Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987, május 9., szombat NEMZETKÖZI KEMPINGTALÁLKOZÖ Egerbe várják a Duna menti országok turistáit Megélénkült az egri kem­ping, de ezen a mostani ta­vaszi nyitányon nemcsak turistáktól — hanem épí­tőktől, munkazajtól is han­gos. A tábor következő két esztendőre tervezett fejlesz­tésének jó részét ugyanis szeretnék még 1987-ben el­végezni. Mint az üzemeltető Heves Megyei Idegenforgalmi Hi­vatal — az Egertourist — igazgatója, Csallány Géza elmondotta: az összesen 23 millió forintból mintegy 10 jut erre az évre. s amit csak tudnak még a nyárra megvalósítanak belőle. Pon­tosabban: június 5-ig. Ek­kor kezdődik ugyanis a Duna menti országok há­romnapos kempingtalálko­zója szőkébb hazánk szék­helyén. Nem kevesebbről van szó ezekben a hetekben, mint arról, hogy a kemping túl­só végébe viszik a főbejá­ratot. A Shell-kút felőli részen kialakítandó új por­tával egyidejűleg terepren­dezésre, (feltöltésre. út­építésre kerül sor, kereken 100 további lakókocsi szá­mára készül „tanyahely’’ a szükséges elektromos csat­lakozásokkal, kútcsapokkal, vizesblokokkal, térvilágítás­sal. Egységes rendszerbe foglalják a már meglévő és a születő közlekedési vona­lakat. Amíg a nemzetközi esemény tart, az eddigi be­járaton haladhatnak kife­lé, utána pedig csak a gya­logos forgalom számára nyitnak kaput a régi helyen. A kerítésen kívüli elvég­zendőkön a tanács mellett más szervek is anyagiak­kal osztosnak. Koordiná­ciós bizottság szervezi, irá­nyítja a kivitelezést, a fel­készülést; az a cél, hogy elé­gedettek legyenek vendé­geink, bárhonnan is érkez­nek Egerbe. Az említett újdonságok csupán kiegészítik a léte­sítményeket, s kellemeseb­bé teszik a turisták tar­tózkodását, hiszen a kem­ping már az eddigieket te­kintve is megfelel a kénye­sebb ízlésnek is. kényelme­sen időzhet, pihenhet nem­csak a lakókocsival érke­ző, hanem a2 is. aki mind­össze a sátrát hozza magá­val, vagy azt sem — hi­szen motelszobák, kis nya­ralóházak közül válogathat a minimálisan befogadható 1300 látogató. Pavilonok kínálják a legszükségesebb apró cikkeket, a megkí­vánt zöldséget, gyümölcsöt, fagyit, van étterem zené­vel. büfé s kisebb ipénzű- eknek, tenisztelep, automa­ta tekepálya nyújt lehető­séget a sportra. S az aján- déWáruk kínálatát a nagy találkozó idejére alkalmi kitelepedők is bővítik majd, rendszeres lesz a válasz­tékosabb újságárusítás. egészségügyi szolgálatot szer- veznek. A sorrendben 14. találko­zót — amelyet egyébként a Magyar Camping és Cara­vanning Club, illetve ennek megyei szervezete, valamint a VIA Idegenforgalmi Kö­zös Vállalat rendez áz Egertouristtal — a házigaz­dák meglehetősen Bak fi­gyelmességgel, változatos programmal is megpróbál­ják emlékezetesebbé tenni. Ajándékcsomagokkal, vá­ros- és környékismertető videofilmekkel kedvesked­nek a turistáknak már az első napon, nem múlik es­te diszkó nélkül, lesz csa­ládi vetélkedő, stafétafutás, kötélhúzás, zsákbafutás, folklórműsor tábortűz mel­lett, borkóstolóval, bográ­csolással, különféle verseny csak a gyermekeknek, tom­bola, s természetesen vá­rosnézés, szakavatott ide­genvezetőkkel — meg egy sereg más időtöltési lehe­tőség. Az utóbbiak között bükki kirándulással, sZép- asszony-völgyi pincepartival. Jóllehet május 15-ig le­het jelentkezni a részvétel­re, a szálláshelyek nagy részét máris lefoglalták, s a későhbi hetekre még élénkebb az érdeklődés. így a jónak számító tavalyit minden bizonnyal felül­múlja az idei vendégjárás. Gy. Gy. EGYETLEN ÓRÁT SEM HIÁNYZOTT MÉG