Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. május 4., hétfő ±1 3. Kilépni a körből Régebben a város vagy a falu peremén mindig a szegények éltek. Az ő portáik, viskójuk vagy kalyibájuk állt a legmesszebb a főközlekedési úttól, vasútállomástól, iskolától, elöljáróságtól, templomtól. Elég volt tehát oda, kifelé mutatni a központból, hogy jelezzék: ott találhatók a legnehezebb helyzetűek. És persze ők voltak a legkevésbé szem előtt, így adva módot a társadalom önképében a Po- tyemkin-szemlélet terjedésének. Ez egyébként oly ragyogóan működött, hogy a két világháború közötti Magyar- ország vezető rétegeiben, csoportjaiban illúziókban gazdag volt a társadalmi közérzet, s csökevényes a valóságismeret. JÓT, OLCSÓN A Magyar Camping és Caravanning Club tervei Az ilyesféle arisztokratikus látásmód ismét felbukkant a hetvenes években, furcsa, torz tükörképeként társadalmi önismeretünknek. Ekkoriban fordultak erőteljesen a társadalomtudományok a társadalmi különbségek vizsgálata felé, s mutatták be ezek mind szembeötlőbb létezését. Azóta leM alaposabb önmagunkról gs helyzetünkről valóságismeretünk, bár a feltárt adatok jó része sokáig nem került nyilvánosság elé. Ma már megszokott társasági téma egyesek gazdagodása. mások szegényedése. de a szóbeszéd még mindig hiányos ismereteket, illúziókkal és torzításokkal elferdített nézeteket hordoz. A halmozódó hátrányok mindig gyanússá teszik az érintetteket. Alti alacsony iskolázottságú, vagy a megszokottnál több gyereket nevel, s eközben jövedelme rendszertelen, vagy nagyon alacsony, s ráadásul éppen úgy, mint régen, a lakóhely pereme táján él, arra hamar ráfogható, hogy az életét maga választotta, sorsát a maga akaratából fordítja szembe a többiekkel. Hogy e veszélyes szemléletet azonnal cáfoljuk, elegendő megemlíteni egyetlen érdekes jelenséget: a szintén előítéletekkel kezelt úgynevezett újgazdagók is többnyire a lakóhely szélén építkeznek. Az emeletes, pompásan tervezett és megépített villák gyakran a falu szélén, vagy a főváros körEger, Kallómalom utca 9. szám, első emelet 3. Itt lakik Klavasch József és felesége, született Nimila Rozália. Ma már nyugdíjasok, élvezik a megérdemelt pihenőt, zaklatott, terhes, gondoktól sohasem mentes munkásévek után. A szoba, ahol ülünk, kényelmesen, ízlésesen berendezett. A másikból néhányszor gyermeksírás hangzik át, a közelmúltban született unoka, sorrendben éppen a hatodik követeli a maga jussát. Három asz- szonvleánya közül ugyanis a legfiatalabb él itt családjával, míg lakáskiutaláshoz nem jutnak. — Munkásörök voltunk mind a ketten — mondja a férj a témára térve. — Én az Cbudai Hajógyár dolgozóival vonultam fel, a feleségem pedig egyenruhában teljesített kordonszolgálatot a Hösök terén. Az utat biztosították a több tízezres * csoportokban hömpölygő felvonuló dolgozóknak. — Persze nem volt nálunk fegyver. Ekkor ezt már semmi sem indokolta. Márciusban ugyanis megmutattuk erőnket az emlékezetes kivonuláskor, amikor 12 ezer munkásőr lépett feszesen a pesti kövekre. Lehet, hogy ez is elősegítette az önfeledt nyéki községekben találhatók. Mindez pedig arra késztet bennünket, hogy a peremre szorulás mögött társadalmi okokat keressünk, a belső mozgásban, folyamatokban kutassuk a beilleszkedés zavarait, amelyek feltárása és megismerése, kezelése és visszafordítása több mint kívánatos. Hiánya előbb-utóbb g fejlődés akadályává válhat. A hátrányok ugyanis öröklődnek. Természetesen nem genetikai úton — bár ilyen téveszme is van közszájon —, hanem a társadalom belső folyamataiban. A .fel- szabadulás után például a hajdani szegényparasztság tömegesen indult meg a városok, az ipari körzetek felé, a megélhetést keresve. Ezzel sem a lakásépítés, sem az ellátás és szolgáltatás nem számolt, kivéve talán az új városokat, bár ott is némi késéssel. A régi életforma és az új lehetőség így szükségszerűen szembekerültek egymással, az újonnan érkezők beilleszkedése aránytalanul nehéz, nemegyszer lehetetlen lett. A kezdeti közérzetromlást szinte természetesen követte az erkölcsi lepusztulás, a társadalommal szembeni dac ás ellenállás, az értékítélet torzulása. Ebbe a környezetbe érkeztek a megszülető gyerekek, itt nőttek fel. Helyzetük feltáratlansága vagy elfedése tovább rontotta esélyeiket, így váLt „öröklődővé” az alacsony iskolázottság, a kvalifikálatlan hangulat kialakulását — így az asszony. — Az 1956-os sokk hatása ekkor oldódott fel, reményt adott a tömegeknek arra, hogy a fővárosban érdemes és újjá lehet építeni mindent. Némi csend után ismét a feleség folytatja: — Áprilisban már újból tele voltak az addigi üres üzletek áruval: a romok nagy részét is eltakarították. Jártak a villamosok, volt gáz, villany, víz. élelmiszer. Ez nagyon megnyugatóan hatott a tömegekre. — Jól emlékszem, kora reggel gyülekeztünk a kerületekben és a pártbizottságokon. Kegyetlenül esett az eső és fújt a hideg szél. S aztán tíz órára mintegy varázsszóra, amikor elkezdődött az ünnepség, kimondottan kánikulai meleg lett. Nemcsak megszáradt rajtunk a ruha, de az arcunk is felégett a napon — veszi át a szót a férj elmosolyodva. — S micsoda boldogságot, ritka bizsergő izgalmat jelentett, amikor az ország vezetői, élén Kádár Jánossal, elvegyültek a tömegben, és baráti beszélgetésbe elegyedtek a körülöttük lévőkkel. Nagy lett a mozgás a diplomaták „páholyában" is. Kattogtak a fényképezőgépek, a filmfelvevők. Azt hitték. munka, a rossz lakáskörülmény, az alkoholizáló életmód, és a rendszertelen jövedelem. S mert ezekben a rétegekben a gyermekszaporulat magasabb volt, mini a hazai átlag, ez csak tovább növelte az ilyen helyzetűek újratermelődését. A társadalom megnövekedett igényei és ösztönzése ezekhez a rétegekhez jutott el a legkevésbé. Miközben a nehezen megkapaszkodó rétegek a hatvanas évek végén kezdtek itt-ott egy szinttel följebb jutni a korábbinál, például tömegesen kaptak lakásokat az új lakótelepeken, hiszen a szanálásra ítélt övezetekben tengődtek addig, ez az előrelépés sem volt mindig gyümölcsöző. Történetesen a lakótelepek efspórolt oktatási, kulturális létesítményei, a kereskedelem és szolgáltatás későbbre programozott, így elhalasztott ellátási javító lehetőségei miatt. Pedig időközbeni elindult a társadalomban egy további megosztást erősítő folyamat, s ez robbantott igazán a hetvenes években. A fogyasztáscentrikus családi versenyben mind jobban kirajzolódott a lemaradók kontúrja, akik 'korábban is meglevő hátrányaik vagy fokozatosan rájuk rakódó esélytelenségük miatt maradtak le — már az átlagtól is. A lemaradás okairól rengeteg a téveszme az emberek fejében, jó lenne túljutni rajtuk. Az eddig vázoltakból is világos, hogy a lemaradás, vagyis a hátrányok halmozódásának okai többfélék. Egyes csoportok szintje változatlan maradt, másoké fokozatosan esett vissza, de még olyan csoportok is akadnak, amelyek a korábbiakhoz képest előbbre jutottak, csak éppen a körből kilépni nem tudtak. Itt kellene megmagyaráznunk, mit is tekintünk halmozottan hátrányos helyzetnek? A társadalmi hátrányok alatt több elemet szomost aztán elszabadul a pokol. Csalódniuk kellett, mert egy nagy testvéri ölelkezést láthattak, virág- és transzparenskoszorút, vörös és nemzetiszínű zászlókat a tér közepén. Szólt a zene, a sok-sok vidám induló. Nem szabad elfeledni: ilyen spontán találkozóra soha nem került sor azelőtt a Rákosi éra alatt. így ez a jelenség mindenkinek újat, érdekeset jelentett. — Sokat töprengtem már azon. hogyan bírtuk erővel akkor, hiszen este 6 órára értünk csak haza. Az evésre nem futotta az időnkből, csak savanyú cukorkát szopogattunk. Ügy hiszem. a fegyelem, a lelkesedés, az újjászületés mámora vitt ekkor bennünket. Megfigyeltem az emberek tíz-tizenötö- sével vették a léggömböket, és engedték nagy vidáman a magasba. Nem törődtek az árával. Ma már kevés ilyen lelkes pillanattal találkozik az ember — állapítja meg Rozália asszony. Persze, nem lenne teli ez az élménykosár, ha nem ismerkednénk meg közelebbről a Klavasch házaspárral, hiszen eddigi életük szorosan fűződik a munkásmozgalomhoz, a felszabadulás utáni idők történelméhez. Már az is érdekes, hogy harkás érteni, ezek típusairól a szociológusok is többféleképpen gondolkodnak. A többség által elfogadott: a hiányos iskolázottság, a foglalkoztatásbeli hátrány, a rendszertelen vagy alacsony kereset, a rossz lakás- viszonyok, az átlagosnál jóval nagyobb gyereklétszám, a helyi kirekesztettség vagy elszigeteltség. Jól látható. hogy ezek némelyike az önhibán kívül esik, és kifejezetten a szociálpoliti ka hiányosságai állnak a háttérben. Mások kulturálódási és (vagy) területi hátrányokból származnak, s ezeket sokszor súlyosbítják életmódbeli, magatartásbeli zavarok. Ha ezekből az elemekből több is befolyásolja például egy család életéi, ilyenkor beszélünk halmozottan hátrányos helyzetről. Sok közülük azonba vonzza is egymást. így például a hiányos iskolázottság következménye az alacsonyan kvalifikált munka, mellyel gyakran alacsony kereset jár, s ehhez adódik a fossz lakás- körülmény. Hiszen az ilyen sorsú emberek rendszerint nincsenek otthonról jól eleresztve, s családalapításkor eleve hátránnyal indulnak. A hazai népesség többsége ma az. átlagos életkörül- ményűek közé tartozik. A halmozottan hátrányosak közé « lakosság 15—20 százaléka sorolható: többségében a nyugdíjasok, a nagycsaládosok, a kistelepüléseken élők. Gyakran olyanok, akik a társadalom fejlődéséért sokat tesznek vagy tettek. Hátrányaik megszüntetése tehát, e társadalom lelkiismereti kötelessége is. Nem állami jótékonykodásról, hanem valamennyiünk jövőjének szóló teendőkről van szó, gyakran úgy, hogy a hátrányosak kilépve a körből azután önerejükre támaszkodhassanak. R. S. mine éve mind a ketten munkásőrök, párttagok, együtt vonulnak fel a munka ünnepén, budapesti születésűek. és mégis Egerben töltik nyugdíjas éveiket, pontosabban szólva: Eger lett igazi otthonuk, városuk. — Én 1973-ban kerültem Egerbe, azaz. az. egri járási munkásőrség élére .— magyarázza a családfő. Feleségem és a gyerekek eg.v év múlva jöttek utánam. Ezt megelőzően a Munkásőrség Országos Parancsnokságán dolgoztam, de mindig csapathoz. vágyakoztam, s ez ekkor teljesült. Ott mindig jól éreztem ‘magam, mint hajdan Óbudán is. A csapatnál érződik ugyanis a Munkásőrség mozgalmi jellege. családias kapcsolata. a közös együttlét a munkahelyen, a kiképzésben, a szórakozásban. Életem legszebb éveit -töltöttem a siroki, a bélapátfalvi, a recski, a tar- naleleszi munkásőrök között. — Hogyan lett munkásör? A kérdésre elsőként a férj válaszol: — Előbb az életemről. Szakérettségi után 1951-ben külügyi iskolába kerültem. 1954. augusztus 19-én nősültem, két nap múlva „házassági nászajándékként" Nagy Az autózás-íkempingezés = a modern nomád élettel: alapképlet volt már évtizedekkel azelőtt. Sajnos akkor még nálunk nem volt elég autó, nem volt tábor. igy útra kelés sem. Későn, de nem elkésve, 1965-ben alakult meg a Magyar Camping és Caravanning Club. Alig telt el húsz esztendő, és már 15 ezer család volt a klub tagja, mára pedig a negyvenezret is meghaladja a hazai szervezett kempingezők száma. Miért vált viszonylag rövid idő alatt ennyire népszerűvé a kempingturizmus? Valószínű azért. mert autózni jó, de kiszállni is a kocsiból, különösen akkor, ha kulturált pihenőhelyet is talál az ember. S ha ez a tábor — mely folyóvízzel ellátott. mosakodási és főzési lehetőség is van — olyan vidéken található, melyet még nem ismert az ember, akkor közel járunk a rejtély megfejtéséhez. S még egy: olcsó is! Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a kemping a szegény ember szállodája. Nagyon sokat számít ugyan, hogy egy-egy kempinghelyért mindössze annyit fizetünk, amennyiért a szállodai portás talán nem is köszönne, mégsem ez az egyetlen vonzerő. Kezel a természethez, a tájhoz — idehaza vagy külföldön — valami olyasmit jelent, amit a mai modernnek mondott ember alig tud máshol megélni. A ma autós vándorait fogja össze a Magyar Camping és Caravanning Klub. Túrákat ajánl és utakat szervez bel- és külföldre egyaránt. S hogy milyen rövid idő alatt vívta ki a testvérklubok elismerését Imre kiebrudalt több társammal — Hajdú János. Ri- bánszky Róbert stb. — együtt, mert munkásszárma- zásúak voltunk. Visszamentem az üzembe. Később az óbudai pártbizottság munkatársa lettem, ott ért az ellenforradalom is. Ez aztán végleg rendezte, hogy hová tartozom. Még tartott az ellenforradalom. amikor beléptem a karhatalomba, ahonnét egyenes út vezetett a Munkásőrségbe. Munkás- őr tehát nem azért lettem, mert törvény született rá. hanem azért, mert fegyverrel kellett megvédeni a nép hatalmát. Kivettem belőle a részem. Elhihetik. nem volt könnyű feladat a rend fenntartása. a tömegoszlatás, a lázítók és bűnözők elfogása Budapesten. — S ön, asszonyom? — A férjem kapcsán leltem munkásör. A nehéz időkben ebédet hordtam be nekik a parancsnokságra. Ellenséges röplapokat gyűjtöttem. s adtam át az illetékeseknek. Telefonközpontot javítottam — postaműszerész a szakmám — és kezeltem a gépet, kapcsoltam az összeköttetéseket. Egyszóval tettem. amit kellett. az mutatja, hogy az elmúlt esztendőben hazánk rendezte a 47. F.I.C.C. Raílye-t, a világ kempingezőinek nagy találkozóját. Az idei év is gazdag programokkal várja a klub tagjait. Júniusban kerül sor Egerben a Dunamenti Országok ,Találkozójára — a DCR-re. Ennek a regionális szervezetnek az NSZK, Ausztria. Csehszlovákia és hazunk a tagja. A „modern vándorok" ebben az esztendőben is megtartják világtalálkozó iukat Dániában. De autósaink Lengyelországba is készülnek, ahol a Druzsba Rallye-t rendezik. Természetesen a klub szívesen nyújt segítséget egyéni vagy csoportos túrákhoz is, a felvilágosítástól egészen az autó ingyenes átnézéséig, akkor is, ha az út nem a határon túlra, hanem „csak” valamelyik hazai tájra vezet. Két találkozó is kiemelkedik az idei programról. Májusban Szegeden lesz a kempingezők évadnyitó ösz- szejövetele, júliusban .pedig a monori erdei kempingben nemzeti találkozó lesz A klub egyre több érdek- védelmi feladatot is magára vállal. Az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetségével nemrég megállapodást kötöttek. Ez módot ad a kempingek ellenőrzésére, szolgáltatásainak minősítésére. Nagyobb súlyt helyeznek majd a panaszok kivizsgálására. Kedvezményeket szeretnének biztosítani a klubtagoknak a kem- ping-cikkgyártóknál. Mindezt a „modern nomádok' biztonságosabb utazásáért és kényelmesebb kikapcsolódásáért. R. L. Egy alkalommal, plakáttépésnél, december 6-án megzavartak az ellenforradalmárok. Futottam, majd elestem. Ájultan vitt egy szov. jet katona kórházba, ahol arra eszméltem, hogy az egyik orvos állandóan azt mondja: „az ön férje vasesztergályos ..." Nem tudtam, mire vélni a dolgot. Később jöttem rá, miért kellett ezt mondanom. Amikor egy másik orvos éppen injekciót akart beadni, telefonhoz hívták. Ez idő alatt a nővérke az injekciót gyorsan beadta a mellettem üvöltöző asz- szonynalf, nekem pedig újat készített. Kérdésemre elmondta, betegtársamnak ÁVH-s volt a férje, amiért az asszonyt a negyedik emeletről kidobták az ellenforradalmárok, az orvosok pedig nem akarják meggyógyítani. Az is szörnyű volt. amikor az Aradi és a Lenin út közé beszorítottak bennünket. járókelőket, s végig kellett nézni, hogyan akasztják fel Tóth hadnagyot a fára. A gally először letört alatta, de újra felkötötték. Akkor egyértelműen világossá vált előttem, hol a helyem, de szerintem a többi jóérzésű ember is ezekben a napokban döbbent rá az igazságra . . . Mindketten több kitüntetésben részesültek. A férj megkapta a Muskas-Paraszt Hatalomért kitüntetést, a Szabadság Érdemrendet, a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet és a Szolgálati Érdemérem 30 évi fokozatát. Ez utóbbival rendelkezik a feleség is, és tulajdonosa a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának. Amikor a megyei ünnepségen egymás mellett állva átvették kitüntetéseiket, nagy taps köszöntötte őket. Elismerés és hála szólt annak a házaspárnak, amelyik példamutatóan kitartott és kitart jóban-rosszban egymás mellett a nagy- és kis- család. szocialista hazánk védelmében. Fazekas István Harminc éve a Hősök terén... ... harminc év a nép siolgálatában Május: ezernyi szépség, a kelő tavasz illata és varázsa, az újjászületés himnusza a költők tollán. Orgonavirágzás, májusfa-állí- tás a leányos porták előtt és színpompás felvonulás a munka ünnepnapján. És minden május l.nek megvan a maga egyedi, soha vissza nem térő varázsa. Az idősebbek jól emlékeznek még a felszabadulás utáni első igazi szabad május elsejére 1945-ben, de hasonló érzelmi húrokat pengetnek azok az emlékezések is, amelyek az ellenforradalom leverése után, pontosan harminc évvel ezelőtti önfeledt ünnepléseket idéznek az akkori felvonulókban, különösen azokban, akik részesei, ma már tanúi voltak a budapesti demonstrációnak. Az új vezetés és a jövőben bizakodó nép- tömegek egymásra találásának. E feledhetetlen óráknak volt aktív részese a Klavasch házaspár is, akik egyúttal azt is elmondhatják magukról, hogy azokban a hónapokban az alapítókkal együtt öltötték magukra a munkásőrök egyenruháját. (Fotó: Perl Márton)
