Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
M NÉPÚJSÁG, 1987. június 6., szombat 70 ÉVE TÖRTÉNT A gyöngyösi nagy tűz Mint lapunkban is utaltunk rá, nemrég volt hetven esztendeje annak, hogy hatalmas tűz pusztított Gyöngyösön. Erre ma is emlékeznek a mátraalji városban. Mostani összeállításunkban dr. Misóczki Lajosnak, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Kara docensének az említett témára vonatkozó újabb kutatá. sai alapján írt cikkét közöljük korabeli fényképfelvételekkel illusztrálva. Elemzésében az egykori tűz okait vizsgálja a fellelt dokumentumok alapján és a város újjáépítését segítő összefogást méltatja Ilyen volt a leégett Jókai utca Nem múlt el évszázad, sokszor még évtized sem, hogy Gyöngyöst ne pusztította volna kisebb-nagyobb tűz. E század elején, 1904- ben 215, 1908^ban, a „tüzek hetében” 36 ház lett a tűz martaléka. Mondogatta is az akkori polgármester, Balogh Gyula: „Ha a tűz helyett a vasút szerette volna annyira Gyöngyöst — gazdaságunkról, nem pedig szegénységünkről lennénk híresek!" Való, a város nem tehetett arról, hogy a főnixmadár látogatását kellett fogadnia a fővonalon száguldó szárnyaskerék helyett. A harangok megolvadtak Az 1917. május 21-én és 22-én dühöngő tűz, minden korábbinál pusztítóbb erejű volt. Délután háromnegyed 5 órakor a tűz kiinduló helyénél, a városi kórháznál fékezték a lángokat. De képtelenek voltak útját állni, mert óriási száraz vihar tombolt a város felett. A kórház mosókonyhájának tetőzetéről, ahol a szikra lángra kapott, égő zsindelyeket röpített közeire és távolra a szél. Alig telt el egy óra, már házcsoportok lángoltak. A tűz iránya kiszámíthatatlan volt, ami a mentést egyre nehezítette. A szól alulról fújta az örvénylő, forró levegőt, és a parazsat a házakra. A Piac tér, a mai Fő tér és a szomszédos utcák aszfaltbontásai, a „selyemjárdák” láng- tengeuként égtek. Az oltást a keskeny utcák és a vízhiány akadályozta. A belvá- .ros 11 kútja kiapadt. A patakokban alig volt víz a hetek óta tartó szárazság miatt. Gyöngyös büszkesége, a Szent Bertalan-nagytemp- lom olyan iszonyatos erővel égett, hogy a robaja fülsiketítő volt. Két tornya óriási fáklyaként lobogott. A harangok dörrenve megrepedtek, aztán megolvadtak, és a földre zuhantak. Alkonyat után lobogó lángnyelvek és füstfelhők mutatták a tűz tovaterjedésének útját. Az égre szálló sűrű füst szétterjedt a környéken. Még a Jászságban is látszott a Mátrát körvonalazó vöröslő égbolt. Másnap reggel Gyöngyöshalász, At- kár, Vámosgyörk, sőt Kará- csond határa is feketélletta pernyétől. Hullott korom még Hevesre és Jászberényre is. Küzdelem a lángokkal A város felnőtt férfiai a harctereken szolgáltak, a nők és a fiatalabbak nagy része a határban dolgozott. Távollétük is — vétlenül! — oka volt a tűz gyors terjedésének, hiszen a lakosságból főleg az idősek és a gyerekek tartózkodtak otthon a délutáni órákban, akik a legjobb akaratúk ellenére is gyengének bizonyultak a mentésiben. Ennek ellenére, akik a tüzet oltották, „valamennyien hősökké váltak" —, amiint azt a kassai katonai parancsnok a kormány- biztoshoz írta egy későbbi jelentésében. Szintén ő állapította meg, hogy „a szörnyű kataklima közben is szervezett és megfontolt, együttes cselekvést" tapasztalt. A zűrzavart a víz utáni futkosás, vagy egy-egy utca elzáródása okozta, amikor az összeomló falak az elvonulást akadályozták. Olykor százával rekedtek a lángoktól övezett utcarészen vagy téren. Az esti órákban a polgár- mester kérésére a helybeli huszár katonai készültség megszüntette a 141 főnyi, többségében orosz hadifo- foly őrzését. A parancsnoka, Scholtz Kálmán őrnagy és 88 huszár, azonnal a legveszélyesebb helyeken fogott oltáshoz. Ezt látva a háborús sebesültek kivételével, a hadifoglyok is az oltáshoz kezdtek — együtt a huszárokkal. A nagytemplom sok évszázados egyházi kincseit dr. Bozsik Pál plébános hozta ki a lángokból. Guba Pál tisztelendő, a Mátra Múzeum gyűjteményének kimentésekor olyan súlyosan megsérült, hogy abba kellett hagynia a munkát. Ezért a gyűjtemény jelentős hányada odaveszett. A ferences templom és kolostor egy részét a rendtagok és a papnövendékek védték meg Kohán Bertalan házfőnök vezetésével. A református templom és gyűjtemény a híveknek köszönhette, hogy csak kevéssé sérült. Sajnos, a város egyik építészeti büszkeségét, az izraelita templom óriási épületegyüttesét elemésztette a tűz. Víz nem lévén, borral oltották a tüzet. (A különféle méretű 'boroshordók ezreit még hetek múltán is látni lehetett az utcákon és tereken.) A vasútállomás távírója szüntelenül kopogta: „Elfogyott a vizünk. Halt. A város tovább ég. Halt. Gyöngyös lángokban áll. Halt." Az említett katonai parancsnok egy vízszállító vonat- szerelvényt küldött Kassáról, amely 22-én, hajnali 4 órára érkezett a vasútállomásra. A hatvani vasúti csomópont állomásfőnöke az ott veszteglő étolajszállító üres tartálykocsikat kimosatta, majd vízzel töltve Gyöngyösre küldte. Amikor a telefon- és távíróhuzalok elolvadtak, a polgármester huszár lovas futárokkal továbbította Vámosgyörkre a segélykérő táviratokat. Segítség mindenfelől Jöttek oltani egyenként és csoportosain is. A gyöngyöspüspöki tűzoltók a gyöngyösiekkel' azonos órában fogtak az oltáshoz. Az adácsi tűzoltók már május 21-én este itt voltak. Gyön- gyösorosziból 18, Markazról 24, Visontáról 12, Gyöngyöspatáról 14, Visznekről 8, Egerből 36, Ecsédről 15, Gyöngyöshalászról 14, Kará- csondról 30, Hatvanból 12, Nagyrédéről 8, Abasárról 9, Pálosvörösmartról 6, Jász- árokszállásről 6, Budapestről 50 tűzoltó érkezett az éjféli és a hajnali órákban. Br. Harkányi János kereskedelemügyi miniszter rendelkezésére a Keleti pályaudvarról 8 kocsival kórházvonat indult Gyöngyösre. A szerelvény vasúti tisztje a mozdonyvezétő mellett a következő feljegyzést írta füzetébe: .......Gödöllő, 1917. m ájus 21., 22 pra ,10 perc. Megállás nélkül folytatjuk utunkat. Balról derengő pír ... Hatvannál már vörösük az égbolt... Vámos- györkről izzó katlan látható a Mátra alatt. .Tudjuk, oda kell érnünk mielőbb, mert ott ég Gyöngyös...” Két nap múlva már fordult is vissza a szerelvény Budapestre a több száz súlyosan sérülttel. A vármegye polgári és egyházi vezetői már 22-én Gyöngyösön voltak. /V. Károly király és Zita királyné különvonatra gr. Tisza István miniszterelnökkel és kíséretével 23-án, 16 órakor érkezett Gyöngyösre. Egy óra öt perces itteni tartózkodása során végighajtatott a polgármester hintóján a járható utcákon, elbeszélgetett a város vezetőivel, és sok tűzkárosulttal. A pénzadomány sorra érkezett gazdagtól, szegénytől az ország minden vármegyéjéből. Sokat jelentett az erkölcsi segítés is. Br. Szurmay Sándor altábornagy, honvédelmi miniszter. Csernoch János hercegprímás, Lánczy Leó gyáros. Rákosi Jenő író részvétsorai mellett, sok közéleti ember levelét is megtalálhatjuk. „Az ország könnytengerben úszik — utalt a háborúra üzenetében Blaha Lujza, „a nemzet csalogánya" —, nem tudtuk eloltani a tűztengert, ami a mi drága Gyöngyösünket elpusztította. Most tüzes lelkesedéssel kell a jótékonyság munkájához látnunk, hogy legalább a gyöngyösi köny- nyeket felszárítsuk.” Felsorakoztak az országos vagy fővárosi hírlapok is. Már május 23-án részletesen beszámoltak a katasztrófáról, és az olvasók figyelmét a gyöngyösiek megsegítésére hívták fel. A Népszava és még nyolc lap munkatársa gyorssegélyt hozott. Az Est riportere tíz fényképet készített a romos városról képeslap céljára, amit több ezer példányban kinyomtatva Gyöngyösnek engedett át saját bevételű terjesztésre. A katasztrófa mérlege A városhoz befodyt segélyek összege másfél millió koronát tett ki. De hol volt ez az örökre elpusztult ingó é$ ingatlan javak pénzben kifejezhető összegéhez képest! Csak a leégett házak száma Gyöngyösön 559, Gyöngyöspüspökiben 21 volt, összesen 580 és 1400 mellék- épület. Az erősen megrongálódott, de lakható házak száma 216. A kárfelvételi és statisztikai bizottság megállapítása alapján Gyöngyösön 29 millió 121 ezer 296 koronát, Gyöngyöspüspökiben 447 ezer 350 koronát ért el az ingó és ingatlan károk értéke. Ezzel szemben a biztosítás útján térített ösz- szeg, nem haladta meg a kétmillió koronát. Ha figyelembe vesszük az egyre erősödő inflációt, a segélyösz- szeg még a felhasználás előtt, a háborút követő években szertefoszlott. Az infláció, majd az 1920-as évek végén bekövetkezett gazdasági válság miatt, a város arculatára nagyon jellemző 36 egy- és kéteme- les épület már többé nem épülhetett fel. Amit soha nem lehetett megtéríteni: az az emberi élet volt. Az első két napon 11-en égtek el. Az egy évvel később készült polgár- mesteri, bizalmasan kezelt összesítés 22 halottról szólt. Huszonkilencen váltak nyomorékká. Tíz év múltán még mindig 12 elmezavarodottat ápoltak a helybeli tébolydában, a kimutatás szerint 1917-ben 60-an voltak!, akik a katasztrófa idején őrültek meg. Ki a felelős? Gr. Eszterházy Móric miniszterelnök, dr. Harrer Ferenc fővárosi tanácsost június 26-án Gyöngyös kormánybiztosává nevezte ki, aki ezt a rendkívüli felelős tisztséget június 30-án foglalta el, és azonnal a tűz- ügyek összefogásához látott. Hivatalba lépése alkalmával megszűnt a május 23-tól intézkedő 5 tagú katonai bizottság, amely már addig is több gondot megoldott. Például a helybeli Közélelmezési Hivatallal 4 ezer ember napi étkeztetését szervezte meg, és bonyolította le egy héten keresztül. Felügyelte a ruha- és éle Imi szer segély szétosztását. Megtörte a városban induló lakásuzsorát, és katonai ellenőrzéssel gondoskodott a maximált élelmiszer- és egyéb árak megtartásáról. De volt, amit a katonai bizottság sem tudott megoldani. Amikor a fronton harcoló gyöngyösi katonák a hírlapokból és levelekből megtudták a tragédiát, sorra dezertáltak. Hazajöttek. Mégsem állította a bizottság egyiküket sem statárium elé, mert a király és a honvédelmi miniszter elrendelte a gyöngyösiek 6 hetes, majd 3 hónapos szabadságolását. Első gondolatuk az volt, hogy ki okozta a tüzet. A katonai bizottság, aztán Harrer is hozzálátott a tűz okának kiderítéséhez. A kórház egyik segédorvosának esküvel megerősített vallomása újból és újból, utoljára 1920-ban állította, a kipattanó szikra valamely, a konyhaépület környékén levő kéményből 'kerülhetett a tetőzetre. A tudatos gyújtogatás lehetőségét a tűzoltóság országos szakértői is kizárták. A tűz okának ösz- szetett, gazdasági és társadalmi összefüggései voltak. Már az egykorú ellenzéki polgári körök hangsúlyozták. Gyöngyös a tipikusan vidéki közigazgatás mulasztásának lett az áldozata. Az 1904. évi tűz után az ésszerű várostervezés ellenére a befolyásos családok érdekei valósultak meg, nem periig a város közös java. Annak utána a folyósított segélyeken újjáépítették a díszes palotákat, lakóépületeket emeltek, még új utcákat is nyitottak, de a csatornázással és főleg a vízellátással nem törődtek! A jó magisztrátus örvendett, hogy vígan folyik be az adó a filoxera-vészt követően ismét termő szőlők után, de a vízzel nem gondolt senki. A Népszava már május 24- én eképpen fogalmazta meg a tűzvész tanulságát: „Gyöngyös városának lakossága elmondhatja, hogy áldozata a magyar közigazgatás elmaradottságának." „Uraim! A szebb Gyöngyösért tenni jöttünk össze!" Ezzel kezdte június 30-án a városi tanács előtt a bemutatkozását a kormánybiztos. Közigazgatási jártassága, urbanisztikai szakismerete és emberi nagysága tudatos határozottsággal, kitartó tenniakarással párosult. Mindezek a tulajdonságok eleve eldöntötték, illetve meghatározták tevékenységét, amelynek során nemcsak megálmodta, hanem alakította is a modern Gyöngyöst. Harrer elképzeléseit többségében a kiváló szakembertársa, Warga László, Budapest főmérnöke vetette papírra. Hihetetlenül rövid idő alatt, 1917. november 21-re elkészítette „Gyöngyös város belső részének szabályozási és beépítési tervét”. 1918. május 15-ig pedig 10 hatalmas méretű, impozáns külsejű középület tervét (városháza, kórház, vásár- és árucsarnok, elemi iskola, polgári iskola, mezőgazdasági felsőiskola, zeneiskola, színház, múzeum, szobor- és képcsarnokkal, vasúti személypályaudvar), illetve ezek helykijelölési tervét. Harrer és Warga gyöngyösi együttműködéséről oldalakat lehetne Írni. Mi Har- rernek azt a kitartását hangsúlyozzak, amellyel a város újjáépítésének ügyét kézben tartotta (megnyerve hozza Wekerle Sándor miniszter- elnök támogatását), és végül 1918. augusztus 3-án az országgyűlés törvénnyé emelte. A végrehajtási rendeletet már gr. Károlyi Mihály írta alá. Sajnos, Harrer elképzeléseiből csak néhány vált valóra. Szerencsére a legfontosabb, a vízellátás megoldódott. Az 1926-ban felépült 8 emeletes víztorony nemcsak Gyöngyös, hanem Heves megye évtizedeken át legmagasabb középülete ma is nagyszerű látvány — és a hozzákapcsolt 18 kilométer hosszú vízvezeték 143 köz- vagy utcai nyo- mókútja minden további tűz veszedelmét kizárta. Nem Harreren és Wargán múlt, hogy a modern Gyöngyös nem épülhetett fel. Utószó A tűz emléke mélyen bevésődött a gyöngyösiek tudatába. Már az 1910-es évek végén harmadik sorscsapásként, a vasúti fővonal elvesztése és a filoxera-vész mellett említették. Félelemmel gondoltak rá. 1918 óta minden évben megemlékeztek róla. A tűz emléknapján délután háromnegyed 5-kor megkongatták a nagytemplom harangjait, aztán minden negyedórában a többi templom harangjait, amelyek egy órán keresztül siratták 1917. május 21-ét. 1947-ben a képviselő testület a tűz emlékművének felállításáról tanácskozott. .. Lehet, soha nem lesz Gyöngyösön emlékoszlopa a nagy tűznek, mert állandóan az iszonyú katasztrófára emlékeztetne. Dr. Misóczki Lajos A tűz martalékául esett egykori általános bank palotája A leégett Gyöngyös polgárai között a királyi pár: IV. Ká. roly és felesége, Zita királynő fgy nézett ki a tűz után a Fő tér (Grébecz László reprodukciói)
