Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-13 / 111. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 13., szerda AZDASÁG — TÁRSADALO Gyorsítás a Bős-Nagymarosi Vízerőmű építkezésein GABfiKnvni vi7ifproi 'ízymiata mederkotrás VEOELMI LETESITHENYEK BU04KSI MEDERRENDEZES A Bős (Gabcikovo)—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításának időszerű kérdéseivel a kormány tanácsadó testületéi, a Minisztertanács ez év első negyedévében ismét foglalkoztak. Áttekintették a beruházás költségeit, az éves feladatokat. a megvalósítás helyzetét, a Dunával kapcsolatos nemzetközi együttműködés társadalmi és gazdasági ösz- szefüggéseit. Megerősítették a kivitelezésre vonatkozó határozatokat, ezen belül a későbbi áramszállításért vállalt osztrák közreműködést, az építés finanszírozásának speciális módozatait, szabályozóit. Az Állami Tervbizottság ajánlása alapján a Minisztertanács elfogadta a vízlépcsőrendszer módosított beruházási javaslatát. Ezt az időközi árváltozások, az 1984-ben közzétett ütem. módosítás, valamint a környezeti hatások kiegyenlítésének újabb feladatai tették időszerűvé. Lendületes munka Dunakilitinél A Tudománypolitikai Bizottság megvitatta a vízlépcsőrendszerrel összefüggő kutatások koncepciótervét. Tájékozódott a hatások vizsgálatáról, valamint a mérő- és megfigyelő Tervszer kiépítésének előrehaladásáról. A Magyar—Csehszlovák Gazdasági és Műszaki-tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei — Marjai József és Pavel Hrivnyak miniszterelnök-helyettesek — február közepén áttekintették a közös beruházás ügyeit, és kölcsönösen szorgalmazták az építés lehetőség szerinti gyorsítását. Április közepén a beruházást irányító tárcák felügye. lői — Czinege Lajos és Julius Hanus miniszterelnökhelyettesek — vezetésével a két kormány több tagja a helyszínen tájékozódott a dunai vízlépcsőrendszer építésének helyzetéről. Az egyeztetések, a beszámolók és a helyszíni ellenőrzések alapján megállapítható, hogy a beruházás az előírt, közös ütemterv szerint épül. A magyar oldalon az 1987. évre előirányzott 4 milliárd forintot meghaladó beruházási munka időarányosan halad. Némi időelőnyt jelent — a kemény tél ellenére — a dunakiliti duzzasztómű építésénél az osztrák alvállalkozók munkájának (a fenékinjektálást és a résfalazást az Universalbau végezte) határidő előtti teljesítése. Ennek is köszönhető, hogy a Magyar Vízügyi Építő Vállalat nagy lendülettel végzett a munkagödör kiemelésével, és kezdett hozzá a beton- és vasbetonmunkákhoz. A Dunakilititől Pozsonyig terjedő, csaknem 60 négyzet- kilométeres tározó kapuját jelentő duzzasztómű építését Í989-re be kell fejezni ahhoz, hogy Bősnél a szerződések szerinti időpontban — 1990-ben — meginduljon az első turbina, megkezdődhessen az energiatermelés. Érthető tehát, ha feszített munkatempóban készítik a tározó töltéseit, a meder- és partvédő műveket. Jelentős előrehaladást értek el a duzzasztómű alaplemezének, pillérének és hajózsilipjének munkálatainál is. Helyén áll már a duzzasztóművön közlekedő üzemi daru jobb parti hídfője, nagy betűkkel hirdetve a Ganz- MÁVAG szép munkáját. Dunakiliti—Rajka térségé, ben több mint kilencszázan dolgoznak a vízlépcsőrendszer építési munkálatain. Gigantikus betonfalak Csehszlovák oldalon mintegy 5000 dolgozó szorgos munkáját dicséri a tározó bal parti töltése, a 17 kilométer hosszú felvízcsatorna, a bősi erőmű 8 turbinájának vasbetonból alakuló csigaháza, a 2X34 méter széles iker hajózsilip alaplemezének és oldalfalának acélhálója. a töltő-ürítő rendszer ma még száraz kettős alag- útja. Furcsa, gigantikus látványt nyújt a hajózsilipek felső, várakozóterének már elkészült több száz méter hosz- szú. vasbeton terelőfala. Ha a csatornában víz lesz, akkor majd csak 1—2 méter látszik belőle, most azonban 20 méter magasan áll a szélben a partfal. Az alvízcsatorna építése — bár csehszlovák területen fekszik — magyar feladat. A több mint 10 méter mély, mesterséges meder kialakításában a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat mellett több magyar vállalat és igazgatóság is részt vesz. Nagy segítséget jelent itt a jugoszláv kotróvállalatok munkája. Az alvízcsatorná- ból kikotort kavicsos anyagból épül a felvízcsatorna töltése. Nem mindegy tehát, hogy milyen ütemben halad a magyar kotrógép munkája (1987-ben több mint 4,6 millió köbméter kavicsot kell kiemelni), hogyan igazodik a csehszlovák építési tevékenységhez. A környezet védelme és fejlesztése érdekében több ’-"tnka is folyik egy időben. Megkezdődött például a szigetközi kistérségi regionális vízmű építésének előkészíté. se. Kijelölték a szigetközi vízpótlórendszer egyes ágait és létesítményeit, amelynek segítségével szabályozzák a térség talajvizeit, rendezik a belső, úgynevezett feltáróutakat. Szigetközi Tájvédelmi Körzet határát, amely biztosítja a térség értékes növény- és állatvilágának fokozott védelmét. A Gönyűtől Nagymarosig terjedő Duna-szakasz mentén 350 millió forint értékű védelmi és fejlesztési munkát kezdtek el. Még ebben az évben megjelennek az építők Komáromnál és Esztergomnál is. Tizenöt hónap időnyereség Nagy ütemben folyik a felvonulási munkák előkészítése a nagymarosi vízlépcső térségében. Ismeretes ugyanis, hogy ezt a vízlépcsőt a nagy tapasztalattal rendelkező osztrák vízépítő cégek építik meg. Az építési munkagödör kialakításához még ebben az évben hozzákezdenek. Így érhető el ugyanis, hogy az osztrák építők a tervezettnél 15 hónappal korábban termelésbe állítják Nagymaroson az első turbinát. Ennek a csaknem 200 kilométer hosszú Duna-szakaszt érintő hatalmas munkának a szervezését a Vízi terv generáltervezése mellett az Oviber végzi, a nemzetközi együttműködést kormánymeghatalmazott felügyeli. A beruházás megvalósításának feladatát az érintett tárcákkal és megyei szervekkel egyetértésben — az OVH látja el. Az építésben részt vevő több mint 30 magyar vállalat nagy felelősséggel végzi munkáját. Ennek tulajdonítható, hogy április végéig — jó minőségben — a csehszlovák építési feladatok vöbb mint 50 százaléka, magyar oldalon pedig — az ütemtervnek megfelelően — a munkák közel 10 százaléka elkészült. Az eddig tapasztaltak szerint a kormány a jó gazda gondosságával irányítja és ellenőrzi ezt a nemcsak megvalósulásában, hanem hatásaiban is nemzetközi jelentőségű munkát, őrködik a lakosság érdekei felett, biztosítja a határidők betartásának feltételeit. dr. Nagy József, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezető- helyettese Perlux — Rákospalotáról Svájci mosóportöltő automata kezdte meg működését a rákospalotai Növényolajipari- és Mosószergyártó Vállalatnál. A modern, nagy teljesítményű gépen kétféle kiszerelésben állítják elő az új Perlux mosóport. A nagy, 3 kilogrammos csomagolásút a napokban hozzák forgalomba. A közeljövőben a Perluxon kívül az ismert Ideál '86 termék is nagydobozos kiszerelésben kerül az üzletekbe. Ezt követően a többi mosópor 40 százalékát az újfajta csomagolásban forgalmazzák majd (MTl-fotó: Pataki Gábor — KS) Felmérés a fizető-vendéglátásról adnak ki magán vendégszobát a hazai és külföldi turistáknak. A KSH az idén első ízben reprezentatív felmérést végez a fizető-vendéglátásról. A vendéglátók közül mintegy 9 ezret keresnek fel a nyári hónapokban, a Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosai, hogy tájékozódjanak e fontos szolgáltatás jelenlegi helyzetéről, s a válaszok alapján a szakemberek kidolgozhassák a feltételek jobb megteremtését. A7 »sszeírt ndatiok-iHff'frifi tést adnak arról, milyen színvonalon szolgálja a bélés külföldi vendégek igényeit az a 328 ezer szálláshely, amelyet a 75 ezer magán vendéglátó biztosít. A felméréstől képet várnak arról is, mekkora a vendég- forgalom, milyen annak ösz- szetétele, kellő nyelvismerettel rendelkeznek-e a vendéglátók, s milyen a magán vendéglátó helyek műszakitechnikai felszereltsége. SZERBIÁBAN JÁRTUNK 111/3. Harminccentis hó, plusz húsz Celsius A Kopaonikra tett kirándulásunk valamennyiünkben mély nyomot hagyott. A 2100 méter magas hegyen ugyanis az év minden szakában esik a hó. Szerencsénk volt! Mielőtt elindultunk volna, három napig egyfolytában havazott. így harminc centiméteres friss hó, és sugárzó napsütés, plusz húsz Celsius-fok (körüli hőmérséklet fogadott bennünket. Nem csoda hát, hogy többen az első ajándékbolt láttán a napszemüveg után érdeklődtünk. Az itteni árakra mi sem jellemzőbb, minthogy ez az egyszerű szemvédő átszámítva 1500 forintba került. Nem maradt más hátra, hunyorogtunk tovább. A sífelvonó jó negyedóra alatt ért fel velünk a csúcsra. Elsőként a legbátrabbnak kikiáltott Permay Gyula a Panoráma igazgatóhelyettese landolt, aztán szép sorjában a többiek: dr. Nagy Sándor, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal képviselője, Tóth Gyula az Egervin kereskedelmi főosztályvezetője, majd dr. Bakos Antal, s végül Zakar Lajos a Panoráma főkönyvelője érte el a csúcsot. Kit itt, kit ott égetett le a nap, de nem nagyon volt időnk foglalkozni ezzel, hiszen a látvány lenyűgözött mindenkit. Ezen a kiránduláson alkalmunk volt meggyőződni arról a szomorú természeti adottságról is, ami az utóbbi években nem kevés kárt okozott Jugoszláviának. A földrengés szinte mindennapos. Hol ilyen, hol olyan erősségű. A többmázsás sziklák mindenesetre úgy tornyosulnak az utak felett, hogy az embernek az az érzése: ha egy nagyobb szél kerekedik, az is azonnal elindíthatja a kőlavinát. Esténként a szokásos magyar műsoron vettünk részt. Mi tagadás: az étel- és itál- különlegességek mellett Szemerey László Levente bűvész, a Kazamatából „importált” cigányzenekar, valamint Sombauer Ágnes és Pálffy György énekesek egyszerűen fesztiváli hangulatot teremtettek. Az izgalom azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor a 13 éves sztriptíztáncosnő Kopcsino. vics■ Ágnes lépett a porondra. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, aztán amikor az utolsó ruhadarab is a padlóra került, semmi máshoz nem hasonlítható ováció tört ki a teremben. Bizony a népszerű Ágnesnek nem kis erőfeszítésébe került, amíg elérte a kijáratot. Egy kitartó hódolója több mint fél éjszakán keresztül kopogtatott ajtaján, amikor már nem bírta tovább cérnával, s megkérdezte: mit akar? Szegény szerb, magyar bortól beszűkült szempiLlái azonnal felragyogtak, s egy noteszt, meg egy tollat nyújtott be a résnyire nyílt ajtón, jelezve, hogy semmi mást csak egy aláírást... Minden este eljött a helyi politikai, gazdasági-, társadalmi „vezérkar”. Ezzel is ki akarták fejezni, mennyire örülnek jelenlétünknek. Többször elbeszélgettünk közös gondjainkról, országaink sikereiről, nehézségeiről. Szinte minden érdekelte őket. Hiába harmadik éve tart a barátság, a kapcsolat. Az étterem a magyar, az egri estek minden napján zsúfoltságig megtelt. Az utolsó esték egyikén nagy tanakodás közben megkérdeztük, hogy hol vannak a nők, a lányok, asszonyok. Lévén a közönség majd nyolcvan százaléka minden alkalommal férfi. A választ egy szerb önérzetességével kaptuk. Eszerint Szerbiában a nőnek egyéb más teendői mellett, legfontosabb dolga, hogy otthon várjon. Gyorsan azon töprengett társaságunk többsége, hogy miként lehetne ezt a magyar szokásokba is átültetni, de hamarosan kiderült, hogy szerb férfitársaink csak feleségeik távollétében ennyire úgymond nagyszájúak. Amikor Ágnes vetkőzőszáma közben egy-egy olyan asztal társaságához tévedt, ahol véletlenül a feleségek is helyet foglaltak, majdhogynem azonmód részvéttáviratot küldtek a családfőnek, mert ha nem fordította el illedelmesen a fejét, amit otthon csak a látványért kapott, az az övé volt. Ha nálunk jónak mondott a közrend és a közbiztonság, akkor Szerbiáról ugyanez megállapítható. Csakhogy amíg itthon ennek őrzése, megvédése szinte észrevétlenül történik, addig azon a vidéken meglehetősen sok a rendőr. Adódik ez temperamentumból is. Mindent szívből, őszintén csinálnak. Semmi fondorlat, taktikázás. Ha valaki már nagyon jól érzi magát mondjuk a Hotel Grodz éttermében, többek között úgy is kifejezésre juttatja, hogy földhöz vágja a poharat. Mi sem természetesebb ennél. Közben persze a pincér számol: egy pohár 3000 dinár, a csillár egyik gömbjéért pedig már horribilis összeget elkérnek. Persze mindez őket egy cseppet sem zavarja ... Ha utálok valamit az életben — s gondolom ezzel jó néhányan így vagyunk — az a búcsúzás. Ezúttal is nagyon nehezemre esett, csakúgy, mint a társaság többi tagjának. A hazafelé induló autóból, mindig volt valaki, aki még egy ölelésre, még egy kézszorításra kiugrott, a már_már gázt adó sofőr nem kis bosszúságára. Aztán a Belgrád, s egyben a magyar határ felé vezető autópályán újra a Hungaro- camion autóit kezdtük figyelni, ha csak egy integetés erejéig is, de kapcsolatunk legyen a hazával. Ügy tűnt, „soha” nem érjük el a határt. Aztán onnan szinte- „pillanatok alatt” Egerbe értünk. Már aludt a város, amikor megpillantottuk a nekünk világ közepét jelentő táblát, rajta a felirat: Eger. Mert elutazni jó, de még jobb hazaérkezni... (Vége) Kis Szabó Ervin
