Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1987, június 6., szombat 5. KIUTAT KERESVE Bátor, de megfontolt lépések Bátorban Gazdasági életünkben nem ismeretlen, hogy vannak kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek, terme­lőszövetkezetek. Olykor nemcsak a termőföld „szűk­markúsága”, az időjárás is hozzájárul a nehézségek­hez. Ám a termelőeszközöket sem hagyhatjuk ki a számításból, mint ahogyan meghatározók az emberi tényezők is. A Bátori Bükk Vidéke Termelőszövetkezet hosz- szú ideje nagyon nehéz hely­zetben van. Mintha vala­mennyi körülmény a hala­dás. a fejlődés ellen eskü­dött volna, olyannyira, hogy az elmúlt évben a talpon maradás is kétségessé vált. Kiutat kellett hát keresni­ük. ám az egyértelmű volt. hogy egyedül, saját erőből ez lehetetlen. Természete­sen. a belső változtatások sem maradhattak el. de a külső segítségre minden­képpen szükség volt. A továbblépés lehetősé­geiről. a kiútkeresés módjai­ról beszélgettünk a terme­lőszövetkezet vezetőivel. Bartók János elnök mind­járt elöljáróban leszögez­te. hogy amikor az elmúlt év júliusában átvette az irányítást, bizony nem volt könnyű dolga. — Az 1986-os esztendő rendkívül nehéz volt. nem sok jót hozott. Azt tudtuk, a termelőszövetkezet talpra- állításához külső anyagi se­gítségre lesz szükség. Az általunk elkészített mérleg szerint tavaly nem kevesebb, mint 13 millió 43 ezer fo­rint volt a veszteség. Ezért ez év március 31-ig pályá­zatot nyújtottunk be a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumnak és a Pénzügyminisztériumnak. A pályázat lehetővé teszi, hogy az állami költségvetés kü­lönböző hitel- és bankka- mattenheket elengedjen. — Mikorra várható a tá­mogatás? — Júniusban, születik meg a döntés. Kérvényeztük a 13 millió 700 ezer forint ér­tékű hitel és hitelkamat elengedését, valamint a sza­nálási alaphiány-rendezési hitel nyújtását. Megpályáz­tuk a veszteségrendezési, valamint a forgóalaphitelek elengedését, plusz a terme­lőszövetkezetet terhelő kü­lönböző közép- és rövid le­járatú hitelek ötvenszáza­lékos mérséklését. Az a tény. hogy mintegy 13 millió forint veszteséget kell rendezni, már önmagá­ban is világossá teszi, hogy önerőből képtelen lenne új­raéledni a tsz. — De vajon mi okozta mindezt? — kérdeztük az elnöktől. — Elsősorban a komplex termelőalapok hiánya. A gazdaság képtelen volt a bel­ső szabályozókkal lépést tar­tani. De nemcsak az alap- tevékenységüket. hanem az ipari mellókágazatot is gá­tolta a fejlesztési forrás hiá­nya. A húsa főt foglalkozta­tó varroda minimális nye­Áz almatárolót, saját erejükből, hamarosan befejezik a bátoriak Bodnár István: — Remél­jük, hogy meglesz a gyü­mölcse a munkának ... reséget hozott, s a bedolgo­zói ágazat sem hozta meg a kívánt eredményt. — Mit hozott az év első négy hónapja? — Azt tudtuk, hogy bátor, ugyanakkor nagyon is meg­fontolt lépéseket kell ten­nünk. Csökkentettük a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek létszámát, jelenleg hat ágazatvezetőnk van. Össze­gyűjtöttük a szellemi kapa­citást. jelenleg jól állunk középvezetői szinten. Az el­ső négyhavi mérések alap­ján elmondhatjuk. hogy szerény előrelépés tapasz­talható. A 25 millió 334 ezer forintos bevétellel szemben 24 millió 500 ezer forint ki­adásunk volt. Ez hát nyolcszázezer fo­rint megtakarítás. Ám a szanálás egyik feltétele, hogy a tsz csökkentse a kiáramló bérmennyiséget: májusig az elmúlt évi alaphoz viszo­nyítva egymillió 600 ezer forint bérmegtakarítást ér­tek el. — Csakhogy a tagság meg- érzi-e ezt... — Szerencsére, nem. Gya­korlatilag ésszerű létszám- gazdálkodással oldottuk meg a problémát, ezenkívül biz­tosítottuk az ágazatok állan­dó és szigorú ellenőrzését, hogy a kiáramló pénz ne