Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
f Sajtófotó ’86 A Munkásmozgalmi Múzeumban június végéig tekinthető meg a magyar sajtófotósok tavalyi legjava termése. Ezek közül válogattuk Felvégi Andrea: Ton Koopmann csembalómüvész, Habik Csaba: Sinkovits szurkol, Bánkúti András: A pénzügyminiszter a költségvetési vita előtt, Benkö Imre: Katonaélet, Manek Attila: Lelkiismeretes munka, Soós Lajos: Most mit tehetek?, és Bánhalmi János— Rédei Ferenc: Gorbacsov búcsúztatása című képeit, Köhidi Imre reprodukcióit. t óra körül járhat. A lassan leszálló kot;* asti köd nyomasztóan 1 telepedik eniuerre. autóra egyaránt. A körúton már sűrűsödik a forgalom, bár a zöld hullám még szabályos lüktetéssel tudja átereszteni az autóáradatot. Igaz, néhány türelmetlen úrvezető — akár az emberi szervezetbe került vérrög — már megpróbál szabálytalanul áthaladni a város aortáján, de komolyabb baj szerencsére még nem történik. A kisfiú nem ismeri az órát, de már érzi az időt. Tudja, hogy néhány pillanat múlva megszólal a csengő, hiszen péntek van. Kezével elengedi a függönyt, mely lassan visz- szahullik helyére, aztán a sarókban lévő ágyához lábal, fölmászik rá, ég becsukott szemmel végigheveredi.k a mikiegerekkel díszített takarón. Egy kívülálló nyilván azt gondolná, hogy néhány pillanat múlva mély álomba fog szeniderülni. de ő tudja, hogy már „csúfján” a várakozás hosszú perceivel kell megbirkóznia: szemhéja alatt érzi a függönyön keresztül beszűrődő neonreklám ritmikus színváltásait; még csak tízig tud számolni, így hát újra és újra elölről kell 'kezdenie: egy, kettő, három, négy ... Tudja, hogy megint egy tábla csokoládét fog kapni az apjától, s tudja azt is. hogy a mama majd megint veszekedni kezd vele, hogy mi a fészkes fenének hozott már megint csokoládét, nyilván azt akarja, hogy Dezsőké fogai minél előbb menjenek' tönkre, mire a papa azt fogja válaszolni, hogy egy négyéves férfinak már igenis rengeteg kalóriára van szüksége... Dezsőiké elmosolyodik, és titokban apjának ad igazat: elvégre heti egy tábla csokoládé igazán nem sok ... — Tudod is te, mi kell egy négyéves gyereknek! — háborodik majd föl az anyja. — Téli cipője például nincs! Hócsizmája sincs! És te azt hiszed, hogy egy tábla csokoládéval elintézheted a szeretetedet... Hogy egy tábla csokoládéval elintézhetsz mindent. — Ennél a szónál majd hatalmas levegőt fog venni, hogy aztán teli tüdővel folytathassa: — Akkor kellett volna gondolkodnod erről, amikor megcsináltad! De a te felelősségérzeteddel akár egy óvodányí kölköt is megcsinálhattál volna!... A papa erre el fog vigyorogni, és ujjaival finoman meg fogja érinteni a maima arcát. — Akkor kellett volna gondolkoznom, mielőtt feleségül vettelek volna — válaszolja majd anélkül, hogy felemelné a hangját, azzal oda fog lépni Dezsőkéhez, a hóna alá fog nyúlni, és néhányszor föl fogja dobni a plafonig, miközben széles mosollyal az arcán azt fogja mondani: „Szívem szotty. kapaszkodj !” És Dezsőké kapaszkodni fog. és a boldogságtól nemsokára olyan vörös lesz az arca. mint egy ünnepi zászlónak. Aztán a papa majd csiklandozni kezdi, amit Dezsőké hatalmas sikongatásokkal hálál meg, végül egy férfias kacsintás kíséretében valamelyik zsebéből