Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-14 / 112. szám
2« ■ y NÉPÚJSÁG, 1987. május 14., csütörtök Moszkvai sajtóértekezlet Út a garantált biztonsághoz A biztonság átfogó rendszerének megteremtése nem egyszeri akció, hanem hosz- szú folyamat, amely szorosan kapcsolódik a nemzetközi kapcsolatok demokrati- kusabbá és emberibbé tételéhez — jelentette ki Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter ^helyettes a szocialista országok külügyminisztériumai vezető képviselőinek tanácskozását követő szerdai nemzetközi sajtóértekezletén Moszkvában. Petrovszkij hangsúlyozta: elégedetten állapították meg, hogy a fenti kérdés megvitatása szerepel az ENSZ-köz- gyűlés 42. ülésszakának napirendjén, s ezen túl már jelenleg is államközi megbeszélések és konzultációk tárgya. Utalt a kezdeményezés időszerűségére és fontosságára, s rámutatott: a világ közvéleménye felismerte, hogy a jelenlegi körülmények között a garantált biztonsághoz csakis egy út — a politikai — vezet, s az egyes államok biztonságát nem lehet elképzelni a mindenki számára egyenlő biztonság elve nélkül. Az átfogó biztonság megteremtésének folyamata egyben azt is jelenti, hogy gyökeresen át kell alakítani azoknak a gondolkodását, akik a külpolitikát formálják, s az államok politikai magatartását összhangba kell hozni az atom- és űrkorszak realitásaival. Mindéhhez széles körű és elmélyült vitára van szükség. A szovjet diplomata kiemelte: a szocialista országok azért szállnak síkra, hogy az ENSZ-közgyűlés 42. ülésszaka — a problémát megvitatva — ajánlásokat fogadjon el a világszervezet valamennyi szerve számára. A tájékoztatót kiegészítve Horn Gyula külügyminisz- tériumi államtitkár rámutatott: a biztonsági rendszer megteremtésének gondolata Moszkvában és más szocialista országokban, a Varsói Szerződés tagállamaiban vetődött fel, de célja éppen a tömbök közötti határok áthidalása, hogy ez az elképzelés a világ minden országában* támogatásra találjon. Mihail Gorbacsov Leninszkhen Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára május 11—13-án látogatást tett a ibajkonuri űrrepülőtéren és a kazahsztáni Leninszk városában. Látogatása során Mihail Gorbacsov többször találkozott és beszélgetett tudósokkal, munkásokkal, műszaki szakemberekkel^ és a város lakóival. Az SZKP KB főtitkára a bajkonuri űrközpontban megtekintette a szovjet űrhajók indítására szolgáló berendezéseket. Méltatta a bajkonuri dolgozó kollektívák munkájának honvédelmi jelentőségét is. Az űrrepülő- téren jelenleg új, univerzális rakétahordozó felbocsátásának előkészületei folynak. Az új eszközzel Föld körüli pályára állíthatók lesznek különféle űrhajók, nagyméretű, tudományos és népgazdasági célokat szolgáló űrberendezések, köztük az állandó űrállomásokhoz kapcsolható modulok is. A laboratóriumok, kísérleti létesítmények és indítóállások mellett épült fel az ű.rrepülőtér adminisztratív központja, Leninszk város. A találkozókon Mihail Gorbacsov nagy figyelmet fordított az űrrepülőtér dolgozóinak életkörülményeire, megtekintette Leninszk több közintézményét és elbeszélgetett a lakosokkal. Szóba került, hogy a leninszkiek meglehetősen zord éghajlati viszonyok között élnek és dolgoznak, ezért az életkörülmények kérdései itt különösen fontosak. A városban eddig is sokat tettek a lakosság igényeinek kielégítéséért, de még sok tennivaló van. Az SZKP KB főtitkárának beszélgetőpartnerei teljes támogatásukról biztosították a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődést gyorsító programját. Mihail Gorbacsov a le- ninszki művelődési palotában gyűlésen találkozott az űrrepülőtér és a város dolgozóival. Ezen az SZKP KB főtitkára beszédet mondott. A Szovjetunióban folyó átalakítás napról napra szélesedik, mind kézzelfoghatóbb formákat ölt, a problémák mind nagyobb körét fogja át és az élet mind mélyebb rétegeibe hatol be — mondotta leninszki beszédében Mihail Gorbacsov. az SZKP KB főtitkára. — Ügy is fogalmazhatnék, hogy a januári KB-ülés óta az átalakítás folyamatát az jellemzi: a munka mind tárgyszerűbbé, konkrétabbá válik. s ez vonatkozik a gazdaság, a demokrácia, a tudományos élet, az ideológia és a kádermunka területére. Az átalakítás nem az emberek egy csoportjának vesz- szőparipája, törekvése; az átalakításra megérett a szovjet társadalom. A politikai bizottság és a kormány ülésein nem egyszer felvetődött a kérdés: van-e alternatívája az átalakításnak, vannak-e más életképes javaslatok. Mint kiderült, mindenki megértette, hogy a választás helyes volt. Csakis egyetlen következtetés vonható le: a XXVII. pártkongresszus által kijelölt úton kell haladni. Különösen az első évek lesznek nehezek. Ha szilárdak maradunk, ez alatt az idő alatt megfelelő eredményeket fogunk elérni, s meggyőződésünk, hogy az átalakítás tovább fog fejlődni és jelentős sikereket hoz. Mihail Gorbacsov köszönetét mondott az űrhajósoknak, a repülésirányítóknak, a tudományos munkatársaknak. Mint hangsúlyozta, éppen az ő munkájuk bizonyítja, hogy azok a feladatok, amelyeket a párt XXVII. kongresszusa határozott meg a szovjet gépgyártás számára, végrehajthatók, és végre is hajtják őket. Ezeket a célokat is szolgálja az átalakítás, amelyet egy nagy erejű rakéta útnak indításához lehet hasonlítani. Az átalakítás ügyét ugyanolyan állhatatosan, lelkiismeretesen, alapossággal kell szolgálni, ahogy az űrutazások megbízhatóságát szavatolják. Minden vonatkozásban mindent másképp kell csinálni: a gazdaságban, a szociális és a szellemi életben. Az átalakítás első szakaszának egyik eredménye — mutatott rá ezután a főtitkár —, hogy megváltozott á társadalmi légkör. Szinte szemünk láttára bontakozik ki a szovjet emberek társadalmi és politikai aktivitása. Az emberek érdekeltekként vesznek részt a társadalom ügyeinek intézésében, bátran és tevékenyen vetik fel, vitatják meg az előrelépéssel összefüggő gondokat. Miután átgondolt politikát dolgoztunk ki, a munkát most gyakorlati síkra kell terelni, az elfogadott döntések megvalósítására kell összpontosítani. Hamarosan összeül a Központi Bizottság. A tanácskozás fő célja: befejezni az ország egységes gazdaságirányítási rendszerének kialakítását. Meg kell teremteni a korszerű gazdaság átfogó irányítási rendszerének politikai, gazdasági és jogi feltételeit. A KB-ülés rendkívül jelentős lesz az ország életében — mondotta. rC Külpolitikai kommentárunk j—i Moszkva és Párizs EGYENLETES SZÍNVONALÚNAK, hullámhegyektől vagy hullámvölgyektől mentesnek alig nevezhető a Szovjetuniót és Franciaországot összekötő, kiterjedt történelmi gyökerekkel rendelkező, és napjainkban is rendkívül szerteágazó kapcsolatrendszer, egy dolog azonban bizonyos: a kétoldalú viszony napi állásától, az időnként esetleg felszínre kerülő nézetkülönbségektől függetlenül a Párizs és Moszkva közötti dialógus hagyományosan jelentős tényezője kontinensünk politikai összképének. Érthető tehát az a közfigyelem, amely a francia- szovjet csúcsdiplomácia újabb állomását, Jacques Chirac miniszterelnök most kezdődő látogatását megelőzte. A megfigyelők rámutattak, hogy az elmúlt időben több szempontból hűvösebbé vált a két ország viszonya, nemegyszer ellentmondásokat szül a sajátos párizsi „társbérlet” (vagyis a kormányfő és a szocialista párti Mitterrand államfő esetenkénti szembekerülése), és kedvezőtlen hatással jártak a Párizsban hangoztatott „kémvádak” is. A vélemény- különbségek azonban — mutatott rá a látogatás előestéjén például az APN hírügynökség kommentárja — semmit nem változtatnak a rendszeres, magas szintű találkozók fontosságán, azon a felelősségen, amely az európai és világpolitikai problémák ügyében a két országra hárul. ILYEN KIEMELT KÉRDÉS (várhatóan a mostani moszkvai csúcs napirendjén is ez szerepel majd az első helyen), a fegyverzetkorlátozás és leszerelés. Közismert, hogy e téren — lévén Franciaország maga is atomhatalom — Párizs állásfoglalása befolyásolhatja a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról folyó megbeszéléseket éppúgy, mint az atomkísérletek betiltására tett szovjet kezdeményezések kilátásait. CHIRAC TÁRGYALÁSAIN nyilvánvalóan e témát is megkülönböztetett figyelemben részesítik. Hogy csupán a vélemények kifejtésére, avagy azok közeledésére lehet-e számítani, .az jórészt a francia kormányfő „diplomáciai csomagjának” tartalmától függ. Szegő Gábor Bejrúti robbanás Szerdán lövöldözés verte fel Nyugat-Bejrútban a városrész csendjét. Percekkel később hatalmas robbanás ráz- kódtatta meg az ablakokat. A bejrúti rádióállomások közölték, hogy egy BMW-be rejtett pokolgép robbant egy igen jelentős szíriai ellenőrző ponttól alig 200 méternyire. ELVESZETT a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Eger, Sas út 94. 350-17011 11. feliratú, keret nélküli bélyegző, használata 1987. május 7-től ÉRVÉNYTELEN, és ELVESZETT a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 71. sz. Hálózatszerelő Ép.-vez. Eger, Sas út 94. 2. feliratú, keret nélküli bélyegző, használata 1987. május 7-től ÉRVÉNYTELEN. A VARSÓI SZERZŐDÉS 32 ÉVES A béke és biztonság szerződése Elveszett az Egri Közúti Építő Vállalat alábbi, szövegű, téglalap alakú cégbélyegzője: EGRI KÖZÜTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT 4 Eger A bélyegző használata 1981. május 5-től ÉRVÉNYTELEN Egri Közúti Építő Vállalat $300 Eger, Lenin út 51. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én aláírt sokoldalú barátsági, együttműködési és .kölcsönös segítségnyújtási szerződés — a Varsói Szerződés — a testvéri szocialista országok számára olyan intézményi kereteket teremtett, amelyek mind magasabb színvonalon, egyre hatékonyabban garantálták — és garantálják — minden részt vevő fél nemzeti biztonságát, egyúttal a kontinentális biztonságot is. Ma már tárgyilagosan, józanul ítélő nyugati politikusok sem vonják kétségbe, hogy a Varsói Szerződés szervezetének életre hívása elkerülhetetlen válaszkány- szer. jogos önvédelmi lépés volt egy rendkívül veszélyes, újabb világháborúval fenyegető helyzetben. Hat évvel a NATO megalakítása után, a nyugatnémet újra- felfegyverzés fölgyorsulásának körülményei között a szocialista országoknak nem volt más választásuk, minthogy a béke védelmének egyesített frontját állítsák szembe a háború szervezőinek széles körű frontjával. Ma is gyakran hivatkoznak arra, hogy a Varsói Szerződés szervezete — ellentétben a NATO-val — nem célként született meg, hanem kifejezetten eszközként jelent meg a nemzetközi élet porondján. Eszközszerepe kezdettől fogva két fő irányban bontakozott ki: egyrészt erőinek és eszközeinek összpontosításával kordában tartani, megfékezni a kalandor- ságra hajlamos legszélsőségesebb nyugati köröket, másrészt lépésről lépésre kikövezni az európai kollektív biztonság tető alá hozásához vezető utat. A szerződő felek egyébként már az 1985-ös alapító okmányban leszögezték: amennyiben létrejön az európai békerendszer, a Varsói Szerződés az erre voA harmadik X-en inneni és a valamivel túli fiatalabb nemzedékekhez tartozók tudati és érzelemvilágában az Európában immár több mint 40 esztendeje élvezett béke — a feszültség! és enyhülési időszakok szabálytalan váltakozása ellenére — tulajdonképpen a „magától értetődő”, természetes állapotot jelenti. Földrészünk eddigi történelmében még soha nem nyúlt ilyen hosszúra a háborúmentes „természetes állapot”. Hogy ez így alakult, az a szocialista közösség három évtizedes szakadatlan politikai és védelmi erőfeszítéseinek is köszönhető. natkozó megállapodás hatályba lépésének napján érvényét veszti. Ezzel egyidejűleg természetszerűen a NATO-t is meg kellene szüntetni. Miután azonban a tőkés hatalmak ragaszkodnak a földrészünk keleti és nyugati felét megosztó, egymással szembeállító tömbpolitiká. jukhoz, s a külső feltételek alapjában véve változatlanok maradtak, a szocialista országok kénytelenek voltak meghosszabbítani az 1985 nyarán lejárt sokoldalú szerződésüket. A Varsói Szerződés szervezetének legfőbb irányító és koordináló szerve, a Politikai Tanácskozó Testület — amely május végén tartja soros ülését Berlinben — az elmúlt évtizedekben szinte megszámlálhatatlan javaslatot, konstruktív program- tervezetet dolgozott ki az államok normális kapcsolatainak helyreállítására, az erőszakról való kölcsönös lemondásra, a két ellentétes koalíció meg nem támadási szerződésének kimunkálására, annak kötelező érvényű kimondására, hogy egymás ellen elsőnek nem vetnek be sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegyvereket. Bár e célokat még nem sikerült teljességükben elérni, a részsikerek sem lebecsülhetek, sőt egyik-másik területen igen nagy horderejűek. Az 1970-es évek elején az NSZK és szomszédainak viszonyát rendező „keleti szerződések”, a közép-európai haderők és fegyverzetek redukálását napirendre tűző bécsi tárgyalások 1973-as megkezdése, majd az európai népek életében történelmi mérföldkövet jelentő 1975- ös helsinki csúcstalálkozó egyaránt jelezte, hogy kölcsönös jóakarattal lehetséges a politikai légkör kedvező megváltoztatása, s a katonai enyhüléshez nélkülözhetetlen bizalom megteremtése. A 35 állam képviselőinek részvételével a múlt évben eredményesen zárult stockholmi konferencián elfogadott dokumentum a bizalmatlanság ködének oszlatásában — bízvást állíthatjuk — felér egy sokat ígérő „frontáttöréssel”. Remélhető, a helsinki folyamatba illeszkedő, mostani bécsi utótalálkozó is meghozza majd a maga gyümölcseit. A Varsói Szerződés tagállamai — elsősorban politikai eszközökkel, de a mindenkor megkívánt védelmi felkészültségükkel is alátámasztottan, a hozzávetőleges hadászati egyensúly fenntartásának kényszerítő erejével — mindeddig sikerrel óvták a békét, az emberiséget a pusztító rakéta-nukleáris katasztrófától. Ebben a küzde. lemben — mindamellett, hogy valamennyi szövetséges tagállam, így hazánk is vállalja a felelősség arányosan reá eső részét — a Szovjetunió kiemelkedő szerepet játszik. Időszerű felidézni emlékezetünkben a Politikai Tanácskozó Testület 1986. júniusi budapesti ülésén megfogalmazott, a NATO-or- szágokhoz intézett felhívásának kulcsmondatát: „A szövetséges államok síkraszáll- nak a leszerelés kérdésének komplex megközelítéséért, azért, hogy a tömegpusztító jegyverek felszámolását a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős csökkentése támassza alá”, mégpedig megbízható és hatékony ellenőrzéssel. Nyugati részről tehát nem lehet semmiféle elfogadható érv a fegyverkezési verseny folytatásának igazolására. Ma már a tőkés országok közvéleménye is egyre inkább tudatára ébred annak, hogy a Varsói Szerződés tag államai — anyagi-szellemi erőforrásaikat a békés építőmunkára, politikai és gazdasági életük teljes átalakítására koncentrálva — valóban az általános és teljes leszerelést kívánják. Serföző László alezredes Fegyverbarátság
