Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-20 / 144. szám
NÉPÚJSÁG, 1987., június 20., szombat GYEI 1 FAN H 2 Tanyai romantika A földeken elszórt házak. Ide csak földút vezet. A villanyvezetékek párhuzamosai sem jelzik a világosság útját. Ha esik, a sár marasztal. ha nem, a por jelzi az elhaladókat. A tanyákat, mint az elmaradottság szimbólumait felszámolandó, megszüntetendő településformaként kezelték még a hatvanas években is. Ezért szinte semmit sem költöttek rájuk, a sorsuk a lassú sorvadás lett. Az itt élőkről mintha megfeledkezett volna a társadalom. E különös, sokszor romantikusnak tűnő világba nyertünk betekintést, amikor a Csány környékén elterülő három portára betértünk. Magunk dolgoztuk meg, amink van Nagy Györgyéket keresve, a fehérre meszelt, gondozott ház mellől a házőrző hangos ugatással jelzi érkezésünket — Elhallgass már! ,— inti le az ebet a gazda. Betessékelt a tiszta, rendezett szobába. Hellyel, s városi borral kínál. — Apámék vették 1930 körül ezt a tanyát. Én már itt születtem 1932-ben. Kilencen voltunk testvérek, a búbos körül játszadoztunk. A házi kenyér illatára már csak emlékszem, mert vagy húsz éve sütöttünk itt utoljára. Annak idején elkelt a dolgos kéz a 14 holdra. A frontot is itt vészeltük át szerencsésen. 1959—69-tól a csányi tsz tagjaként gazdálkodunk a három hold háztájin. Emellett részesben a szövetkezet földjén paradicsomot. uborkát, tököt termelünk. Most öt holdat vállaltunk, de 15 is volt már. — Tudja, az évek nem múlnak el nyomtalanul — kapcsolódik be a beszélgetésbe Nagy Györgyné, aki épp a melegágyaknál dolgozott. — Ma is fél hatkor keltünk, soroltam palántázáshoz, de túl hűvös van, így nem ültethetjük ki a növényeket. Nagyon kell fi- gvelni az időjárásra. mert sok munka vész kárba, ha idő előtt kerülnek a szabadba. Így az öntözéshez fogunk. Százharminchét üvegaljához ugyanennyi vödör vízre van szükség. Még jó. hogy jött Tünde lányunk, aki Hatvanban gyógyszerész- asszisztens. s most szabadnapján segít nekünk. — Szívesen áldozza idejét az itteni munkára? — fordulok a fiatalasszonyhoz. — Apuék rengeteget dolgoznak, s nekem ez kikapcsolódás. A városi forgatagból egy-egy napra kilépni megnyugtató, s romantikus is ez a nyugalom és csend. Igazán nem megterhelő, hiszen szüleim segítsége nélkül most épülő hatvani házunk sem készülhetne el. — Mikor van itt a munka dandárja? — kérdezzük a gazdát. — A nyári időszak, a be- érés, szedés, szállítás ideje talán a ‘ legnehezebb. Ilyenkor 4 órakor már kint találna minket. A jó terméshez naponta locsolni kell. sokszor este 11 órakor is működik a motor, amely kiemeli a vizet, s a szórófejes rendszer öntöz. Igyekszünk lépést tartani a korral. — Megéri a sok fáradozás? A hosszú évek alatt mit értek el? — Sokan felhagytak itt a környéken a gazdálkodással. Valamikor 80 tanya volt. most három van, amiben élnek. A városból többen romantikát és gyors gazdagoNagy Györgyné: A férjemmel jól megértjük egymást dúst keresve idejönnek. De a föld nem terem magától... Nagyon sok lemondás, óriási kitartás, szorgalom kell, hogy gyümölcsözzön a munka. Egy fillért sem jussoltunk, ezért közel húsz évig spóroltunk. míg tudtunk egy házat venni Hatvanban. Van tévénk, igaz akkumulátorról működik, mert nincs villany, s autónk, amely a munkához nélkülözhetetlen. Évente 3— 400 ezer forint a befektetésünk. Például tavasszal az induláshoz legalább 60 ezer forintra van szükség. És még mindig közbejöhet valami. Szóval nagy a kockázat. .ló. hogy leszerződtünk az áfészhez. 30 százalékra, s így az értékesítéssel nincs gond. — Vannak, akik irigykednek, de én azt mondom — így a feleség —, jöjjenek és csinálják. Szerintem más öt év alatt sem dolgozik annyit, mint mi egy évben. Még jó, hogy a férjemmel megértjük egymást. Ha veszekednénk is, akkor tényleg nem sokáig élnénk. — Lesz-e aki mindezt folytatja? — Ha már nem bírjuk, eladjuk a tanyát, talán valaki megveszi. Ha mi kiöregedtünk. akkor nincs tovább ... Juli néni sorspanasza Félig kiszáradt, kidőlt fák, roskatag kukoricagóré. s léckerítés, tákolt ólak. A tetőn hiányos cserepezés. Vastag repedés a falon. A kitört ablakon az üveget pótló fóliát a szél cibálja. Elhanyagolt vidék. Lakatlannak tűnik. Garázsféle építményben autó. kismotor. Közeledtünkre az öregasz- szony csoszogó léptekkel, botra támaszkodva jön elő a sötét szobából. — Senki nincs itthon. A lányom bement a boltba, most magam vagyok. Mindig itt éltem — mondja özvegy Bata Jánosné. — Látom, frissen szántott, trágyázott a föld. — Négy-e vagy öt holdat vállaltunk a tsz-töl paradicsomra. A lánvomék csinálják, én már semmit nem bírok. Mindig dolgoztam a másén, mert nem volt soha földünk. Cselédek voltunk a Fridiik László 30 holdján; most meg semmi sem vagyok... mivé váltam?!... Juli néni: Életemben semminek se örültem Renddé vált pusztulás (Fotó: Perl Márton) — Mikor látta orvos Juliska nénit? Se a Iában, se a kezem nem mozog egyik oldalon. — Két éve. Nem megyek be hozzá, mert hiába a sok orvosság, mégiscsak maradok... Minek menjek? Most így vagyok. Csak az uram nem ment vóna olyan korán el. Nagyon hamar elmaradtam tőle. Kint vót a fronton, fogságba esett. Mikor 1946-ban hazajött, 50 kiló volt az az ember. Agyonfázott. Mindene: a szive, tüdeje, a mája beteg lett. Lassan vékonyodott, szikkadt, kiszáradt, akár ez a fa itt. Már több mint húsz éve. Ha a lánvomék nem lennének, nem is tudom, hogy jönnék ki a 2500 forintomból. Ök azért segítenek. A másik lányom dinnyés a Balatonnál. Három unoka, három dédunoka van. Régen láttam őket. Húsvétra sem jöttek. Nagyék néznek néha be hozzám, hogy hogy vagyok . .. — Életemben semminek sem örültem. Minden pusztul itt akár csak én. Ha nagy esc van. beázik a tető; nem érdemes itt már semmit se csinálni. Az őszön beköltözünk Csányra. Már nagyon várom, bizony nagyon várom. — Mi lesz a tanyával? — Itt hagyjuk, majd szétrohad. Nem kell ez senkinek. Pedig valamikor ameddig a szem ellátott... Innen mindenki elmegy. Most egyéni gazda vagyok Az úton inas, íogatos ló áll kipányvázva, a másik az útszélen fekszik. Tépik a füvet. Zöld >mohás, nádtetős ház. a vége beomolva. Félig kiszáradt lugas. megkövült cement az ámbituson — valamikori felújítás ittma- radl anyaga. Száraz fa tövében kocsikerék, elárvult lőcsös fogat. Vetögép kereke a gazban, rozsdás, borona. kályhacső, sparhelt, autógumi, küllő, üvegek, ládák .. . Renddé váll! pusztulás. . — 1972-ben anyám, tíz évre rá apám is elment. Azóta egyedül vagyok itt, még nem nősültem meg — mondja Csikós Béla. — Két éve nem bérelek a tsz-töl. leadtam a 15 holdat. Megvettem a „Gacsos' -t. Onnan Az ember csak dolgozik, aztán nincs látszatja — mondja Csikós Béla Valamikor háromszáz galambom is volt az elnevezés, hogy ezen a földön akasztotta föl magát az öt eg Gacsos csősz a tízes években. Majd kimegyek boronáim, trágyát is viszek. Naplementig kinn leszek. Dinnye, paradicsom, tök terem itt. — A két ló. amit láttunk. a magáé? Fuvarozik is? — Magamnak, rokonoknak. néha bérbe is .szállítok. Tavaly öt lovam volt, eladtam hármat. Olyan húszezer körül mentek el. Most ez a kettő húzza az igát. Harminc-negyven választási malac is elfér az ólban, de drága a táp, ezért most kevesebbet veszek. Három éve még volt két tehén, meg három növendékmarha is, de nem kínlódok velük. Csirke alig maradt, mert elvitte a róka. Valamikor háromszáz galambom is volt, most Í4 van. A sas meg az egerészölyv elhordja. Hat család méhemet az atka ette meg. Az ember csak dolgozik, oszt nincs látszatja. Mikor a nap kel, én is 'kelek, napnyugtáig fent vagyok, még- sincs eredménye. Hiába, egyedül nem megy az ember semmire. Nem hiszem, hogy maradok. Most házra gyűjtök. Hatvanban vennék, de nagyon drága. Elmegyek vállalathoz. Mégiscsak más a városon . .. B. Szabó Pál Életképek a csányi tanyavilágból Nagy Györgyék portája