elő fogja varázsolni a húszdekás Boci csokit, és Dezsőké kezei közé csúsztatja. A mama az ajtófélfának dőlve fogja végignézni kettejük játékát, s amikor a papa — mintegy jelezvén a móka befejeztét —néhányszor megütögeti Dézsáké popsiját, meg fogja 'kérdezni: — Éhes vagy? Erre a papa azt fogja válaszolni: „Mint a farkas”. A konyhában már meg lesz terítve. Bélszínrolót fognak enni sült krumplival. Minden pénteken bélszínrolót esznek sült krumplival, bár a papa még sosem jegyezte meg. hogy például az egyoldalú táplálkozás menynyire egészségtelen ... Zokszó nélkül ülnek az asztalnál és eszik a bélszínrolót sült krumplival, eddig már mind a hárman legszívesebben ki. köpnék, de hát a bélszínroló a viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthető ételek közé tartozik, és még mindig olcsóbb, mint fél kilő hús ... 'Vacsora után. miközben a mama el fogja mosogatni a piszkos edényeket. Dezsőké be fog szaladni a szobába, hogy előkészítse a játékhoz való terepet: lepakolja a dohányzó- asztalon lévő tárgyiakat, hogy aztán szép, katonás rendben elhelyezhesse rajta társasjátékát. amit még Laci bácsitól, a mama barátjától kapott karácsonyra. Az a neve, hogy Ki . nevet a végén, és még nem veszett el belőle egyetlen bábu sem ... Szóval elő fogja készíteni a terepet, de a papa megint azt fogja mondani, hogy most fáradt, meg amúgy sincs sok ideje, talán majd legközelebb. így aztán Dezsőké ismét kénytelen lesz egyedül játszani. Általában úgy szokta megoldani a helyzetet, hogy a jóbb keze az övé, vagyis Dezsőkéé, a bal pedig a papáé. Ilyenkor persze hagyja, hogy mindig a papa nyerjen. Még akkor is. ha netán ő állna jobban... Ha így lesz. ima este megint figyelni fogja a papát, és ha tiszta a levegő, hát csalni fog egy kicsit. Persze azt is tudja, hogy ilyenkor mindig tiszta a levegő, hiszen alig figyelnek rá ... Egymással szemben fognak ülni a fotelban, hangjuk megnyugtatóan fog folydogálni, egészen addig, amíg mama barátjára nem terelődik a szó. — Laci jól van? — kérdezi majd epésen a papa. miközben fél szemmel Dezsőkét fogv ja figyelni, aki majd éppen a dobókockát fogja rázni az ujjai között. A mama arcára erre olyan csábos mosoly fog kiülni, mint egy egérfogóba rakott szalonna. — Remekül — fogja majd válaszolni, és hosszasan dicsérni kezdi majd Laci erényeit. — Akkor is pofátlanság, hogy csak úgy ideköltözzön — jegyzi majd meg a papa. — Ha már egyszer a bíróság nekem ítélte a lakást, mégsem vonulhatok zárdába — válaszolja majd a mama. és a nyomaték kedvéért föl fog állni, hogy megigazítsa a mellettük lógó képet, mely Lacit ábrázolja, amint éppen búvárfelszerelésben áll valamelyik vízparton. — És te? — fogja mondani ezután. — Úgy hallottam, már nem vagy együtt azzal a kis szőkével... — Jók az informátoraid — fogja válaszolni erre a papa. majd egyre nagyobb indulattal ki fogja fejteni, hogy azzal a szőkével már több mint fél éve nincs együtt, amit a mama persze egyre fölényesebb mosollyal vesz majd tudomásul, s mire a papa a végére fog érni. a mamának már akkora lesz a szája, mint egy tízméteres madzag. — És te?! — tajtékzik majd tovább a papa. — Azt hiszed, hogy te talán szerencsésnek mondhatod magad?! Azt hiszed talán, hogy ezzel a Lacival