Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. június 12., péntek 3. A pártirányítás—politikai irányítás Újjávarázsolt papírbolt Gyöngyösön Jól sikerült a premier (Fotó: Perl Márton) A szocialista országok egy részében napirenden lévő át­alakulási folyamatnak, re­formnak egyik központi kér­dése a társadalmi irányítás rendszerének fejlesztése, ha­tékonyságának növelése. Az ezzel kapcsolatos lépések, programok átfogó módon érintik a társadalmi élet minden fő területét, a gaz­daságit, politikait, a kor­mányzatit épp úgy, mint a helyi települési, termelési egységeket. A hazai tapasztalatok egy­értelműen bizonyítják, hogy hosszabb távon a reform csak akkor válhat a fejlődés igazi emelőjévé, ha ez az átfogó jelleg, a komplexitás elve mind a gondolkodásban, mind pedig az átalakulás gyakorlatában egymáshoz szervesen illeszkedve érvé­nyesül. Ez természetesen nem zárja ki az egyes rész­elemek és -területek konk­rét vizsgálatát. Ami a politikai rendszer­nek és működési mechaniz­musának fejlesztését illeti, abban meghatározó jelentő­sége van a marxista párt irányító szerepével kapcso­latos korszerű gondolkodás­nak. A párt a szocializmus po­litikai rendszerének vezető ereje. E szerep konkrét meg­valósulása az adott politikai viszonyok függvénye. Pél­dául a vezető szerepnek konkrét és sajátos tartama van olyan körülmények kö­zött, amikor a szocializmus politikai rendszere még ki­alakulóban van. Ebben a helyzetben a pártnak, mint a társadalom legszervezet­tebb és politikailag legtuda- tosabb erejének sok olyan feladatot magára kell vál­lalni, amelyek a társadalom igazgatásának kereteibe tar­toznának. Az idősebb nem­zedék számára még emléke­zetesek a háború utáni évek, amikor a közigazgatás tel­jesen szétzilált volt, vagy a vállalatok irányításában egyrészről a -tapasztalatlan­ság, másrészről pedig a po­litikai bizonytalanság, oly­kor a szembenállás volt a jellemző. A tapasztalat mai szemmel is igazolja a párt­nak akkori szerepvállalását, amely sok vonatkozásban ke­veredett a szakvezetés köz­vetlen feladatával, tevékeny­ségének módszereivel. Ami azonban egy adott helyzetben szükségszerű és igazolható, nem biztos, hogy más körülmények között is megállja a helyét. Ma pél­dául, amikor a szocializmus politikai rendszerének intéz­ményei jól kiépültek, műkö­désükét pedig magas fokú szakszerűség és politikai fe­lelősség hatja át, — semmi­képpen nem indokolható a pártnak az a fajta munka­stílusa, amely átvállalja e szervek feladatait. Ez nem­csak azért lenne káros, mert felesleges párhuzamosságot eredményezne, hanem azért is, mert csökkentené a ren­deltetésszerű szervek műkö­dési felelősségét, veszélyez­tetné az ügyek intézésének szakszerűségét is. Az a ha­tás sem lebecsülendő, amit ez a munkastílus a pártra gyakorolna. Elvonná erejét, figyelmét, energiáját azok­tól a kérdésektől, amelyek­kel rendeltetésszerűen fog­lalkozni hivatott. Általá­nosságban ezeket a követ­kezőképpen lehet megjelölni: Először is: figyelemmel kísérni helyileg is a gazda­sági, a politikai, az ideoló­giai élet fő folyamatait, ta­nulmányozni azoknak fon­tosabb jellemzőit, kidolgoz­ni az ezekből eredő gyakor­lati következtetéseket, po­litikai állásfoglalásokat, ten­nivalókat. Másodszor: a po­litikai rendszerhez tartozó többi helyi szervezetek mű­ködésének átfogó koordiná­lása, tevékenységük politi­kai felelősségének erősíté­se. Harmadszor: a dolgozók politikai tudatosságának nö­velése, társadalmi aktivitá­suk pozitív irányú kibonta­koztatása és befolyásolása, a tömegkapcsolat erősítése. Ne­gyedszer: az ideológiai élet tartalmi irányítása és szer­vezése, a szocialista eszmei­ség széles körű terjesztése. Ötödször: politikai állásfog­lalás kidolgozása azokban a helyileg is jelentős konkrét ügyekben, amelyekben az ér. vényben lévő határozatok már nem adnak elégséges és egyértelmű eligazítást az eredményes gyakorlati meg­oldáshoz. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a pártirányítás­nak ez az értelmezése még nem általános. Helyenként jóval szélesebb az a skála, amivel a pártszervezetek foglalkoznak. Viszonylag nagy számban szerepelnek fórumaik napirendjén olyan témák, amelyekben világos és egyértelmű politikai ál­lásfoglalások vannak érvény­ben. és minden egyéb felté­tel is adott ahhoz, hogy az illetékes igazgatási vagy gaz­dasági irányítású szervek gyakorlati intézkedésüket megtegyék. Hogy az utób­biak sokszor maguk is mi­ért támasztanak ilyen igényt a pártszervezetekkel szem­ben, az legtöbbször a fele­lősség vállalásának hiányá­val. vagy egyéb zavaraival függ össze. A pártszerveze­tek gyakran ott is és akkor is hosszú időt töltenek el és energiákat kötnek le felmé­résekkel. elemzésekkel, ami­kor egyszerűen a konkrét cselekvést, a gyakorlati in­tézkedéseket kellene politi­kailag számon kérni az ar­ra hivatott szervektől. Ezért is van az, hogy egyes hatá­rozatok. állásfoglalások is­métlik önmagukat, a koráb­bihoz képest semmi újat nem tartalmaznak. A hazánkban végbemenő reformfolyamat eredménye­ként minden területen és minden szinten növekedett az állami és társadalmi szer­vek önállósága. Az önigaz­gatási rendszer erősödése a reformfolyamat fontos ré­sze és szerves eleme. Ez a pártirányítás módszerében is módosulást kíván, feltétele­zi a helyi pártszervek — és szervezetek nagyobb önálló­ságát. A konkrét helyi dön­tések várható politikai ha­tását általában ott képesek reálisan felmérni és a poli­tikai feladatokat számba venni, ahol azok megszület­nek, és a helyi viszonyok megértéséhez a szükséges in­formációk rendelkezésre áll­nak. Ezért a helyi tevékeny­séghez kötődő konkrét po­litikai munka a pártszerve­zetek nagyfokú önállóságát igényli. Maguknak kell meg­találniuk és kimunkálniuk, hogy egy-egy időszakban, rö- videbb vagy hosszabb tá­von mire kell összpontosíta­niuk, egyáltalán hogyan kell az adott helyen és adott időszakban politizálniuk. Fe­lülről az irányító pártszer­vek ezt helyettük el nem végezhetik. A párt munkastílusának alapszervezeti szinten is kulcskérdése és sajátossága a jelenségek politikai meg­közelítése. Ha azonos témá­val is foglalkoznak, mind a szakmai és igazgatási, a gaz­dasági szervek, mindenek­előtt abban az összefüggés­ben teszik, hogy miképpen érinti az a dolgozók külön­böző rétegeinek, csoportjai­nak konkrét viszonyait, mi­lyen érdekazonosulással, il­letve szembenállással lehet az adott kérdés kapcsán kö­rükben találkozni, és azt vizsgálják, hogyan lehet a jó célok érdekében a lehető legteljesebb támogatásukat elnyerni. A pártirányítás korszerű­sítésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy a társadal­mi demokratizmus fejlődése nyomán mindenütt nagyobb szerephez jut a közvélemény, az egyes társadalmi csopor­tok és egyének választási le­hetősége, döntési elhatározá­sok. Ilyen körülmények kö­zött fokozott jelentősége van a politikai tudatosság erő­sítésének. A pártszervezetek a politikai befolyásolás esz­közével érhetik el, hogy az emberek növekvő politikai aktivitása az előremutató társadalmi célok megvalósu­lását szolgálja. R. J. A Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igyekszik üzleteit korszerű­síteni. Ebben a maguk tá­masztotta feladatkörben újabb esemény zajlott le Gyöngyösön. Átadták a for­galomnak a Lenin úti pa­pírboltot. Három hét alatt vará­zsolták újjá az üzletet, mint­egy 800 ezer forintos költség­gel. A berendezést a Keripar szállította. Ez az első olyan bolt. ameiyben a lapmodul­nak nevezett. praktikus, könnyen variá’ható polc- rendszert alkalmazták. A ta­valyi BNV-n bemutatott terméket éppen ezért 50 százalékos árkedvezménnyel kapta meg a Kisker. Az Ápisz is ennek a gyöngyösi üzlet­nek adta meg elsőként a vi­déki boltok közül a hozzá való csatlakozás lehetősé­gét. Természetesen a Piért- el való kapcsolat is megma­rad továbbra is. Az újjávarázsolt bolt négy­milliós készlettel várja a ve­vőket. akiknek az első na­pon 30 százalékos kedvez­ménnyel kínálta az iskola­táskákat. A siker nem ma­radt el. Ebben az évben csak­nem 25 milliós forgalmat várnak, a korábbinál 25 szá­zalékkal többet, hiszen az önkiszolgáló módszer is ezt a lehetőséget kínálja. A NEB ELNÖKE VOLT TERI NÉNI BÜSZKESÉGEI Aki az ösvényt kitaposta Harmincnyolc év a gép mellett Takaros kis ház Egerben, a Baikalos utcában: Vinczepap Sándorné, a barátságos szobába tessékel. Szívesen fogad, jöttünkre mégis egy kicsit elszomorodik, egy pillanatra el is pityeredik. Hát persze, sokkal jobb lett volna, ha a gyár­ban, a gépe mellett keressük fel■ Csakhogy egy rövid időre a betegség pihenőt parancsolt neki... t i w ** i ; (Fotó: Kőhidi Imre) „Kedves anyukám! Tuda­tom veletek, hogy életben vagyunk, nincs semmi ba­junk!" Valahogy ezzel a levéllel kezdődött Szőke Benjámin számára az új élet 1945. jú­nius 28-án, almikor is Auszt­riában véget ért számára a háború és a múlt. Nem cso­da, hogy a megfakult tálbo­ri levelezőlapnak díszhelye van a hevesi Mátyás kftály úti kertes házban, s mind­ahányszor előkerül, ha a selymet lobogtató időkről fag­gatják Béni bácsit, akj a NEB első helyi elnökeként tevékenykedett a legtöbbet a megújulásért. Hogy miként vált közéle­ti emberré, annak azonban hosszú sora van. Huszonket­tőben Tarnaszentmiklóson született, s mint a hozzá hasonló falubéli gyerekek 8 éves korában már pásztor­ként kereste a kenyeret. Ké­sőbb, egészen 39-ig cselédes- kedett, majd akár szülei, ő is kubikosnak ment. Így ér­te a katonaság — szerencsé­re csak mesélni való kalan­dok sora. Meg azé a felis­merésé, hogy másképp is le­het, vagy lehetne élni, mint a szikes föld adta nyomor­ban. Egy hetet pihent csak, hogy megérkezett a háború­ból. A forint kiadását már Budapesten érte meg, s a fővárosban az építkezéseken tanulta meg, mit jelent munkásnak lenni az új or­szágban. 1947-ben a Margit- hídnál dolgoztak, amikor belépett a pártba. Hogy közelebb kerülhes­sen a családhoz, később Sí­rokban vállalt új munkát, majd 1951-ben, amikor ala­kultak az első téeszek, meg­tért haza. — Én már akkor igen jó politikus voltam... — la­pozgatja a hajdani megsár­gult papírlapokat, emlékeit. — Ügy, bogy nem is sokáig hagytak a traktoron. 1953 márciusában kerültem a pártbizottságra, majd a já­rási tanács ellenőrzési elő­adójává neveztek ki. Aztán 1958. július 1-ig munkaügyi előadóként dol­gozott, s erről a posztról vá­lasztották a NEB első elnö­kévé. — Nem gondolkodhattunk azon akkor, tetszik-e egy-egy új feladat, avagy sem. Men­ni kellett, csinálni, akkor is, ha nincs iroda, nincs admi­nisztrátor, de nagyon még hozzáértés se. Ki kellett ta­posni az utat ... Hogy ez mit jelentett, azt nem könnyű elképzelni. Ele­inte a tanácsi tapasztalatok alapján Szőke Benjáminék •maguk próbálták megtervez­ni egy-egy vizsgálat mene­tét. A mind magasabb szín­vonalat követelő rendelke­zések azonban érkeztek sor­ra, s be kellett látni, hogy szakképzett erőkre van szük­ség. Kerítettek főkönyvelőt, orvost, pedagógust..., s ha ennyi tudás is kevésnek bi­zonyult, a megyétől kértek jogász specialistát. — Sok komoly ügyet vizs­gáltunk. Volt, amikor nem kellett elmarasztalni sen­kit, máskor bíróság elé ke­rült a társadalmi