Élenjáró láncjavító — Első munkahelyem a verpeléti tsz volt. 1950-ben ott voltam terménybegyűj­tő. A beadás azonban ná­lunk nem sikerült úgy, mint ahogy várták, s az akkori elnök minket tett ezért felelőssé. Behívattak a rendőrségre és bizony le­kevertek egyet-ikettőt. Már mostani munkahelyemről vonultam be két év múlva katonának Mórra, és még ott sem hagytak békén. Végül 1957 tavaszán (kap­tam egy értesítést, hogy fel­mentenek minden eljárás alól, és ha van valami kö­vetelésem, álljak elő vele. Mit 'követeltem volna én már akkor? Nagy Dezső kettesben él falujában felnőtt fiával. A felesége hét éve meghalt. Otíhon szívesen gondozza a kiskertet, és dolgozgat az anyósáék telkén is. Az ed­digi legnagyobb elismeré­se a Munka Érdemrend, de átvehetett már Kiváló Dolgozó és Kiváló Munká­ért kitüntetéseket is. A Sí­rokban töltött idő alatt so­ha egyetlen munkaórát sem hiányzott, s bár az utóbbi időben a nehéz mun­kád ki. — Ezt a fiamról is látom, állandóan csak az Autó-Motort bújja. Más új­ságot nem olvas. Nagyon keservesen megy az ifjak­nak, pedig már ott tartunk, hogy 'ketten vannak olyan helyen, ahol régebben csak egy munkás dolgozott. Azt hiszem bírnák ők, csak baj van az igyekezetükkel. Néhány éve van még a nyugdíjig, de azt mondja: nem tervezgeti, hogy mi lesz ezután. Az biztos, hogy a Fémműveknél nem dol­gozik tovább, nehezen bír­ja az állandó zajt. Mikor búcsúzunk, visszateszi a vattát a fülébe, fejébe rák­ja a sapkát, s indul gyor­san tovább dolgozni, hiszen ő ennyit nem szokott hiá­nyozni. (kovácsi (Fotó : Tóth Gizella) kától betegek lettek az uj­jal, kezelésekre is délután jár. — Meg vagyok eléged­ve a keresetemmel — mond­ja —, bár Sírokban a „tu­busnál” jobban fizetnek. De jól érzem magam itt, hi­szen már a Fémművekiben készült első méter láncban is benne van ä kezem mun­kája. Otthon van bicik­lim, és természetesen itteni lánc hajtja a kerekeket. Régebben nagyon sok or­szágba exportáltuk ezeket, de ma már sajnos nem. Szakszervezeti bizalmi is az üzemben, s tagja a nyolc­személyes szocialista brigád­nak is. Elsősorban az után­pótlást nem tartja kielégí­tőn ék. — A fiatalokat nem sok minden érdekli, főleg nem a politikai munka — fa­Óriási a zaj a Mátravidéki Fémmű­vek Siroki Gyárának a láncüzemében. Itt fényképezni sem lehet, így egy csen­des irodába húzódunk Nagy Dezső láncjavítóval, aki már lassan egy éve, hogy átvette a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Harminchatodik éve, hogy nap mint nap bejár ide Verpe- létről régebben vonattal, újabban haj­nali fél 5-kor különbusszal indul. Hogy hogyan került ide, arról ő mesél. Bűnözés-előrejelzés 2000-ig ...Mert megszüntetni nem tudjuk Nem egészen két óra alatt 730 kérdés — ugyebár, nem csekély egy olyan fórumnál, mint amit legutóbb a Kék fény rendezett. Ha korábban hirdetjük meg a telefon­számokat, valószínűleg ennél is nagyobb lett volna az ér­deklődés. Pedig mindössze néhány nap telt csak el az­óta, hogy az Országgyűlés előtt beszámolt a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész — mindketten jó­részt a bűnözésről, annak társadalmi okairól és hatá­sairól, visszaszorításuk lehe­tőségéről beszéltek. Vagy éppen ez indított kérdezés­re oly sok nézőt? Mert a fórum nézői is jórészt a bűnlözés alakulásának részle­teire voltak kíváncsiak. A jelenlévő három magas rangú rendőrtiszt ezekre igyekezett őszinte, valósághű válaszokat adni. Több kérdés feszegette a jövőt, a bűnözés várható alakulását. Az országos rend­őrfőkapitány valahogy így fe­lelt: „Meg kell tanulnunk