haladja meg a 22 millió 100 ezer forintot. Ezt sikerült is elérni. A gazdaság előtt számos feladat áll. Elkerülhetetlen például a szarvasmarha-te­lepi rekonstrukció, a ked­vezőtlen adottságok, az el­avult technológia miatt. A trágyakezelés korszerűsíté­sét két évre ütemezik, sa­ját erőből és külső támoga­tással. Az elmúlt év végé­re felszámolták a húsmar- ha-ágazatot. helyette a kis- bátori telepen nagy súlyt fektetnek a tejhozamú állo­mány szaporítására, s jelen­Ferenc Bernát: — Jobban odafigyelnek az emberek Ferenc Nándor: — Elsősor­ban a rontott sarjerdőket újítjuk fel (Fotó: Tóth Gizella) leg 190 állatuk van. Míg ta­valy 3960 liter tejet adtak, három év múlva már ötezer­rel számolhatnak. A kö­zelmúltban nemcsak hármas, hanem négyes ikerbor­jak is a világra jöttek, ami külön érdekesség. A növénytermesztésben 830 hektáron gazdálkodnak a meglehetősen kedvezőtlen adottságú területen. Sajnos a 150 hektárnyi őszi búzá­nál nem lehetnek derűlátó­ak. fagykárt szenvedett a termés. Az állattenyésztés segítésére foglalkoznak si­lókukoricával és szálas ta­karmánnyal. az idén pedig fénymag vetésével bővítet­ték a skálát. A szilva ugyan a késő májusi fagyok áldo­zata lett. az alma és körte hasznára viszont bizton szá­míthatnak az idén. Bodnár István műszaki ágazatvezető a gépesítés gondjairól beszélt: — Az a legnagyobb problé­ma. hogy az előző években elmaradt a fejlesztés. A gép­park elavultsági foka het­venszázalékos. Emellett az is kedvezőtlen körülmény, hogy régebben a gépesítés a takarmánytermesztésre irá­nyult. S mivel az őszi veté­sű növények gazdaságta­lannak bizonyultak, áttér­tünk a nyáriakra. Ehhez pe­dig arató-, cséplő-, tisztító­gépekre van szükség. A ve­zetésnek világosak az elkép­zelései : biztosítani kell az alapgépeket. Ferenc Bernát üzemanyag­raktárost arról kérdeztük, javult-e a tagság körében a munkamorál ? — Sokat haladtunk előre. Jobban odafigyelnek az em­berek. mióta érzik, az ő ér­dekükben is történik a vál­tozás. Jómagam huszonöt éve dolgozom itt. s társaim­mal nagyon sajnáltam vol­na. ha másfelé kellene ke­reskednünk. Szerencsére, a vezetők betartják a szavu­kat, így bátran mondhatom, nincs lazítás. A tagság ne­vében is mondhatom. re­ménykedünk ... A tsz tevékenységében az erdészetet „nehéztüzérség­nek” nevezik Bátorban. Fe­renc Nándor ágazatvezető így szólt a tervekről: — Az elmúlt tíz évben 120 hektárnyi erdőterületen gaz­dálkodtunk. Sokáig csak a lakosság tüzelőellátására volt hivatott a gazdaság. Mivel fakitermelést végzünk, mint­egy 110 hektáron szükség van az erdőfelújításra is. Az ápolást, tisztítást időben el­végezzük. Körülbelül 4300 köbméter tiszta faanyagot termelünk ki. — Mire hasznosítják? — Az energiaellátást 1500 köbméterrel segítjük, a vál­lalatoknak pedig jó minő­ségű ip>ari fát adunk. Ezer köbméterből exportképes boksafaszenet égetünk, amely eléri az 1600 mázsát. Az idén egymillió 200 ezer forint nye­reséget kell elérnünk, hét­milliós árbevétellel. Mikes Márta A vezetőségnek egyöntetű véleménye Bátorban: nem nagy szavakra van szükség, hanem bölcs, meg­fontolt cselekedetekre. A gondokat őszintén feltárják a tagság előtt, nem hallgatják el a kellemetlenségeket sem. Vallják, csakis így várhatnak bizalmat. Az év végén azonban úgy szeretnének eléjük állni, hogy je­lentős eredményeket mutathassanak fel. AZ ÓRÁK UTÁN IS TANÁR VAGYOK Egy besenyőtelki pedagógus vallomása A szünetben gyerekzsivaj, fehér köpenyes tanárnő körül zsongó csemeték. Csalhatatlan iskolai életképek fogadnak a besenyőtelki Berze Nagy János Általános Művelődési Központban. — Csak délután tudunk beszélgetni — mondja Fodor Jánosné. az iskola magyar—orosz szakos tanára — hiszen délelőtt Itt nincs megállás A csengőszó lehalkítja, sorba rendezi a gyerekeket, s kezdődik a következő óra. (Fotó: Tóth GizellaJ Ez egy szabálytalan dis­kurzus, mert kérdések nélkül indul, s tulajdonképpen val­lomássá kerekednek a fia­tal tanárnő mondatai. — A gyerekszeretet hatá­rozta meg életemet akkor is. mikor több, mint tíz évvel ezelőtt képesítés nélküli óvó­nőként az első lépeseket tettem a pályán. A legérté­kesebb tapasztalatom ezek­ből az időkből az, hogy a bizalomnak milyen nagysze­repe van a nevelésben. A kicsiknél ez ragaszkodás formájában jelentkezett. Az iskolában az őszinteségük és a nyíltságuk késztetett ál­landó önvizsgálatra. Nyolc éve tanítok felső tagozatban, s tudom, hogy megérzik azt. ha nem teljes szívvel va­gyunk velük. Szinte ki­kényszerítik az állandó azo­nosulást. Igénylik jelenlé­tünket nemcsak az órákon, hanem a nálunk gyakori dél­utáni elfoglaltságokon is. Ezt a munkát nem lehet fél egykor befejezni, s ki­bújni a szerepből. Az nem megy, hogy más ember va­gyok délelőtt, s délutánra megváltozom. majd reggel újrakezdem. Én az ötödi­kes gyerekeimmel vagyok gondolatban sokszor otthon is. Az összes fintoraikkal, csínyjeikkel. sikereikkel ré­szesei az életemnek. Nemrég volt az iskolánkban a kul­turális seregszemle. Hogy az én kis ötödikeseim fel­vehessék a versenyt akár a nyolcadikosokkal is. ahhoz az kell. hogy a gyerekek „ta­lálkozzanak” a választott verssel, novellával, zenével. Ha belülről. sajátjukként tudják megszólaltatni eze­ket. akkor jönnek a sikerek. Szinte észrevétlenül for­málja őket a Kis herceg gondolatvilága. Sütő András szép magyar mondatszer­kesztése vagy egy népdal ih­letése. Nehéz leírni a sze­replés előtt az izgalomtól kipirult arcokat, s a siker után a ragyogást. Most há­rom kisdiákom lett első. Egyikük a Kazinczy szép magyar beszéd versenyt nyer­te meg. Most készülünk a következő fordulóra. — Régen a falusi tanítók­nak fontos szerepük volt a község életében. Milyen a mai megítélésük? — Azt érzékelem. hogy itt a tanárak presztízse job­ban megmaradt. Például abban, ahogy köszönnek az emberek . Ezek apró rez­dülések. de csalhatatlan je­lek. A családlátogatások so­hasem lehetnek formálisak, mert naponta szembesü­lünk. s nem bújhatunk az ismeretlenség homályába. A gyerek a téma a boltban, az utcán, bárhol, ha talál­kozunk. Ahol leértékelődött a megítélésünk, azt hiszem arról elsősorban a tanár te­het. Engem a közvélemény sarkall, ösztönöz, fokozza fe­lelősségérzetemet. Ha azt látják, hogy nemcsak ké­rünk. de cselekedeteinkkel példát is mutatunk, akkor szívesen jönnek akár hét­végeken is kirándulni, szín­házba vagy társadalmi mun­kára. Nincs annál jobb ér­zés. amikor végigmegyek az iskolán, s látom a tanulóim keze nyomát az osztályte­remben. faliújságon. fo­lyosón. — Amiről idáig szóltunk az nagyrészt az óra keretén kívül történik. Nehezen mérhető, tulajdonképpen nem kérhető számon. Mi hajtja, honnan az energia? — Ha azt nézném mi az én dolgom, s mi a kollégá­ké. az nem lenne hasznos. Közös a feladatunk, nem le­het hatáskörök szerint szét­osztani. Itt mindenki kiél­heti megszállottságait, ha nem sajnálja a fáradságot. Nekem a tanítványaim je­lentik a legtöbbet. Nem gondolkodom azon. hogy az én megbecsülésem és a többieké hogy alakul, örü­lök. ha magammal tudok húzni pár fiatal kollégát. Ilyenkor úgy érzem: bármit meg lehet valósítani. Most a szakszervezeti életben sze­retnénk. pezsdülést. Nem hiszem, hogy ne lehetne változtatni, a megszokott be­idegződéseken áttörni. Min­denkinek egy kevéssel többet kell tennie, mind helyben, mind az országban, s akkor biztos, hogy előre lehet lép­ni. B. Szabó Pál Bartók János: — Balaton­szárszón béreltünk egy vil­lát, ahol a nyáron huszon­három család üdülhet

Next

/
Thumbnails
Contents