Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. június 27., szombat Uttörőzenekar Tarnaleleszen (Fotó: Kőhidi Imre) Harmónia a zenében és a kapcsolatokban Ha az úttörők zenei neveléséről esik sző, majd mindig szóba kerül egy községi zenészcsapat, s annak szakavatott, a szó jó értelmében megszállott vezetője. A Tarnaleleszi Általános Iskola Szűk Mátyás Fúvószenekara tizenegy éve játszik együtt Rákóczi Péter karnagy irányítása mellett. Palóc szolgálati lakás Tájjellegű szolgálati lakást épített a Nógrád megyei Bátony- terenyén a salgótarjáni Generál Bau Kisszövetkezet. A palóc stílusúj ház három hónap alatt készült el, s lehetőséget nyújt a többgenerációs családok együttélésére is. Kivitelezésében előtérbe került a legkorszerűbb anyagok és technológiák alkalmazása (Fotó: Bencze Péter — KS) ^ Mindennapi nyelvünk ^ A török világ nyelvi emlékei az egri nép szó és szóláskészletében A pontosságáról közismert zenepedagógussal az énekteremben beszélgetünk a sikereikről. — Tavaly voltunk tízévesek — emlékszik vissza a nagy tetszést arató jubileumi koncertre. —- Az iskola és a környék ünnepségeinek állandó szereplői voltunk és vagyunk ma is. Ez szereplési rutint adott számunkra. Persze, egész más „élesben”, ahol minősítenek is. Most harmadszor jutottunk el az országos fúvószenekari fesztiválra. Legutóbb ’85-ben Zánkán rendezték ezt a találkozót. Nyilván a gyerekek teljesítményeinek elismerése, hogy tavaly mint „szolgálatadó zenekar”, mi fújtunk a fogadásoknál, zászlófelvonásoknál, ünnepségeknél. Június 15-től ismét a balatoni úttörővárosban leszünk. Erre Színkavalkád Tudom, \hálátlan feladat néhány nappal a tanév befejezése után iegy iskoláról írni. Sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy egyáltalán tollat fogjdk-e? Egy leendő intézményt )nem szerencsés még az átadása előtt kritizálni. Az egri Csebokszári-lakó- telep új iskolájáról van szó. Ahogy kezdett kibontakozni előttünk az épület, úgy örülhettünk: végre egy oktatási intézmény, amelyik küllemében nem ,hasonlít iákolához, amelynek építészeti megoldásai az egyhangú lakótelepen valami újat, változatosat jelentettek. Csakhogy megkezdődött a külső színezés. A környékbeliek elképedve látták az első „ecsetvonások” után, hogy ezt valóban komolyan gondolták, azaz a barna tető alá tényleg rikító lilát festenek. Aztán ahogy körbenéztek, a környező házak színeihez valójában „illett" ez a hivalkodás. Közvetlen környezetében ugyanis található piros, zöld, barna, sárga ház. Számtalan költői kérdés elhangzott már ebben az ügyben: hogyan lehet egy szépre sikeredett épületet így „elrondítani”? iS mit fognak mindehhez szólni az ide járó leendő diákok? ök, akiknek ízlésvilágáért a legtöbbet ebben iá korban kellene tenni.,. Hát, ettől az iskola szeptembertől az eredmények reményében kezdheti meg munkáját... (kis szabó) most többek mellett Bogár István Székely legényesét tanuljuk. Fontosnak tartom, hogy legyenek a rutinból játszott számaink mellett új feladataink, mert így nem kényelmesedünk el. —Milyen szempontok szerint választanak műveket, azonkívül, hogy a gyerekek életkorának megfeleljenek? — A klasszikusokon — Brahms, Bach, Csajkovszkij — kívül átiratokat és kortárs zenét is adunk elő. Különösen kedveljük Hidas Frigyes és Balázs Árpád tolmácsolását. A zenei közéletbe ezeken keresztül kerültünk be. Azért néha „elengedjük magunkat”, és Gershwint is műsorra tűzzük, vagy például a Volt egyszer egy vadnyugat című filmzenét is játszottuk a magunk és a közönség megelégedésére. Az idősebbek 'közül bizonyára sokan emlékeznek még a pesti rikkancsok ..cselére.” Lú- das a Matyi ? ... Ludas a Matyi . ..? Ezzel a kérdőhangsúllyal kínálgatták annak idején a kedvelt heti sajtóterméket. Akkor még ez „kunszt” volt. mert nem sok kellett ahhoz, hogy éjfél után becsengessenek a lakásba, és kíséretet adjanak valakinek a távozásához. Manapság erről így? ... Mi ebben a ..kunszt”? Döbrögi Mátyást csinálni abból a Mátyásból, akinek annyit tapsoltunk, akinek a nevét annyiszor skandáltuk? Mert mi voltunk azok is. akik éljeneztünk, és mi voltunk azok is. akik értetlenkedtünk miatta, öt már elfúlta a történelem szele. Tragédiája személyes jellegű lett. de nem volt elszigetelt. Mi is részesültünk belőle — akaratunkon kívül. Mindez Schwajda György kétrészes, népi demokratikus zenés játékának, a Ludas Matyinak kapcsán jutott az eszembe. A szerző használati utasítást is fűzött a művéhez. jelezvén. hogy minden az Óperenciás tengeren túl. a szocializmuson innen történik. Ennyi útmutató után már csak nem téved el a színház látogatója. A Mátra Művelődési Központban, Gyöngyösön a szol— Ha ti állítanátok össze a repertoárt, milyen jellegű műveket játszanátok inkább? — kérdezzük Földi Ferencet, első szárny kürtöst, koncertmestert. — Hét éve, amióta itt zenélek, számos fellépésen vettem részt. Mindkét országos úttörőfesztivál részese voltam. Nagy a sikere a fülbemászóbb, közismertebb dallamoknak. Az igazi erőpróba — s ezt mi is érezzük —, ha egy komoly darab tanulásába kezdünk. A kottaolvasás. sok otthoni gyakorlás, majd az együttes játék adja az igazi élményt. Csak a többiekkel együtt szólal meg igazán. — Előfordul, hogy nincs kedvünk már gyakorolni. Teljesen „mélyen” van mindenki. Nem tudunk már figyelni. Ekkor a tanár bácsi egy-egy játékos, könnyebb művel átlendít minket a holtponton — kapcsolódik a beszélgetéshez Király Edina szólamvezető trombitás, aki öt éve zenekari tag. — Először elképzeljük a kotta segítségével a hangzást, majd együtt kipróbáljuk. Meg- érezzük. mikor a legjobb: amikor tényleg bennünk van a zene, az az igazán jó. noki Szigligeti Színház neve alatt lépett színpadra a társulat. Elszatírázgaítak. amelynek voltak egészen jóízű jelenetei, és voltak kevésbé okos poénjai. Miért kellett annyiszor emlegetni a párttitkár fejét? Hol arra esküdtek az emberek, hogy nem is volt feje. hol meg arra. hogy ha fej nélküli volt, akkor biztosan még mindig él. Hát...? Ez aztán a „szókimondás”, ugye? Előszörre még csak-csak felkuncogtak néhányan a nézőtéren, de amikor egy sor jelenetnek ez lett a kulcskérdése, egyre kevésbé „jött be” a dolog. Eszem ágában sincs vi- szolyogni az őszinteség lát- tán-hallatán, ha az valóban igazi szókimondásból fakad. Azt is tudom, hogy ma sem minden párttitkár tökéletes. De egy ilyen dilemmára építeni egy zenés játékot... ? Meg arra az untig elismételt történelmi igazságra, hogy „lesöpörték a padlást” ...? Ilyen és ehhez hasonló „őszinte megnyilvánulásokra”. amelyek a Lúdas Matyi-féle bosszúra épültek .. . ? Valahogy ez így nekem kevés volt ahhoz, hogy felszabadultan kuncogjak, emlékezve hajdanvolt önmagámra is, aki bizony ott lelkesedett a milliókkal együtt utcán és tereken, gyűléseken és tanácskozásokon, mi— Minél többet gyakorolok, annál inkább jobban megtetszik nekem, amit csinálok — mondja Csik Tamás klarinétos. — Még a légzéstechnikámon javítanom kell, s akkor szebben fog szólni. — A szép hangzáshoz — azt hiszem — kevés az igyekezet. Minőségi hangszerek is kellenek. Az utóbbi időben csaknem duplájára emelték az árukat. Hogyan érinti ez az együttest? — kérdeztük a karnagyot. — Annák idején, ’75-ben 50 ezer forintból az egész együttest fel tudtuk szerelni. Most egy réztányér tízezer. a Jamaha trombita tavaly még 15, most 30 ezer forintba került. Szerencse, hogy a KISZ KB pályázatát elnyerve, 65 ezer forintból „felruházkodhattunk”. Most olyan nyolc-tíz évre el vagyunk látva hangszerekkel. De a helyi támogatások is jól jönnek, hisz a javítási költségek az elöregedés arányával emelkednek. A környéken akár a tanács, az Egyetértés Tsz, vagy az erdészet és sorolhatnám, majd mindenki segít valamilyen módon, mert úgy érzik, hogy az ő zenekaruk is vagyunk egy kicsit. — Ma az elektronikus, félautomata zene korában mi tartja életben több mint egy évtizede ezt a 33 fős közösséget? Mi adja az energiát a megújuláshoz? — Nálunk minden sóhaj és levegővétel jelentőséggel bír. Csak a harmonikus együttgondolkodás és -munkálkodás hozhat sikereket. Az augusztusi hamburgi vendégszereplés előtt Pétervásá- rán búcsúzunk az itthoniaktól. Nálunk, ami elhangzik, az abban a pillanatban történik, megmásíthatatlan. Ha hibázunk, azt nem lehet „elsumákolni, elbliccelni”. Itt nem lehet senki a másik rovására jó. Aki rontott, az azonnal kiderül. — Mindehhez elvárom a gyerekek kritikáját, jelzéseit, annak elenére, hogy én vagyok a tanár. Van, hogy szólnak, hogy most „elintettem” magam. Nem lehet megharagudni, hiszen csak úgy van értelme dolgoznunk, ha nyílt, őszinte a légkör. Nem hazudhatunk egymásnak, nem imitálhatom a tudást. Ezt a hozzááállást a zene is megköveteli. Fegyelmez, s állandóan arra késztet, hogy egymásra figyeljünk. A gyerekek arcán látom, ha belül is megszólalnak a hangok ... B. Szabó Pál közben fogcsikorgatva jegyzett békekölcsönt — legalább egyhavi fizetésének összegében. Értem én a népi játék párhuzamát, értem a szerző szándékát is, de valahogy a téma és a megjelenítés — nem talált egymásra. Sok mindennel tudnék vitatkozni, szeretnék is, de nem sok értelmét találom. Feltételezem, hogy ennek a Lúdas Matyinak mindig lesz hálás közönsége. Az előadásról magáról csak annyit, hogy a szerzőrendező igyekezett hatásos színpadi tablókat kialakítani. Néhány epizödista egészen kiválóan élt a többiek között. De az ilyesfajta „vásári komédia” nem sok lehetőséget kínál a főszereplőknek a remeklésre. Any- nyira egysíkúak, hogy az robotszerűvé teszi őket .mozgásban, mimikában, szöveg- mondásban is. Különösen, ha még nagy szándékukban rá is játszanak a szerző követelte figurára. Azt gondolom, ha Schwajda színpadi szerző nem hallgat annyira Schwajda színpadi rendezőre, sokkal jobb mű és sokkal jobb előadás kerekedett volna ki az egyébként jó szándékú törekvésből. De — jól tudjuk — a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. G. Molnár Ferenc Az egri vár és Eger város török uralom alóli visszafoglalásának 300. évfordulójára emlékező egri nép szó- és szóláskészletében is sok színes nyelvi emlékanyag halmozódott fel. A hóstyák népének nyelvhasználatában ma is élő szólásformák között elszámolható példatárunk arról is árulkodik, hogy népünk emlékezete évszázadokon át megőrzi azokat a tájnyelvi jellegű nyelvi alakulatokat, amelyeknek mai használati értéke is őrzi azt a történeti háttérét, amelyben ezek a szólások kialakultak. A hírhordó, pletykás vénembert ezzel a szólásformával minősítik: Amolyan vén csausz. A szólás nyelvi szövetében a kulcsszó a török csausz szóalak. Jelentése: futár, levélvivő, követ. Az egri török világról megemlékező török történetírók is gyakran emlegetik gunyoros minősítésű jelzőkkel az egri csauszokat: ferdeszájú Ali csausz, égett szemöldökű Mehemed csausz. Gyakran hallható az egri hóstyák népének szóhasználatában az oszmán török defter megnevezés is. Kulcsszói szerepet vállal ebben a sajátosan egri tájnyelvi szólásban: Békapta a deftert (sok adót vetettek ki rá, kellemetlenség éri, bajba került). A török adólajstrom, adókönyv neve, a defter megnevezte azt a számadáskönyvet is, amelybe a török def- tedárok bejegyezték a kivetett harács összegét. Mint elavult, régies stiláris értékű szó jól teljesíti nyelvi szerepét ebben a versrészletben is: „Mit meghagyott a defte. dár, elveszi a zsoldos” (Ba- ranyi Ferenc: Gúnydal 1687- ből). Az egri török világban megírt levelekben gyakran emlegetik két egri deftedár- nak a nevét is: Hasszán és Ibrahim egri deftedárók. Amikor Gyöngyös 1674. június 21-én leégett, az egri deftedár adómentességet adott a gyöngyösi polgároknak. Adatszolgáltatóim is úgy tudták, hogy ezek a szólásformák is az egri török világra emlékeztetik a mai egrieket: Olyan, mint egy hodzsa, ez is csak hodzsál (feleslegesen sokat beszél). Amolyan hodzsálkodó ember (szószátyár, bőbeszédű).' Az Egerben 91 évig lakozó törökök emlékét idéző hodzsa szó élettörténetére vonatkozólag értékes adatokat szolgáltat Eger város történetírója, Goröve László is: „Hodzsa szó annyit tesz, mint most a harangozó. Ez ment fel a török toronyba, a kiáltásával a népet a templomba (mecsetbe) hívta, innen ma is szokták mondani, ne hadzsálj annyit, azaz ne kiabálj annyit.” (Tudományos Gyűjtemény, 1826. X. 57.). Ugyancsak Gorove szól arról is, hogy „az egyik Török Moscheában szolgált egyházfi vagy Torony-mester, vagy amint törökül neveztek Hodzsa is az igaz hitre tért (a törökök kivonulása után), és a megkeresztelkedéskor Pap Dávid nevet kapott, azután mint egri lakos öregedett meg”. A népi emlékezet azt is tudni véli, hogy ez a hodzsa jósló képessége miatt is hírt és nevet szerzett magának Egerben. Az Egerben maradt törökök 1687. évi névjegyzéke emlegeti Nazli hodzsát is. A török együttélés korának nyelvi emlékei között kell elszámolnunk ezeket a szólásváltozatokat: Ez is amolyan janicsárkodó ember (minden alávalóságra kész, s a becstelen szolgálatokat is vállaló egyén). Ismerős Egerben ez a szólásforma is: Amolyan janicsárfejű ember (tarfejű, kopasz). Hallottuk ezt a változatot is: A janicsár-szellem rabjai lették. Dr. Bakos József Rejtvény — rejtély nélkül