együttélní a nemkívánatos társadalmi jelenséggel, amely a jövőben minden jel sze­rint még terjedni is fog”. Terjedni? Meddig? Milyen irányban? Nézzük! A bűnözés alakulásának előrejelzéséhez meg kell is­merkedni az utóbbi két évti­zed kriminalitásának né­hány alapvető adatával: 1965-ben 122 ezer bűncselek­mény történt Magyarorszá­gon. 1969-ben 110 ezer, 1971- ben 123 ezer, 1974-ben Hl ezer, 1977-ben 123 ezer, 1979- ben 125 ezer. Ha ennek a 15 évnek az átlagát vesszük akkor körülbelül 120 ezer jön ki. 1980-ban azonban meg­indult felfelé a bűnözési „görbe”: ebben az évben 130 ezer bűncselekményt muta­tott, 1986-ban pedig már 182 ezret. Leginkább a vagyon elleni bűncselekmények ará­nya nőtt, tavaly 110 ezer történt. Ez az összes bűncse­lekmények 61 százaléka. Ezen belül 1979 óta erőtel- jiesen emelkedik a személyek javait károsító bűncselek­mények száma. Márpedig az állampolgárok biztonságér­zetét, a közbiztonságról ki­alakított véleményét erősen befolyásolja, hogy milyen a vagyonbiztonságuk. A Kék fény fórumon — egy kérdés kapcsán — el­hangzott, hogy a szándékos élet elleni bűncselekmények száma — a gyilkosságoké — már hosszú ideje nagyjából változatlan. Az országos rendőrfőkapitány hozzátet­te: látszólag antihumánus­nak tűnik, ha azt mondjuk. hogy 1986-ban „mindössze” 230 szándékos emberölés történt, hiszen minden em­ber élete drága. Mégis, ha a bűnözés struktúrájáról, dinamikájáról beszélünk, óhatatlanul viszonyítani kell. És az az igazság, hogy ha végignézzük 1965—1986 kő. zött az ezzel kapcsolatos számsort, átlagban 200—210 jön ki évente. Ha pedig a legsúlyosabb bűncselek­ményeknél ez a helyzet, ak­kor a bűnözés terjedése nyil­vánvalóan más „műfajban" várható. A prognosztika, a bűnözés jövőbeni alakulásá­nak tudományos vizsgálata is, a személyi tulajdon elle­ni bűncselekményeknél „jó­solja’ a legnagyobb növeke­dést. A Kék fény fórumán nem volt mód arra, hogy rész­letesebben is szó essék a bűnözés prognosztizálásá­ról. Pedig az elmúlt két év során a Belügyminisztérium egyik központi kutatási ter­ve alapján, a jogtudomány, a közgazdaságtudomány, a szociológia több jeles ku­tatója — dr. Diczig István rendőrezredesnek, az ál­lam- és jogtudományok kan­didátusának irányításával — széles körű tudományos vizs­gálatot végzett a bűnözés 2000-ig várható alakulásáról. E kutatás eredményei sze­rint 1990-ben már 210 ezer. 1994-ben 252 ezer, 1999-b?n pedig 320 ezer ismertté vált közvádas bűncselekménnyel számolhatunk Magyarorszá­gon. Ezen belül a legin­kább a személyek javai el­leni bűncselekmények szá­ma emelkedik majd, külö­nösen a „sima" és a betö­réses lopásoké, valamint a csalásé. Azzal számolnak, hogy 1990-ben már megha­ladják a százezret a szemé­lyek javai elleni bűncselek­mények. A kutatók felhív­ják a figyelmet arra, hogy a korábbi vélekedésekkel és várakozásokkal ellentétben. nem szűnt meg a bűnözés utánpótlása. Majdnem egy­öntetű a véleményük, hogy a gazdasági-műszaki fejlődés­sel lépést tart a bűnözés „technikai fejlődése” is. En­nek egyik jele már ma is megmutatkozik: egyre ma­gasabb fokú az a szervezett­ség, amellyel a bűnözők cselekményeiket kitervelik, végrehajtják, leplezik és a bűnös úton szerzett javakat értékesítik. Nyomatékosan hangsúlyozzák kutatómun­kájuk összefoglalójában, hogy a bűnelkövetők szá­mának növekedése, a bű­nözés alakulásának negatív tendenciája összefüggésbe hozható a gyermek- és if. júságvédelem helyzetével, a válási statisztikákkal, a csa­ládok bomlásával, a női sze. rep átalakulásával! A bű­nözés növekedésében persze közrejátszanak a bűnüldözés fogyatékosságai, a bűnüldöző munka feltételrendszerének hiányosságai a büntetések elriasztó hatásának gyenge­sége, a visszaeső bűnözők­kel szembeni enyhe fellépés is. A szakértők megtették a javaslataikat a bűnözés visszaszorítására. A társa, dalmi-gazdasági feltételek javításának feladatai között első helyre teszik a bűncse­lekményeket kiváltó okok, az azokat elősegítő körülmények sokkal szélesebb körű fel­tárását és elemzését. Rend­kívül fontosnak tartják a nagyobb társadalmi összefo­gást, az állampolgári fegye­lem megszilárdítását, az al­koholizmus és a lumpen élet­mód visszaszorítását; a va. gyonvédeleml technikai és személyi feltételeinek javí­tását; a regionális család- és ifjúságvédelmi központok létrehozását; a családvéde­lem új alapokra helyezé­sét. Pontos leírást adtak a rendőri munka hatékonysá­gának fokozásához, továbbá a jogi és adminisztratív te­endőkhöz. így például fel. hívják a figyelmet arra, hogy a gyanús körülmények között szerzett vagyon ha. tósági elszámoltatását, űj ezzel kapcsolatos ellenőrzés módját megfontolás tárgyává kellene tenni. A szakemberek szerint a következő öt-tíiz év során a társadalmi és gazdasági fej­lődésben nem várhatók olyan változások, amelyek a bűnözés tendenciáját és szer­kezetét alapvetően megvál­toztatnák Ugyanakkor rész. ben kialakultak, és a jövő­ben még inkább megteremt- hetők azok a feltételek, ame­lyek alkalmasak lesznek a bű­nözésben mutatkozó kedvezőt­len tendenciák mérséklésére. Mert megszüntetni nem tudjuk! Törekvésünk tehát csak az lehet, hogy mérsé­keljük. Hogy mi várható a bűnözésben az ezredfordulóig — ismerjük. Tovább kell te­hát kutatni-keresni a társa­dalmi megoldásokat, hogy a bűncselekmények várható alakulása kedvezőbb legyen, mint amit mai körülménye­ink jeleznek. Öreg kovács műhelyében Ódon padlások zugaiban, régi kamrákban porosodó tárgyak között matatni: múl­tat idézni, titkokat kutatni, gyermekkorom kedvelt fog­lalatossága volt. Ilyesféle hangulat lepett meg, amikor Simon Lajos kovácsmester műhelyében jártam Kisfüze­sen, az Ady Endre utcában. A masszív, csinos porta hátsó traktusában még csak nyolc (éve rendezte be ezt a helyiséget. A'kkor költözött ide a faluba asszonylánya után Terpesről. Amúgy eger- szalóki születésű. Miért érezte szükségét, hogy a szerszámoknak itt is helyet találjon? Talán azért, mert a mesteremberek előrelátá­sával úgy gondolkodott, hát­ha mégis akad rokon, szom­széd vagy jó ismerős, aki bekopog valami javítanivaló­val, és a segítségét kéri va­lamely ritka, a boltban mái (Fotó: Tóth Gizella) rég nem árusított portéka kikalapácsolásához. — Patkoló kovács az ere­deti szakmám — magyaráz­za. — Csakhát ma már a pé- tervásári ász sem tart lovat, nemhogy a falubeliek. Fél év­század alatt sokat megpat­koltam. Még „katonáéknál” tanultam a fortélyait. — Éz aktív koromban mind működött! — mutál körbe a falon. — Van itt tízféle kalapács, kisebbek, nagyobbak, aztán a külön­féle fogók. Kellettek a kö­szörűk is! Mióta nyugdíjas vagyok elnézegetem, javít­gatom őket. A villanyven­tilátort is magam fabrikál­tam. A bcrfúj-tató már ki­szolgált, így a pincébe ke­rült. A satu, a fényesre kopott üllő hajdani szebb, dolgo­sabb napokról árulkodik. — Azért néha még most is szükség van rájuk — fé- nyesedik az öreg kovács te­kintete. — Legutóbb egy építkező ember keresett föl, mivel sehol sem kapott, tő­lem rendelte meg az ácskap- csoicat. Időm van, és nem nehéz munka, hát örömmel megcsináltam neki.. . (jámbor)

Next

/
Thumbnails
Contents