megütötted ’ a főnyereményt?! — Ennél a mondatnál hosszasan fel fog nevetni. — Igaz. miatta aztán nyugodtan alhatsz... Ez az ember olyan randa, hogy nincs az a nő. aki az ágyába csalná!... — Ügy beszélsz, mintha te lennél az Alain Delon — vág viasza majd gúnyos elégedettséggel a mama . — Ha egyszer én vezettelek az oltár elé ... — Mert akkor még nem tudtam, hogy Laci a világon van! És ha így folytatod, eltiltom tőled a gyereket! — A mama szeme .most olyan zavarossá fog változni, mint a körúti forgalom. — Minek jössz te ide egyáltalán? Azért, hogy engem szekálj? Hát nem volt még elég? A papa most hosszasan nézni kezdi a mamát. Szemét annyira belefúrja majd a mama arcába, hogy szinte fájni fog neki. — Szóval el akarod tőlem tiltani a fiamat? — kérdezi majd a papa: hangja hideg lesz. mint egy kés. — Á, csak úgy kicsúszott a számon. — legyint majd fáradtan a mama. — De azért normálisabban is viselkedhetnél . . . A papa erre be fog nyúlni a zsebébe, és elő fogja venni belőle a villamosbérletét és meg fogja mutatni a hátulját, amelybe egy fénykép lesz becsúsztatva: hármójukat ábrázolja, ahogy annak idején a fényképész beállította őket. Egészen oda fogja tolni a mama arca elé: — Látod? Ezen a képen még egészen normálisak voltunk. Halk nyikorgással fog kinyílni az ajtó. és Laci fog megjelenni a küszöbön. Szívélyesen kezet fognak rázni a papával, majd oda fog lépni Dezsőkéhez, és két csattanás puszit fog biggyeszteni arcocskájára, de Dezsőké tudni fogja, hogy ez is csak a pénteki ceremóniához tartozik, különben Laci bácsitól sosem kap puszit. A papa már nem fog visszaülni a fotelba, hiába marasztalják. Dezsőké pedig gyorsan össze fogja rámolni a társasjátékot, és három perc alatt útra készen fog állni édesapja előtt. — Aztán vigyázzatok magatokra — fogja mondani a mama, azzal le fog hajolni Dezsőkéhez. hogy megigazítson a ruháján valamit. és ujjaival kicsit összegereblyézze a haját. — Ugye te is vigyázni fogsz magadra, mamának szeme fénye! Dezsőké majd sűrű bólogatásokba kezd. mert szeretne már minél előbb kint lenni az utcán. Miután be fog csukódni mögöttük az ajtó. és elindulnak lefelé. Dezsőkét valami furcsa megfoghatatlan érzés fogja a hatalmába keríteni ... Aztán be fognak ülni a papa autójába és 'körbe fogják furikázni a várost. Fél hétre kell majd visszaérniök. hát több mint félórájuk lesz még. Dezsőké mosolyogva fog kibámulni az ablakon, s kicsit sajnálni fogja a járókelőket, akiknek nem adatott meg, hogy egy kényelmes autóban ülve utazzanak, mint neki. aki most az apjával utazhat! Az apjával, amit nem tehet meg minden gyermek. Mert akinek rendes apukája van. annak talán eszébe se jut, hogy az apukájával lehet. Abban talán semmi jó sincs... Unalmas, mint neki Laci bácsi. Nap mint nap látja, nap mint nap beszél vele. De a papa. ő más. öt egy héten csak egyszer láthatja. Hát ezért várja mindig annyira a pénteki napot. De azt ma sem fogja elmondani neki. hogy talán ezért erednek el a könnyei minden elválás után. A ztán megszólal a csengő. Dezsőké kinyitja a szemét, aztán föl- ugrik az ágyról, és nem törődve semmivel. rohanni kezd az ajtó felé. Péntek van. öt óra múlhatott néhány perccel. SZIKSZAI KÁROLY /ajii pillanat t ö rt rí s zr
