Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1987., május 1., péntek 4. T A II. Internacionálé 1889-ben, Párizsban tartott alakuló kongresszusa határozta el május elsejének a megünneplését, hogy a munkások nyo matékot adjanak a nyolcórás munkanap bevezetésére vonatkozó követelésüknek. A haymarketi vérengzés négy mártírjának emlékére, ame rikai társaik iránti szolidaritásból választották ezt a dátumot a nemzet közi munkásünnep napjául. Ettől kezdve az egész világon évről évre a részt vevő tömegek gyűléseken, felvonulásokon tettek hitet a munkástestvériség eszméje mellett. A munkaadók általában nem szimpatizáltak ezekkel a megmozdulásokkal, s a dolgozók kizárásával fenyegetőztek. A rendőrség erőszakkal akadályozta meg a felvonulásokat, jóllehet voltak időszakok, amikor a világ sok helyén békésen zajlottak le az események. A magyar proletariátus is az első perctől kezdve részt vesz az ünneplésben. Az összejöveteleken felemelték hangjukat a munkásság politikai jogaiért és a munkaviszonyok megjavításáért. Hogy Heves megyében 1890 és 1918 között milyen körülmények között tartották meg ezeket az összejöveteleket, erről érdeklődtünk dr. Misóczki Lajostól, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karának docensétől. aki e téma egyik avatott ismerője, hiszen Heves megye szegényparaszti és munkásmozgalma 1849—1918 között címmel írta kandidátusi értekezését. EGYESÜLJÜNK ' ' i ' MÁJUS 1-ÉRE. A KISBÍRÓ IS KIDOBOLTA: „Munkába menni nem szabad!” Beszélgetés régi május elsejékről Gyöngyös. 1901. május 1.. munkászászlóavatás a Csathó. kertben. Az első sorban ülők egyike Népszavát, mások szak- szervezeti lapokat tartanak a kezükben (Mátra Múzeum, fényképtár. Molnár József-féle gyűjtemény) írt*: mcnmSXK ÜPOt »&<•«;•>$<*•* iVtirnkje »n« «ö» «wen-vw- uiiniK«? Ne«1. »>*■>» s,tií t>*n>v t'ámh*« it w«*vtW»*ic»oWat» r#n»' tó *rli !«wtc -w mi M<k*íií • ^v, .< *íjk* cl»*«* meg- < *utaSM««r3ft*M*K»2* D íkJ.. „s***, Teljéit P*£« «* Mir«. MW»* ta*w4* io« »>«*>«&* tóíwsyfr tfÄJf 4«? ^OM&epWwI ä. MW * ** N& *ÖW««»a' ü i »ftft * *ä*<* «r» <* wwil. traw^ft's teMfc *>*» a» ^ »«•>-•■'--»> atíWJUk fci* ft**«* «* ö*.iwa» ** * •«»<«»* k««tefew,y , «u * »im . ***** ***** ***** ’■*&****» ‘ ,* ,, K)(*| **& « iöhfc, *»« ***** «*#**#»**. * * **** • («*«#»«-. ÖJ* « *!**» * w*Én^n 1- vf •< ;**« 6t wkwMt, ugy w heítóaut- “F* ***** iiß tw?w4*igS * pfafetán* *cw«c — ' SU ..» }««. forradalmi ISMpMbai «HW» MAjtt»» rtai. > V„,t 1 «ui: a íwáifoödfc ki m*gJk Máwtóra »vW< Sípj* kr<i<«, .ha*? íiiy-’.^fK: úagték, xtmtpi »«**»> «iJF*R öftaepf««- wtfy**» vAi. ;> »Sf> «y>>R!<XÄ, ieikeséitói*.'. Kői— Az első, 1890-es május elsejét Heves megyében is megtartották. A szemtanúkkal való régebbi beszélgetésekből és hajdani újságokból kiderül: az úri osztályok arra számítottak, hogy ezeken a megmozdulásokon csürhék és csőcselék vesznek részt. Nem így történt... —Ez így igaz. Az emberek ünnepi ruhát öltöttek és még az Egri Üjság 1590. május 6-i száma is elismeréssel ír a felvonulókról, így sumázza a megyeszékhelyen tartott programot: „Szinte élvezet volt nézni az erős, jól fejlett mészáros- és kovácslegényeket, henteseket, kéményseprőket. A munkás nemzetköziség élő valósága volt a tömegfelvonulás. Az említett egység demonstrációja... Az ünnepi beszéd a Petőfi vendéglőben hangzott él... Közben napirendi pontként — a nagyszámú polgárság helyeslésével — az összes jelenlévők a piros munkászászlót zajos éljenzések között megkoszorúzták.’’ Az áprilisban még gyalázkodó helyi lapok májusban már a felvonulás és a tömeggyűlés erejéről szóltak. A megye más helyein lezajlott ünnepségekről nem tudósítottak az újságok. Viszont szem- és fültanúktól tudjuk, ihogy Gyöngyösön a felvonulást szintén ünnepi ülés követte. Amint elmondták; „a földművesek és kapás parasztok, meg mindenféle városi népség kora délután vonult végig az utcákon, zászlókkal. Kiabálták a három nyolcast, a nyolc óra munkát, nyolc óra szórakozást, nyolc óra pihenést. Ezt a házak oldalára is felfestették. Ezután kocsikon a szomszédos községekbe és a távolabbi Pásztora akartak menni, de megakadályozták őket.”, — Egerben, egyik emlékezetes dátumnak számit 1894. május 1. Már csak azért is, mert a kormányzat nem engedte meg a felvonulást. Hogyan kerülhetett sor mégis az ünnepségre? A század- fordulón kitűzött jelvény három nyila a „három 8-ast” ábrázolt«. — Erre az évre Heves megye székhelyén is nagy tekintélyt vívott ki magának e munkásünnep. Hiába volt a kormányzat tiltása, a nagygyűlésre összesereglett tömeget a hatóságok meg sem 'kísérelték szétoszlatni. A megjelentek bátor kiállásáról a Népszava is hírt adott. Ugyancsak említésre méltó, a pétervásári járás 1899-es ímegemlékezése. E területen magas szervezettségűnek számított a szociáldemokrata mozgalom. Szajlán és Terpesen a pártközpontból jelvényeket kaptak a bizalmiak, hogy osz- szák szét. Szajlán sikerült is a szociáldemokratáknak „fel- jelvényezve” végigvonulniuk a falun. A terpesi férfitól viszont elvették a jelvényeket. Egyébként Szajlán minden lakó ünnepelt, mert a községi kisbíró ki- dobolta, hogy e nemzeti ünnepen „Munkába menni nem szabad!”. Igaz, ezért elbocsátották. A Nógrád megyei Mátranövákon rendezett kerti ünnepségre megyénkből. Nádújfaluból is át,, t.x.-.val)** $ !::<*<; iwfcw öftSfcpStt*. wáistcrcwm , * - ,tfs fcd&satóí a íftlfckfeé 3 : »„ál, 4 8 fcöwtei&Jrit, * ró>-k* KtppViWMlt««!' ir* .<•*.*’* óxdt Mír::«» iu-CMut ti *#*»' : lívu ::»*.«•* fv'fcwk lWi>k } a* < .A. * *bá)itt.*Vé»)r. Mvffti .. mtrae . ÍJ« bóútwá rVftytid fffoesta Tái-ttift ♦«««« Ötó tótoixi.'Z, ki «ég Klltö«1» virít*! 0«v->>:4 el r.v*«at*«v U o. «u(M A M*&»d <ii4 du:**, ftir«*!**», itt ft»: átrándultak. A csendőrök ott is közbeléptek. ahogy szétverték a szajlai. a terpesi és a fedémesi felvonulókat is. A szervezők a belügyminiszterhez utaztak, hogy panaszt tegyenek, de jogorvoslást nem kaptak. Érdekesség az is, hogy Egerben 1904-ben vált megyei szintűvé ez az ünnepség. — Azt hiszem, vitathatatlan. a május elsejék jelentősége. mert elősegítették például a munkásegység érzését, az összetartozást. Az események az utcákon, a tereken zajlottak, akik csupán kíváncsiskodóként vettek részt, azok is találkozhattak a szocialista eszmékkel. De ezek a programok, megmozdulások időnként ennél jóval fontosabb szerepet is betöltötték. — Jó példa erre 1913. Amikor is a Szociáldemo'k- rata Párt vezetősége elhalasztotta a tömegsztrájkot. tóxáó >en«H'w<A Aűxrtereg a W.V.rm »2 iát: Pfóféí* ftteUei t««»k njhki Május 1. jelvénye (egri munkáshagyaték. Csiffáry Gergely gyűjteménye) amelytől például az egri pártvezetők is hihetetlenül sokat vártak. E ‘közjáték csökkentette a tagság harci kedvét. Fellendülést a május elsejei megmozdulások hoztak. Egerben, Gyögyösön és Hatvanban munkaszünet, fetvtonulás és nagygyűlés volt. Az egriek Szarvaskőn majálisoztak. Hatvanban az ipari és mezőgazdasági munkások piros kokárdát tűztek a kabátjukra, ingjükre. A nők a karjukra ‘kötötték a piros szalagot. Magasra emelt vörös lobogó alatt vonultak fel az utcákon, közben egy népdal dallamára a következő szöveget énekelték: „Szocialista, az akarok lenni, Nekem abban nem parancsol senki. Se bíró, se jegyző, Én leszek a szocialista vezető!” Mindenképpen említésre méltóak az első világháború alatti évek is. A lakosság nyomorúságos helyzete, a fiontvereségek és az orosz forradalom hírei tettekre serkentették az itthon maradt mozgalmi vezetőket. <Több településen ünnepeltek, igaz tüntető felvonulások nélkül. Ezúttal a szociáldemokraták „fehér májusa” nem az osztályharc megtagadását, hanem a béke óhaját fejezte ki. — Közismert, hogy az 1919-es Vörös Májust a proletár nemzetköziség jegyében ülték meg Magyar- országon, ezt követően viszont egészen 1945-ig nem nyílott mód hasonló összejövetelre. Az illegalitásba szorult kommunista párt ekkor arra törekedett, hogy ezt a napot a tőkés kizsákmányolás és a fasizmus elleni harcos megmozdulás napjává tegye. — A két világháború közötti időben zártkörűvé váltak ezek az események. Általában valamilyen szakmai összejövetelbe vagy más programba ágyazva szervezték. Ilyenek voltak például az eszperantó tanácskozások és a természetjáró egyletek turistatalálkozói. A felszabadulást követően már nem kellett bujkálni. Jómagam különösen imponálónak tartottam az 1957-es budapesti május elsejét. de tetszetősek voltak, például az 1960-as években rendezettek is. Honná János 1989-től Mi lesz a Nemecz-cel? (Fotó: Perl Márton) Nemecz Józsefnek, a 19- es Tanácsköztársaság forradalmárának a nevét viseli Gyöngyösön a mezőgazdasági szakiskola. Régi, patinás intézmény, amely eléggé mostoha körülmények között tevékenykedik azért, hogy egyre több szakembert kapjon a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. ’Diákjait nemcsak a megye, hanem a csatlakozó déli és északi területek övezetéből verbuválja. Verbuválja? Vannak olyan szakágazatok, amelyekre többen jelentkeznek, mint amennyit fogadni tudnak. Az ok: kevés a hely, a tanterem. — Két szakon, mezőgazdasági áruforgalmin és állattenyésztőin folyik a képzés a szakközépiskolában — világosít fel Vadász Ernő igazgató. — Emellett még húsipari szakmunkástanulókat is tanítunk. Pontosan 519 tanulónk van. — Nagyon jól csengenek ezek az adatok. Azt is jelzik, hogy a körülményeik is ilyen megnyugtatóak? — Korántsem. Minden helyiségben tanítunk, ahol csak lehet. A kilenc tanterem -közül négy csak szükségből tölt be ilyen szerepet. A kollégiumban pedig a hárorh tanulószobát is igénybe vesszük oktatási célra. Ehhez adjuk hozzá, hogy összesen 15 a tanulócsoportok száma. A két adat elég nagy feszültséget jelez. Hol vannak akkor még azok a szaktárgyi helyiségek és laboratóriumok. amelyek nagyon kellenek, kellenének a korszerű oktató-nevelő munkához? — Ha az optimális helyzetet akarom felvázolni, akkor összesen tizenkét tanteremről kilenc szakteremről és két laboratóriumról kell szólnom. Mindehhez kellene még a tornaterem is. Ne folytassuk. Álom, álom. édes álom lenne ez csupán ? — A városi tanács birtokában, van a fejlesztési terveknek, amelyeknek első szakaszát 1989-ben kezdjük el — válaszolta a kérdésemre Kis József, általános elnökhelyettes. — Rendelkezünk 28 millió forinttal, aminek Ü felét a megyei tanács biztosítja a meghatározott célra. — !Wi valósítható meg ebből az összegből? — Négy tantermet tudunk belőle megépíttetni. — Mi lesz a fejlesztés további részével? — Minden attól függ, hogy mikor, milyen mértékű anyagi erőforrásokkal rendelkezünk majd. Mi a teljes fejlesztési tervet szeretnénk megvalósítani. A teljeset? Az előzőekben már vázoltuk annak egy részét, de nem említettük, hogy a kollégiummal kapcsolatban is volna tennivaló. — Az elképzeléseink szerint a mostani iskolai épület lenne a kollégium a szükséges átalakítás után. Ebben mintegy kétszáz fiatalt tudnánk elhelyezni. A mostani kollégiumi épületet, ami valamikor az ipari tanulóké volt. hasznosítanánk a tanításhoz. A teljes bővítés után U-alakú alaprajzot kapnánk, amelynek középső része fogadná magába az igazgatási célt szolgáló helyiségeket. —Még mindig hiányzik a tornaterem és a konyha az étkezdével. Mi lesz ezekkel? — A tornaterem az iskolától kissé távolabb készülne el úgy. .hogy azt a gimnáziummal közösen tudnánk használni. A mérete akkora lesz, hogy abban nemzetközi szintű labdajátékokat is lehessen rendezni. A fölötte lévő első emeleten alakítanák ki az éttermet és a konyhát. Ha...! A szakmunkásképzés felelőse Kenyeres Sándor tagozatvezető. — Egy intézmény, egy tanári' karral. Ez sok előnyt adhat. De érvényesíteni is tudják az igényeiket mindenben? — A mostani nehézségek a szakmunkásképzést is hátráltatják — válaszolta. — Igaz, csak délelőttös műszakban folyik a tanítás, de csak a szükségtermekben. Ez a tény beszűkíti a tanuló- képzés lehetőségeit. Amit a közös intézmény nyújthat a lehetőségei- szerint, azt megkapjuk. Annyit még elmondott az igazgató, hogy a legjobb tudomása iszerint. a mezőgazdasági minisztérium szakképzési alapot akar kialakítani. Az érdekelt üzemek, gazdaságok, vállalatok bizonyos összeget fizetnének be, amit a minisztérium osztana szét a szakoktatási intézmények között. Természetesen attól függően, hogy hol, milyen feladatok végrehajtásához kell pénzügyi támogatást! adni. Ha ez így igaz, akkor a gyöngyösiek is bízhatnak abban. hogy abból a bizonyos sorból ők sem maradnak ki... / G. Molnár Ferenc Egy gyöngyösi hetilap címoldala, 1908-ból (Fotó: Szántó György) Dr. Misóczki Lajos
