Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 6., szombat B E JY E I) E li E E E K ŰZÖMI MARíiIT REti E M Y FIATAL LEÁXYOK SZAMARA Mikes Kelemen > I MGBR É? WOI.KXI'-KIUAÖASA IHII>APEYi ek címlapjai Szálljon lelkünk ez ün- (i népi órában Rodostóba, tengernek partjára, ahol só- hajtozék sok-sok esztendő | során egy fehér hajú öreg ember: Mákes Kelemen! Szenteljünk néhány pilla- 3 natot a nagy fejedelem leghívebb hívének, s legyen a mi emlékezésünk alapigéje az ő halhatatlan vallomása: „Én nekem soha semmi egyéb okom nem volt hazámat elhagyni, hanem hogy igen szerettem az öreg fejedelmet". „Igen szerettem" ... Ebben a vallomásban két nagy ember lelki képe rajzolódik elénk s ha kérdeznék hirtelen. melyik nagyobb a kettő közül: Az-e. akit így tudtak szeretni, vagy az. aki szeretni úgy tudott, hogy emberi ideáljáért örök hontalanságot vállalt, csak ez lehetne válaszunk: egyformán nagy volt mind a kettő. Hogy a nagy fejedelem eszménye a szabadság. s ezért való küzdelme nem a nagyravágyó, nem a maga érdekeit latolgató emberé; hogy ő egy nagy gondolatnak a hőse: szűzi tisztaságába helyezni vissza azt a magyar földet, melyet vastagon borított be török és német világnak mindenféle szennye; hogy ennek a gondolatnak diadaláért mindenét feláldozd — hát. ezek a közönséges fölött magasan szárnyaló erények, de Mikes Kelemen hűségét még nem magyarázzák. Mikes Kelemen apródja. majd belső kamarása volt a nagy fejedelemnek. kardot nem forgatott, embert nem ölt. ő csak szeretett. Szerette a szelíd, finom lelkű embert, korának egyik legműveltebb magyarját, akit Isten a legvonzóbb, a leghódítóbb tulajdonságokkal ajándékozott meg: ez babonázta meg a székely ifjút’; ez magyarázza az ő példátlan hűségét; ez magyarázza, hogy az édesanya búcsúcsókja nél kül követi a nagy fejedelmet idegen földre, bizonytalanságba. melyben csak egy látszik bizonyosságnak: a halálig tartó hontalanság. Tizenhét éves fickó legény Mikes Kelemen, amikor beáll apródnak a nagy | fejedelem udvarába; férfija kora tavaszán, huszonhét I éves korában lesz hontalanná s negyvennégy esztendeig sóhajtozik emésztő vágyakozással Zágon felé. mígnem megkönyörül, s leszáll érette a halál angyala. Zágon! Járjatok be mesz- í sze földet, s nem találtok Zágonnál szebbet! Három * oldalról fenyves erdő bori- íj tóttá hegyek karimázzák ezt a szépséges szép. nagy ; székely falut. Háromágú I csillaghoz hasonlatos fennsíkon. Isten ültette kertből mosolyog ■ ki, s ennek a kertnek is a legszebb pontján, tölgyes erdőcskébe rejtőzködött a ház. ahol a hűség eleven szobra született. A falu fölött fenyves erdők rengetegének mélabús zúgása; a falu között vígan csoronkáló patak; kívül is erdő, bent is erdő; Mikes Kelemen költői lelke, a majdani fenséges szép. édesbús levelek írója kívánhat-e szebb helyet ennél? Óh, be szép ez a falu! S be szép az a kicsi ország, amelynek Háromszék a neve! Mindent megtalálsz ebben a kicsi országban, ami országot csudaszéppé tehet: égnék meredő erdős hegyek aljában végtelennek tetsző, arany- kalászos rónaság. melynek kebelén csendesen hömpölyög az Olt vize. Hegyek ormán váromladékok. régi dicsőségről regélők. Minden futamodásnak kicsi falu, nagy falu s minden háznak tárva-nyitva galamb- bugos kapuja, mert itt ősidők óta „Istené a szállás". S azok a szívet melegítő írások a kapuk homlokán! „Áldás a bémenőknek. béke a kimenőknek!” Vándor, kit vágyad vagy sorsod e földre hoz, tudd meg, hogy a mesék, a mondák, a balladák klasszikus földjén vándorolsz. Ennek a kicsi országnak földjén építették az óriások Bálványosvárát, ahová menekült a pogány Apor az új hit harcosai elől. Ennek a földjén épült a gőgös Venturné vára. amelynek aljában ágyúöntő Gábor Áron született. Itt. e vár tövéből kelt szárnyra az örökéletű mese Benet úrról, a szegény székely nemesről, aki a diáknak öltözött Mátyás királyt zsírral „trágyázott” lencsével vendégelte meg. Ez a föld szülte Ápor Pétert, az ősi erkölcsök romlásán. „Erdély felfordult állapotán” kesergő .gyökeres" székelyt. Ez a föld szülte Körösi Csorna Sándort, aki egy pálcával s száz forinttal indult gyalogosan megkeresni az őshazát. Ez a föld szülte Bőd Pétert, az irodalomtörténet-írás. Ben- kő Józsefet, az erdélyi honismertetés. Baróti Szabó Dávidot, a magyar ó-klasszi- kai költészet úttörőjét. Ez a föld szülte Nagyajtai Cserei Mihályt, a kuruc—labanc világ e kedvesen csevegő, csípős nyelvű krónikását, s átalellenben Nagyajtá- val, az Olt túlsó partján. Apáczai Csere Jánost, a magyar nyelvű oktatás mártír apostolát. Ez a föld szülte Kriza Jánost, a költő püspököt, aki az elnyomatás idejében magyar testvéreinek két kézzel hajigálta át a Királyhágón a székely nép- lélek vadrózsáit. Kerek e földön van-e még ennél Isten ‘ áldotta termékenyebb föld? Íme, ennek a földnek szülötte Mikes Kelemen 1 Ezt a földet hagyta el búcsúszó. búcsúpillantás nélkül. merthogy igen szeret- az öreg fejedelmet! Tudjátok-e mi a hontalanság? Nem, nem tudjátok, ne is tudjátok meg soha. Mikes Kelemen hontalansága véresen komoly hontalanság vala. Hontalanság a hazatérés, az édes anyaföld keblére borulás minden reménye nélkül. Egyszerű lélek volt ő. aki abban a pillanatban, amelyben idegen földre lépett, megérezte. hogy többé nem látja az édes anyaföldet; sohasem borulhat a kebelére: s ha majd leszáll érette a halál angyala, az ő pora nem vegyül az édes anyaföld porával. s íme. megy mégis, megy habozás nélkül, mert így diktálja a szíve. mert így diktálja ezt. saját szavai szerint, „az erdélyi becsület. amely nem az adómért szolgál”. Mikes Kelemen nem zavarható össze az újabb kori bujdosók ama fajtájával, melynek az eget- földet rengető nagy összeomlás (kedvező alkalom volt hűtlenül elhagyni a csendes falut. az unalmas kis várost, amely lázas sietséggel igyekezett megelőzni a buj- dosásra igazán kényszerűiteket, s a kiéhezett emberek mohóságával dobta bele magát a nagy város léha gyönyörűséggel kecsegtető forgatagába — nem. nem. bizony mondom. Mikes Kelemen bujdosása. az ő hontalansága véresen komoly bújdosás. véresen komoly hontalanság vala. Kétségtelenül keserves dolog szolgának lenni a földön, ahol egykor gazda valál. de ha szemedből kiserked a könny, az édes anyaföld kebelére hull; bármerre tekintesz. ismerős hegyek, völgyek. erdőzúgásos, vadga- lambszólásos tájak mosolyognák feléd; bárhova lépsz, letkedben gyermekkori édes emlékek rajzanak föl — mérhető-e a te szenvedésed a Mikes Kelemenéhez, aki mellől sorban dőlnek ki a nagy fejedelem és bujdosó hívei, mígnem egyes-egye- dül marad, egyes-egyedül bolyong a tenger partján, nem hall magyar szót, csak a maga sóhajtotta szavakat, amelyek mindég és mindég Zágon felé szállanak! Óh, a szegény fehér hajú hontalan! Egyszer, a nagy fejedelem halála után. Mol- dovába küldi a porta, ott halad el az erdélyi hegyek mellett, oly közel Zágonhoz és nem mehet haza! „Az Úr befödözte az odavivő utakat”, sóhajtja bús megadással. Mária Terézia ridegen elutasítja az öregember kegyelemkérő levelét: ..Ne is említsék előttünk!” És a vallásos lelkű ember megnyugszik sorsában, több próbát nem tesz a szabadulásra. éli tovább az egyforma életet. „A ma olyan, mint a holnap, a holnap is csak olyan lesz. mint a ma volt”, írja halhatatlan leveleinek egyikében. Ebben az egy mondatban benne van az ő életfolyása. Már gyérülnek a képzelt nénihez intézett levelek is. s a bölcs öreg embernek sorsában való megnyugvása szól hozzánk, mondván: „Tudom, hogy a pornak porrá kell lennie. És boldog az. aki nem az Űr-/ nak. hanem az Űrban hal meg. Annyi hosszas bujdo- sásom után kell-e mást kívánnom annál a boldogságnál? Az első levelemet amidőn a nénémhez írtam. 