Népújság, 1987. június (38. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. június 13., szombat 3. VITA AZ ADÓREFORMRÓL Nem járunk rosszabbul Az utóbbi hetek slágertémája az általános forgalmi adó. Sokféle véleményt, egymástól olykor alapvetően eltérő állás­pontot képviseltek a megnyilatkozók, ám egy kérdésben tel­jes köztük az egyetértés: a jelenlegi állapot nem tartható fönn tovább, a népgazdaság minden szektorát, s főleg az ipart sújtja a rendkívül magas elvonás. A HATVANI KONZERVGYÁRBÓL JELENTJÜK: Késik a borsószezon, de jó termést ígér A hét mester­szakmunkás egyike, Balog Sándor a régi auto­klávokat készíti fel az üzemre (Fotó: Kőhidi Imre) Több marad a jó vállalatoknál Szinte a már elért tech­nikai színvonal fenntartá­sát sem teszi lehetővé a mos­tani adórendszer, amelyben átlagosan minden száz fo- Tint nyereségből 80 forin­tot kell a költségvetésnek befizetni. A másik, szintén sokat hallott véleménnyel is egyetért a többség, csak egy olyan pénzügyi és ezen belül adószisztéma segíthe­ti elő a gazdaság dinamizá­lását, amely nem fedezi to­vább automatikusan a vesz­teséges vállalatok kiadásait úgy. hogy azt a jóktól, a ha­tékonyan gazdálkodóktól vonja el. Az új. általános forgalmi adórendszer bevezetésétől mindezen anomália meg­szűnését várják, s ezt ígérik a szakértők is. De az már az előzetes számítások alap­ján kiderült, hogy a válto­zások rendkívül eltérő mó­don érintik nemcsak az egyes ágazatokat. hanem azon belül az egyes válla­latokat is. Az április végére elké­szült számítási modell sze­rint a, vállalatok kétharma­da nem kerül a mostaninál nehezebb helyzetbe, néhá- nyuk előtt pedig sokkal tá- gabb fejlődési perspektí­va tárul ki. Ám ide csak azok közül a vállalatok közül kerülhetnek néhányan akik eddig tulajdonkép­pen semmiféle mentessé­get, kedvezményt sem kap­tak. s ennek dacára is ké­pesek voltak jó minőségű terméket előállítani és el­adni. A legrosszabbul a koráb­ban nagy kedvezményeket élvezők járnak majd. hi­szen számukra az adómér­séklés — a forgalmi adó beve­zetésével számos vállalati egyéb adónem megszűnik, mint a vagyonadó, és a béradó, néhány pedin csök­ken — már nem jelent naqy kedvezményt. hiszen eddig sem fizettek túl sokat. Ugyanannyi a borítékban Az előzetes számításokat a különböző államigazgatási szervektől kapott adatok alapján már jó néhány he­lyen elvégezték. Bár sokán panaszolták: az alapvető adatok is megváltoztak már akkor, amikor el sem készül­tek a végleges eredménnyel, így nagyon nehezen dönthet- ték el. tulajdonképpen ked­vező-e számukra a válto­zás vagy sem. Az ipar mellett a keres­kedelem sincs könnyű hely­zetben. Az árak a jövő év­ben alaposan átalakulnak, egyes cikkek jóval drágáb­bak. mások viszont olcsób­bak lesznek. Viszont az itthoni gyakorlat szerint már most meg kell rendel­niük az árut. anélkül, hogy tudnák, pontosan mekko­ra lesz az ára, és ennek alapján miként változik meg a kereslet. E problémák már elve­zetnek azokhoz a gyakor­lati teendőkhöz, amelyek majd az esetleges beveze­tést megelőzik. illetve az első hónapokban alaposan megváltoztatják a vállala­tok könyvelését, bérszám­fejtését, stb. A legnagyobb gondot a bérek bruttósítá­sa fogja okozni — állítják szinte minden fórumon a vállalati vezetők. A bérbruttósítás a szemé­lyi jövedelemadó beve­zetését kíséri: az emel­kedő adótételek, illetve a minden keresőre kiterjesz­tett adózás miatt a bérből és a keresetből élők nem járhatnak rosszabbul. Te­hát a béreiket úgy kell föl­emelni. hogy az adó levo­nása után ugyanannyi ma­radjon a borítékban, mint ebben az esztendőben. Még nincs döntés Mi lesz a teljesítmény­bérben. a normában dolgo­zókkal. akik tehát nem egy havi fix összeket kapnak, hanem a teljesítményüktől függően alakul a kerese­tük? Átlagot kell majd szá­mításba venni vagy sem? Egyáltalán miként lehet majd megoldani, hogy sen­kinek se csökkenjen az elő­ző évhez képest a kerese­te? E kérdésekre egyelőre nincsen végleges válasz, hiszen nem született meg a döntés az adóreform beve­zetéséről. így nem készül­tek el a végrehajtást sza­bályozó rendeletek és egyéb jogszabályok. Éppen ezért hallani mind többször: csak akkor lehet, sőt szabad be­vezetni e nagy horderejű változást, ha a tervezett idő­pont előtt legalább négy hónappal már nemcsak a döntés végleges, hanem nap­világot látnak a szükséges kiegészítő rendelkezések is. Ezek nélkül a megvalósí­tás megoldhatatlan problé­mákat okozna a vállalatok­nál. L. M. Igen fontos, a kölcsönös tájékoztatást magában fog­laló megbeszélés után ta­lálkoztunk a Tartósítóipari Kombinát hatvani konzerv­gyárában Rákóczi Lajos termeltetési osztályvezető­vel. Végh Csaba vezérigaz­gató-helyettes részvételé­vel ült össze az említett stáb, hogy megvitassa az új sze­zon indításának lehetőségét, a várható nyersanyagmeny- nyiséget, a partnergazdasá­gok gondjait. Amikor mind­ezek felől érdeklődtünk, kí­váncsiak voltunk a gyár pillanatnyi technikai fel- készültségére is. — Az idézett értekezleten a műszaki szakemberek azt a tájékoztatást adták, hogy az első nyersanyag, a zöld­borsó fogadására a gyár kel­lően felkészült, sőt már megtörtént a műszaki át­adás is — jegyezte meg az osztályvezető. — Ezek után a kérdés: mikor indulható szezon? Véleményem sze­rint. ha az elmúlt hat évet vesszük alapul, a borsó in­dulása általában június 3—9. volt. Most merőben más a helyzet, hiszen min­denki előtt ismeretes, mi­szerint a mostoha időjárás beleszólt a gazdálkodásba, elodázta a borsóvetést, emiatt pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a feldolgozással csak június 18—19-én tudunk el­indulni. Ez egyébként or­szágos jelenség, s nagyon kemény borsószezont ígér. Vagyis az adott kapacitás csak igen szervezetten lesz képes a teljes termést beta­karítani, feldolgozni. Új partnerek Amikor szállításra szerző­dött állami gazdaságok, ter- melőszövetekezetek iránt ér­deklődtünk, örömmel hal­lottuk: a régi „üzletfelek” kitartottak a hatvani kon­zervgyár mellett, s általában nem csökkentették vetés- területüket sem. Ilyen pél­dául Vácszentlászló. a Gö­döllői Agráregyetem tan­gazdasága, Kartal, Galgamá- csa, Verseg, Kalló, amelyek együttesen csaknem 800 hek­táron termesztenek az idén zöldborsót. És újak is so­roltak a régiek mellé, mint a Hevesi Rákóczi, a Jász­apáti Velemi Termelőszö­vetkezetek a 300—300 hek­tárjukkal. Ezek különben már a hagyományos beta­karítási módtól eltérően új. modern kombájnokkal fog­nák dolgozni, ami nemcsak meggyorsítja a betakarítást, hanem jobb minőséget pro­dukál, továbbá előnye még, hogy egy-egy nagy eső után azonnal a talajra tud men­ni. — Persze nem kevésbe került ez a gazdaságoknak — tette iménti információjához Rákóczi Lajos. — Egyetlen ilyen borsóbei'akarító gép 13 millió forintért vásárolha­tó. előnye viszont, hogy e masinák állami támogatást élveznek, ami értékük 40 százalékának felel meg . .. Borsó után paradicsom Találkozásunk során ter­mészetesen a terméskilátá­sok iránt is kérdezősköd­tünk. amire így hangzott a válasz: — A borsó jelenlegi álla­pota azt mutatja, hogy jó termés várható, tehát gyá­runknak reménye van az idei terve teljesítéséhez. És nem kis dologról van szó! Hiszen 7100 tonna bor­sószemre számítunk, ami­ből kedvező körülmények között 12 000 tonna készter­mék állítható elő — mon­dotta az osztályvezető. — Ezen kívül fő növényeink közé tartozik a paradicsom, a zöldpaprika, pritamin pap­rika, uborka és a zöldbab, amelyekről' a borsóhoz ha­sonlóan szólhatok. Vagyis a hideg, csapadékos időjárás miatt mindenfelé késett a palánta nevelése, a kiülte­tés után pedig ugyancsak megsínylette mind a para­dicsom, mind a paprika a zord időjárást, egyik sem volt képes megfelelően fej­lődni. Tehát, e növények­nél szintén számítanunk kell a későbbi szezonindu­lásra, a beérkező nyers­anyag elhúzódó feldolgo­zására. Nem más a helyzet az uborkánál sem. A hideg okán több helyen ki kel­lett tárcsázni, majd újra vet­ni. Ilyformán e növények­nél a most következő idő­járás határozza majd meg. hogy milyen termésre is számíthatunk Egy azonban bizonyos: a gazdaságok ta­pasztalhatóan mindent el­követnek a jó. a jobb termés végett, s bízhatunk benne, hogy az időjárás jórafor­dultával a különböző zöld­ségek beváltják a hozzájuk fűzött reményeket mind a termelők, mind a feldolgo­zóipar javára. A svájci gyártmányú automata, amelyet Baranyi Ignác ellenőriz, percenként több száz üveget zár majd le légmentesen Moldvay Győző Az első volt a konzerviparban ez a folyamatos üzemű auto­kláv, amelyet Johancsik Miklós műszakvezető vizsgáztat — most fontolgatják egy újabb gép beszerzését „SZÉP, DE NEHÉZ IS ., ” Egy egri Tengizből... Lapunk, a Népújság a múlt év végén, a Magyar Televízió pedig néhány héttel ezelőtt közölt hely­színi tudósítást a tengizi — szovjetunióbeli — ma­gyar építkezésről. A Moszkvától több mint négyezer kilométerre kije­lölt létesítményen kétezer­ötszáz magyar szakember dolgozik, vagyis a több mil­liárdos beruházást magyar vállalkozásnak is tekint­hetjük. A munkálatoknak több egri résztvevője is van. Az Üt- és Vasútépítő Vál­lalat „sivatagi” kirendelt­ségének főépítésvezető-he- lyettesét a napokban láttuk újra az egri Grónay ut­cában. Rakusz Józsefről van szó. aki nem is olyan rég még a Heves Megyei Tanács egyik osztályveze­tő-helyetteseként dolgozott itthon. A néhány ..percnyi” találkozás al<att> váltottunk pár szót a beruházás meg­valósításának jelenlegi hely­zetéről ... — Ügy tudjuk, hogy a tengizi munkálatokban részt vevő magyar szakemberek évente csak két alkalommal jöhetnek haza. Ha jól szá­moljuk, akkor a kiutazás óta eltelt hét hónap alatt immár harmadik alkalom­mal találkozhattunk ön­nel Egerben. Vagyis: nem azonos a mérce? — Kivétel nincs, a kint vállalt munkánk szabályai valamennyiünkre egyértel­műen érvényesek. Hogy miiért jöttem mégis most harmadjára haza? Ennek kizárólag az az oka, hogy egyszerűen hazarendeltek. Olyan cégnek vagyok a kinti műszaki helyettes ve­zetője. amelyik bizony min­dig is adott a címére, ne­vére, munkájára, és most en- gepi is visszarendelt Bu­dapestre néhány műszaki dolog megbeszélésére. Ez- szakma, tehát senki se ve­gye kivételnek. Már csak azért sem. mert időközben kiderült: bizonyos techno­lógiai váltásra a mi mun­kánkban is szükség van. — És mikor megy vissza? — Ez egy „szívtelen” telefon­tól függ. Tehát lehet, hogy öt perc múlva hívnak, hogy induljak, lehet hogy két nap múlva. (A szerk. meg­jegyzése: még a beszélge­tés délutánján jött a hí­vás. hogy: irány Tengiz.) — Tudjuk, hogy több mil­liárdos beruházásról van szó. Rakusz József kint ünnepli-e majd az átadás ünnepélyes pillanatait? — Valószínű, hogy nem. Tiszta szívből mondom: szép ez a beruházás, de koránt­sem könnyű! Az időjárási körülmények miatt — a téli hó legalább olyan fájdal­masan csapódott arcunk­hoz. mint a legnagyobb el­lenségünk, a homok. — Konkrétan mit építenek Tengizben az Üt- és Vasút­építő Vállalat szakemberei? — A mi cégünk eddig több mint ötezer különleges mi­nőségű vasbeton cölöpöt vert le eddig, s ha jól tu­dom, még több mint ti­zenhárom ilyen tartóoszlop elhelyezése vár ránk. Hogy mindenki értse: a több mil­liárdos beruházás épület- szerkezete majd ezekre az oszlopokra épül fel. — Egy magyar mondát szerint: a messziről jött em­ber azt mond, amit akar. Vagyis sokféle hírt hallot­tunk erről az építkezésről. Olvasóink is bizonyára kí­váncsiak lennének arra. hogy szabadidejükben mit csinálnak a kint lévő ma­gyarok? — Hát ez bizony nem könnyű kérdés. De marad­junk a tényéknél. Olva­sunk, sakkozunk, sportolunk. Hogy mégsem vagyunk tel­jesen boldogok? Hát bi­zony annak több emberi té­nyezője van. Például nekem rendkívül hiányzik az egye­temista fiam. a lányom, a feleségem, és a szülői csa­lád is ... — És legalább anyagilag megéri ez a hosszú és fá­rasztó távoliét? — Ha pénzben mérjük ak­kor igen. Az én jövedelmem több mint háromszorosa, an­nak amit itthon kerestem. En­gem. mint gépészmérnököt rendkívül megbecsülnek, és bár igen sok a lemondás, de amire vállalkoztam, azt teljesítem. — Vagyis topább marad az egyéves szerződés után is Tengizben? — Nos. ennyire azért nem érzem jól itt magam. Bár­mennyire is élvezem az ott­honi és az itteni főnökeim tiszteletét. Másodjára mon­dom. a család igen hiány­zik . .. — Ha már szóba kerültek az anyagiak: mi az. hogy háromszorosan többet keres, mint itthon? — Mondhatnék konkrét számot is, de maradjunk abban, hogy anyagilag ez nem rossz vállalkozás, csak bírni kell erővel és egész­séggel. — fía már szóba kerül­tek személyes és a majd­nem ..szemtelen” kérdések: itthon. Magyarországon dél­előtt 9 óra előtt egy üveg sört sem lehet vásárolni az ABC^áruházban sem. Ten­gizben? — Fejenként minden hét végén kapunk két üveg sört. Erről ennyit... — Mikor látjuk újra Eger­ben. például a Grónay ut­cában ...? — Az év végén minden­képpen. ha pedig koráb­ban, akkor ismét Budapest­ről üzentek, hogy jöjjek ... — És a többi egri. Isme­ri őket? — Szégyellem. de csak néhányat ismerek közülük. De azért az jólesett, hogy valamelyik nap délelőttjén megállított egy néni és a kö­vetkezőket kérte tőlem: „Tudjuk, hogy most megy haza. Kérem, adja át a csa­ládnak. hogy jól vagyunk, és tisztelettel köszöntjük dr. Böszörményi Mátyás orvost. Meg. ha véletlenül találkozna Garas Dezső • színművésszel, mondja meg neki, hogy igen tetszett a műsora. De az előző kíván­ságunk teljesítése sokkal fontosabb az utóbbinál. Mert azért mi mégis csak egriek vagyunk„ Mégha nem is ismerjük egymást...” — Apropó! Bármennyire is kellemes a találkozás, de a mai világban az üzletre is figyelni kell. Végül is mi. magyarok mit kapunk majd ezért a munkáért? — Földgázt. Mégpedig ki­váló minőségben. Koós József

Next

/
Thumbnails
Contents