Népújság, 1987. július (38. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-02 / 154. szám
✓ 4. NÉPÚJSÁG, 1987. július 2., csütörtök Soha nem feledkezhetem el a nézőkről Beszélgetés Balaton Regina balettművésszel Ahogy icivilben elém lépett, nem ismertem rá. Nyúlánk, magas, modern megjelenésű pesti lány Balaton Regina — a balerina. Mitagadás, alig-alig emlékeztetett arra a törékeny, légies teremtésre, aki oly távolin, átszellemülten táncolt az Operaház színpadán legutóbbi nagy főszerepében, a Bahcsiszeráji szökőkútban, a Nagy Kán udvarán, valahol tatárföldön, elrabolt lengyel lánykaként. Akkor táncával lenyűgözött, elragadott benlnünket, nézőket. — Mindennap balettgyakorlattal kezdem, kondícióedzéssel — mondta Regina, az Operaház folyosóján, miközben odabent már a délelőtti próbák folytak. — Most is onnan jövök. — Mikor táncolt utoljára színpadon? — A tavaszi fesztivál Liszt-estjén léptem fel két jelenetben nemrégiben, no és egy televíziós operajátékban is forgattam, Monteverdi Tankred és Clorinda című művében táncoltam egy szerepet. — Térjünk vissza egy kicsit pályája elejére! — A zenével nagyon korán kezdtem az ismerkedést, először zeneiskolába jártam, majd kilencéves koromban bekerültem a balett-előkészítőbe. — Kinek köszönheti pályaválasztását? — Édesanyám egy ideig Moszkvában élt, és nagyon megszerette az orosz balettet. Valójában semmi más köze nincs a tánchoz, hiBalaton Regina a Diótörőben az Opera színpadán (MTI-fotó: KS) szén ruhatervező, akárcsak a nővérem, és az édesapám is gazdasági területen dolgozik, mégis ő sarkallt, irányított a pályára. — Mikor, hány éves korában döbben rá egy fiatal lány, hogy milyen pályára is adta fejét? — Ez meglehetősen furcsa dolog, hiszen már 12 éves korunkban elkezdtünk szerepelni az operaszínpadon. A kérdéssel tehát nagyon korán szembe kellett néznem. A közönség előtt játszani, ez bizony gondolkodásra készteti az embert. — Meglehetősen korán jutott igen komoly szerepekhez! — Így volt valóban, 17 éves koromban már főtündér lettem a Hamupipőkében, aztán a Cédrusban Múzsa, a Felhőkben is főszerepet táncoltam. Jó időszak volt. Annál kevesebb szerencsét hozott a kilencedik évem a balettintézetben. Megsérültem. Sajnos ez elég gyakran előfordul nálam. Ilyenkor teljesen el- keseredek. Izomsérülést szenvedni közvetlen a vizsgaelőadások előtt fatális volt. A táncosok között azonban ez elég gyakran megesik. Ha az ember nem dolgozik egyenletesen, könnyen bekövetkezhet valamilyen fizikai sérülés. Nemrégiben is emiatt kellett lemondanom egy fellépésemet. A gyakori sérülések következményeként meglehetősen sűrűn kényszerülünk gyors beugrásokra mások helyett. Persze ez kockázatos. Vannak kitűnő, rugalmas beugró táncosok, de én nem tartozom közéjük, mindig ideges vagyok, ha ilyesmire kell vállalkoznom. — Alig két éve van a pályán hivatalosan, de bőségesen adódott lehetősége a bizonyításra. — Valóban. Nem elége- detlenkedhetem. Gondjaim, bajaim ha mégis adódnak, az inkább az útkeresésnek, vagy határozatlanságomnak tulajdonítható. — Pedig úgy tűnik, sikeres a pályája. — Azért ez nem ilyen egyértelmű. Voltak csalódásaim is, mint mindenki másnak, de ezek inkább a művészethez kapcsolódó elképzeléseim kudarcát jelentették. S mivel meglehetősen zárkózott vagyok, a közönség is nehezen fogadott be. Vannak persze barátaim, de a legőszintébb anyukámmal és a nővéremmel vagyok. A pályán különben meglehetősen makacs emberként ismernek, de nincs elég magabiztosságom. Azért a művészetről, a táncról megvannak a magam határozott elképzelései. — A tánc is illúziókeltés. Mire gondol, amikor fent táncol a színpadon? — őszintén bevallom, többnyire félek. De azért az is előfordul, hogy feloldódom, megfeledkezem arról, hol vagyok. Bizonyos önkontrollra minden táncosnak szüksége van a színpadon. Nem feledkezhetem el soha teljesen a nézőkről. Fellépés előtt azonban mindig feltöltődöm azokkal az érzelmekkel, amelyekkel el kell táncolnom a szerepemet és át kell élnem ahhoz, hogy másoknak is átadhassam a bennem lévő feszültséget. — Mi az. ami a balett mellett még időt, helyet kaphat életében? — Az opera. Ha van egy kis időm és lehetőségem, sietek beülni valamelyik elő- adásraltsAz elmúlt héten is órákon át sorban álltam jegyért. hogy hallhassam énekelni a Pesten fellépő Placido Domingót. Szeretek olvasni, de a tánc csaknem minden időmet leköti. Tagja vagyok a Kamara Balettnek is. Az idén Japánba, Oszakába készülünk, és én a Diótörőben és a Kalózban táncolok majd. — Mit vár a jövőjétől? — Üjabb szép és nagy szerepeket, szeretném egyszer eltáncolni a Hattyúk tava főszerepét, vagy a Giselle-t. Majd az idő mindent eldönt. Szémann Béla II 2. olstok asszony —ahogy ^ magában Bogosi a gyászruhás leányt elnevezte —, nem lehetett több húszévesnél, csontos térdei szinte átbökték a fekete nejlon- harisnyát. Apró madárfej, mint kerítésoszlopon a díszgömb, ült hosszú libanyakán. A fene tudja, hogy miért — talán a combközépig érő fekete szoknya meg a nejlon- harisnya tette —, mégis szerfölött izgalmas jelenség volt. — Remélem, nem túl ciki, amit kérek, de Bihari ajánlotta föl, és igazán nagyon kedves, hogy megengedi — szólalt meg Amanda Lear hangján az özvegy, hóna alatt két teli Skálaszatyrot szorongatva. — Ugyan már, szóra sem érdemes, használja csak nyugodtan, amire szüksége van — nyugtatta meg Bogosi, miközben lelki szemei előtt megjelent Bihari, a diszting- vált hírlapíró, amint éppen az ő fürdőszobáját ajánlgat- ja. „Olyan vagyok, akár egy kukkolásra kész impotens házibácsi” — gondolta később, ahogy a heverőn olvasást színlelve figyelte a zárt ajtók mögül kiszürem- lő hangokat: a víz csobogását, a spray összetéveszthetetlen surrogását. Az özvegy sárga fürdőlepedőbe bugyolálva lépett elő, fején turbánba csavart törülközővel, Így már nem tóooo. ■ S~nafa( nő, cyrmm feketében is tűnt annyira hosszúkásnak. „Ha akar tőlem valamit, majd idetalál” — fickándo- zott a számító rosszaság a férfiban. De a lány csak a vasalót kérte el, bedugta a konnektorba, aztán visz- szasétált a fürdőbe. Bogosi a konyhába indult, hogy egy pohár hideg vízzel itassa át gyomra uni- cumtól kiszáradt szivacsát, ám egyszer csak kedve támadt rányitni az özvegyre. Az asszony mélyen a kádba hajolva mosott, észrevette a férfit, de egy csöppet sem zavarta, hogy hátulról bámulják. — Mi történt a férjével? — bökte ki zavarában .az ajtófélfának támaszkodó Bogosi. A lány éppen egy aprócska bugyit dörzsölt el- merülten, meg sem fordult, úgy mondta érdes, szenvtelen hangon: Elütötte a vonat. A fénysorompó pirosat jelzett, de ő nem vette észre. — Nekem Bihari úgy mesélte, hogy öngyilkos lett. Maga miatt. Merthogy ott akarta hagyni. A nő hirtelen mozdulattal a kádba vágta a bugyit meg a szappant, és szembefordult a joghallgatóval. — Ez nem igaz! Az anyja terjeszti rólam — hadarta remegő szájszéllel. — A jobb fülére tök süket volt, ezért nem hallotta meg a közeledő mozdonyt... Bogosi tehetetlenül állt a felindult, asszony előtt, nem merte, nem akarta megérinteni. Ügy érezte, ^reje végérvényesen elhagyta, s képtelen lenne most arra, hogy felemelje a kezét. Az özvegy gyorsan összeszedte magát, elnézést kért a férfitől, majd folytatta a mosást. A joghallgatónak mindentől elment a kedve, hevert az ágyon, és a plafont bámulta, amikor egyszer csak a bejárati ajtóban a kulcs szöszmötölését hallotta. — Hát te, itthon vagy — kérdezte vagy inkább állapította meg tettetett közönnyel a szobába lépő feleség. Bogosi feltápászodott az ágyról, kellemetlen bűntudata támadt, holott erre aztán semmi oka nem volt. — Kérlek, egyelőre ne menj a fürdőszobába — sze- rencsétlenkedett az asszony körül —, mert . .. mert egy nő van odabent... — No fene, csak nem rosszkor érkeztem? •— kérdezte gúnyosan a felesége, de a máskor szokásos cirkusz most elmaradt. Ügy látszott, hogy ez a félreérthetetlen szituáció is kevés volt már ahhoz, hogy kizökkentse az öntudatra ébredt, láncait végleg lerázni készülő NŐ szerepéből. Az özvegy ismét talpig gyászban volt már, mikor kijött a fürdőszobából. A két nő kedvesen mosolygott egymásra, aztán — hiába várva a férfira — bemutatkoztak egymásnak. Bogosi csodálta felesége nyugalmát, aki úgy viselkedett, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgának tartaná, hogy egy vadidegen nő fürödjék a kádjában. (Arra akkor gondolni sem mert, hogy már ennyire nincs közük egymáshoz.) A joghallgató újra való- színűtlenül nyúlánknak találta a feketébe rejtező özvegyet, aki immár feleségétől kért engedélyt a vasaláshoz. Amikor befejezte, összecsomagolt, aztán megköszönve mindjettőjük jóindulatát, távozott. Bogosi soha többé nem látta. (Vége) Bornemissza Gergely és a mandarin unokája Vietnamban is sikeres az Egri csillagok Talán sohase vagy csak évezredünk legvégén hallottak volna a vietnami olvasók Bornemissza Gergelyről, Jumurdzsákról, a szép Vicáról, Mekcseyről, aligha sejtenék, hogy miiként lövette szét Ddbó a királyszéki ágyúkat, semmit se tudnának a Bolyky-torony, az Ókapu, a Bebek bástya, a vár hősi védelméről, ha 1962- ben nem látogatnak a budapesti műszaki egyetemen tanuló külföldi diákok Egerbe. Az afrikai, ázsiai egyetemi hallgatok egyaránt lé- legzetvisszafolytva hallgatták a fölkészült és lelkes idegenvezetőt a várban. Szinte maguk is átélték a túlerővel megküzdő vitézek megpróbáltatásait. Később megbűvölten nézték a hősi harcot megörökítő nagy író emlékeit. Mégis váratlanul közölte társaival Gárdonyi egyszerű sírjánál Le Xuan Giang, a mindig komoly vietnami gépészmérnök-hallgató: „ha mást nem is, de az Egri csillagokat lefordítom hazám nyelvére”. Meglepetésszerűen hangzott el a bejelentés, mert csak legjohb barátai tudták, hogy a művelt, az egykori közép-vietnami király udvarában élt mandarin unokáját érdekli a történelem, az irodalom, nagyon megkedvelte népünket, noha semmit se hallott a hungrikról, mielőtt 1956 nyarán elindult honunkba néhány kiválasztott társával. Írástudó nagyapja sokat beszélt az érdeklődő, jó felfogású Giangnak az ősi vietnami irodalom nagyjairól, kiváló íróikról, a kínai, a mongol, a francia hódítók elleni harcokról. Korán megismerkedett a nép békevágyát a XVIII. században megrendítően kifejező Egy katonahitves panaszai című remekművel, a nőm írás.ielű klasszikus alkotásokkal, a népköltészet maradandó értékeivel. A csodálatos egri kiránduláson résztvevők azóta talán el is felejtették vietnami diáktársuk ünnepélyes fogadalmát. Egyikük-mási- kuk talán nem is vette komolyan, a különleges alkalommal magyarázta az ígéretet, hiszen Le Xuan Giang a műszaki tudományokban jeleskedett. Diploma- munkájának több fejezetét az egyetem tudományos kiadványa is közölte. A forgácsolási szabványok tökéletesítésén dolgozott. Hazatérve a szabvány- ügyi hivatalban kapott állást, kezdetben alaposan lekötötték feladatai, a tennivalók. Alig várta, hogy némi szabadidőhöz jutva megkezdhesse adott szavának beváltását. Ügy érezte, hogy legalább ennyivel tartozik második hazájának. Magával vitte Magyarország történetét is, elő-elő- vette, ha nem értett valamit pontosan. A kedvvel csinált munka haladós, gyorsan teltek a fehér papírlai>ok. Barátainak olvasgatott a,? elkészült fejezetekből. Már az ostrom legkeservesebb napjainál járt, amikor komolyan foglalkoztatni kezdte a regény megjelentetése. Csak néhány magyar irodalmi művet adtak ki addig Vietnamban. Mivel közvetítő nyelvből fordították valamennyit, meg sem közelítették az eredeti alkotások színvonalát. A Petőfi- kötetnek így is óriási sikere volt. A legismertebb vietnami kiadóban fölismerték Gárdonyi művének értékeit, megérezték, hogy mélységes embersége, hazaszeretete rokonérzőkre számíthat a sokat szenvedett országban. Az ott, akkor érvényes előírás szerint, egy-egy alkotás első kiadása legjobb esetben 10 példányban jelen hetett meg. Az Egri csillagok 1972-ben 10 200 példányiban került a könyvesboltokba. Lelkes fogadtatása további magyar művek fordítására ösztönözte a mérnök műfordítót. Neki köszönhető, hogy Hanoiban és a szépségesen szép ország távoli városaiban olvashatják Sánta IFerencz Húsz órá-ját, Illés Béla Kárpáti rapszódiáját. Három kiadásban látott napvilágot Kosztolányi remeke, a Néró, a véres költő. Előbb a hanoi-i Tuong színház, majd a cái Luong Kim Phung színház mutatta be Katona Bánk bánját. Az előbbi az eredeti szöveget, az utóbbi az Illyés Gyula által átigazított változatot. Természetesen az immár kizárólag az irodalomnak élő Le Xuan Giangot dicséri a fordítás. A vietnami írószövetségben dolgozó barátunk több tanulmányban tájékoztatta századunk magyar irodalmáról pályatársait, az irodalomtudományi folyóiratok olvasóit. Tavaly újra elővette az Egri csillagok magyar és vietnami kiadását. Sokat tanult az elmúlt évtizedben. Műfordítói tapasztalatait a klasszikus magyar mű második, javított kiadásának előkészítésénél is gyümölcsöz- tette. Már nyomdában van Gárdonyi művének újabb vietnami kiadása. Százezer példányban kerül az olvasókhoz. Idősebb, iszonyú időket megélt vietnamiak gondolnak talán olvasásakor a maguk küzdelmeire, most fölnövekvő fiúk-lányok tanulnak a távoli ország hajdanvolt vitézeitől, bátor lányaitól, asszonyaitól is hazaszeretetei. Heltai Nándor EGERTŐL - HOLLÓKŐIG Műemlékvédelem - nyáron Felújították a „kispréposti palota” freskóit A nyári hónapokban sem megy „vakációra” a műemlékvédelem ügye. Az Országos Műemléki Felügyelőség egri szakemberei egész éven át folyamatosan dolgoztak a x>árfal megerősítésén. Ez a munka a nyári hónapokban is tart. Máté Józsefné csoportvezető elmondotta lapunknak, hogy a* egri kisprospéti palota — a jövendő ICOMOS- székház — nagytermének freskói már felújított állapotban vannak, de a teljes restaurálás elkészültére a jövő évig várnunk kell. Eger területén kívül is van tennivalója a szakembereknek. Az agytkori hollókői erősség is szakavatott kezek védelmére szorul és ugyanitt a faluban kerül helyreállításra ugyancsak most a Petőfi utca 10. szám alatti palóc ház is. amelynek költsége körülbelül 3— 4 millió forintra tehető. »
