Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. május 7., csütörtök A TÉT HETVENMILLIÓ El kell készülnie — Természetesen optimis­ta vagyok, mert a munká­nak el kell készülnie. Nem kellene, hamm kell. Tiszteletre méltó magabiz­tosság. Pedig a következő percben már a gondjaikat veszi elő. Ennek a gondnak a tárgya az a héjlemez, amit a zsaluzáshoz használnak. A lemez segítségével kapnak a betonon sima felületet. — Eddig finn gyártmányú lemeet használtunk, de mi­vel devizaszűkében va­gyunk, helyettesíteni akartuk egy magyar készítménnyel. Amiből az is kitetszhet, hogy nem sikerült az átállás. Ennek oka pedig az, hogy a falemezt borító fólia hul­lámossá vált. A gyártó nem vitatkozott, elvitte a szállít­mányt, és adott helyébe má­sikat. Másikat, de nem job­bat. A fólia azóta is hullám­zik. Valamit tenniük kel­tett. így jutottak el a Mű­anyag Kutatóintézethez, ahonnan új készítményt kap­tak. Ezt még senki sehol nem próbálta ki. A gyöngyö­siek lesznek a kísérleti nyu_ lak. Napok múlva kiderül majd. beválik-e az intézet készítménye. Ha nem? ... Erre a kérdésre egy szava sincs a művezetőnek. Csak a vállát húzza fel, és karját tárja szét. Nagyon kifejező jelbeszéd ez. ő csak művezető. Ebben az esetben „csak”, egyébként pedig isten után az első, ahogy a tengerészek szokták ezt kifejezni a kapitányra vonatkozóan. Az idei feladat a hotel- szárnynak és a diagnosztikai résznek az elkészítése. Ter­mészetesen marad még mel­lette a kazánház. De hát ha azt mondta: el kell készülnie, akkor el kell készülnie. • — Okozott már néhány ál­matlan éjszakát a kórházi rekonstrukció eddig is, de okoz még ezután is, úgy hi­szem. Ezeket a szavakat már dr. Thuróczy Jánostól, a városi tanács egészségügyi osztá- tályának főorvosától hallot­tam. Meg kellett kérdeznem azonnal, miért nem tudott aludni? — Igaz, hogy a rekonst­rukció első ütemére a 654 millió forint a rendelkezé­sünkre áll, ezt a megyei ta­nács biztosítja, de a takaré­kosságra való törekvés mi­att az eredeti elképzeléseken változtatnunk kellett. Az a szerencsénk, hogy a tervező, a beruházó és az építőipari vállalat is igazán jó partner. Tudunk velük eredményesen tárgyalni. Négyzetméterek, köbtar- talmak adják a gondot. De az sem mellékes, hogy az idén már szabadáras kate­góriába sorolható ez a mun­ka is, és az építők ...! Egy szó, mint száz: nincs a tel­jes feladatra még érvényes szerződés. El lehet képzelni, micsoda helyzet ez így. — Egyetlen dolgot szeret­nék hangsúlyozottan meg­fogalmazni ebben a feladat­körben — mondja a városi főorvos. — Ha azt akarjuk, hogy modern kórház legyen a gyöngyösi, az egészség- ügyi gépeken és műszereken nem szabad spórolni. Még az elképzelés is gro­teszk: modern épület — hiá­nyos gép- és műszerparkkal? Ugyan! De van még egy kérdés, ami nem hagyja nyugton az egészségügyieket. Ez pedig a traumatológia. Az első, amit ki kellett húzni a tervekből, ez volt. Vigyék a szenvedőt Egerbe vagy Hatvanba, tnert ott van traumatológia. Az ellátási -elv tehát nem szen­ved csorbát, csak... a rá­szorult ..., hogy is mond­jam? ... nem az első, a leg­fontosabb. Az elsősegélyt ugyan Gyöngyösön megkap­ja, de aztán mehet vele a mentő tovább. Ez is megol­dás. Humánus megoldás? Ha már a gyöngyösi re­konstrukcióról szólunk, ezt o körülményt sem lehet ki­hagyni. A mostani kórház 150 éves. Az épület életveszélyes. — De ez nem azt jelenti, hogy folytan nézni kell a plafont, mikor szakad be — jegyezte meg dr. Mátyus László, az intézet igazgató főorvosa. — Negyedévenként vizsgálják az állagát. Arról sincs szó, hogy majd lebont­ják, ha a rekonstrukció be­fejeződik. Hasznosítani tud­juk" más célra, mint eddig. A műszaki tervezés is fi­gyelembe vette ezt a lehető­séget, ha a jelenlegi épület- együttesnek nem is tudja minden területét átmenteni. — Az építkezés kisebb ké­nyelmetlenségeket okoz — folytatta a kórház igazgatója —, de azzal együtt tudunk élni. Annak pedig igazán örülök, hogy a rekonstrukció­val minden fórumon foglal­koznak. Építkeznek, bontanak, köl­töznek majd, 'miközben a gyógyítómunka egy pilla­natra sem szünetelhet. Azt mondják, 1990. december 31. olyan lesz, hogy átvágják majd a nemzetiszín szalagot a bejárat előtt, de ez a gyógykezelés menetében szin­te észre sem lesz vehető. Felsorolni is öröm, mi „lesz” majd Gyöngyösön: felvételi osztály, belgyógyá­szat. szülészet és nőgyógyá­szat, sebészet, központi mű­tő és központi diagnosztikai osztályok: felújítva. Hogy a traumatológia?... Mellékesnek tetszik, de cseppet sem az: az új ener­getikai központ pedig meg­szüntet egy bőséges füst- forrást a város belsejében. Azon se tessék csodálkoz­ni, hogy végezetül az idő­járást említjük meg, amely néhány hétre visszavetette az építőket a munkájukban, de a tavasz nekik is örömet hoz. Hozott. G. Molnár Ferenc S forrásértékű a Budapest köztéri szobrai 1692—1945. című katalógus, amely 433 fővárosi szoborról, emlék­műről közöl fotót, adatokat, írásokat, és többnyire tájé­koztat hollétükről is. Mégis meglepő, milyen sokszor kel­lett a képek mellé írni: a Ismeretlen mester kegyszobra 1702-ből (fent) Pest és Buda egyesítése, majd az ezredévi ünnepsé­gek megváltoztatták a fő­város köztereit is. Az addig polgári ízléssel és mívesség- gel munkált köztéri szobrá- szatot felváltotta a nagyvi­lágba tekintő, idegen példá­kat másoló, sok stílusú köz­téri és épületplasztika. Ezek az évek a nagy pályázatok hirdetésének ideje. Sok pá­lyamunkával, kevés megva­lósult emlékművel. A két világháború között is sok átlagszobor került a főváros utcáira, tereire. De ezek az évek is hoztak mű­vészit, maradandót a közté­ri szobrászatban. Nyolcvan kisminta adja a kiállítás szoboranyagát a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múze­um, a Hadtörténeti Múzeum A mai Budapest területén 1692 és 1945 között köztere­ken felállított képzőművésze­ti alkotásokkal, szobrokkal, emlékművekkel foglalkozó Szoborsorsok című kiállítás nagyszabású vállalkozás. Istók János: BEM háttérben Kisfaludy Strobl Zsigmond: Íjász (Fotó: Hauer Lajos — KS) időkben, a középkorban. Zsigmond és Mátyás ural­kodása alatt számos pest- budai szoborról beszélnek a krónikák. Amikor az isme­retlen mester Szenthárom­ság-szobrát a pesti Vásárté­ren (a mai Március 15-e té­ren) felállították, 1692-t ír­tak. J. F. Binder rézmetsze­te már az 1717—23-as át­építés, bővítés utáni álla­potban örökítette meg a művet, amelyet 1810-ben le­bontottak. ság-szobrok díszítették a vár területét. A XVIII. század­ban a városfejlesztési el­képzelések már magukba, foglalták a közterek szobor­terveit is, amelyek nem vol­tak függetlenek a politikai- társadalmi eszméktől. A XIX. század elején csak fo­kozódott ez a tendencia. „Ma már nehéz megérteni- — írja Németh Lajos —, hogy miért vált olyannyira közüggyé, akár egy mellszo­bor felállítása is; az izmo­sodó nemzeti kultúra szim­bólumát látták minden új közterületre kerülő szobor­ban, és az egyre szépülő vá­ros díszeként ünnepelték”. Szoborsorsok Kiállítás Budapest köztéri szobrairól Két és fél évszázad művészete, mű­vészettörténete, történelme, társadalmi­politikai élete tárul fel azon a kiállí­táson, amelyet a Budapest Galéria Ki­állítóházában, a III. kerületi Lajos utca 158-ban május 24-ig láthat a közönség. Budapesten felállított szobrok, fotók dokumentációi, kismintái, pályázatok nyertes és elutasított plasztikái, emlék­műtervek, -rajzok, -metszetek, -váz­latok sorakoznak a kiállítóteremben. szobor sorsa ismeretlen. 1692 az első évszám, amelyre a kiállítás rendezői hivatkoznak. Holott — s er­re utal a katalógus bevezető tanulmánya — már a római Kálváriák, pestisoszlopok, kegyszobrok, Mária, Szent Flórián, Nepomuki Szent János szobrai népesítették be az 1700-as évek elején Pest és Buda tereit. Magyar királyszentek. szenthárom­és magángyűjtők kollekció­jából. Ezt egészítették ki ko­rabeli metszetekkel, tervek­kel, s a szobrokra vonatko­zó dokumentációval. K. M. A költözködés örömei Nagy öröm érte a csalá­dunkat. Lakást cseréltünk. Tízévi kitartó spórolás után végre összejött annyi pénzünk, hogy feladhattuk az újságban a hirdetést: „másfél szobás, tanácsi la­kásunkat egy plusz két fél szobásra cserélnénk”. Né­hány nap múlva meg is je­lent az első érdeklődő. — Mijük nincs? — kér­dezte rögtön a lényegre térve. — — Helyünk — válaszol­tam —, ahová egy gombos­tűt leejthetnénk. Itt a két gyerek... — Azt látom — húzta el a száját a látogató, és fel­kapaszkodott a mennye­zetre szerelt fotelba. — Gyakran volt rossz a tévé­jük, mi? No, de nem én vagyok a szociális osztály, nem érdekel. Azt kérdez­tem, mi hibádzik a lakás­ban? Például telefonjuk van? Vagy legalább telefon- kötvényük ? — Nincs — feleltem pi­ronkodva. — Mi egyszerű mezei államipolgárok va­gyunk. Se kocsink, se tele­fonunk, se kisvállalkozá­sunk, se összeköttetésünk, csak a két gyerek ... — És miből élnek? Ne mondja, hogy a fizetésük­ből, mert följelentem adó­csalásért! fjo, mindegy, ma­gánügy, nem érdekel. Azt mondja mennyit akar fi­zetni négyzetméterenként! — Mondjuk nyolcezret... — Hehe... — mutatta meg műfogsorát. — Tegyen még hozzá egy tízest, apus- kám, és köszönjön előre! Viszlát! összenéztünk, és vártunk tovább. Nem hiába. Igaz, a küszöbünk félig elkopott közben, de végül akadt egy szerény látogatónk, aki százötvenezerért a mar­kunkba csapott. . — Tudják — mondta lel­kendezve —, én nem va­gyok nagy igényű. Tizenöt évvel ezelőtt kaptam egy négyszobás lakást a tanács­tól. öt gyerekem volt, az járt. Az asszony fölvonull velük a tanács elé, addig el se jött, míg a kezébe nem nyomták a kiutalást. Elcse­réltem egy háromszobásra. Azt egy családi házra, amit fél év múlva eladtunk. Vet­tünk egy másikat, azt meg szanálták. Szóval minden gyerekemnek önálló lakása van, minek nekünk az a hodály? Ja, a csapokat csi­náltassák meg, mert utá­lom, ha csöpög. Szakmai ártalom, vízszerelő vagyok. A szerződés . aláírásakor savanyú arccal állított be. — Valamiről elfeledkez­tünk, szakikám! Az áldo­más! Természetesen én fize­tem, maga meg legombol még tízezret. Hiába, ez az infláció... Már megint emelték a pia árát. No, de végre eljött a költözködés napja. Vártuk a szállítókat. Igaz, reggel he­lyett este jöttek, de külön­leges méltányosságból nem halasztották el a fuvart. Megnézték a bútorokat, do­bozokat, aztán kijelentették, hogy nehéz, meg sok ... Eggyel több doboz van, mint ahányat felírtunk a megrendelőlapra. Az már nem fér föl a kocsira. Ha­csak ... Miután zsebre gyűr­ték Bartók arcképét, a fél kocsi- üres maradt. Ez na­gyon fölizgatta őket, s már­már elindultak újabb fu­vart? keresni, mire a nejem egy másik portrét mutatott föl. Megígértük azt is, hogy kifizetjük a bírságot, ha ne­tán útközben megbüntetné őket a rendőr a kevés ra­komány miatt. Alig múlt éjfél, hogy le­pakoltunk. ök is segítettek. Kifizettük az éjszakai pót­lékot, meg a túlórát, és be akartuk zárni az ajtót. Cse­repartnerünk azonban kö­zölte, hogy hasztalan vál­lalkozás, mert nincs hozzá kulcs. Az egyik jópofa uno­ka bedobta a csatornalyuk­ba. De ha meglenne, ak­kor se lehetne használni, mivel hogy rossz a zár. Másnap megismerkedtem a szomszédasszonnyal. Mi­kor elkezdtem fúrni a lyu­kat a falipolcnak, letegezett a panelon keresztül. Később át is jött, visszahozta a fú­rót. Azóta se tisztáztuk, hon- nét ismeri a felmenőimet. Tudják, micsoda öröm egy ilyen cserélt lakás? Min­den új benne. Legalábbis a számunkra. A kilincs. ami az ember kezében ma- 1 rad, a letépett tapéta, a fal- ! ból kicsüngő konnektor, a vízcsap, amit meg se kell nyitni, máris fol^jk ... Csu­pa élmény. No, meg a díj­beszedő, aki az elődünk számláját hozta. Alig tíz­ezer forint. Ha nem fize­tünk, kikapcsolják a vil­lanyt és a gázt. OTP-kölcsönt vettünk föl, és rendbe tettük a lakást. Alig került többe, mintha újonnan vettük volna. Az unokánknak már csak öt évig kell törlesztenie. Kém érhet több meglepe­tés — nyugtáztam magam­ban. De másnap a felesé­gem titokzatos, furcsa mo­sollyal fogadott. — Vendégünk van — mondta. — A cserepartne­rünk unokája. Délben köl­töztette be a rendőrség. Itt van bejelentve. Ki ne repesne a boldog­ságtól egy ilyen jól sikerült lakáscsere után?! T. Ágoston László (Fotó: Köhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents