Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-14 / 112. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. május 14., csütörtök A KIBONTAKOZÁS ÚTJÁN Hogy újra szépen ragyogjanak a csillagok... Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet évek hosszú során keresztül a megye meghatározó gazdaságai közé tartozott. Többször kapták meg eredményeik alapján a Kiváló Termelőszövetkezet címet. Gazdasági tevékeny­ségükön túl pedig részt vállaltak a megyeszékhely még színvonalasabb áruellátásából is. Az utóbbi időben azonban megtorpant a szövetkezet, sőt az 1985-ös esz­tendőt fennállásuk során először veszteséggel zárták. Hogyan sikerült a kibontakozásnak szánt 1986, vala­mint milyen előjelekkel láttak munkához az idén? Egyebek mellett erről érdeklődtünk Tóth István el­nöktől beszélgetésünk során. — Tény és való — mond­ta —, hogy ezek a csillagok ragyogtak már ennél fénye­sebben is. Gazdaságunkban a nyereséget meghatározó a szőlő. Az utolsó három-négy évben azonban elmaradtak az eredmények. Voltak ka­tasztrofális időjárási viszo­nyok, de hibáztunk mi is. — Sajnos, az időjárás vi­szontagságairól már van a hétköznapi embernek is el­képzelése, mi volt azonban a szakmai hiba? — Februárban a városi párt-végrehajtóbizottság is megtárgyalta a gazdaság helyzetét. Itt is szóba kerül­tek a szubjektív tényezők. A felelősség alól nem aka­runk kibújni, tény és való, hogy tévedtünk. Az új tele­pítések nem úgy sikerültek, ahogy ma az elvárható. A legnagyobb baklövést ott kö­vettük el, hogy kizárólag laboratóriumi szakvélemé­nyekre alapoztunk. Nem épí­tettünk a hagyományokra, azoknak az embereknek a tapasztalataira. akik már apjuktól, nagyapjuktól ta­nulták a szőlőművelés for­télyait. Tévedések történtek a termőhely megválasztásá­nál, de a fajta kiválasztásá­nál is. így alakulhatott ki az a szomorú tény, hogy amíg öt-tíz éve a szőlőter­mésünk átlaga fölötte volt az országosnak, ez most nem érte el a megyei szintet sem. Sajnos, azt kell mondanom, hogy abban gyengültünk, amiben tovább 'kellett vol­na erősödnünk. •— Mindehhez párosult a— kedvezőtlen időjárás is ... — Erre mondják azt, hogy ha egyszer egy üzlet bein­dul ... Az 1984-es fagy több mint 20 millió forintos kárt okozott, és szinte minden a visszájára fordult a többi ágazatban is. Ami eddig nye­reséget hozott, az vesztesé­gessé vált. — Ezek után nem kis fel­adatot jelenthetett az elmúlt év. Hogyan sikerült kilábal­niuk a bajból? — A sok kedvezőtlen kül­ső hatás ellenére közepes szőlőtermést takarítottunk be. kitűnő minőséggel. Min­den ágazat nyereséggel zárt, az összeredményt figye­lembe véve tartalékaink to­vábbi gyarapítása mellett 8 millió forintos nyereséget ér­tünk el. A tavalyit a kibon­takozás évének értékeltük. — Hogyan sikerült ked­vező irányba befolyásolni az eredményeket? — Tavaly már érződött az érdekeltségi rendszer hatása. Az év elején vezettük be, méghozzá olyan formában, hogy minden ágazat az ered­ménye alapján jutott az év végi részesedéshez. Ezen be­lül is csoportokra, sőt sze­mélyekre bontottuk le a fel­adatokat. — Ezek szerint a nyere­ségosztáskor több ezer forin­tos különbségek is adódtak? — Sokan nem hitték még el, hogy csak a munkát fi­zetjük meg. méghozzá úgy, hogy . ki mit tesz le az asz­talra, azonos feltételek biz­tosítása mellett. Volt aki semmit nem kapott, s volt olyan tagunk, aki 30 ezer forintot vehetett fel. Ága­zaton belüli legnagyobb kü­lönbség a juhászaiban volt. Itt az egyik juhász három­ezer, a másik 30 ezer forint nyereséget kapott. — Ezek után magától ér­tetődik a kérdés: hogyan to­vább? — A városi párt-végrehaj­tóbizottságtól. felügyeleti szerveinktől olyan feladato­kat kaptunk, amelyek a to­vábbiakban hasznosíthatók a még jobb eredmények eléré­se érdekében. Megfogalma­zódott a vezetői munka igé­nyességének javítása min­den szinten. Tovább fejleszt­jük a jól bevált érdekeltsé­gi rendszert. Kiterjesztjük minden területre, konkrét feladatokkal látunk el min­den tagot, s a korszerű gaz­dálkodás követelményeként egyebek mellett a termelési költségeket ésszerűen csök- kentenünk kell. — A szőlőre most sem volt áldásos időjárás ... — Felmértük a tél okozta károkat. Ügy tűnik, hogy a szőlőrügyeket 30—90 százalé­kos károsodás érte. Kérdés, hogy a mellékrügyek hoz­nak-e termést? — Nemegyszer az a vád érte a termelőszövetkezetet, hogy úgymond „egy lábon” állnak, azaz a szőlőtől függ minden. Nem túl nagy koc­kázat ez? — Azt vallom én is, hogy elsődlegesen szőlős szövetke­zet vagyunk. De az össz­termelés! értékünkből ez nem haladja meg a 30—40 szá­zalékot. A nyereséget tény és való, hogy ez adná. A többi ágazatban is szép ered­ményeket értünk el. A juhá­szat például tavaly 1 millió 200 ezer forintos nyereség­gel zárt. A húszezer törzs­baromfiból álló állományunk is nyereséget produkált an­nak ellenére, hogy jelentő­sen emelkedett a táp ára, és csökkent a minősége! Folytatunk aztán kereske­delmi tevékenységet, van vi­rágüzletünk, borkóstolónk. Kemény- és tufakőből any- nyit adtunk el tavaly, ami száz családi ház téglaigé­nyét elégítette ki. Tehát nem igaz az hogy „egy lábon” ál­lunk. Mindenesetre valljuk a szőlő elsőrendűségét. Mi­nél előbb meg kell valósíta­ni. hogy a történelmi bor­vidékhez méltó legyen a sző­lőtermelésünk. Ugyanakkor a többi ágazatban is a ha­gyományoknak megfelelő eredményt kell elérnünk. Az 1985-ös esztendő után töb­ben elhagytak bennünket, akik közül most sokan visz- szajönnének. Rájuk azon­ban nem számítunk. Ezen­túl is volt némi átrendező­dés. s most úgy tűnik, hogy összeállt az 500—550 fős kol­lektíva. A nehézségek elle­nére bízunk a jövőben, s reméljük, hogy újra szépen fognak ragyogni a csilla­gok . . . Kis Szabó Ervin HATÁRIDŐ: JÚNIUS 30. Tájékoztató a lakások és a garázsok adóbevallásáról A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa múlt évi, 25. számú törvényerejű rendele­tével megváltoztatta a ma­gánszemélyek tulajdonában álló lakások és gépjármű- tárolók utáni adózási szabályokat. Ennek végre­hajtása érdekében a Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elrendelte a la­kások és gépjárműtárolók tulajdonosainak adóbevallá­si kötelezettségét. Eszerint a megye terüle­tén lévő adóköteles lakások és garázsok — az üdülőivel egybeépült vagy annak tel­kén létesült gépjárműtáro­ló kivételével — tulajdono­sai, vagy haszonélvezői leg­később 1987. június 30-ig kötelesek adóbevallást adni az illetékes elsőfokú adóha­tóságnak, így tehát a köz­ségi, nagyközségi tanács vb egységes, valamint a városi tanács vb pénzügyi szak- igazgatási szerveinek. Ugyan­csak adóbevallásra kötele­zett a lakás és garázs létre­hozására, fenntartására ala­kult szövetkezet tagja is, ha állandó használati joga van. Az adóhatóság a nyilván­tartások alapján az érin­tetteknek megküldi a szük­séges nyomtatványokat és az azok kitöltését segítő tájé­koztatót is. Mint ismeretes, az új ren­delkezések szerint mentes a házadó alól az egy- és két­lakásos épületben a 100 négyzetméternél, az ennél többlakásos épületben a 80 négyzetméternél nem na­gyobb alapterületű lakás, valamint — függetlenül az alapterülettől — komfort nélküli és a szükséglakás is. Az adómentes tulajdonosok­nak nem kell adóbevallást adni, nekik elégséges a nyi­latkozatot kitölteni. Ugyancsak az adóbevallá­si nyomtatványt kell kitöl­teni a gépjárműtároló és a nem lakás céljára szolgáló „építmények” után is. Ha valaki ilyen nyomtatványo­kat nem kap, azt arra ké­rik, hogy szerezze be bár­mely elsőfokú tanácsi adó­hatóságnál. A felmerült problémákra a tanácsi adó- apparátus készségesen ad felvilágosítást. A kitöltött bevallási ívet vagy nyilatko­zatot az ingatlan fekvése szerint illetékes adóhatóság­hoz kell eljuttatni. Szabó József, a robotok főkonstruktőre az egészeit kisméretű, de nagyon pontosan mozgatandó alkatrészek szerelőrobotjával (Fotó: Köhidi Imre) Nyugodt kezdet — jó folytatás Kevés gyár mondhatja el magáról, hogy ez az éve is jól kezdődött. Közéjük tar­tozik a gyöngyösi Mikro­elektronikai Vállalat, ami nem kis dolog. Hiszen em­lékezhetünk rá, hogy a ke­mény tél miatt hányfelé volt munkaszünet, hány üzemben kellett intézkedési tervet készíteni ahhoz, hogy a kiesett munkanapok tel­jesítményét később pótolják. — Nálunk csak egyetlen­egyszer fordult elő, hogy a dolgozóink egy részét nem tudták a buszok pontosan beszállítani a gyárba — mondta Petrahai Ferenc igazgató. — Ennek a cse­kély mértékű kiesésnek a behozása nem okozott fejfá­jást senkinek. De ez csak az egyik része az év elején előforduló gon­doknak. Sorolhatjuk a töb­bit: anyag, megrendelés, félkész termék és alkattész. Ezek közül ha csak egy is hiányzik, már megáll a tu­domány. — Mi az új év első mun­kanapján már úgy dolgoz­tunk, mintha abba sem hagytuk volna az év végén. A dolgozók is tudták, hogy 1987-ben 2,5 milliárd forin­tos tervet kell teljesítenünk és nyereségből 700 milliót. Már 1986 első féléve után elkezdtük a felkészülést. Az üzemek ismerték a gyártan­dó termékek darabszámát, a gépgyártás pedig a bevételi tervet. A részleteit a havi kapacitás alapján szabtuk meg. Ebből nem volt nehéz megállapítani azt, hogy mennyi jut egy dolgozóra egy napra, hiszen teljesít­ménybérben számoljuk el a munkát ott, ahol ezt mérni lehet. Jó hallani ezeket a meg­állapításokat. Tehát, ment minden mint a karikacsa­pás. Majdnem. Az élet még­sem ilyen egyszerű. — Az igaz, hogy anyag­hiány és munkaszervezési hiba miatt nem kellett áll­niuk a gépeknek és a be­rendezéseknek. Az is igaz, hogy a szükségessé váló cseréket az alkatrészek ko­pása következtében szinte menetrendszerűen ismerjük és azokra fel is készülünk, de ... előre nem látható ne­hézségek is előfordulhatnak. Ilyenkor a sürgősség paran­csol még az importból szár­mazó alkatrészek esetében is. Ezt könnyű így kimonda­ni. De ha import, főként, ha az nyugati import, akkor nem lehet csak úgy benyúl­ni a páncélszekrénybe és ki­markolni belőle egy csomó dollárt. — Éves devizakeretünk van. Mégsem olyan egyszerű ez sem. Ahhoz, hogy a ke­retet használhassuk, a Kül­kereskedelmi Minisztérium engedélye szükséges. Ha ez időben a birtokunkba jut, akkor a külföldi cég szál­lít. De csak abban az eset­ben, ha a bankja jelzi, hogy a pénzt megkapta, ök szál­lítani akarnak, mert náluk minden nap késés veszte­séget okoz. Azaz: nem ülnek a meg­rendelésen. Nem tanácskoz­nak, nem tárgyalnak, ha­nem a lehető legrövidebb időn belül útjára bocsátják a megrendelt alkatrészeket, anyagokat. Méghozzá darab­szám szerinti pontossággal. Ezért is történhetett meg, hogy az első negyedévet jó eredményekkel zárták. A gépgyártás termelési értéke 179 millió forint volt, ami majdhogynem teljesen szo­cialista exportra ment. Az úgynevezett „diszkrét félve­zetőből” nyolcmillió darab­bal gyártottak többet. Az integrált áramkörök elkészí­tése feszített terv. szerint folyt. A feladatot teljesítet­ték. A készítmények zöme belföldi felhasználókhoz ke­rült, egy részük szocialista, illetve jugoszláv megrende­lők címére indult útnak. Ha az első negyedévet akarjuk összesíteni, akkor azt mondhatjuk, hogy az ese­dékes darabszámot a félve­zetők esetében 23 százalék­kal teljesítették túl, a ter­melési érték pedig megkö­zelítette a 104 százalékot. — A gyártás a vállalatnál a megrendelések alapján fo­lyik. Mi történik a túltel­jesítés esetén? — A félvezetők elhelye­zése nem gond. Az igény jóval nagyobb annál, mint amennyit mi kínálunk. Az integrált áramkörnél csak annyit tudunk adni, amennyi a tervünk, mert több nem várható. — Az első negyedév több­letei azt a feltételezést su­gallják, hogy könnyű lesz az év további részében is meg­felelni a tervnek. így igaz? — Nem egészen. Július­ban a karbantartás miatt mintegy két hét kiesik a termelésből. Ezért kell már az első félévben úgy dolgoz­nunk, hogy a júliust ne érezzük meg. — Látszat szerint minden feltétellel rendelkeznek a tervek teljesítéséhez. Mi a kritikus pont, ha van ilyen? — Sajnos van. Ez pedig az import. Méghozzá azért, mert jórészt tőkés vállal­atoktól kell megvásárol­nunk mindazt, amire a gyártáshoz, a termeléshez szükségünk van. Ha a be­szállítás nem folyamatos, ha nem a szükséges mennyiség­ben érkezik, akkor... le kell, le kellene állnunk. Márpedig, ha mi csak egy­mást nézzük az emberekkel itt, a gyárban, abból egyet­len forint sem lesz. Kényes állapot. Különösen szűkös gazdasági helyze­tünkben, amikor a tőkés va­luta „aranyat ér”. A megoldás azonban még­sem annyira nehézkes, mint amennyire esetleg ezek után feltételezni lehet. Ha minden gyár végzi a maga munká­ját a ráháruló feladatok sze­rint, akkor elő tudjuk te­remteni a behozatalhoz szükséges valutát is. Ez ilyen egyszerű — el­méletben. A gyakorlatban pedig ...? Az már egy ki­csit bonyolultabb. Szerencse, hogy a Mikroelektronikai Vállalat a „teljesítők" kö­zé tartozik. G. Molnár Ferenc FŐKÉNT AZ EXPORT Az igazgató: „Most van le­hetőség a KGST-n belül a kitörésre

Next

/
Thumbnails
Contents