Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-07 / 106. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 7., csütörtök 1. Veszélyes hulladékok Heves megyében az utóbbi években nagy gondot fordítottak a veszélyes hulladékok tárolására. Ez annál inkább fontos, mert a környezetvédelem, a légszennyezés mértékének csökkentése, a vizek védelme, a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátása, a hulladékanyagok megfelelő tárolása révén valósítható meg. A szilárd hulladékok gyűjtését, kezelését, a városokban és a falvakban a helyi tanácsok költségvetési üzemei végzik. Jelenleg a községek 70 százalékában van intézményes szemétszállítás. A folyékony hulladékgyűjtést a Heves Megyei Településtisztasági Vállalat látja el, de ilyen szolgáltatást más szervezetek is végeznek. vagyis a települések több mint felén szervezett hulladékgyűjtés valósult meg. Az ipari nagyüzemek jelentős része élen jár a lég- szennyezésben, ibár a rekonstrukciók, a javítások során e tekintetben is mutatkoznak előrelépések. eze;M azonban még nem oldják meg a kívánt módon és mértékben a feladatokat. Némely intézmény szintén erősen füstöli, szennyezi a városok levegőjét, bár a tenni akaró belátás és a kiszabott bírságok javulást hoztak. A közlekedési eszközök üzemeltetése során a káros anyagoik mintegy 40 százaléka jut a légtérbe, ez azonban a megye nagy forgalmú csomópontjain eléri a hetven százalékot is. A hatóságok az utóbbi években különös gonddal kezelve a feladatokat, meggyőző érvekkel, de ha szükséges volt szigorú bírságokkal is sújtották azokat az üzemeket, intézményeket, amelyek nem csökentették a kívánt mértékben a szeny- nyezés mértékét, így a megye levegőtisztaságának javulását mutatja az e címen kiszabott bírság összegének alakulása is. 1985-ben 22, az elmúlt évben 14 millió forint bírságot fizettek ki az üzemek, intézmények ilyen címen. Csupán a veszélyes hulladékok helytelen tárolása közel 9 milliójukba került az üzemeknek, amely összeg egy évvel később már a felére csökkent. A következő évek kiemelt feladata a megyében — az egyéb ilyen irányú tennivalók mellett —. a veszélyes hulladékok tárolásának megoldása, illetve azok ártalmatlanná tétele. A Heves Megyei Településtisztasági Vállalat az országban először egyedülálló kezdeményezést valósított meg. Közös összefogással, hét üzem közreműködésével, és a környezetvédelmi alap anyagi támogatásával Egerben átmeneti tárolótelepet épített több mint 13 milliós költséggel, amelyből négymilliót az QKTH pályázati úton biztosított. Több nagyvállalat, így a Csepel Autógyár, az egri Finomszerelvény- gyár, a KAEV, a Borgazdasági Kombinát — a kivitelezésben is közreműködött. Eger és környékén így ma már biztonságosan tárolhatók a veszélyes hulladékok. Az olajtartalmú veszélyes hulladékok hasznosítására, ártalmatlanná tételére a Megyei Településtisztasági Vállalat kísérleti programot zárt le szintén Egerben, amely eljárás az olajos hulladékok mikrobiológiai lebontásán alapszik. Gyöngyös és Hatvan városokban hasonló kezdeményezésekbe kezdett a vállalat. A veszélyes hulladékok tárolását a megyében több vállalat saját kezdeményezéssel oldja meg, így a Gagarin Hőerőmű, a Párád i Üveggyár is. Az ellenőrzések és az azt követő intézkedések hatékonynak mutatkoznak, az üzemek a veszélyes hulladékaikról nyilvántartást vezetnek, azokat bejelentik, rólultí anyagmérleget készítenek. Ezek bár adminisztratív, de olyan fontos intézkedések, amelyek ebben az esetben elkerülhetetlenek. A hatodik ötéves tervben a megye a veszélyes hulladékanyagok tárolására és megsemmisítésére csupán a környezetvédelmi alapból több mint 18 milliót juttatott a kezdeményező vállalatoknak. A jövőben is célravezetőnek! tűnik az erők összefogása, a közös alapok, illetve tárolók létesítése, amelyre biztató jó példa az említett egri vállalkozás. Heves megyében a veszélyes hulladékok átmeneti tárolása tekintetében jó a helyzet. Országosan az első! A keletkező hulladékok mennyiségét tekintve is jobb az országos átlagnál. Ez biztatást nyújt azoiknák. akik a jövőben is a közös összefogás útján kívánnak újabb eredményeket elérni e lét- fontosságú ügyben. Szalay István Csiszolással csiszolódnak A Salgótarjáni öblösüveggyárban sokat tesznek az itt készülő nívós termékek manufakturális jellegének és értékének megőrzéséért. A gyárban több mint harminc éve folyik szervezett üvegcsiszoló szakmunkásképzés. Az eltelt időszakban a jól képzett szákoktatók keze alól több száz kiváló szakmunkás került ki. Az elmúlt évben átadott modern, jól felszerelt tanműhelyben az üvegcsiszoló mesterséget harminc diák tanulja jelenleg (Fotó: Rigó Tibor — KS) Idegenforgalmi szezon előtt— a Balatonnál... Ismerkedés a vízzel (feni). Napimádók (balra lent). A siófoki mólón (jobbra lent). (Fotó: Szabó Sándor) SIKERES VOLT AZ ELSŐ SZAKASZ 2500 falusi boltot újítottak fel Hová mehet a falusi vásárló, ha tejet, kenyeret vagy más, a napi ellátáshoz szükséges árut akar venni? Falun jól tudják a kérdésre a választ: a szövetkezeti boltba. A fogyasztási szövetkezetek az ország kiskereskedelmi forgalmából 32, a vendéglátásból 36 százalékkal részesednek. Az arányok csalókák, a számok a szövetkezetek kevésbé jelentőségteljes szerepére engednek következtetni. A falusi boltokban ugyanis az alapvető ellátáshoz nélkülözhetetlen árukat lehet beszerezni, s ezeknek értéke és ára is kisebb, mint a tartós fo- gasztási cikkeké. Egy színes televízió áráért például hétezer liter tejet lehet vásárolni, s ugyanazon ösz- szegért a műszaki boltban egyszer, a falusi vegyesboltban hétezerszer kell kiszolgálni. Kényszerű monopólium Az említett arányok önmagukban azért is félreveze- tőek, mert a falusi forgalmat az egész országéhoz viszonyítják, holott a vidéken élők jól tudják: ellátásukról többségében a szövetkezetek gondoskodnak. A kistelepüléseken feltétlenül így van, hiszen az apró falvakban csupán egyetlen bolt áll a község közepén, s homlokzatán a szövetkezeti címer díszeleg. Sokan mondják is: monopolhelyzetben vannak a szövetkezetek, mert a kistelepülések kizárólagos ellátói. Az áfészek vezetői persze ezt a kényszerű monopóliumot szívesen felcserélnék a versennyel, mert szinte bizonyos, hogy gazdasági értelemben jobban járnának. A kis falvak boltjainak fenntartása ugyanis a szerény forgalom és a szűk árrések miatt veszteséges, vagy legfeljebb igen kicsi hasznot hoz. Ezért is maradtak magukra a szövetkezetek a falvakban. Az állami kereskedelmi vállalatoknak sem érdekük, sem kötelezettségük nem fűződik a veszteséges falusi üzletek fenntartásához. Ellátási kötelezettségük ugyan a szövetkezeteknek sincs, de fontos erkölcsi kötelességük a tagok kiszolgálása, s ezért el kell viselniük a veszteséget is. Ráadásul veszteségeiket még önkéntesen is gyarapítják. Minél többet törődnek ugyanis a boltok felújításával, csinosításával, annál drágább lesz fenntartásuk, s arra kevés helyen van remény, hogy a növekvő költségeket a forgalomból származó haszon ellensúlyozza. Pályázati felhívás A boltok mégis szépülnek a községekben. Három éve a Szövosz kezdeményezésére és anyagi támogatásával or. szágos rekonstrukciós program indult a kistelepüléseken, amely tavaly novemberre, a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusára fejeződött be. A programhoz kapcsolódva másfél milliárd forintos ráfordítással kettőezer-ötszáz boltot, vendéglátó egységet és felvásárlótelepet újítottak fel. Az üzletekben érezhetően javult az ellátás, megváltozott a kiszolgálás ; az egységeknek ugyanis a harmadát önki- szolgálóvá alakították át, s az áruválaszték is mintegy 20—30 százalékkal bővült. Mindezzel csak részben elégedettek a községek lakói, hiszen a rekonstrukciós program csupán a felénél tart; vagyis minden második falusi vásárló élvezi előnyeit. A felmérések szerint még kettőezer-ötszáz üzlet felújítására van szükség. A program folytatódik. A Belkereskedelmi Minisztérium éppen a közelmúltban tette közzé azt a pályázati felhívást. amely egyebek között a kistelepülések üzleteinek felújítását, műszaki ellátottságuk javítását segíti. A rekonstrukció folytatásához három éven át, évente 100— 100 millió forint állami támogatást kapnak a pályázó szövetkezetek. Vállalkozó biztosan lesz elég, pedig a szakemberek tudják, hogy a felújítás újabb pénzügyi nehézségek elé állítja a szövetkezeteket. A nagyobb teher ugyanis a támogatás ellenére is az övék marad. A ’tapasztalatok szerint egy átlagos bolt felújításához félmillió torint kell, így a hároméves támogatás is csupán hatszáz üzlet rendbetételéhez elegendő. Arra persze nem is gondolnak a szövetkezetek, hogy csak a támogatásból építkezzenek, sokkal inkább arra készülnek. hogy több száz millió forinttal kiegészítik az ösz- szeget, s befejezik a rekonstrukciót. Lappangó feszültségek Kénytelenek számolni azzal is, hogy a felújított boltok üzemeltetési költségei látványosan megugranak. A hűtőpultok, a korszerű világítás növelik az energiaköltségeket. A régebbi, elhanya- goltabb üzletekbe a kútról hordták a vizet, a szennyeset az udvarra öntötték, de a felújított egységben már vízcsap van. Mivel a falvak nagy részében csatorna nincs, a szennyvíz elhelyezéséről a szövetkezetnek kell gondoskodnia. Az üzletek növekvő fenntartási költségei és a községek infrastrukturális elmaradottsága tovább fokozzák a szövetkezetek terheit. Dolgozóik munkakörülményeinek, illetve a községek ellátásának javítása miatt mégis vállalkoznak az áfészek a felújításokra. Tudják, hogy a kiskereskedelem átlagosan egy-két százalékos haszna nem fedezi költségeiket. Ezért más, jövedelmezőbb ágazatokban — például az ipari tevékenység fejlesztésében — keresik boldogulásukat. s igyekeznek ellensúlyozni a kiskereskedelem veszteségét vagy pótolni szerény jövedelmét. Mindez persze nem oldja a szövetkezetek, illetve tagjaik között lappangó feszültséget. A tagoknak, a vásárlóknak az ellátás javulása az érdekük, a szc vetkezeteknek pedig a gazdálkodás jövedelmének gyorsítása A kétféle. önmagában véve jogos érdek pedig manapság nem találkozik a falusi kiskereskedelemben. V. F. J.
