egy-egy Bács-Kiskun me­gyei vagy Tolna megyei be­mutatóműsorban. A színvonalas kiállítások közül a két bajáira külön is felhívjuk a figyelmet. Az Alkotói stílusok a népi fes­tészetben, szobrászatban és a Folklór a fotóművészet­ben országos áttekintést ad. Jó ízek is várják Baja, Bátaszék, Decs, a hajósi pincefalu. Kalocsa, Nagyba- racska. öcsény, Sárpilis és Szekszárd fesztiválhelyszí­neken az érdeklődőket. Szek- szárdon most alapítják meg a „Borrend”-et, Decsen va­sárnap délután ismét meg­rendezik a sárközi lakodal­mat. Jó néhány híres-nevezetes pávakör is részt vesz a nép­zenei együttesek és népdal- körök szombati bajai tanács­kozásán és bemutatóján. Számos baráti találkozó, tematikus bemutató színe­síti a szombat esti kalocsai díszbemutatóval és szek­szárdi díjkiosztással záru­ló fesztivált. Az idei, csaknem ezer tán­cost, több száz énekest, sok­sok tárgyalkotó népművészt a Duna mentén összetalál- koztató fesztivál minden bi­zonnyal újabb élményekkel táplálja egyik kezdeménye­zőjének, Ortutay Gyulának szép köszöntőjéből sugárzó hitet: ez a találkozó kiemel­kedő helyet vívhat ki a nemzetközi kapcsolatokat szervező rendezvények kö­zött. Heltai Nándor DÍSZBEMUTATÓ KALOCSÁN, LAKODALMAS DECSEN - FINN, PORTUGÁL, MARI TÁNCCSOPORTOT IS VÁRNAK - TESTVÉR- MEGYEI VENDÉGEGYUTTESEK - VÁSÁROK, TALÁLKOZÓK Népművészeti népünnepély a Duna mentén Nemcsak portré Nem először írom le, fogalmazom meg, hogy ez a gondokkal küzdő kis ország vitathatatlanul szellemi nagyhatalom, hiszen bővel­kedik ritka adottságú, kivé­teles képességű személyisé­gekben. Nemcsak a tudo­mány, hanem a művészetek frontján is. Az utóbbiról győzött (meg ismét mindnyájunkat Kál­mán György Kossuth-díjas, kiváló művész portréja, amelyet szombaton délelőtt — a Petőfi adón — Tomkái Judit rajzolt meg szokatlan igényességgel, érzékletes, jellemző színekkel. Jó érzés tudni, hogy Thá- lia avatott papjai nemcsak rangos képességeikre lehet­nek büszkék, hanem arra is, hogy hivatásérzettől sarkall­va tevékenykednek, s arra törekszenek, hogy esemény­dús életük figyelemre méltó, hasznosítható tapasztalata­it ránk hagyományozzák. Ilyen ez a rendkívül szim­patikus, ez az igen vonzó karakter is. A riporter erre érzett rá. ezt óhajtotta ki­emelni, hangsúlyozni. Emiatt lett megközelítés­módja rendhagyó, példamu­tató, sőt tanulságos is. Nem elégedett meg a rutin kí­nálta bevált módszerek had- bavetésével, ezek zömét a célnak megfelelően átgyúrta, s egyéni módon szerkesztet­te, illetve tálalta a számá­ra is izgalmasnak tűnő in­formációkat. Szerényen háttérbe húzó­dott, s csak akkor ragadta meg a karmesteri pálcát, amikor elkerülhetetlen volt a „dirigensi” beavatkozás. Társalgóit a főszereplővel, ehhez az egységhez társítot­ta a gondolatokkal mindig harmonizáló darabrészlete­ket, többek között Peter' Weiss, Madách Imre, Shakes­peare, Illyés Gyula, Szilágyi György munkáiból. Csak elismeréssel adóz­hatunk a „keretjátóknak”, a méltán népszerűvé vált Hányas vagy? című megka­pó erejű vers mesteri be­építésének. Íme az összetevők, mint­egy bizonyítva azt, hogy a megfelelő formai öltöny em berközelbe hozza a legbonyo­lultabb problémákat is. Megrendített bennünket az alkotói számvetés, a kis­sé rezignált mérleg, az, hogy egy hányatott sorsú, de foly­vást elkötelezett színész sza­vára nem hallgatnak az if­jabb kollégák, s nincs, aki továbbvigye, fejlessze örök­ségét. Megértjük aggályait, még­sem azonosulhatunk velük, mert az igazi közönség min­dig veszi a lapot, s értékeli a kincset, amellyel krőzusi bőkezűséggel meglepik. Ö ezt tette, s csinálja ké­sőbb is. Valamennyiünk örömére. Így hát tudatosulhat benne: mindez nem volt hiába: az elvetett mag ugyanis szár­ba szökken. Bennünk, százezrekben, milliókban. Okos tanácsok Juhász Judit a Családi tü­kör talpraesett szerkesztő­je szombaton délelőtt sem okozott csalódást nekünk. Űjra igazolta: a nem túl lát­ványos megbízatás is felvil­lanyozhatja azt, aki kedvvel látja el hétköznapi teendőit. Ezúttal a háziasszonyok­nak szolgált praktikus tip­pekkel. Jelezte: otthon is érdemes, lehet takarékos­kodni, és így is csökkenthe­tők — méghozzá lényegesen — a háztartás kiadásai. Ha ügyelünk a csöpögő csapok­ra, a hűtőgép tisztántartásá­ra, illetve jégtelenítésére, a villanykapcsolók kezelésére, akkor forintjaink száma gya­rapszik, s olyan summához juthatunk, amelyet okosabb, fontosabb dolgokra költhe- tünk. Az epilepszia is térhódító, az orozva fenyegető beteg­ségek sorába tartozik, ezért foglalkozni kell vele, nem­csak gyógyításával, hanem megelőzésével is. A témát taglaló riport, helyesen sür­gette azt, hogy egyesületet hozzanak létre az e kórtól szenvedők. Épp ezért illene elhárítani az elképzelés tető alá hozatalát akadályozó bü­rokratikus, az értelemmel aligha magyarázható, afctato- logató alapállást, mert. az azo­nos sarsúak közös fellépése érdekvédelmüket segíti, s társadalmunk humánus alap­állásából következik. Arról is értesültünk, hogy a fogszuvasodás elleni küz­delem nagy csatái még hát­ravannak. Az első lépések mégis biztatóak, persze csak akkor, ha gyorsabb tempó­ban haladunk a végre meg­fontoltan kijelölt úton. Ennyi is elég annak érzé­keltetésére, hogy az effajta újságírói szorgoskodás nél­külözhetetlen, mert az ala­pos, a lelkiismeretes tájékoz­tatás megkönnyíti számunk­ra az eligazodást. Az egyéni és a közérdekű kérdésekben egyaránt... Pécsi István MB«WI KOVÁCS ANDRÁS Utónevek (keresztnevek) Bodonvban III/2. A számba vett időszakban használt nevek közül egy lett ragadványnév: Boris (Kisboris). A korábbi időszakból ma­radt fenn: Vera (Veraán­gyo). A ragadványnevek első­sorban a férfinevet őrizték meg. Ez is mutatja társa­dalmi illeszkedésüket. A női név nem lehetett uralkodó a családban. Ha néha tréfásan, vala­mely férfit női néven emlí­tették, csúfolódásnak tűnt, nagyon lealázó, lekicsinylő, lenéző volt. A megszólítás vagy hi­vatkozás gyakorlatában is figyelemre méltó a névhasz­nálat. A nőt, keresztnevén emlegetve, rendszerint csa­ládi nevével összefüggésben emlegették, ha férjhez ment, akkor a férje családi nevé­vel: Panni a Bazsóék. Férfikeresztnevek A férfiak keresztnevénél hasonló arányban találhatók az előfordulások. A 34 fér­finév közül 23 nem éri el a 17-es fent említett átla­got. Ugyanakkor 11 szám­szerűségében az átlagon fe­lül van. Uralkodó keresztnevek (át­lagon felül): András, Ber­talan, Ferenc, István, Jó­zsef. János, Márton, Mátyás, Mihály, Sándor, Pál. Ritka: Árpád, Antal, Er­nő, Dezső, Fülöp, Károly, Nándor, Miklós, Géza, Ger­gely. Gusztáv, Vilmos, Vin­ce, György. Az alábbiakban felsorolom a neveket és nálatukat. közismert hasz­Név közismert használat Albert Albert Antal Antal ANDRÁS András, Andris Árpád Árpád Béla Béla BERTALAN Berta Dezső Dezső Ernő Ernő FERENC Ferenc, Feri, Fercso Fülöp Filep Gábor Gábor Gáspár Gazsi György György, Gyuri Gyula Gyula Imre Imre ISTVÁN István, Pesta, Estók JÓZSEF József, Jóska, Józsi JANOS János, Jani, Jankó, Jancsi Károly Károly László Laci, Lackó MARTON Márton, Marci MÁTYÁS Mátyás, Matyi Nándor Nándor Miklós Miklós, Miki MIHÁLY Mihály, Miska Gergely Gergely, Geci Géza Géza Lajos Lajos PÁL Pál, Palcsi, Pali, Palya, Palkó Péter Péter SÁNDOR Sándor, Sanyi Vince Vince Vilmos Vilmos Gusztáv Guszti A számba vett időszakban használt férfikeresztnevek közül számos ragadványnév­ként is fennmaradt. A ra­gadványnevek sorában az alábbi keresztnevek hasz­nálatosak : Antal, Gazsi, Gyu­ri, Estők, Kisjóska, Józsi, Józsipalya, Lackó, Márton, Marci, Mihá, Geci, Palya, Péter, Vince, Kispalkó, Jan. kó, Jancsi, Jani. A ragad­ványnevek közül a leggyak­rabban előforduló a Jankó, Vince, Péter, Palya, Geci és a Mihá. Korábbi időszakból ma- f adt fenn ragadványnév ­ként: Tamás. A vizsgált fél évszázadban ugyanis senki nem viselte Bodonyban ezt a keresztnevet. (Folytatjuk) Szűkös lehetősége volt Zsiros Ágnesnek és Rudolf Péternek (Fotó: Köhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents