Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1987. június 27., szombat Befejeződött az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) jut a levegőbe, s mérsék­lődött a kéndioxid-kibo­csátás is. Ebben jelentős szerepe volt a földgázprog­ramnak. A kormányzati ösztön­zés és a vállalatok aktív kör­nyezetvédelmi törekvései je­lentős eredményeket hoz­tak. A levegőtisztaság-véde­lem kérdéseire több szem­pontból is kiemelt figyel­met kell fordítani. A szeny- nyezett levegő nemcsak egészségkárosodást okoz. ha­nem hatással van a talaj- savasodási és erdőpusztu­lási folyamatokra is és nö­veli a korróziós károkat. Az így keletkezett veszte­ségeket — egyes szakértői becslések — évi 30—40 mil­liárd forintra teszik. Hazánkban is egyre na­gyobb feladatot jelent a hulladékok — ezen belül is a veszélyes hulladékok — újrahasznosítása. kezelése, ártalmatlanítása. A veszé­lyes hulladékokra vonatko­zó országos program kere­tében a múlt év novembe­rében kezdte meg működé­sét a Heves megyei, ez év áprilisában pedig a hernád- kércsi átmeneti tároló. El­készült a győri folyékony- hulladék-kezelő és -elhe­lyező telep. Az OKTH elnöke szólt ar­ról is. hogy mennyibe ke­rül az országnak a környe­zetvédelem. Mint mondot­ta: a VI. ötéves tervidőszak­ban a közvetlen ráfordítá­sok mintegy 32 milliárd fo­rintot tettek ki. és ezek 75 százaléka a vízminőség és a termőföld védelmét szol­gálta. A VII. ötéves tervidőszak­ban a hasonló ráfordítá­sok tervezett összege 47 milliárd forint. Ebből 5 mil­liárd forintot fordítunk a levegőtisztaság-védelmi program megvalósítására; 2,5 milliárd forintba kerül 8 város szennyvíztisztító mű­veinek. s több mint 2 mil- liárdba a dorogi veszélyes­hulladék-égetőmű, illetve az aszódi lerakó megépítése. Becslések szerint a le­vegőbe jutó szénmonoxid 60 százaléka, a nitrogén-oxi- dok 30 százaléka és az ólom 90 százaléka a közlekedés­ből származik. Sürgős te­endőink vannak a jármű- állomány összetételének korszerűsítésében, .a karban­tartás és az üzemeltetés ja­vításában, valamint a for­galomszervezésben. Hazánk környezeti álla­potát alapvetően befolyá­solja a rendelkezésre álló víz mennyisége és minősé­ge. Felszíni vízkészleteink többsége kielégítő minősé­gű, felszín alatti vízkin­csünk nagyobb részét azon­ban a kommunális, az ipa­ri és a mezőgazdasági tevé­kenység szennyezései ve­szélyeztetik. Egyre több te­lepülés ivóvize válik szeny- nyezetté. Ezt a folyamatot gyorsítja a vízellátási és a szennyvíztisztítási kapaci­tás még mindig nöxjekvő kü­lönbsége. Mindezek követ­keztében nagyobb figyel­met kell fordítani a csator­názási és szennyvíztisztí­tási feladatokra. A környezetvédelem egé­szének hatékonyságát leront­hatja, ha a termelési és fo­gyasztási folyamatokból szár­mazó hulladékok újrahaszno­sításában, kezelésében. ár­talmatlanításában nem tu- dunik lendületesebben elő­rehaladni. Még mindig meg­oldatlan feladat a hulladé­kok szelektív gyűjtése. Az eredményes környezet- védelmi munka feltétele az is. hogy egyre jobban érvé­nyesüljön a regionális szem­lélet a feladatok tervezésé­ben és azok megvalósításá­ban. Tevékenységünket min­denekelőtt a jelentősen szennyezett térségek gond­jaink mérséklésére kell összpontosítani. E szempont­ból a fővárosnak és tágabb környezetének különleges a helyzete, mert ide koncent­rálódik az ország termelő­erőinek, infrastruktúrájá­nak jelentős hányada, és itt él több mint 3 millió ember. Ennek következtében az agg­lomerációs övezet környeze­ti állapotának javítása na­gyobb feladatot jelent, kü­lönösen a veszélyes hulladé­kok ártalmatlanítása és a közlekedésből eredő lég- szennyezés és a zajártalmak elhárítása szempontjából. Az egészséges életfeltéte­lek megteremtése érdekében gondoskodni kell a települé­sek előírásoknak megfelelő beépítéséről, az épületek megfelelő műszaki, esztétikai állapotának fenntartásáról, a kellő kiterjedésű és arányú zöldterületekről, az egészsé­ges ivóvízellátásról, a csend­ről, a hulladékok gyűjtéséről és elhelyezéséről, a stresszha­tások csökkentéséről. A gazdaság és a környe­zetvédelem jobb összehango­lása érdekében számos meg­oldandó feladatunk van. Ezek közé tartozik a ter­mészeti erőforrások reáli­sabb értékelése és ennek a piaccal történő elismerteté­se. Mielőbb meg kell erősíte­ni a környezetvédelem ipa­ri hátterét. Ez most a ter­melési szerkezet átalakításá­nak gyorsításakor különösen Nyilatkozott a kormány szóvivője Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a kormány szó­vivője az ülés délelőtti szünetében nyilatkozatot adott a sajtónak. Mint mondotta; — A kormány mindig nagy figyelmet fordít az Országgyűlés vitáira, gondosan tanulmányozza az elhangzott véleményeket, bírálatokat, és rendsze­resen visszatér a képviselői javaslatokra. A kor­mány — amint ez képviselőinek az országgyűlé­si vitában elhangzott beszédeiből is kitűnik, — a gazdasági kibontakozás útjára kívánja vezetni az országot. Ennek legfőbb módját a nemzeti egység erősítésében, a szocialista közgondolkodás és de­mokrácia továbbfejlesztésében, a dolgozó, alko­tó emberek megbecsülésében és a megérett gaz­dasági, társadalmi reformok határozott megvaló­sításában látjuk. Üj miniszterelnökünk, Grósz Ká­roly eddigi pályafutása, személyisége, következetes törekvései jól ismertek az ország népe előtt. — Külföldi szövetségeseink, barátaink, partne­reink is bizonyosak lehetnek abban, hogy tovább­ra is kipróbált külpolitikai irányvonalunkat kö­vetjük. A jövőben is aktív részesei kívánunk len­ni a békéért, a leszerelésért, az enyhülésért, a helsinki folyamat kibővítéséért folyó nemzetközi küzdelemnek, s fejleszteni kívánjuk kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésünket minden or­szággal. időszerű azért is. mert a környezetvédelmi szempon­tok figyelembevétele a kü­lönböző technológiák kidol­gozásában, a termelőberen­dezések előállításában növel­heti a gazdasági hatékony­ságot, javíthatja a minősé­get és a termékek exportá- lási lehetőségeit — mutatott rá Ábrahám Kálmán. Expozéja befejező részé­ben hangsúlyozta: a környe­zetet az egész társadalom­nak kell védenie, és ezt a munkát a hivatalnak kell koordinálnia. E feladat el­látását nehezíti az a tény, hogy a környezetvédelmi ha­táskörök az indokoltnál erő­sebben megosztottak. Fokoz­za a gondokat, hogy az OKTH a közvélemény előtt a környezetvédelem egészé­nek felelőseként szerepel, ugyanakkor a széttagolt ha­táskörök a felelősséget meg. osztják Az eredményesebb Csupán Egerben másfél millió évente a látogatók száma — kezdte felszólalá­sát megyénk képviselője, Ár­vái Lászlóné, aki a Bükki Nemzeti Parkkal kapcsola­tos gondokat és teendőket, -illetve a környezetvédelmi szemlélet formálását válasz­totta beszéde témájául. — E táj vonzása természe­ti szépségén túl történelmi múltjában is rejlik — foly­tatta országgyűlési képvise­lőnk. — Ezért ezt a vidéket az itt élőknek nem elég sze­retni, de kötelességük meg­óvni. is! Szólt arról, hogy a Bükki Nemzeti Park 1977-ben jött létre. S bár 39 ezer hektár­nyi területének döntő részét erdő borítja, olyan jelentős kincset is rejteget a Bükk hegység, mint az ivóvíz. — Közismert — hangoz­tatta Árvái Lászlóné —, hogy az erdők nagy szerepet ját­szanak az adott térség karsztvízháztartásában. A lekoptatott hegygerincen,^, a tarvágások utáni eróziós ta­lajpusztulás azonban ezt gá­tolja, pedig nagy szükség van rá, hiszen a Bükk csa­padékszegény. A park terü­letén 11 karsztf orrás ad ivóvizet, évi 42 millió köb­métert, s segít a környéken élő 350—400 ezer borsodi és hevesi ember ellátásában. További haszna az erdőnek az oxigéntermelő és légtisz­tító funkciója. Ha viszont — rajtunk múló okoknál fog­va is — az erdő nem lesz képes a vízháztartást sza­bályozó és légtisztító felada­tát ellátni, akkor az ember­nek kell helyreállítani és védeni a természet felborí­tott egyensúlyát! E feladat legnagyobb ré­sze jelenleg az erdő kezelő­jére hárul. A képviselőnő azonban felhívta a figyelmet, hogy a társadalmi méretű környezetvédelmi igények sokkal nagyobbak, mint egy anyagi javak termelésére kö­telezett. nyereségérdekeit munkát jól szolgálná a kor­mányszervek közötti koordi- ‘ náció további erősítése és az érdekek minél hatékonyabb egyeztetése, a követelmé­nyekhez jobban igazodó szervezet működtetése. A Központi Bizottság ha­tározata alapján folyamat­ban van a társadalmi-gaz­dasági kibontakozás prog­ramjának kialakítása. Fon­tosnak tartjuk, hogy ebben a termelési szerkezet átala­kításában, illetve az élet- színvonal -politikában a kör­nyezetvédelmi követelmé­nyek is szerepeljenek. A környezetvédelem ered­ményességét a hivatal első­sorban az erőforrások kon­centrálásával kívánja előse­gíteni. A környezet romlá­sának mérséklése, a lakos­ság életkörülményeinek ja­vítása érdekébe^ a feladato­kat csak differenciáltan le­Arvai Lászlóné hozzászólását tartja gazdálkodó szerv tehervise­lő képessége.. . — Ezt a gondot — mon­dotta az előadó — az erdő hármas szerepének rangso­rolása miatt ajánljuk az érintettek figyelmébe. Leg­alább a védett területen kapjon elsődlegességet a kör­nyezetvédelmi és közjóléti funkciója! Meggyőződésünk, hogy a jogos igények kielé­gítéséhez szükséges fedezet a helyi erők egyidejű fel- használása mellett a meglé­vő központi források ágaza­ti szintű koordinálásával elő­teremthető. — A közjóléti rendeltetés­nek megfelelően számtalan turistát, természetkedvelőt fogad ez a páratlan szép­ségekben bővelkedő táj — tért át felszólalása második részére Árvái Lászlóné. — Öröm is, cél is a sok kirán­duló. főképp az egészség­het megvalósítani, összpon­tosítva a halmozottan ter­helt térségek gondjainak enyhítésére. a lakosságot közvetlenül érintő ártalmak csökkentésére. Gondolkodásunkat is vál­toztatni kell a természeti környezettel kapcsolatban éppúgy, mint az ember al­kotta tárgyak világával szem­ben. Az igazi emberi maga­tartás csak olyan lehet, amely számol a saját érdekein kí­vüli érdekekkel is, és szám­ba veszi tetteinek következ­ményeit. Egy ilyen típusú társadalmi közreműködés se­gítheti eredményesen a kör­nyezetvédelmi feladatok meg­oldását — mondotta az OKTH elnöke. Elsőként Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vlidéke Áfész szakszerve­zeti Bizottságának titkára kapott szót. megőrző program szempont­jából. Ám a felelősöknek a a turizmus irányítását újra át kell gondolniuk. Képviselőnk célzott arra a furcsa ellentmondásra, hogy amikor 1971-ben védetté nyilvánították a Bükk-fenn- síkot, hamarosan megnyitot­ták a közforgalom előtt az ott átvezető erdőgazdasági utat. Az eredmény: autók tucatjai parkolnak, hulladék­halmazok tanúskodnak az ember és a természet ta­lálkozásáról. Ez a jelenség nemcsak esztétikai vétség, de bűn is, elsősorban az ivó­víz közvetlen szennyezése miatt! — Érdeklődve hallgattam néhány hete — említette a felszólaló —, hogy szomszé­daink, a Tátrai Nemzeti Parkban tovább korlátozták az autós forgalmat. Nem ér­demelne-e hasonló védelmet a mi nemzeti parkunk is?! Több helyről érkezett javas­latot tolmácsolok: ismét vizsgálják felül a Bükk- fennsíkon átvezető autós köz­lekedést! A 21 1981. ÉVM rendelet irányított tömeg- közlekedést tart célszerűnek a 700 méteres szint közelé­ben lévő parkolóhelyekről. A Szalajka-völgyben jelen­leg is megfelelő parkoló vár­ja a kirándulókat, s innen a fennsíkra vezető 20—25 ki­lométeres szakaszon menet­rend szerinti kisbuszok vi­hetnék a turistákat, a spor­tolókat. Ugyanilyen megol­dásra a Bükk keleti kapu­jában is van lehetőség. A javaslat célja nem a tiltás maga, hanem az ésszerű ter­mészetvédelem — az ember érdekében. Joggal tette fel a kérdést a plénumon Árvái Lászlóné: vajon kellő időben ismer­tetjük-e gyermekeinkkel kör­nyezetünk értékeit, tisztel­jük-e valamennyien a ter­mészetet? A válasz kétség­kívül rengeteg negatívumot sorakoztatna föl: gallyat tö­rünk a kiránduláson, ki­dobjuk az autóból a szeme­tet. nejlon zacskókkal „éke­sítjük” a zöld gyepet stb. — Szemléletünk csak úgy változik majd — mondotta az előadó —, ha soha nem leszünk közömbösek! Ha kell. szép szóval, ha kell, szi­gorral figyelmeztessük egy­mást, mert felelősek vagyunk környezetünkért! — Mint tudjuk, a környe­zetvédelem jelentős költsé­get igényel. Meg kell hát becsülnünk azt az aranytar­talékot. amely a közösség ja­vára végzett, önzetlen tár­sadalmi munkában rejlik. Ez ugyanis a költségvetés nem látható bevétele! Egy­szersmind emberi környeze­tünk minősége nemzeti kul­túránk fokmérője — hang­súlyozta felszólalásában be­fejezésként Árvái Lászlóné. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Óz­di Kohászati Üzemek igaz­gatóhelyettese egyebek kö­zött utalt arra. hogy az ok­tatásnak és a jobb tájékoz­tatásnak köszönhetően javult a társadalom érzékenysége és igénye a környezetvéde­lem iránt. Ez a jelenség ör­vendetes, de nem vált még általánossá. Ezt mutatja az is: ha a kelleténél jobban füstöl egy-egy gyárkémény, a lakosok számos levélben panaszolják fel a környezet- szennyezést, ugyanakkor or­szágszerte tapasztalható, hogy az állampolgárok szándéko­san rongálják környezetü­ket. szemetelnek, s bocsána­tos bűnnek tartják, amikor saját maguk szennyezik a természetet. 'E vonatkozás­ban társadalmunk viselke­dése még elmarad az euró­pai átlagtól. A képviselő szóvá tette a hazánk szép tájait sokszor elcsúfító újabb külszíni bá­nyák megnyitását. Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), a Pilisi Állami Park­erdő Gazdaság főigazgatója úgy vélekedett, hogy az anya­gi és szellemi erőforrások ja­varészét ma a védekezés, a védelem köti le, s a környe­zet progresszív alakítása az indokoltnál kisebb figyel­met kap. A képviselő pél­daként az erdőgazdálkodás helyzetét említette. Az elmúlt negyven évben hazánkban 600 ezer hektár­nál több új erdőt telepítet­tek. ami nemzetközi mér­cével mérve is kiemelkedő teljesítmény. Ám, az elmúlt ötéves időszakban már csak mintegy negyedét telepítet­ték annak az erdőterület­nek. amelyet 1956 és 1960 között hoztak létre. Hankó Mihály (Békés m., 2. vk.), a Békéscsabai Lenin Mgtsz elnöke beszámolt ar­ról. hogy tavaly az OKTH és Békés megye vezetése megállapodást kötött a me­gye környezet- és természet- védelmi mintaterületté való fejlesztéséről. Sasvári József (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szén­bányák Vállalat gépészeti szakosztályvezetője részle­tesen szólt Komárom megye (Folytatás a 3. oldalon) Árvái Lászlóné hozzászólása Kócza Imre és dr. Puskás Sándor az ülésszak szünetében Sebök József képviselőnk kollégájával a szünetben

Next

/
Thumbnails
Contents