Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
Nyomdászünnepen 125 évvel ezelőtt tartották a magyar nyomdászok Visegrádon, az első János-ünne- pélyt. A hagyományokat ápolva gyűltek össze az elmúlt hét végén a tardosi sporttáborban a Révai Nyomda Egri Gyárának dolgozói, hogy családtagjaikkal együtt szórakozzanak. E rendezvényről készült Tóth Gizella képriportja. A gyűjtögetés egyidős az emberiséggel, és mindig az anyaföld volt az a jóságos, bőkezű adakozó, aki etette, itatta és gyógyította a világot. Gyermekkorom cérnaszálait kötözgetve sorra fennakadnak az emlékezet csomóin azok, akiknek második otthonuk volt a rét, a láp, az erdő, akikkel hűvös hajnalokon, napszálltakor e helyeken lehetett találkozni. Gombát, somot, csipkét, teáknak való füveket keresgéltek, cinadóniát, farkasalmát nadragulyát szedtek gyógyírnak a betegségek ellen, hiszen akkoriban még olyan kevés volt az orvos és méregdrága a patika. — Kiment már a divatból a gyűjtögetés'. Könnyen tévedésbe eshetne a tájékozatlan, aki ha tulajdon szemével nem látná, el sem hinné, hogy nyaranta, kamillavirágzás idején százak és ezrek országszerte milyen hangyaszorgalommal gyűjtögetnek. A tiszaháti sziken, a Csörsz-árok mentén, Hevesben, Szolnokban találok rájuk, amint szedik, tépik az orvosi székfűnek is nevezett fehér szirmú, sárga arcú kis virágot. A név persze megtévesztő, éppen úgy, mint a tudat, amely az ősi elfoglaltságot már-már a múltra testálná, pedig a bubulyka, a katóka, a pipiskegyűjtők, vagyis a kamillások itt élnek közöttünk. — Világhírt szerzett a magyar kamilla! Besenyőtelken ma több százan indultak kamillázni. A presszó előtt az egyik kerékpáron Bozsik Árpád tanácselnökkel nézegetjük mesterségük címerét, a „kamillafésűt”. — Mennyi a napi kereset? — Nyolcszáz, talán ezer forintot is össze lehet fésülni. Utolját járja a kamillaszüret, a legjobb székfűs helyek mégis tele vannak tarka kendőkkel, színes szoknyákkal, szalmakalapokkal, erős karok lóbálják — ki tudja hány ezerszer naponta — a kamillafésűt, amelyen aztán fennakadnak a kis virágfejek. — Mennyit ér egy kiló? — Tizennégy forintot. Két gyereklány is pironkodik a kakukkfüves réten és arra a kérdésre, hogy mit csinálnak holnap, egyszerre válaszolnak: — A kamilla után jön a szarkaláb! Azért huszonöt forintot fizetnek. — Tudjátok-e, melyik növény a legdrágább? — A fehér árvacsalánvirág! Abból szá- rítottan kilencszáz forintot ér egyetlen kiló. Az árulista, amelyet a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat füzesabonyi üzemében ad a kezembe Farkas Ernő üzemvezető, megerősíti a gyerekeket, sőt kiderül, hogy közel kétszáz árucikkel foglalkoznak. Az Ebers-féle papirusztekercsek, amelyeket három és fél ezer éve írtak, több mint Kamillások nyolcszáz receptet tartalmaznak. Arisztotelész és Callénus könyvei már rendszerbe foglalnak és leírják a növények gyógyszerként való, helyes és célszerű felhasználásának módjait. Az árulista hiánytalanul tartalmazza a több ezer éve használt medicinákat, számomra nevük éppen olyan közönségesen hangzik, mint az ősindiai Védők olvasóinak: fehérüröm, maszlag, beléndek, fokhagyma, mustár. Az évezredek alatt nem kopott meg sem a gyógyszer, sem a gyógymód, legföljebb néhány száz új növényt melléjük sorakoztatott az utókor, alátámasztva a régi szólásmondást. — Fűben, fában az orvosság ... Bizonyára nem mindenki tudja, hogy gyógynövény-nagyhatalom vagyunk, hogy a magyar gyógynövény-kereskedelem világhírű, és az 1880-as évektől meredeken felfelé ível, amit egyebek 'között az is igazol, hogy 1928-ban tizennyolc európai ország részvételével Budapesten tartották meg a második nemzetközi gyógy no vény kongresz- szust, 1940-ben már huszonegy országba exportáltunk gyógynövényt. A felszabadulás után a földművesszövetkezetek — tömörítve a magángyűjtőket — új szervezésbe kezdtek és ma ott tartunk, hogy évi kétezer vagonnal, elsők vagyunk az exportáló államok sorában, kereskedelmünkben pedig mintegy háromszáz itthoni és mintegy ötvenféle-fajta importból származó drogot hozunk forgalomba. Az ország tizenegy üzemegységéből egyik, a két évtizede üzemelő füzesabonyi, körzetébe tartoznak Heves, Borsod, Szolnok. Nógrád megyék, ezenkívül a szakosításnak megfelelően országos központ is, itt dolgoznak fel, innen exportálnak számos növényt. — Említene néhányat? — Nagykanizsáról tarackgyökeret kapunk, szerte az országból évente negyven vagon száraz csipkebogyót, Tolnából érkezik a macskagyökér, feldolgozásukhoz itt állnak rendelkezésre gépek, eszközök. Évente mintegy száz vagon száraz gyógynövény és fűszermag fordul meg telepünkön, hetven exportvagon indul útnak. — Mi a hevesi különlegesség? — A megyének jó adottságai vannak, több ezren foglalkoznak gyógynövénygyűjtéssel. Ha sorrendre lenne szükség, igy következnek a növények: kamilla, szarkaláb, galagonya, akác, bodza, gyermekláncfű, hárs, kakukkfű, csipke. Farkas Ernővel ketten járjuk az üzemet, szívjuk a kellemes, bódító illatot, tüdőt tágít a bálákba rakott szárított kamilla, amelyből egy félmaroknyi is betölti illatával a szobát, itt most harminc vagonnal szárítanak, csomagolnak. Teherautók és targoncák között visz az utunk, a szárítótermekben zsiráfnyakú elevátorok hordják felfelé az árut, kilencvenötén három műszakban szinte megállás nélkül serénykednek,' legtöbben asszonyok, lányok, a környék falvaiból. — Gyermekláncfű harminc, tarackgyökér száz mázsa, acsalapulevél, ibolyagyökér, galagonyalevél, kapom el menet közben itt- ott a neveket, számokat. Minden megye, minden falu büszke a hírességeire, senkitől sem szabad elvenni a kiérdemelt rangot, az előkelő helyet. így tudom meg, hogy az országban Somogybán gyűjtik a legtöbb hársfavirágot, Hajdú, Békés, Szolnok a kamillában jeleskednek. Hevesben a 310 mázsa nyers tarackgyökér évente kiugró sikernek számít. A kamilla ;a szikek virága, így azok a falvak viszik az elsőbbséget, ahol szikes területek vannak, a környező megyékben Besenyőtelek, Pély, Jászapáti, Szentistvá n, Ároktő. Borsod, Nógrád somban, galagonyában, csipkebogyóban és bodzában utolérhetetlenek. Az irodában elül a gépek zaja, iratok, számlák között böngészgetünk, latolgatjuk: kinek, hogyan éri meg a begyűjtés és milyen a konkurencia. — Mit „termelnek" elsősorban Heves megyében? — Mustármagot, koriandert. édesköményt, héj nélküli tökmagot, mormályvavirágot. Kerepestarcsán a tsz veti a kamillát, Tar- naleleszen a héj nélküli tökmag a sláger. Felkapja az ember a fejét ilyen szép hangzású névre, mint a mormályvavirág, de a kiböngészett latin neve sem mond számomra többet: Flóres malvae! Kísérőmtől megtudom, hogy ezt a szép nevű gyógynövényt a nyugdíjasok virágának is nevezik, ugyanis többnyire ők termelik, Besenyőtelken körülbelül negyven idős ember. Nem jut messze a csodálkozó tekintet, papír, ceruza és készen a számítás, amelynek eredményeképpen kiderül, hogy mintegy száz négyzetméteres területen szerencsés esetben és szakszerűség mellett már egymázsás termés is elérhető. Ennyiért tizenhétezer forintot fizetnek, amely mái nem rossz nyugdíjkiegészítés. Vállalati vonatkozásban a múlt esztendő adatai állnak készen, vagyis az országos központ tervei és valóságai, amelyek szerint tavaly a 674 milliós tervvel szemben 693 milliót teljesítettek, nyereségük meghaladta az ötvenmillió forintot, amelybe természetesen a készítmények hazai és külföldi forgalmazása is beleértendő. A napszálltát virágzó akácok alatt a határban töltöm. Váratlanul motorok, kerékpárok, hangos 'kis sereg bukkan elő a bú- csúzkodó, halványodó esti ragyogásban. — A kamillások! — mosolyog a mezőőr és számolni kezdi a libasorban vonuló tarkabarka csapatot. Egy fekete Volga Combi tűnik elő az árokmenti pipacsok közül, belseje, teteje' telistele kamillászsákökkal, nagyokat zökken egy-egy vakondtúráson, az úttalan újpn. a konkurencia! — világosít fel a mezőt járó ember és méltóságteljesen megrántja vállán a puskaszíjat, jelezve ittlétét a sofőrnek, aki egyszemélyben maga a felvásárló. A rövid dudaszó válasz- üdvözlésnek számít, afféle hivatalos bemutatkozás a hatósági ember előtt. .. Szalay István