27 éves voltam, ezeket pedig hatvankilencedikben írom. Ebből kiveszek 17 esztendőt. a többit a haszontalan bujdosásban töltöttem. A haszontalant nem kellett volna mondanom, mert az Isten rendelésében nincs haszontalanság. Mert ő mindent a maga dicsőségére rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk és úgy minden irántunk való rendelése üdvösségünkre válik. Ne kívánjunk hát többet az Isten akaratánál. Kérjük az üdvösséges életét, a jó halált és az üdvösséget. És aztán megszűnünk a kéréstől, mint a bűntől, mind a telhetetlen kívánságtól. Ámen." Ámen... A vallásos lelkű hontalan elkészült a halálra. Nyugodt lélekkel várja az órát. amelyben leszáll érette a halál angyala. Erre az órára, a megváltás órájára még három évig kell várnia. Nem láthatta meg a hazáját, nem borulhatott az édes anyaföld kebelére, de egy nagy öröm mégis érte élete alkonyán: engedel- met kapott az atyafiaival való levelezésre. Most már szüntelen otthon jár a lelke. Szüntelen utazik haza képzeletben s kedves enyelgés- sel írja: „Ezt az utazást gyakorta véghez viszem, kevés költséggel és fáradsággal.” Azt a levelet, amelyet édesanyjától 1723-ban kapott. elküldi öccsének. nehogy a/ ő halála után méltatlan kézbe kerüljön. Lelke vissza kalandozik a múltba, az édes gyermekkorba. Felelevened • nek a gyermekkori emlékek. Haj. ha haza mehetne, ha köztük lehetne! Ha haza mehetne! Hiszen haza jár minden éjjel. Az álom szárnyán átrepül a havasok fölött; tolvaj módjára surran be az ősi ház kertjébe; bolondként szaladgál a kertben, öleli, csókolja a fákat. Aztán be a házba, az édesanya kebelére ros- kad. közben félve tekint- get ki az ablakon, vájjon nem vették-e észre hazajöttét az osztrák katonák? Nem, nem! Ó. de boldog. Aztán jön az ébredés, a keserű ébredés. Álom volt. álom! És most már minden éjjel hazalopódzik s mindég bizonyítgatja, mindég ámítgatja magát: Nem. nem. ez már nem álom. Ez már igaz valóság: itthon vagyok, itthon. Halálig itthon maradok ... És jön és jön mindég és mindég az édes álom után a keserű ébredés. Ezek az álmok sorvasztják az öreg embert, s je-' gyezzétek meg: ezek az álmok sorvasztanak minden hontalant. Óh. te szegény öreg ember, mit szenvedhettél! Óh, te szegény öreg ember, mely kegyelmes volt hozzád Isten, amikor megelégelte sok. s nagy szenvedéseidet és leküldé érted a halál angyalát! Porod nem vegyülhetett az édes anyaföld porával, emléket neked csak szívünkben emelhetünk. de jobb helyen emelhetünk-e? Meghatódottan száll lelkünk Rodostó felé, melynek porával vegyült porod és száll Rodostótól Zágon felé, ahonnan lelked- ben a minden idők nemzedékének példát adó hűséget, ajkadon a romlatlan székely—magyar nyelvet vitted a messze idegenbe, beleöntve ennek a nyelvnek nemes egyszerűségét, gyönyörködtető bájosságát, mesterkéletlen székelyességét, fajodnak kedves vonásait örökéletű leveleidbe! Mely szép, mely kerek élet volt a te életed! Mely tiszta. ragyogó tiszta a te lelked 1 Festő ha volnék, s meg akarnám örökíteni a hűséget emberi formában, a te arcképedet festeném meg. Festő ha volnék s megörökíteni akarnám a testet- lelket emésztő honvágyat, téged, a fehér hajú hontalant festenélek meg. aki ott ül a tenger partján, s elhomályosuló szemmel néz a ködbe vesző havasok felé. amelyeken túl. mi lehet más: Zágon, Zágon és Zágon. Ifjú ha volnék, szívem választottjának hűségemről vallást e szavakkal tennék: Leány! Én a te Mikes Kelemened vagyok és maradok. — Ámen! (Megjelent a Cimbora 1926. április 18-i számában.)