tulajdon hűtlen kezelője. Közérdekű bejelentéseket is tisztáztunk. Ügy emlékszem, senki sem gördített elénk aka­dályokat. Csak a szak- szerűségre kellett na­gyon figyelnünk. Fontos volt, nehogy bárki megkérdőjelez­hesse a munkánkat. Persze, volt olyan, hogy nem tet­szett a végeredmény, s nem írta alá a jegyzőkönyvet. De én nem értem meg soha. Hatvanegyig viselte tisz­tét Szőke Benjámin, míg egészségi állapota engedte. Később sokfelé vetette a sors, ám akárhol dolgozott, vég­leges leszázalékolásáig köz­életi ember maradt mind­máig. Büszkén mutatja az érmeket, kitüntetéseket, amelyeket munkásőrként szerzett. És még büszkébben említi, hogy leánya, ha ad­minisztrátorként is, de szin­tén a NEB-nél dolgozik. Jól­esik néha megbeszélni, ho­gyan is mennek az ügyek azon a fórumon, amelynek megteremtéséért Hevesen el­sőként dolgozott... Németi Zsuzsa Aztán felszárad a könny, s már mosolyogva mutatja a nemrégiben kapott kitün­tetést: Kiváló Munkáért. A Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat egri gyárának betaní­tott munkása így emlékezik: — Kicsi, gyenge lány vol­tam, amikor bekerültem a gyárba, alig tizenhat éves. A bátyámnak kellett „jót- állnia” értem, hogy alkalmas vagyak a munkára. Bizony, ennelk már harmincnyolc éve! De soha nem felejtem el azt a drukkot, amikor a főnö­köm mondta: „Gyere Teri. ülj le a géphez.” Aztán lát­tam. hogy kár volt az ije­delemért. hamar beletanul­tam. — Harmincnyolc év egy helyen ... azt bizonyítja, hogy megszerette a gyárat. — Fáj is a szívem, hogy már csak két hónap a nyug­díjig. Csak az vigasztal, hogy a munkatársaim hív­tak, jöjjek majd be a kom­munistaszombatra. ... Most már csak egy műszakban dol­gozom. de mint fiatalasszony, délutánra, éjszakára is jár­tam. Akkoriban még hat hét volt a szülési szabadság, s bizony, hogy a fiam meg­született, én is mentem dol­gozni. De szerencsére, erős voltam, bírtam ... — Hiszen most is férfinak való munkát végez ... — Igen. Darabológépen dolgozom, amely a lemezeket készíti. Egész nap állok, s van. amikor egy nap kétszáz mázsa teherrel is megfor­dulunk. Csupa férfi a mun­katársam. egy szem asszony vagyok a brigádban. Kér­dik is mindig, nem nehéz-e. Tériké néni? De hiába lett a gyenge kislányból ..néni”, én most is azt mondom, nem nehéz. Azért, mert szeretem ezt a munkát. S az nagyon fontos. Aztán arról beszél, milyen segítőkészek az emberek a gyárban. Ügy fogalmazza, hogy a jóságnak kölcsönösnek kell lennie. így van ez rendjén. A hosszú évek során ez se­gítette át mindig a bajokon, mert hiszen az emlékek kö­zött akad ilyen is. meg olyan is. — Teljesítményben dol­gozom, — meséli — és na­gyon büszke vagyok arra. hogy sohasem maradtam le a férfiak mögött. Egy idő után már el is várják az embertől, amit megszoktak tőle, így hát mindig bizo­nyítani kell. De az is igaz. nem panaszkodhatott!: jó a fizetésem. Csak már vissza­mehetnék dolgozni, alig vá­rom! Szóiba kerül, mi minden, nek örült Vinczepap Sán­dorné életében. Például a kitüntetéseknek, hiszen a hosszú évek során sokszor elismerték a munkáját. De a legbüszkébb mégis a fiára. — Vörösdiplomával vég­zett Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. Most már kutató szakmérnök Pes­ten. családja is van, várják a második babát. Igen szülő­szerető az én fiam, gyakran hazajönnek, azok az igazi ünnepnapok... — Ha nyugdíjba megy, mi­lyen tanáccsal indítja majd útnak az utódját? — Szeresse ezt a munkát, szépen bánjon a géppel, mint ä kezes báránnyal... És ne szégyellje elfogadni az idő­sebbek. a tapasztaltabbak útbaigazítását. Én is isme­rem azt a brigádot, minden­ki csak jót akar a másiknak. Mikes Márta (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents