Népújság, 1987. május (38. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
4. Tpjn^TT?Br!TTT!T NÉPÚJSÁG, 1987. május 4., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Nevelésből — elégtelen Az utóbbi hetekben sokat és joggal bosszankodtunk a szürke, a jellegtelen, az ismétlésekben szinte tobzódó tévéműsorok miatt. Mindehhez újabb negatív motívumot is társíthatunk: az egyes programok kiválasztásának meggondolatlanságát. Ennek legmeg- hökkentőbb példája az elmúlt szerda estéjén vetített Sivár vidék című 1973-ban készült amerikai film volt. A riasztó képsorok megdöbbentettek, s nem értem a kétségkívül tehetséges T errence Malick forgatókönyvírót-rendezőt. képtelen vagyok megmagyarázni : miért dolgozta fel ezt a perifériális, ezt a morbid témakört? A szereplők valamennyiünktől idegenek. A két tizenéves teng-leng a világban. A meglehetősen közömbös fiú és lány sorsát sivárnak, kiúttalannak véli. így aztán unalomból hatványozza a gyilkosságokat. A „fiatalúr” előbb szerelmese, pontosabban fogalmazva szexpartnere apjával végez, s az ..édesgyermek” mindehhez hűvösen, ridegen asszisztál. Aztán menekülnek, hogy rendre hulljanak üldözőik. Olykor négyesével is! Közben a szörnyszülött sztori szerzője azt bizonygatja nekünk, hogy a simaarcú, a majdhogy hobbiból kegyetlenkedő tinédzser valójában érző délek, s tudatában ott bujkál a jó és .a szép ötvözete. Ez már felháboroító. A hajdani görög és római bölcselőkkel együtt vallom, hogy semmi sem áll tőlem távol, ami emberi, ám épp ebből következően elutasítom a brutalitást, a csak azért is öldöklést, vagyis mindazt, amit ez a két torz lény produkál másfél órán át. Természetesen művészi segédlettel. Tudom: Neander-völgy óta etikai fogalmaink tartalma alapvetően módosult. Mindmáig változatlan, s fajunk léthosszával azonos időtartamú, azonban az ötödik parancsolat, a Ne ölj tiltó intelme, dörgedelme. Az ellene vétőknek semmi köze hozzánk: se múltunkhoz, se jelenünkhöz, se jö- vőnkhöz. Ha valakit betegség tett ilyenné, zárt intézetben a helye, ha tisztában van tetteinek vesze- delmességével, akkor a legszigorúbb büntetés dukál neki. Irodalmi, illetve erkölcsi megértés, megbecsülés sőt megdicsőülés azonban soha, semmikor. Amennyiben akad ilyen elveket hirdető alkotó, akkor el kell különülnünk tőle. Sajnos e mű esetében nem ez történt. Akik zöld jelzést adtak ennek a kétségkívül igényesen tálalt munkának, nemcsak nevelésből vizsgáztak félreérthetetlen elégtelenre, hanem a mindnyájunkra kötelező érvényű humánumból is. S ez a nagyobb, ez a leg- bántóbb tévedés ... Pécsi István Sorsok és igazságok Méltatlanul keveset játszók Remenyik Zsigmond műveit. Talán azért, mert egyetlen skatulyába sem helyezhető; nem népies és nem urbánus, sokkal több köze van a világirodalomhoz, mint honi literatú- ránkhoz. Ez nem is csoda, mivel sokáig külföldön élt, s különös érzékenységgel és felvevőkészséggel tette magáévá a kor divatos stílusirányzatait. Nem áttételeken keresztül, hanem közvetlenül vált részesévé •i modern művészetek megszületésének. Igaz, sok alkotásában párhuzamokat fedezhetünk fel. Az Akár tetszik, akár nem című drámája is tartalmaz piran- dellói vagy akár brechti elemeket is. Ezekre akár fanyalogva legyinthetünk, de nem biztos. hogy ez a helyes. Sokkal szerencsésebb Felvidéki Judit álláspontja, aki a forgatókönyvet írta, s a televíziós változatot rendezte. Még inkább rájátszott ezekre a stílusjegyekre, így ebben a megközelítésben Remenyik eredetisége még nyilvánvalóbbá vált. A dal- szövegíró, Fábri Péter és a zeneszerző Novák János olyan szongokat szerzett, amelyek ugyan emlékeztetnek Brecht munkáira, de mégis egészen mások. Tagolják. megerősítik Remenyik gondolatmenetét, valósággal egy újabb dimenzióval gazdagítják a művet. így aztán nem akármilyen élménnyel gazdagodott, aki végignézte a magyar—holland meccs kíne padja után ezt a tévéjátékot. Olyan színészgárda vitte sikerre az alkotást, amely további színeket tudott lopni a látottakba. Elsősorban a budapesti Katona József Színház művészeire támaszkodott a rendező. A két főszereplő, Bal- kay Géza és Csonka Ibolya hitelesen és rokonszenvesen fogalmazta meg a bűnözővé vált párocska tragédiáját. Különösen Csonka Ibolya alakítása volt sokszínű: lassan nemzedéke legnagyobb ígéreteként tarthatjuk számon. De kiemelhetjük Mád i Szabó Gábor vagy Kishon- ti Ildikó játékát is: egy kitűnő összjátékot nyújtó alkalmi társulatból maradt meg arcuk a' nézőben. Ilyenkor gondolkodóba esik a szemlélő azon, hogy miért is panaszkodnak any- nyira az eredeti, jól feldolgozható írásművek hiányára a televíziós alkotók. Ha jobban ismernék a magyar irodalom óriási kincsestárát, sok olyasmit találnának, ami sokat mondhatna a közönségnek. Csak hát ehhez venni kéne a fáradságot. s olvasni, minél többet. . . Gábor László EGY NÉV, AMELYET ÉRDEMES MEGJEGYEZNI Iz egri társulat tagja lesz... Sziki Károlyt gyakran látják mclegitőben futni a debreceni Nagy., erdőben. Az|án az egyetemi klubban tűnik fel. hol a diákok között vitázva, a nézők soraiban, máskor meg épp a pódiumon. Az utcán a tizenévesek ráköszönnek — hiszen majd minden középiskolában ismerik rendhagyó irodalomóráit — kortársai közül húsz és harminc között sokan a barátai, nemcsak színháziak, irodalmárok, zenészek, s jó néhányan az idősebbek közül is. A füzesabonyi Népújság- héten fellépése előtt arról kérdeztük: milyen reményekkel, tervekkel érkezik majd Egerbe, mert szerződése és szándéka szerint is a következő évadban már a Gárdonyi Géza Színház öjí- álló társulatának tagjaként kezd. — Hét éve végeztem a Színművészeti Főiskolát — kezdi a bemutatkozást. — Rögnön Debrecenbe kerültem, ahol a társulat is és a város is bizalommal fogadott. Nem családi okokból mentem oda: Tiszaföldvárról származom. Már kezdetben is fontos szerepeket kaptam, nagy és szép lehetőségeket. Ilyen volt a Lear király bolondja vagy Arthur Miller, Az ügynök halála című darabjában Biff. Tavaly pedig a Hamlet. — A kritikák tanúsága szerint nem volt túl sikeres ez utóbbi, amely pedig — azt hiszem — minden színész szerepálma. .. — Megoszlottak a vélemények. A közönségnél osztatlan tetszést arattunk, ám a sajtó egyes megnyilvánulásaiban volt egy jó adag részrehajlás. Petőfivel válaszolnék. „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pen- getésihez....’’ Aki kezébe tollat vesz, s valamiről oda- adóan akar írni: figyelemmel, felelősséggel tartozik. Egyetlen bírálatot fogadtam el, a szerzője észrevette a hibákat, de azt is, ami az igazi szándékunk volt. — Testre szabott szerepnek találta a dán királyfit? — Nagyon közel áll hozzám az a lázadó fiatal, aki nem fogadja el a konvenciókat. Azokat szeretem, akiket kis ajándékokkal, ígéretekkel nem lehet megvenni. m — Mi vonzza Egerbe, ha ilyen jó lehetőségéket kapott Debrecenben? — Egy ideig talán anyagilag rosszabb helyzetben leszek. Számomra az is veszteség, hogy egy ismerős közönséget hagyok ott. Közöttük — legalábbis remélem — sokan voltak, akik miattam jöttek a bemutatókra. Miért döntöttem így? Gáli László hívott, s számomra az ő személye az egyik biztosítéka annak, hogy Egerben kialakuljon a színház. Ha csak azt akarjuk, hogy azért szülessen teátrum, hogy eggyel több legyen, annak nincs értelme. Viszont egy igazi műhely jöhet létre Egerben. Az itt élők büszkesége megkívánja, hogy olyan társulat legyen, aminek nincs párja Magyarországon. Ha a nézők, a kulturális irányítás, a sajtó is támogat ebben bennünket, akkor megéri. Sajnos, . manapság — gazdasági okokra hivatkozva — néha a művészet jövője is megkérdőjeleződik. Ez pedig lehetetlenség, hiszen az embereknek mindig is szükségük lesz arra, hogy a problémáikkal, életükkel szembesítsük őket. — A rendhagyó órák, a pódiumműsorok, hogyan illeszkednek az előbbi hitvalláshoz? — Életemben a legfontosabbak a középiskolások. Azokat az éveket taposom, amikor remélhetem, hogy ezt a közösséget meg tudom hódítani az irodalomnak. A tíz-, húszévesekkel még szót értek, nekik átadhatom azt a lendületet, ami bennem van. Az egyetemisták már latolgatnak, magukra figyelnek. A korosz- tályombeliek meg futnak ügyes-bajos dolgaik után. Elterjedt az a téves nézet, hogy a fiatalokkal nem lehet beszélni például a szerelemről, vagy aktuális, a magyarságot, mai társadalmunkat foglalkoztató kérdésekről. Az előadóművészet épp emiatt az egyik vessző- paripám. Ne csodálkozzunk, ha majd a melegítés, tornacipős, szőke fiatalember feltűnik a Népkertben, találkozunk vele az ifjúsági klubokban, vagy rendhagyó órákon a megye iskoláiban. Ha az egri társulat színlapján szerepel a neve, érdemes lesz megjegyezni: Sziki Károly. Jámbor Ildikó SZÍNHÁZI levél Kényes kérdés? A téma már szinte megszokott: látogatóba érkezik egy távolba szakadt hazánkfia, akit a család egy része valóságos csodaként várt. Majd ő megold mindent, a művésznek készülő fiúnak karriert csinál odaát, de egy kicsit rendbehozza majd a család pénzügyeit is. Neki ne telne erre a tehetségéből és a dollárjaiból? Fura módon a család nőtagjai csimpaszkodnak rá a kanadai látogatóra. A férfiak enyhe gyomorrángással szemlélik, és csípős megjegyzésekkel kísérik a „most mindent bele” címszó alatt zajló tülekedést. Ami odáig „fajul”, hogy Emőke, aki az ifjú zongoraművész-jelölt párja, önmagát kínálja fel a kissé totyakos, roggyant alkatú „dollárpapának” miután a barátja, ágyastársa édesapját is „elcsábította” már. Ügy látszik, neki ez az életfilozófiája: a siker útja az ágyon át vezet. A gyakorlat őt igazolja. Az apa csendes kis mafla, aki örül a „pipihúsnak”, de képtelen bármire — önmaga sajnálatán kívül. Erről ", viszont hosszasan elmonologi- zál. A fia azonban egy tiszta lelkű ifjú, aki ugyan természetesnek tartja, hogy a szeretőjével együtt éljen a szülői házban, de ezenkívül ö a tiszta erkölcs megtestesítője és számonkérője. Teszi ezt olyan pózban, mintha őt bízta volna meg a társadalom az ítélkezéssel. C a mindenek főbírája. No, és persze, cinikus. Milyen is lehet egy mai ízig-vérig ifjú titán? Megjelenik még a szegény erdélyi rokon, aki belecseppen ebbe a tülekedő hajcihő- be úgy, mint Pilátus a krédóba. De a végén ő is magasba emeli a mózesi kőtáblákat: kioktatja a makulátlan, tiszta erkölcsre a félrecsúszott rokonságot, .és nekivág étlen-szomjan, egy lyukas garas nélkül — gyönyörködni a főváros szépségében, ahogy mondja: tisztára mosni a szemét. Mert enélkül nem tudna élni — otthon. Van még egy olyan bumfordi, szűkre szabott fantáziájú és korlátolt ideológiá- jú női „káderféleség” is ebben a családban, aki szívből utálja az imperialista rokon pénzhajíhász életfelfogását, de aki körömmel-foggal harcol a remélt dollárokért. Mert a pénz, ugye... az mégis — más .. . ! A kovász, az élesztő, a fő fondorlatoskodó, a cinikus „reálpolifikus” szervező az anya, a feleség, aki vakvágányra futott gazdasági nekirugaszkodásait, olcsó kis üzletelését most akarja a nagy halra átváltani. Neki sem sikerül azonban semmi, mint ahogy ebben a darabban senkinek sem sikerül semmi. A végén mindenki hoppon marad. Az erkölcsi tanulság sem lehet vitás: tisztességtelen eszközökkel nem lehet célba jutni. Amen. Közben jókat derülünk egy-egy találó, olykor sziporkázóan csípős bemondáson. Ezeknek a köre átfogja mai életszemléletünk egészét. Még a határainkon túl elő magyarság kisebbségi életét sem felejti ki. Esetenként ugyancsak csípősek ezek a kifejezések, mintha nem édesnemes szegedi paprikát használtak volna a magyar gulyás megfőzéséhez. örültünk Pécsi Ildikó és Tóth Judit játékának, tapsoltunk szívből a többi szereplőnek is. Tetszett az előadás. Á művet, amelynek a címe Hazánk fiai Kolozsvári Papp László írta. Játszotta a Józsefvárosi Színház gárdája. Rendezte Petrik József. Kedves meglepetés volt az a két virágcsokor, amelyet Pécsi Ildikónak és Tóth Juditnak nyújtottak át — gratulálva nekik az április 4. alkalmából kapott kitüntetésükhöz. A gyöngyösi közönség nevében. G. Molnár Ferenc STANISLAV JERZY LÉC Fésületlen gondolatok A kivételek jogaiért küzdünk. Minden kivétel csak akkor erősítse a szabályt, ha akarja. A verklit visszafelé is lehet tekerni, a dallamot nem. A sötét ablakok időnként nagyon is fényes bizonyítékul szolgálhatnak. A máglyák tüzétől nem oszlik a sötétség. Felosztottuk magunk között az isteneket. Ám hogyan osztoztak meg ők mi- rajtunk ? A pokolban az ördög is pozitív figura. Akinek jó az emlékezőtehetsége, számos dologról könnyebben megfeledkezik. Szép hazugság? Vigyázat! Az már művészet. Hiába adsz kakaót a tehénnek. nem fejsz tőle csokoládét. A mély gondolatokhoz is fel kell nőnie az embernek. Szembesítéskor a hulla nem ismerte föl a gyilkosait. Minden az ember kezében van. Ezért kell olyan gyakran kezet mosnia. Rémes álmot láttam a minap. Álmomban a bürokrácia egy olyan országban burjánzóit el. ahol csak nem sokkal előtte számolták fel az analfabetizmust. Az ember a saját életében kis epizódszerepet játszik csupán. • Elképesztő néhány színész naturalizmusa! Még a kapcaszagot is érezni a színpadról. Egyedül csak az általuk megformált emberek valószerűtlenek. « Igazán furcsa, de a „kétségbeesés filozófiájától” az optimisták tartanak leginkább. * Vannak holdkórosok,akiknek még csak holdra sincs szükségük. Idegen ajtókra tapasztja fülét? Nem tehet mást. Saját lelkiismeretének szavára süket. 0 . Az embernek csupán az álarcát kell magára öltenie ahhoz, hogy ne érezze, ha arcul ütik őt. A lelkiismeret időnként saját furdalásaiból születik. A költők olyanok, mint a gyerekek. Ha íróasztaluknál ülnek, nem éri lábuk a földet. Az a művész, aki nem héroszként festette meg a nyomorék uralkodót, nem volt realista. Ha a királyok meztelenek, a lakájok is gyorsan ledobják magukról a libériájukat. Építsetek hidakat ember ember között. Természetesen felvonóh idakat. * Kérdés, hogy kik neveznek engem cinikusnak? Maguk a cinikusok. Szeretnék, ha többen lennének. * Láttam olyan marionettfigurákat is, amelyeken zsinórok helyett bilincsek voltak. * Azt kérded, miért ugrálnak az emberek a tengerbe arról a hajóról, amelyik nem is süllyed? Rájöttek, hogy merre tart. (Tóth László fordítása) Hamletként... Debrecenben
